Kedves Figyelő!

Nem írtad, konkrétan mit tartottál figyelemre méltónak régebbi - általad biblikusnak tartott megnyilatkozásaimból.
Ha jól emlékszem a Római Katolikusok kereszténységét akkor sem vontam kétségbe.
Nálad mi változott azóta?

Ahelyett, hogy örülnél, most szomorú vagy, ...
- és mégsem várod el sem Figyelőtől, sem tőlem, hogy értsünk, akkor miért is szóltál bele?

rajtatok (kettőtökön) kívül azt hiszem mindenki érti, hogy mit csináltok, és miért vagyok én ezért szomorú...

Mit csinálunk?

evangélizáltok, barátom...

Figyelő nevében nem nyilatkozhatok, de szeretném, ha jó példával előljárva ezentúl bemutatnád, hogyan kell azt biblikusan tenni.

kedves Fony!

szeretnék bocsánatot kérni tőled... eddig nem méltattál arra, hogy megtudjam, mivel bántottalak, de nem volt szándékos, ez biztos!

kedves figyelő: tőled is bocsánatot kérek! határozottan "megengedem neked, hogy önmagad légy" (nyilván nem szorulsz rá ehhez az én engedélyemre, de ELFOGADOM, hogy a te életed alapján ez a véleményed alakult ki, és VAN neked is Urad, akinek állsz...)

és legfőképpen bocsánatot kérnék Tőled, kedves errejáró:
az, amit itt most igazolódni látsz, azt a sok "jót", amit a kereszténységről mondtak neked: nem igaz! ezek FELSZÍNI dolgok, érdemes ezeken TÚLlépve a Lényeggel megismerkedni, Aki mindnyájunknak megváltoztatta (és folyamatosan változtatja) az életét!

Kedves Net2rist!

Javaslom, hogy a fenti hozzászólásodat - hogy ne offoljuk a topikot - a " Beszéljük meg mi esett rosszul" topikba másold át, majd ott folytassuk.
Rendben?

igenis!

-Mint errejáró,- közlöm, hogy ez a mondat nem egyértelmű, sőt érthetetlen, hogy nyilatkozhatsz az EGÉSZ fórumról és a fórum nevében ilyen kompromittáló valótlanságot?



--Tényleg így gondolod, hogy ennyit ér a Krisztusról tett sok-sok bizonyságtétel, legnagyobb része a Lélek által. - Nem tudod, hogy az ilyen állításnak súlyos következményei vannak a Biblia szerint ?

-Jó lenne, ha egyértelműsítenéd, sőt nevesítenéd , kikről beszélsz. - Mi az, ami nem igaz ?

-A további errejáró és a maguk részéről IGAZAT mondó forumozók érdekében légy szíves, adjál magyarázatot.

L.

köszönöm a szemléltetést, a legjobbkor jött! :'(

idézek inkább, erre most nem érzem, hogy akár hasonló stílusban, akár másképp reagálnom kellene... imádkozom érted...



http://www.apcsel29.hu/2010/08/social-m ... a-felelos-–-vagy-mi/

Kedves Figyelő. Amint mondod, Jézus sem átkozta ki a samáriakat. Sőt az irgalmas szamaritánust egyszerűen példaként, magyarázatul mutatta be, amikor a felebarát személyéről kérdezték. A Nagy Parancsolat arra mutat rá, hogy hiába rabbi, levita valaki, lefordítva a mai terminusra, hiába protestáns, karizmatikus, újjászületett, stb, valaki, ha elfordul az elesett embertársától. Akkor nem felebarát. A felebarát az, aki az elesettet felemeli, megitatja, beszél vele, irgalmas vele, stb.

Hiába tökéletes valakinek a hittétele, ha a fenti rabbiként, levitaként viselkedik. Ez félreviszi őt és nem a mennybe állapíthatnám meg sommásan, ha erre lenne jogosítványom. Dehát erre embernek csak valószínűsítése van, de bizonyossága nincs...

A MISE TALÁN SEMMI SE?


