NEM ALKALMAS

“És monda néki Jézus: Valaki az eke szarvára veti kezét, és hátratekint, nem alkalmas az Isten országára.” Lukács 9,62

Mit jelent az Úr Jézusnál, hogy “az eke szarvára veti kezét”? Az eke szarvára az veti kezét, aki dolgozni akar. Aki nem csak követni akarja Jézust, hanem munkatársa akar lenni. Sok ember azt hiszi, hogy a hívô életben csak az igehirdetés és a lelki szolgálat a munka. Ha Jézusnak végzed, az otthoni munkád lesz “az eke szarva”. Határozd el, hogy minden, amit teszel, Neki végzett munka és neki végzett szolgálat lesz. Indulj úgy a családtagjaid közé, akiknek talán minden nyavalyáját, rigolyáját ismered, hogy ezentúl mindent az Úrért teszel. Az elsô kérdés mindig ez legyen: hol a kezem? A magam kedvtelésein vagy az eke szarván? Második: hol a szemem? “Aki hátratekint, nem alkalmas...” Ne tekints vissza a magad makacs természetére sem, hogy velem semmit nem lehet kezdeni. Ne mondd, hogy a természetemtôl nem tudok megszabadulni! Jézus megszabadíthat az atyáinktól örökölt hiábavaló életünktôl (1Pét 1,18 ), és az isteni természet részeseivé lehetünk (2Pét 1,4). Ne azt nézd, ami soha nem ment. Ha hátratekintesz, már nem vagy alkalmas. A régi, testi szemeddel csak hátra lehet tekinteni. A lelki ember szeme a hit. Ha Isten hitet adott, neked is valóság lesz, amit Ô mond. És akkor vesd a kezedet az eke szarvára, és azzal a mérhetetlen örömmel nézz bátran elôre a hited szemével, hogy Isten minden ígérete igaz, és Ô mindent megcselekedhet, feljebb, mint ahogy elképzeled (Ef 3,20). Isten útja olyan, mint a kelô nap, amely egyre világosabb lesz, egészen a teljes délig (Péld 4,18 ).

Megemlékezik szövetségéről

„Eledelt adott az istenfélőknek, örökké emlékezik szövetségére" (Zsolt 111,5).

Az istenfélőknek nem kell tartaniuk az ínségtől. Hosszú éveken át az Úr mindig adott eledelt gyermekeinek, akár a pusztában voltak vagy a Kerít-patak (1Kir 17,3) mellett, akár fogságban voltak, vagy éhség közepette. Nekünk is megadta az Úr mindezidáig a mindennapi kenyeret, és nincs kétségünk afelől, hogy ezután is meg fogja adni, amíg csak földi eledelre szükségünk lesz.
A kegyelmi szövetség szellemi áldásaival azonban örökkön-örökké el fog halmozni bennünket Isten, mindig olyan mértékben, ahogyan arra szükségünk van. Isten nem feledkezik meg szövetségéről, és sohasem cselekszik úgy, mintha megbánta volna, hogy megkötötte azt. Akkor is emlékezik szövetségére, amikor olyan kihívóan viselkedünk Vele szemben, hogy megérdemelnénk, hogy elpusztítson. Ő nem szűnik meg szeretni, védelmezni és vigasztalni minket, amiképpen azt megígérte nekünk. Szövetségének minden egyes szavára és részletére emlékezik, és soha egyetlen szava sem marad beteljesületlenül. Mi azonban sajnos keveset gondolunk az Úrra: pedig Ő szüntelenül kegyelmesen törődik velünk. Ő nem felejtkezik el sem egyszülött Fiáról, a szövetség pecsétjéről, sem a Szent Szellemről, akinek a
működése révén jött létre a szövetség, sem saját becsületéről, amellyel elkötelezte magát a szövetség mellett. Ezért „az Isten által vetett szilárd alap azonban megáll" (2Tim 2,19), és egyetlen hívő sem veszti el azt az örökséget, amelyet Isten a szövetségben biztosított
számára.

