Vallást tévő száj, hívő szív

"Ha tehát száddal Úrnak vallod Jézust, és szíveddel hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt a halálból, akkor üdvözülsz" (Róma 10,9).

A szánkkal vallást kell tennünk. Megtettem ezt már? Tettem már vallást az Úr Jézusról, mint Megváltómról, akit Isten feltámasztott a halálból, és Isten akarata szerint tettem ezt? Feleljünk őszintén erre a kérdésre!

Ugyanígy szükségünk van szívből jövő hitre is. Hiszek őszintén a feltámadott Krisztusban? Bízom benne, mint megváltásom egyedüli reménységében? Szívből bízom benne? Felelnem kell Istennek erre a kérdésére is.

Ha valóban elmondhatom, hogy vallást teszek Krisztusról és hiszek benne, akkor megváltott vagyok. Az igevers nem azt mondja: "lehet" vagy "talán", hanem hogy megváltott voltom teljesen nyilvánvaló és olyan világos, mint az égen a nap: "Akkor üdvözülsz". Mint hívő és hitvalló, birtokba vehetem ezt az ígéretet, és védelmemre felhozhatom Isten előtt most és egész életemen át, halálom órájában, és az ítélet napján is.

Meg vagyok váltva a bűn terhétől, a bűn hatalmától, a bűnért járó büntetés alól, s végül magától a bűnös léttől. Isten mondta: "Üdvözülsz" - és én hiszek ebben. Meg vagyok váltva. Dicsőség legyen Istennek mindörökké!

Aki győz

"Aki győz, annak megadom, hogy egyék az élet fájáról, amely az Isten paradicsomában van" (Jel 2,7).

Senki sem futhat el a csatából, senki nem tagadhatja meg, hogy részt vegyen a szent harcban. Küzdenünk kell, ha győzni akarunk. Hadakoznunk kell, míg minden ellenséget le nem győztünk, mert különben ez az ígéret nem lehet a miénk, hiszen csak azoknak szól, akik "győznek". Győznünk kell a világ hamis prófétái és mindama gonosz felett, amely tanításukat kíséri. Győznünk kell tulajdon szívünk lagymatagsága fölött, amely olyan könnyen elhagyja az "első szeretetet"! Olvassuk el a Jelenések könyvéből az efézusi gyülekezetnek írt egész levelet (Jel 2, 1-7).

Ha Isten kegyelméből győzünk, amint győzni is fogunk, ha győzedelmes Királyunkat híven követjük, akkor Isten bebocsát minket paradicsomának közepébe. Bátran elmehetünk majd a lángoló pallossal őrködő Kérub mellett, és eljuthatunk ahhoz a fához, amelyről ha eszik az ember, örök élete lesz. Így megmenekülünk az örök haláltól, amely a bűn zsoldja. Elnyerjük az örök életet, amely az ártatlanság pecsétje, az Istennek odaszentelt élet jutalma.

Jöjj szívem, bátorodj fel! Ha menekülsz a harc elől, elveszted az új és örök paradicsom örömét; de ha küzdesz a győzelemig, Istennel jársz a paradicsomban.

Isten ellenségei térdet hajtanak

"Majd megtudják az egyiptomiak, hogy én vagyok az Úr" (2Móz 7,5).

A hitetlen világ nehezen tanítható. Egyiptom nem ismeri az élő Urat, ezért mer bálványokat felállítani, sőt még azt is meg merészeli kérdezni: "Kicsoda az Úr?" De az Úr megtöri a gőgös szívűeket, akár akarják, akár nem. Mikor ítélete mennydörög fejük felett, és elsötétíti egüket, elpusztítja termésüket, megöli fiaikat, akkor megsejtenek valamit Isten hatalmából. Ezután is lesznek mindig olyan események a földön, amelyek térdre kényszerítik majd a hitetlenkedőket. Ezért ne háborodjunk fel káromlásaikon, mert az Úrnak gondja van arra, hogy nevének dicsőséget szerezzen. Ő ezt nagy hatalommal meg is teszi.

Népének megszabadítása egy másik hatalmas eszköz volt, amellyel Isten tudtára adta Egyiptomnak, hogy Jahve, Izráel Istene, az élő és igaz Isten. Egyetlen izráelita sem halt meg a tíz csapás során, egy sem fulladt bele a Vörös-tengerbe. A választottak szabadulása és az igaz hívők megdicsőülése Isten legmegrögzöttebb ellenségével is elismerteti majd, hogy egyedül az Isten az Úr.

