Imádkozás. Bevezető.

https://megvanirva.hu/isten-aki-egeszen-mas/

Közbenjáró imádságok...

https://parokia.hu/v/valaki-ertem-imadkozott/

Erős Tibor: Imát hozzatok!
Minél több van belőle, annál jobb...

https://www.igeidok.hu/szoszek/imat-hozzatok

MÁRTA ÉS MÁRIA története

Varga Laszló elmélkedése:
(részlet)

"... Mindkét nővér megpróbálja kifejezni szeretetét Jézus iránt. Márta süt-főz és mindent előkészít ahhoz, hogy a vendég jól érezze magát. Mária meg semmit nem csinál. Ott ül Jézus lábainál és issza a szavait. Szeretettel figyeli a vendéget. Ismerjük a folytatást, Márta kiakad. Nem Máriának szól, hanem Jézusnak. És Jézus válasza elgondolkodtató: „Márta, sok mindennel törődsz és sok minden nyugtalanít, de csak egy a fontos. Mária a jobbik részt választotta, nem is veszíti el soha”.

Olyan kultúrában élünk, amely II. János Pál pápa szerint „az aktivitás eretnekségében vergődik”. Ezerszer jobban hiszünk abban, amit mi csinálunk, mint amit Isten végez. Teljesen el vagyunk bűvölve a tudományunktól, a technikánktól, az eredményeinktől, az eredményességünktől; és nem nyűgöz le bennünket Isten jelenléte és Isten működése. Észre sem vesszük. Ahhoz, hogy megláthassuk és betöltsön minket, fel kellene fedeznünk azt a jobbik részt, amire azt mondta Jézus, hogy Mária nem veszíti el soha. Mi azonban elveszítettük.

Maradjunk egy kicsit ennél a történetnél. Sajnos az elmúlt néhány évszázadban ezt a szentírási részt úgy magyarázták, hogy szembeállították egymással a két nővér állapotát. Mária a szemlélődő lelkiségét képviseli, Márta pedig a tevékeny, aktív lelkiséget. És nemcsak szembeállítottuk, hanem arról beszéltünk, hogy Mária lelkisége magasabb rendű, mint Mártáé. Tudnunk kell, hogy közel ezer éven át nem így értelmezték ezt a szentírási részt. A középkorban úgy magyarázták, hogy a kettő nem szemben áll, hanem kiegészíti egymást."

internetről, 777blog

Vas Ferenc: Köd (részlet)

"... Jób könyvét olvasva azt tanultam meg, hogy nem lehet mindig biztosat tudni egy élethelyzetben. Jób barátai túl biztosak voltak a véleményükben. A túlzott magabiztosság volt a hibájuk. Ez lett számonkérve rajtuk. Ezt az érzést, a bizonytalanságot nem szabad elfelejtenünk. Azt, hogy a kiszámíthatatlan élethelyzeteinkben legyünk türelmesek, óvatosak, és igyekezzünk szentül cselekedni. Nem az ilyen magatartásunk hozza majd el a megoldást, de így viselkedve lesz a legkisebb kárunk. A megoldás majd Istentől jön. Ily módon cselekedve kevésbé fogunk ítélkezni a másik ember fölött, aki ehhez hasonlót él át, s nem sietünk kéretlen tanácsokkal megoldani a megoldhatatlant. Engedjük ilyenkor Istent munkálkodni.

Mégis mit tehetünk? Pál, aki pontosan tudja, milyen láthatatlan erőkkel harcolni, ezt mondja:
"Legyetek éberek, teljes állhatatossággal könyörögve valamennyi szentért…” (Ef 6,18)

Így imádkozhatunk magunkért is. Ez a legkevesebb, amit egy hívő ember megtehet, de néha ez a legtöbb. Ne szégyelljük, ha néha csak ilyen keveset tehetünk!"
.
internetről (baptist hu)