Vigasztalás a hazatérni készülő számára

„Azután József ezt mondta testvéreinek: Én meghalok, de Isten
bizonyosan rátok tekint, és majd elvezet benneteket ebből az országból arra a földre, amelyet esküvel ígért meg Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak" (1Móz 50,24).

József a testet öltött gondviselés volt fivérei számára. De meg kellett halnia, és így meg kell halnia olyan szerettünknek is, aki életünk útján sokat jelentett számunkra. József halála után Egyiptom soha többé nem lehetett már ugyanaz testvérei számára, mint életében, ahogyan számunkra is megváltozik a világ, és már nem ugyanaz többé, mint szeretett hozzátartozónk életében volt. De nézzük, hogyan enyhítette Isten fájdalmukat a nagy gyászban? Ígéretet kapnak, hogy az élő Isten rájuk fog tekinteni. Mekkora kitüntetés ez! Micsoda vigasztalás! Szinte a földre jött mennyország! Ó Urunk, kérünk, tekints ránk ma! Térj be hozzánk, bár jól tudjuk, hogy nem vagyunk méltók arra, hogy gondolj ránk! Az ígéret azonban még többet is mond: az Úr elvezeti őket más földre. József halála után Egyiptomban egyre kevésbé lesznek kedveltek; fokozatosan a szolgaság házává válik számukra az ország. De nem maradnak ott mindvégig. Isten kiszabadítja őket és elvezeti az ígéret földjére. A mi itteni sírásunk sem tart örökké. Egyszer mi is elmegyünk innen a dicsőség honába, ahol együtt leszünk szeretteinkkel. „...és így mindenkor az Úrral leszünk. Vigasztaljátok tehát egymást ezekkel az Igékkel" (1Tesz 4,17-18 ).

Az Úr lényének visszatükröződése

„Én pedig meglátom orcádat, mint igaz ember, öröm tölt el, ha
meglátlak, amikor fölébredek" (Zsolt 17,15).

A világ fiait a földi javak gazdagítják és boldogítják, ezeket
hagyják örökül gyermekeiknek is. A hívőknek azonban másféle kincseik
vannak. Mi nem e világ gazdagsága után törekszünk, hanem magasabbra
és távolabbra nézünk.
A mi gazdagságunk kettős gazdagság. Itt örvendezhetünk Isten
jelenlétének, odaát pedig hasonlóak leszünk majd Őhozzá. Itt mint
igazak nézhetünk Istenre, mert Krisztus Jézusban megigazultunk. Milyen
nagy öröm a kiengesztelődött Úrra tekinteni! Isten dicsősége, ahogyan
az Krisztus arcán tükröződik, valóságos földi mennyországot varázsol
körénk, és ebben van eljövendő mennyországunk ígérete is.
De nem elég csupán nézni, át is kell formálódnunk annak a képére,
akire tekintünk. Ha reggel felébredünk, eszméljünk rá, hogy Urunk
szépségeit kell visszatükröznünk. Ha hittel tekintünk Istenre, annak
átalakító hatása lesz önmagunkra nézve is. Jézus Krisztus ábrázata
mélyen belevésődik a szívünkbe, és az Ő lénye átformálja szívünket. Ez
a legnagyobb öröm: meglátni Istent és Hozzá hasonlóvá válni. Mi többet
kívánhatnék mégy Dávid vallástétele a Szent Szellem által itt ígéretté
válik a számunkra. Hiszek benne és várom beteljesülését.
Uram, teljesítsd be azt rajtam is! Ámen.

A hatalmas mágnes

„Én pedig, ha felemeltetem a földről, mindeneket magamhoz vonzok"
(Jn 12,32).