Ó, bárcsak ilyen meggyőző erő kísérné a Szent Szellem által az evangélium hirdetését szerte a világon, míg minden nép meg nem hajlik Krisztus nevére, és Urának nem nevezi Őt!

Keresztyén nagylelkűség

"Boldog az, akinek gondja van a nincstelenre, ha bajba kerül, megmenti az Úr" (Zsolt 41,2).

A szegényre gondolni, sorát szívünkre venni: keresztyén kötelesség. Maga Jézus Krisztus helyezte a szívünkre: "a szegények mindig veletek lesznek" (Mt 26,11).

Sokan sietve, meggondolatlanul adnak pénzt a szegényeknek, még többen semmit sem adnak. Ez a drága ígéret azoknak szól, akiknek gondjuk van a szegényekre, közelről megvizsgálják az ügyüket, terveket készítenek megsegítésükre és körültekintően véghez is viszik azokat. Ezzel a gondoskodással többet tehetünk, mint a pénzzel, de a legtöbbet a kettővel együtt. Akik így gondolnak a szegényre, azoknak maga az Úr ígér segítséget, ha bajba kerültek. Különleges gondviselésben lesz részünk, ha az Úr látja, hogy mi is próbálunk másokról gondoskodni. Mert akármilyen nagylelkűek vagyunk is, a bajokat mi sem fogjuk elkerülni; de jótékonyságunk feljogosít arra, hogy számítsunk az Úr szabadítására. Ő nem szegi meg adott szavát és ígéretét. Lehet, hogy a szőrösszívű fösvények is kilábalnak valahogy a bajokról, de a bőkezű és nagylelkű hívőkön maga az Úr segít. Ahogyan másokkal szemben cselekedtél, úgy cselekszik az Úr veled. Ezért bátran adj oda mindent, amivel csak segíthetsz másokon!

Tökéletes áldozat

"Tegye kezét az áldozat fejére, hogy kegyelmet és engesztelést nyerjen" (3 Móz 1,4).

Ha egy tulok engesztelő áldozattá lehetett az azt feláldozó bűnös helyett, aki rávetette a kezét és ezzel a bűneit is az áldozati állatra, mennyivel inkább engesztelő áldozat Krisztus érettünk, ha áldozatát hittel elfogadjuk.

Hitem ráveti kezét

ó Krisztus, drága fődre,

vezeklőn állok eléd,

bűneimet kiöntve.

Ha egy tulkot elfogadott Isten az áldozótól engesztelésül, mennyivel inkább engesztelés Krisztus minden vétkünkért. Egyesek vitatják az engesztelő áldozat nagy igazságát, pedig nekünk ez a reménységünk, örömünk, dicsekvésünk és mindenünk. Isten elfogadta Jézus Krisztus áldozatát engesztelésül miérettünk, és szeretett Fiában minket is elfogad és "megajándékoz kegyelmével" (Ef 1,6).

Ezért tedd rá most mindjárt hited kezét Krisztus tökéletes áldozatára, hogy azt így magadénak vallva, élvezhesd Isten kegyelmét. Ha egyszer már megtetted, tedd meg újra. Ha pedig még nem tetted volna, tedd rá most a kezedet haladék nélkül. Az Úr Jézus a tiéd lehet már most, ha akarod. Bízzál benne erősen, és kétség nélkül a tiéd lesz Ő. Így kiengesztelődtél Istennel, bűneid eltöröltettek és az Úré vagy.

Gondot visel lépteinkre

"Híveinek lábát megőrzi" (1Sám 2,9).