Ahogy halad az idő, mind közelebb az Úr visszajövetele. Nem csak azért, mert, aminek kezdete van, annak vége is szokott lenni a teremtett világban, de az Ige által megjelölt jelenségek egyre inkább erre mutatnak. Többek közt egységesülő, vallási megbékélés is szerepel a felsorolt ismérvek közt. Nagyon is „visszaköszön” ennek több – elsősorban a katolicizmusnál tapasztalt – kísérlet, igyekezet, teória. Egyik oldalága ennek Róma „fekete báránya”, Hans Küng, tübingeni teológia professzor. Fő munkássága, előadásai, könyvei a világbéke (mintha az Antikrisztus is ezzel kecsegtetne az Ige alapján) feltételrendszerének megalkotása körül mozog. S lévén az ökumené tanszékét vezette, nem meglepő, hogy könyvei egyike is, mely szerint akkor lesz béke a Földön, ha a világvallások megbékélnek egymással – a Világethosz címet viseli…
Érdekes, hogy II. János Pál, néhai pápa, aki Küngtől megvonta az engedélyt, amivel a katolikus egyház nevében szólhatott, taníthatott, e kérdésben nagyon is „egy húron pendült” Hans Künggel, hiszen Assisibe invitált minden világvallás vezetőt, köztük fétisimádókat és woodoo-varázslókat is – úgymond közös imára. Hogy miféle botrányos, értelmetlen bohóckodás volt ez, azt csak Isten tudhatja, de hogy Ő nem vett részt ebben, s messze nem kért belőle, az biztos.

Nos, az idők jelei azok is, hogy a protestánsok is egyre szélesebb körben részt vesznek a „katolikus kezek keresésében, kart karba öltésében”. Eszükbe sem jut, hogy ezzel kimondatlanul is leminősítik, sőt tagadják a protestantizmust, különösen is annak Istentől rendelt voltát.
Felrémlik emlékeimben, amikor még katolikus voltam, de már mögöttem volt egy vagy két ökumenikus imahét, amelyen kölcsönösen „megkóstolhatta” egymást katolikus és protestáns – egyik éjféli misén kissé meglepetten, de örömmel tapasztaltam néhány baptista hívő részvételét. (Kuriózum lehetett számukra, s gondolom, azért „szentáldozáshoz” nem járultak).

Ma már, bő két évtizedes protestáns múlttal, bővülő Ige-ismerettel, (reményem szerint) mélyülő hittel ezt nem találom megengedhető, „semleges cselekedetnek”. Még akkor sem, vagy éppen azért egyre kevésbé, ha ez mindinkább terjedőben van, ti. a protestánsok olyan nézete, miszerint a katolikusok nekik testvéreik az Úrban, templomaikba, miséiken részt venni. Sőt akad, aki az ún. „szentáldozásban” is részt vesz, leszámítva, hogy nem tekinti a jegyeket Krisztus valóságos testének (s ha boris van véletlenül, azt nem tekint az Úr kiontott vérének). Egyáltalán nem is tudatosul bennük, hogy katolikus hittétel, feltételrendszer szerint azok, akik nem vallják az ostya és a bor állagát a valóságosan jelenlévő krisztusi testnek és vérnek, azoknak tilos kiszolgáltatni e szentséget.
Miben is áll a katolikus egyház hite szerint a szentmise ( = eucharisztia) tartalma, jelentése és jelentősége? Idézet következik a Biblikus Teológiai Szótárból:

Az eucharisztikus test és vér tehát most már nem csupán egy megtörtént esemény jelképes emlékezete (memoriale-ja), hanem jelenvalóvá teszik annak az eszkatológikus világnak egész teljességét, amelyben Krisztus él. Az Eucharisztia – miként az egész szentségi rend, amelynek központját képezi – lehetővé teszi a hívőnek, aki még a régi világba merül, a Krisztussal való fizikai kapcsolatot, az új világban élő, feltámadt „lelki” Krisztus egész valóságában való részesedést (vö. Jn 6,63). Azok a táplálékok, amelyeket ez a Krisztusi valóság felvesz, megváltoztatják természetüket, és valóban az „angyalok kenyerévé” válnak (Zsolt 78,25 vö. Bölcs 16,20), az új világ táplálékává. Az oltáron való jelenlétük által a meghalt és feltámadt Krisztus valóban jelen van, mint örök áldozat. . Ezért a mise a kereszt történeti áldozatával azonos áldozat: Krisztus szeretetből fölajánlja magát mindkét esetben, csupán a hely és az idő körülményei különböznek. (343. old.)