Istennek munkásai, gyertek, bátorodjatok fel! Attól féltek, hogy igehirdetésetek nem vonzza az embereket? Próbáljátok meg a megfeszített, feltámadott és mennybe ment Megváltót hirdetni. Ez a legnagyobb „vonzerő", amely valaha is nyilvánvaló lett az emberek
között. Mert mi egyéb vont téged is oda Krisztushoz, ha nem Krisztus maga? Ha valami más késztetett arra, hogy „hívő" legyél, hamarosan el fogod hagyni „hitedet". De ha Krisztus lénye ragadott meg, akkor Ő meg is tart az élő hitben mindvégig. Miért kételkedet tehát abban, hogy
Krisztus ereje másokat is magához tud vonzani? Indulj Krisztus Jézus nevében azokhoz, akik idáig megmakacsolták magukat, és majd meglátod, hogy az Úr Krisztus őket is magához fogja vonzani. Az Ő hívásának egyetlen ember sem tud ellenállni. Legyen fiatal vagy öreg, gazdag vagy szegény, tanulatlan vagy tudós, kiállhatatlan vagy szeretetreméltó - egyszer minden ember megérzi vonzóerejét. Krisztus maga a nagy mágnes. Ne keressünk másikat. A zene nem vonz Krisztushoz, sem az ékesszólás, sem a szép szertartás vagy ügyes hírverés. Önmagában mindez nem elég. Krisztus kell, hogy az embereket önmagához vonzza, és Ő ezt meg is tudja tenni. Ne próbálkozz tehát semmiféle modern emberi ügyeskedéssel, hanem - mint Isten munkásaihoz illik - az Ő módján dolgozzál. Krisztushoz hívd az embereket úgy, hogy magad is Krisztusban vagy, és meglátod: Ő rajtad keresztül hívja majd az embereket önmagához.

Harmattá lenni, záporrá

"Olyan lesz Jákób maradéka a többi nép között, mint az Úrtól jövő harmat, mint a fűre hulló zápor, mert nem emberben reménykedik, nem emberekben bízik" (Mik 5,6).

Ha ez az ígéret érvényes Izráelre, mennyivel inkább érvényes (a szellemi népre) Isten hívő népére. A hivatásukat hűséggel betöltő hívők valóban kimondhatatlan áldást jelentenek mindazok számára, akik között élnek.
Olyanok, mint a harmat; csendes, nem tolakodó lényükkel felüdítik a körülöttük élőket. Szinte észrevétlenül, de hasznosan szolgálják azok életét, növekedését és örömét, akikkel együtt élnek. Mint friss, égből jött harmatcseppek ragyognak, mint a gyémánt a napon. Szeretettel telve gondozzák a szegényeket és megvetetteket, míg minden egyes „fűszál" megkapja a maga „harmatcseppjét". Személy szerint nem is jelentős emberek, de az Úrban egyesülve elég erősek ahhoz, hogy Isten szeretete áradhasson rajtuk keresztül. A legtágasabb mezőt is felfrissítik ezek az apró harmatcseppek. Uram, tégy minket is olyanná, mint a harmat!
Isten népe hasonló tud lenni a záporhoz is, amely Isten parancsára hull, és nem az emberek kénye-kedve szerint. Isten népe Istenért munkálkodik, akár akarják ezt az emberek, akár nem. Munkálkodásukhoz éppúgy nem kérnek engedélyt az emberektől, mint a zápor sem ahhoz, hogy zuhoghasson. Urunk, tégy minket bátrakká és szabadokká a szolgálatban, bárhová is vezérel akaratod.

ez gyönyörű

köszönöm Boglárka ezt a mindennapi szolgálatodat

(})cilla

Nincs mit, Cilla, szívesen! Örülök, hogy a lelkedig érnek az elhangzottak! (})

A mi vezetőnk

„De amikor eljön Ő, az igazság Szelleme, elvezet titeket a teljes
valóságra..." (Jn 16,13).