Az út síkos, lábaink gyöngék, de az Úr megőrzi lépteinket. Ha engedelmes hittel átadjuk magunkat neki, és az Övéi leszünk, Ő maga fog vigyázni reánk. Nemcsak angyalainak parancsol, hogy őrizzenek, hanem maga ügyel lépteinkre. Megóvja lábunkat az eleséstől, hogy be ne szennyezzük ruhánkat, kárt ne valljunk lelkünkben, és ne adjunk okot az ellenségnek a gyalázkodásra. Megóvja lábunkat a tévelygéstől, hogy ne kövessük a tévtanítást, ostobaságot vagy a világ útját. Megóvja lábunkat, hogy meg ne dagadjon a fáradságtól, fel ne horzsolódjék a hosszú és rögös úton. Megóvja lábunkat a sebesüléstől: cipőnk rézből és vasból lesz, ha kard élén vagy mérgeskígyókon taposunk is, hogy meg ne sérüljünk, se mérgezést ne szenvedjünk. Kiszabadítja lábunkat a tőrből, hogy rosszakaratú és hatalmas ellenségünk csalárdsága be ne fonjon bennünket.

Ilyen ígéret birtokában fussuk meg pályánkat fáradság nélkül, és járjunk félelem nélkül. Az, aki oltalmazza lábunkat, hatalmas erővel teszi azt.

Felel az őszinte bűnvallásra

"Ő pedig énekben mondja el az embereknek: Vétkeztem, mert görbévé tettem az egyenest, de Isten nem eszerint fizetett meg nekem. Megváltott engem, hogy ne jussak a sírba, és életem a világosságban gyönyörködjék" (Jób 33,27-28 ).

Ez az igazság szava, egy istenfélő ember bizonyságtétele, és így egyenértékű egy ígérettel. Amit az Úr tett és most tesz, azt tenni fogja, amíg a világ áll. Az Úr keblére ölel bárkit, aki őszinte bűnvallással közelít hozzá, sőt állandóan keresi azokat, akik vétkeik miatt szorult helyzetben vannak.

El merjük mi is mondani Jób vallomását? Nem vétkeztünk-e mindnyájan személy szerint, hogy el kellene mondanunk: "Vétkeztem"? Vétkeztem, szándékosan elferdítettem az igazságot? Vétkeztem és rájöttem, hogy semmi hasznom nem lett belőle, sőt, az örök kárhozat fenyeget? Ha így van, siessünk ezzel az őszinte vallomással Istenhez! Ő nem kér ennél többet, de mi ennél kevesebbet nem tehetünk.

Hivatkozzunk ígéretére Jézus Krisztus nevében. Ő megszabadít bennünket a pokol előttünk feltáruló szándékától, életet és világosságot ajándékoz nekünk. Miért esnénk kétségbe? Miért kételkednénk? Az Úr nem gúnyolja ki az alázatos lelkeket, Ő komolyan veszi azt, amit mondott. A vétkeseknek bűnbocsánatot ígér. Akik halált érdemelnek, bocsánatot nyerhetnek nála.

Uram, én megvallom bűnömet, és kérem, bocsáss meg nekem!

Isten Legyőzi a félelmet

"Nem fog a varázslás Jákóbon, sem az igézet Izráelen" (4Móz 23,23).

Ez az Ige gyökerestől ki kellene irtson minden ostoba, babonás félelmet! Még ha lenne is valami igazság a varázslásban és a babonákban, mindez nem árthat az Úr népének! Akiket Isten megáld, azokat nem lehet megátkozni.

A hitetlenek, mint Bálám is, szőhetnek cselt Isten népe ellen, de minden csalafintaságuk kudarcot vall. Puskaporuk átázik, kardjuk kicsorbul. Összegyülekeznek, de hiába, mert az Úr nincs velük. Csöndben nézhetjük, míg hálójukat szövik, mert úgysem fognak meg bennünket. Ám hívják segítségül Belzebúbot és alkalmazzák kígyó természetének minden ravaszságát, az sem segít nekik: a varázslásuk nem fog hatni, jóslásuk megcsalja őket. Milyen áldás ez! Mennyire megnyugtatja a szívet! A komolyan imádkozók küzdenek Istennel, de velük senki sem küzdhet, őket senki sem győzheti le. Isten gyermekeinek erőt ad az Úr a győzelemhez, de rajtuk senki sem vehet erőt. Nem kell félnünk magától az ördögtől sem, és semmiféle titokzatos ellenféltől, mert csalárdak szavai, sötétek és kifürkészhetetlenek tervei. Mindezek nem árthatnak annak, aki az élő Istenben bízik. Ezért mi dacolunk az ördöggel és valamennyi légiójával.