Mindez a biblikus botrány smafu a sok langyosodó protestáns számára. Számukra az Ige jó-szándékú mesekönyv? Lényegtelen, hogy az Úr Jézus nem alkotott papi rendet? Hogy egy adag dolog az ószövetségi, zsidó liturgiából, önkényesen átvett – kezdve az öltözéktől az oltáron át az áldozat fogalmáig?
Mintha nem is lenne a Szentírásban pl. a Zsidókhoz írott levél. Ebben Krisztus az egyetlen és igazi főpap, aki saját vérével áldozva,, egyetlenegy áldozatával mindörökké tökéletessé tette a megszentelteket.

Teljes félreértése az utolsó vacsorának a miseáldozat. Ebből látszik, hogy a klérusnak a bibliaismerete a Szentlélekkel való közössége (aki oktat, tanácsol, bölcsességgel lát el) sehol sem volt. Misztifikált, révedező, transzcendentális spekuláció az egész, az Ige rostáját messze kerülve.
Az, hogy az úrvacsorát megalkotta az Úr Jézus, messze nem jelenti azt, hogy felhatalmazta volna követőit, bárkit az ún.epiklézisre, azaz a Szentlélek lehívására, levonására az oltárra, Aki majd átváltoztatja az ostyát és a bort Krisztus fizikai testévé és vérévé. S mi módon lehetne ezt az eucharisztikus áldozatot, amivel szinte újra megfeszítik a Messiást – olyan értékképzőnek tekinteni, amivel az egyház rendelkezhet? Mégpedig az elhunytak üdvösségét ezzel elősegítendő többek közt?
Mi ez, ha nem varázslás, miként Saul idejében az endori asszony, aki megidézte az elhunyt prófétát?


Isten nem kér égő és véres-áldozatot, Krisztus keresztáldozatának ismételgetésére sem felhatalmazás, sem szükség nincsen.
Sámuel Saul áldozatbemutatását elítélte.Több az engedelmesség, minden áldozatnál. Sőt az engedetlenséget azonosította a varázslás bűnével.

A szentmise, eucharisztikus áldozat nem más, mint engedetlenség Isten Igéjével szemben.

Kálvin János, a református egyház megalapítója A keresztyén vallás rendszere (II) negyedik könyvében a pápás miséről, amely szentségtörés, nemcsak megfertőztette, hanem semmivé tette Krisztus szent vacsoráját című fejezetben a katolikus miséről így ír: "…harcra szállok azzal a vélekedéssel (…), hogy a mise (…) oly engesztelő áldozat, amellyel az Istent maguk iránt kiengesztelik." Amennyiben komolyan vesszük Kálvin szavait, úgy a református és a katolikus teológia között kibékíthetetlen ellentét áll fenn a katolikus mise megítélésének tekintetében


2010-08-04 Mihálovics Zoltán

Kedves Net2rist!


Én is elnézést kérek tőled, de még inkább az Úrtól, amennyiben a te, gyakran, általam félvállról vettnek érzett, pikírt közbevetéseire hasonló stílusban válaszoltam – esetleg igyekeztem rá tenni „még egy lapáttal”. Bár világi fórumokat nem látogatok, de a jelek szerint az ott uralkodó, szinte kizárólagos jelleg ide is beszüremkedik. (Ki-ki döntse el az okát!)