A valóság olyan, mint egy mélységes barlang, amelybe be szeretnénk hatolni, de amelyet egyedül nem tudunk végigjárni. A bejárati rész még teljesen világos, de ha beljebb akarunk hatolni és járatait fürkészni, vezetőre van szükségünk, különben eltévedünk. A Szent Szellem, aki az igazságot tökéletesen ismeri, minden hívőt el akar vezetni a teljes valóságra. Ő aszerint vezet minket, ahogyan meg tudunk birkózni a valósággal, egyik barlangüregből a másikba, hogy egyre jobban megismerjük Isten mélységeit és feltáruljanak előttünk Isten titkai.
Drága ígéret ez az alázatosan tudakozódó léleknek, mert mi nagyon is szeretnénk megismerni a valóságot, és annak a méhére hatolni, de tisztában vagyunk azzal, hogy milyen könnyen eltévedünk benne, és érezzük a vezető szükségességét. Ezért örvendezünk, hogy a Szent
Szellem eljött közénk, és velünk is marad. A vezetőnk akar lenni, és mi hálásan elfogadjuk vezetését. Meg akarjuk ismerni a teljes valóságot, hogy ne legyünk egyoldalúak, és el ne veszítsük egyensúlyunkat. Nem szeretnénk tudatlanok maradni a kijelentés egy részletében sem, hogy el ne mulasszunk áldásokat és ne legyünk valamely bűn áldozatává. Isten Szelleme azért jött, hogy elvezessen minket a teljes valóságra: hallgassunk engedelmesen szavára és kövessük vezetését.

Mindig első a közösségben

„...előttetek megy Galileába: ott meglátjátok Őt, amint megmondta nektek" (Mk 16,7).

Jézus Krisztus idejében ott lesz, ahol tanítványaival találkozni szeretne. Ő mindig megtartja szavát és megjelenik a találkozón. Ha ígérte, hogy találkozni fog velünk a kegyelem trónusánál, a nyilvános istentiszteleten vagy a kenyér megtörésénél, biztosra vehetjük, hogy valóban ott is van. Mi, bűneink miatt, elmulaszthatjuk a Vele való találkozást, Ő azonban soha nem tesz ilyet. Azt ígérte, „ahol kettenvagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok köztük"(Mt 18,20). Nem azt mondta, hogy „majd ott leszek", hanem hogy: „ott vagyok". Jézus Krisztus mindig elsőnek van ott a találkozón. „Előttetek megy". Szívből szereti népét, öröme van az övéiben, nem halogatja a velük való találkozást. Minden összejövetelünkre elsőnek megy el. Krisztus ki is jelenti magát az Őt követőknek. „Meglátjátok Őt." Milyen örömteli érzés ez! A híres embereket nem nagyon kívánjuk látni, de ha lelki szemeinkkel Krisztust láthatjuk, az örömmel és békességgel tölt el bennünket. Valóban meglátjuk Őt, mert megígérte, hogy eljön a benne hívőkhöz és kijelenti magát nekik. Legyünk biztosak abban, hogy ez így is lesz, mert Ő mindent ígérete szerint cselekszik: „amint megmondta nektek". Ragadjuk meg ezt az ígéretet, és bízzunk abban, hogy végül velünk megcselekszi azt, amit megmondott nekünk.

Soha nem hagy magunkra

„Nem mondanak többé elhagyottnak..." (Ézs 62,4).