Valóságos megtérés

"Ott majd visszagondoltok arra, hogyan éltetek, és mi mindent tettetek: hogyan tettétek magatokat tisztátalanokká. Akkor megundorodtok magatoktól, olyan sok gonoszságot követtetek el" (Ez 20,43).

Ha az Úr elfogadott minket és megajándékozott kegyelmével, békességével és biztonságával, ez arra indít, hogy kegyelmes Istenünkkel szemben elkövetett minden mulasztásunkat és bűnünket bánjuk meg. Ez a megbánás olyan értékes, mint a tiszta gyémánt, és ezt úgy ígéri Isten népének, mint az üdvösség legszentségesebb gyümölcsét. Ő, aki elfogadja a bűnbánatunkat, ad megbánást is, mégpedig nem mint keserű pirulát, hanem mint mézízű mannát, amellyel népét táplálta. Csak a vér által kapott bocsánat és a meg nem érdemelt kegyelem elfogadása tudja kőszívünket megolvasztani. Úgy érezzük, kemény a szívünk? Gondoljunk arra, micsoda szeretet van az új szövetségben, és akkor el fogjuk hagyni a bűnt, megbánjuk és megutáljuk azt, sőt megutáljuk önmagunkat is, mert ilyen végtelen szeretet ellen vétkeztünk. Járuljunk ilyen bűnbánó szívvel Istenhez, és kérjük Öt, segítsen tettünkre emlékezni, azt megbánni, elsiratni és abból hozzátérni. Ó, milyen örvendetes, ha szent szomorúság marja a szívünket! Milyen nagy megkönnyebülést jelent a könnyek áradata!

Urunk, üss sziklaszívünkre, vagy szólj kőszívünkhöz, és fakassz életet adó vizet belőle!

Megszűnik a könnyhullatás

"Isten... letöröl minden könnyet a szemükről..." (Jel 21,4).

Igen, ennek az ideje el fog jönni a hívők számára. Egyszer végleg megszűnik a szomorúság és felszáradnak a könnyek. Most a könnyek világában élünk, de ez a világ el fog múlni. Új ég és új föld lesz, írja ennek a fejezetnek az első verse; és ott nem siratjuk többé a bűnesetet és az abból következett nyomorúságokat. Olvassuk el a második verset, és figyeljük meg, hogyan ír a menyasszonyról és menyegzójéről. A Bárány menyegzője a végtelen öröm ideje lesz, akkor már nincs helye a könnyeknek. A harmadik vers szerint Isten maga fog az emberek között lakni, és az Ő jobbján gyönyörűségek lesznek mindörökké, és nem lesz könnyhullatás.

Milyen is lesz az, ha nem lesz többé sem szomorúság, sem könnyhullatás, sem fájdalom? Sokkal dicsőségesebb lesz, mintsem hogy azt el tudnánk képzelni. Ó, sírástól kivörösödött szemek, ne hullassatok többé keserű könnyeket, hiszen már csak egy kevés idő, és nem ismertek többé könnyet! Senki más nem törölheti le úgy könnyeinket, mint a szeretet Istene, és Ő jön, hogy megtegye ezt. "Este szállást vesz a sírás, reggelre itt az ujjongás" (Zsolt 30,6).

Jöjj. Urunk, ne késlekedj, mert most még mindannyian sírunk.

Az engedelmesség áldást hoz

"Tartsd meg engedelmesen mindezeket az Igéket, amelyeket én parancsolok neked, hogy jó dolgod legyen neked és utódaidnak mindenkor. Ha így cselekszel, azt jónak és helyesnek tartja majd Istened, az Úr" (5Móz 12,28 ).

Bár az üdvösség nem a törvény cselekedeteiből jön, de az engedelmeseknek szóló áldás-ígéretek Isten hűséges szolgáinak is szólnak. Az átkokat elvette Urunk amikor átokká lett érettünk, de az áldasokkal kapcsolatos ígeretek közül egy sem vesztette érvényét.

Hallgassuk és jegyezzük meg Urunk kijelentett akaratát, ne csak egyes Igéire figyeljünk, hanem "mindezekre az Igékre". Ne csipegessünk és ne válogassunk, hanem legyen bennünk részrehajlás nélküli feltétlen tisztelet Isten minden egyes parancsával szemben. Így lesz áldott egész családunk élete. Az Úr áldása van választottain ezerízig. Ha feddhetetlenül járnak színe előtt, akkor mindenki előtt nyilvánvalóvá lesz, hogy ők Isten áldott gyermekei.