Attól viszont nem félek, hogy kereső lelkek, illetve illetők szelleme az itt tapasztalható villongásoktól nemet mondanának Krisztusra. A fórum ugyanis nem igehirdetés, nem evangelizálás. Gondolkodtatásra serkentő, utánajárást igénylő, döntést elősegítő helyszín. Két személy jut eszembe, akik sokunk igyekezete, bizonyságtétele, az Igére hagyatkozást forszírozó segítsége ellenére sem változtak, évek alatt se. Tavasz az egyik, aki fogalmam sincs, milyen prekoncepcióval volt kereső (?). Távozott egyszer csak, s tán nem is a gazdag ifjú módján, szomorúan…
A másik illető GABRIEL 777. Ő messze nem kereső, sokkal inkább kereskedő volt. Megnyerő stílusban, kellő szókinccsel, s nem első pillanatra kitűnő, deformált bibliaismerettel bombázta sokáig a fórumot. Legalábbis nem egy valaki volt, aki „szomjasan itta szavait”, illetve betűit. Ha nem lett volna többünk „harang félreverése” – tán még ma is evangélizál itt a Sátánnak. Mert ne feledjük, a nagy Megtévesztő leghatásosabb fegyvere a MINTHA és a MAJDNEM. Csak csekély mértékben tér el a valóditól. De, ha a friss forrásvíz egy literébe egy evőkanál ciánt teszünk, az már MÉREG. Pedig majdnem egészen tiszta…

Ha itt kezd valakinek nyiladozni a hite (kíváncsisága?) Isten felé, és olvassa azokat a beírásokat, amelyekből árad a testvéri szeretet (pláne, ha semleges témájú a topic), majd azután tanulmányozni kezdi Isten Igéjét, s eljut a 2Móz 32,19-29 szakaszáig – nem fog-e megbotránkozni?
Pedig az ÚSZ. szerint szükségesek a botrányok, hogy a kipróbáltak hite nyilvánvalóvá legyen.

Talán csak hízelgek magamnak, ha a ripsz-ropsz reakcióimat Mózes indulatosságához hasonlítom – s szemben vele, nem annyira az Úrért való lobogás, hanem szimpla higgadtság hiány a magyarázat. De nagyon szeretnék egykor nem fényévekre lenni tőle, amikor is a „világ legszelídebb embere” minősítést kapta.
Viszont attól óvjon meg az ÚR, hogy ez opportunizmusban nyilvánuljon meg az Ő keveretlen Igéjének kárára! Még akkor is, ha a végidők jeleinek mondja ezt a Szentírás – aminek valós veszélye itt, a Parókia portálon is tapasztalható.
Akinek nem inge, ne vegye magára. Ezzel szemben, akinek inge, az öltözzön fel, mert „ráfázik”

Mindenesetre az katasztrófa Isten Országának építésére nézve, ha a nézetek, meggyőződések,
Hitvallások Isten Igéjéhez képest nem csak fehér és fekete megnyilvánulásúak, hanem a sokszínűség szépségére hivatkozva; szürkék, sőt rózsaszínűek, sárgák, kékek, bordóak…

2010-08-06 Mihálovics Zoltán

Kedves Figyelő, gondolom az írásod nekem is szól, ezért is válaszolok. Mint mondtam a múltkor, szerintem a katolikusok hatalmas táborában sokkalta nagyobb véleménykülönbségek léteznek, mint mondjuk az átlag reformátusok és az átlag katolikusok között. Csak ha az általad emlitett Küngöt nézzük, vagy a Badinyt, vagy mondjuk a volt kolléganőm apját, akit olyan sértések érhettek gyerekkorában a katolikusok között, hogy hívő felmenői ellenére azóta sem tette be a lábát katolikus templomba, hát óriási közöttük a gondolkodásbeli eltérés. Itt akár a teológiai eltérés is nagyobb lehet, mint a református és katolikus teológia között. Ennek ellenére ezek az eltérő gondolkodású katolikus emberek meg tudnak lenni egy hatalmas közösség keretében. Miért ne tudnánk mi, akik között jóval kisebb a különbség (például az átlag katolikus és átlag református között), békében meglenni egymással?!

Ha megnézed, mi reformátusok nyitottak vagyunk szinte minden irányban. Vannak akik más vallásokkal keresik folyamatosan a közös hangot, rokonszenveznek azoknak a vallóival. Sokan rokonszenveznek a zsidósággal, a zsidó vallással. Itt van például a fórumon a presbiter Sztalker, aki teljesen nyitott a zsidó vallás felé. Látni nyugaton a protestáns törekvéseket az iszlám megértésére, ami nem véletlen, hiszen a franciáknál a muszlimok száma mára ötmillió körüli. Nyilván tudni kell élni egymás mellett békében. Nem lehet afféle dzsihádi szemlélettel szomszédnak lenni. Meg kell ismerni és érteni egymást. Ezt csak párbeszéd formájában lehetséges.