„Elhagyott" - milyen vigasztalan szó. Úgy hangzik, mint a lélekharang. Mély fájdalmat és nagy bánatot takar. A nyomorúság feneketlen mélysége tátong az „elhagyott" szóban. Elhagyott valaki, aki adta, hogy kitart mellettünk. Elhagyott egy igaz barát, akiben oly sokáig bíztunk. Elhagyott szeretett rokonunk, apánk, anyánk, mindenki!! Ez valóban rettenetes fájdalom, és mégis el tudjuk viselni, ha az Úr vigasztal meg bennünket.
De milyen lehet az, ha valaki Istentől elhagyottnak érzi magát? Gondoljunk csak a világ legfájdalmasabb kiáltására: „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?" (Mt 27,46). Megéreztünk-e már valaha valamit ennek az elhagyatottságnak a keserűségéből? Ha igen, kérjük az Urat, mentsen meg bennünket ennek a kimondhatatlan fájdalomnak a
megismétlődésétől, hogy soha ne térjen vissza az a sötétség. Rosszakaratú emberek mondhatják a hívőről, hogy „elhagyta az Isten, intézzük el mi is". Ez azonban soha nem igaz így. Az Úr szerető kegyelme csakhamar rákényszeríti ellenségeinket, hogy visszavonják azt, amit mondtak, vagy legalábbis elhallgassanak. Mindennek ellenkezőjéről szól Isten ígérete a vers végén: „Gyönyörködik majd benned az Úr". Ez a vigasztalás örömmé változtatja a sírást. Ti, akik úgy érzitek, hogy elhagyottak vagytok, halljátok meg az Úr szavát: „Nem maradok el tőled, sem el nem hagylak téged" (Zsid 13,5).

A mi oltárunkon Krisztus vére van

„Azután kenje meg a pap vérrel az Úr színe előtt az illatszerfüstölő oltár szarvait..." (3Móz 4,7).

Füstölő oltár minden hely, ahol a szentek könyörgéseiket és hálaáldozatukat mutatják be. Jó dolog arra gondolni, hogy ez az oltár a Nagy Áldozat vérével van meghintve. Ez teszi istentiszteletünket elfogadhatóvá Isten előtt. Egyszülött Fiának vérére tekint, és ezért fogadja el hódolatunkat. Fontos számunkra, hogy megértsük a bűnért való egyedüli áldozat vérének jelentőségét, hiszen bűnnel szennyezettek még legszentebb cselekedeteink is, és Isten legbuzgóbb megtérésünket, hitünket, imádságunkat sem fogadhatná el, ha nem volna bűneinkért való engesztelő áldozat. Sokan kigúnyolják a „vért", számunkra azonban ez a vigasztalás és a reménység egyetlen alapja. Az oltár szarvaira hintett vér legyen világosan a szemünk előtt, mikor Istenhez közeledünk. A vér ad erőt az imádságnak, ezért van az oltár „szarvain". „Az Úr színe előtt" van, ezért előttünk is ott kell, hogy legyen. Krisztus vére már az oltáron van, mielőtt mi tömjénnel oda járulnánk. Ott van, hogy hálaáldozatunkat és könyörgéseinket megszentelje. Gyertek, könyörögjünk bizodalommal, hiszen Jézus Krisztus, a nagy áldozat, megáldoztatott, érdeme a miénk. A vér a kárpiton belül van, és a hívők imádságai ezért lehetnek kedvesek Isten előtt.

Nyitott ajtó előtt állunk

„Íme, nyitott ajtót adtam eléd, amelyet senki sem zárhat be ..." (Jel 3,8 ).

Az Isten igazságához hűséges szentek előtt nyitva van az ajtó. Én lelkem, mivel te már eldöntötted, hogy az Úr kijelentett Igéjét követed életedben és halálodban, nyitott ajtó előtt állsz.
Be akarok lépni ezen a nyitott ajtón az Istennel való közösségbe. Ki tilthatná meg ezt? Krisztus Jézus eltörölte bűneimet, megajándékozott igazságával, ezért bátran beléphetek. Meg is teszem, Uram, a Te kegyelmed által.
Ezen a nyitott ajtón át beléphetek az Ige titkaiba, Isten mélységes titkaiba: a kegyelemből való kiválasztás, a Krisztussal való közösség, az Ő második eljövetelének megértésébe. Mindez előttem van, és örvendezhetek benne. Minden ígéret, minden tanítás feltárulhat előttem, egy se marad többé rejtve a számomra.
Belső szobámban is nyitott az ajtó: szabadon Isten elé járulhatok. Az emberek között a szolgálat nyitott ajtaja áll előttem. Isten meg akar hallgatni és fel kíván használni. Nyitott ajtón át haladhatok előre a szentek mennyei gyülekezete felé, és nyitott ajtó vár a földi gyülekezet közösségében élő szentekre. Lehet, hogy egyesek megpróbálják bezárni ezt az ajtót előttem, vagy kizárni engem mindebből, de ez sohasem fog sikerülni nekik.
Nemsokára megnyílik előttem a menny kapuja. Átmegyek majd gyöngykapuján az én Uram, az Úr elé, és mindörökké Istennél lehetek.