Természetes, hogy mi reformátusok folyamatosan reformálódunk, megújulunk és a Biblia alapján állva, beazonosítva a napi jelenséget állandóan reformáljuk nézetünket az átalakuló világban. Luther még olyan korban élt, ahol nem kisebb dolgok működtek az akkori közös egyházban, mint a bűnbocsátó cédulák. Egy ilyen közegben természetes volt az a harci hevület, ami Luthert jellemezte a katolikusokkal szemben. Ma a katolikusoknál már nem olyan erős ez a szemlélet, ami a bűnbocsátó cédulákat kiadó egyházat jellemezte. Ugyanakkor vannak protestáns egyházak, amelyek azt mondják, hogyha hited van és sokat adsz az egyházadnak, akkor sokat is fogsz kapni Istentől. Bővölködni fogsz mind anyagilag, mind lelkileg, mind hitbélileg is, ha hittel adsz. Mi ez, ha nem egyfajta cédula nélküli, szabályvezérelt bűnbánó cédula szisztéma? És ez nem a katolikus egyházra jellemző, hanem éppen egyfajta protestánsra. Ezzel azt akarom mondani, ha ma Luther élne, akkor inkább ezekkel a protestánsokkal szemben lépne fel inkább, mint a katolikusokkal szemben. Nekünk reformátusoknak észre kell venni a mai helyzetben, hogy a Biblia kijelentésén állva mi is a napi helyzet, a valóság.

Ami a misét és az úrvacsorát illeti én is rákérdeztem arra, hogy a bor valóban Jézus vérévé változik-e az eucharisztiában - egy katolikus papnál. Ő is azt mondja, mint a katolikusok mondanak, hogy ott Jézus vére jelenik meg. Ugyanakkor nyilván nincs annak a bornak vércsoportja, tette még hozzá a pap. Innen továbbmenve viszont, ha a Krisztus vérének nincs vércsoportja, akkor az nem is valódi vér, nem Krisztus valódi vére, teszem hozzá én teljesen logikusan és tehetik hozzá a katolikusok is magukban, ha ők is logikusan gondolkodnak.

Márpedig a Tridenti zsinat nagyon messze van, mégha némely katolikusok, meg protestánsok élesztgetnék is annak a szellemét. A logikus gondolkodás, amely az olvasott Bibliára alapul messzire visz, még a teologizálásnál is messzebbre. És ez jellemzi a mai hívőket általában. Annyira távol visz, hogy a szülővárosom lelkésze felajánlotta az úrvacsorát, a szétesett egyházkerületet újjáépítő atyafiaknak nagyon sokat segítő, jó szándékú katolikus feléségeinek, amikor hálaadó istentiszteletet tartottak. Ők ezzel éltek is. Az egyházkerület megmaradt továbbra is református, a feleségek megmaradtak katolikusok, egyedül a szakadás korának acsarkodása tűnt el.

Ha a lelkész az általad hiányolt lutheri lelkülettel élne, akkor teológiai alapon ezt nem engedte volna meg. A lelkész azonban a Biblia alapján állt, a mai helyzetben azt látta jónak, hogy a Krisztus nevében összegyűlteknek kiszolgáltatta az Úrvacsora sákramentumát. Hiszem, hogy most Luther is hasonlóképpen cselekedne.

Én megértem, hogy te nem akarsz bemenni a katolikus templomba, annak ellenére, hogy sokáig ebben az egyházban élted az életed. Te viszont értsd meg, hogy a reformátusok és a katolikusok között jóval kisebb a nézetbeli különbség, mint általában a katolkus egyházat elhagyottak és a katolikusok között. Így mi reformátusok békében, folyamatosan reformáló, a Bibliára alapuló szellemmel élünk, és például látogatjuk olyanoknak a templomait, ahová Luther nem lépett volna be.