Az Úr ereje szabaddá tesz

„Hatalmassá lesznek az Úr által, és az Ő nevében bízva élnek - így szól az Úr" (Zak 10,12).

Vigasztalás ez a hitükben megbetegedetteknek, akik elfásultak és attól félnek, hogy soha nem kelnek már fel a szorongások és kétségek betegágyából. Az áldott Orvos azonban ki tud gyógyítani ebből a betegségből, és el tudja venni a nyomában keletkezett gyengeséget is.
Megerősíti a gyöngéket, méghozzá a lehető legjobb módszerrel, az Úrban erősíti meg őket. Az Úrban erősebbek vagyunk, mint önmagunkban. Az Úrban való erő megerősíti az Úrral való közösségünket, az önmagunkban bízó erő csak büszkeséget szül. Ez utóbbi tragikusan korlátolttá tesz, míg az előbbi határtalán távlatokat nyit meg előttünk.
A hívő használja is az Úrtól kapott erejét: felserken és jár az Ő nevében. Micsoda öröm, ha egy beteg végre felkel és jár. Milyen gyönyörűség a lelki gyengeség korszaka után újra erősnek lenni az Úrban. Az Úr felszabadítja népét arra, hogy belátása szerint éljen, és
belső készséget is ajándékoz az övéinek, hogy éljenek szabadságukkal. Szabad emberekké tesz bennünket; nem vagyunk rabszolgák, akik sohasem pihenhetnek meg, hanem szabadon jöhetünk-mehetünk Immánuel földjén.
Én lelkem, kelj fel szomorúságodból és betegségedből, Krisztus szólít most fel, hogy légy erős, és járj Istennel szent szabadságban. Engedelmeskedj szeretete szavának!

A kegyelmi szövetség jele

"Szívedet és utódaid szívét körülmetéli Istened, az Úr, szeretni fogod Istenedet, az Urat teljes szívedből és teljes lelkedből, és élni fogsz" (5Mózes 30:6)

Íme, ez az igazi körülmetélkedés. Szerzője "Istened, az Úr". Csak Ő tud hatni a szívekre. Ő tudja elvennibelőle a testiséget és a szennyet. Csak Ő tudja véghezvinni bennünk, hogy szeretni tudjuk Istent teljes szívünkből, és lelkünkből. Kegyelmének csodája ez, amelyet a Szent Szellem visz véghez bennünk. Ezt csak az Úrtól kérhetjük el, és kevesebbel sose érjük be. Figyeljük meg, hol történik ez a körülmetélkedés: nem a testünkön, hanem a szellemünkben. A kegyelmi szövetség alapvető ismertetőjele ez. A kiválasztottakra kitörölhetetlenül jellemző, hogy szeretik Istent. Titkos pecsét ez, biztosítja a hívőt kiválasztása megmásíthatatlan voltáról. Arra igyekezzünk hát mi is, hogy ne külsőleges szertartásokban bízzunk, hanem a Szent Szellem munkájában.
Ha erre ügyelsz, meglesz az eredménye: "élni fogsz". A testünk halálra van ítélve, de ha a szívedet adod át Istennek, és a Szent Szellem dolgaira törekszel, akkor élni fogsz. Bárcsak véghez vinné az Úr, a mi Istenünk kegyelme munkáját belső emberünkön, hogy teljes szívünkből és teljes lelkünkből neki élhessünk.