Tisztességtelenség vagy furfang azonban nem hozhat áldást ránk és szeretteinkre. A világ hitetlen módszerei nem hozhatnak jót sem ránk, sem gyermekeinkre. Számunkra csak az jelenthet áldást, ha Isten színe előtt járunk. Ha becsületes úton nem tudunk meggazdagodni, becstelenséggel még kevésbé. Nekünk, csak az hoz boldogságot, ami Isten előtt kedves.

Mennyei testőrség

"Mert én veled vagyok, megőrizlek téged, akárhová mégy ..." (1Móz 28,15).

Vándorutunkban kísérőkre van szükségünk? Legjobb kísérőnk Isten jelenléte és oltalma. Bárhol járunk is, mindenütt szükségünk van Isten jelenlétére és oltalmára, és ezt meg is kapjuk, ha az Ő szolgálatában járunk, nem pedig csak saját kedvtelésünk szerint. Még ha más vidékre kell is költöznünk Isten akaratából, ne szomorkodjunk miatta! Hiszen a hívő ember vándor és idegen, bárhol is él ezen a földön, mert barhová kerül, igazi otthona mindenhol az Úrban van, mint ahogy minden nemzedékben így volt ez a hívők számára. Lehet, hogy a világ vezető embereinél nincs "protekciónk", de ha az Úr azt ígéri: "megőrizlek téged", akkor nem árt nekünk valóban semmi veszedelem. Ez az ígéret áldott "útlevél" minden utazó számára, mennyei testőrség minden zarándok mellett.

Jákób, akinek az Isten ezt az ígéretet adta, még soha nem volt távol hazulról. Anyás gyermek volt, nem kalandos természetű, mint a bátyja. Mégis mennie kellett egyszer, és Isten vele ment. Kicsiny motyóját vitte csupán, és nem volt kísérője. De nem utazott soha fejedelem nemesebb testőrséggel, mint ő. Mikor szabad mezőn aludt, angyalok vigyáztak rá és Isten beszélgetett vele. Ha az Úr indít útnak minket, mondjuk az Úr Jézussal: "Ébredjetek, menjünk!" (Mt 26,46).

Isten mindig meghallgat

"Meg is fog hallgatni Istenem" (Mik 7,7).

A barátok hűtlenné válhatnak, de Isten nem fordul el a megváltottaktól, sőt meghallgatja minden kérésüket. Azt mondja a próféta: "Még asszonyod előtt is, akit magadhoz ölelsz, vigyázz, hogy mit mondasz! Mert... az embernek saját háza népe is ellensége" (7,5-6). Ez nagyon keserves állapot, de Isten még ilyen esetben is hűséges (barát) marad, és elmondhatjuk neki minden bánatunkat.

Bölcsességünk abban van, hogy az Úrra nézünk és nem civódunk az emberekkel. Ha barátságos kéréseinket még rokonaink is semmibe veszik, várjunk reménységgel szabadító Istenünkre, Ő meg fog hallgatni minket. Kiváltképpen meghallgat akkor, ha sok bántást és szeretetlenséget kapunk az emberektől, úgyhogy hamarosan már mi is így kiálthatunk: "Ne örülj bajomnak, ellenségem, mert ha elesem is, fölkelek' (7,8 ).

Mivel Isten élő Isten, meg tud hallgatni; mivel szerető Isten, meg is hallgat. Meghallgat, mert Ő a szövetség Istene, aki elkötelezte magát arra, hogy meghallgat minket. Aki így tud hozzá szólni: "Én Istenem", az teljes bizonyossággal elmondhatja: "Az én Istenem meg is fog hallgatni engem". Jöjj tehát, vérző szívű testvérem, és öntsd ki szomorúságodat Istened előtt! Belső szobádban borulj térdre és légy bizonyos benne: "Meghallgat engem az én Istenem."

Soha ne ess kétségbe!"

"De fölragyog majd az igazság napja számotokra, akik nevemet félitek, és sugarai gyógyulást hoznak" (Mal 3,20).

Ez a prófécia részben már beteljesedett dicsőséges Urunk első eljövetelekor, egészen második eljövetelekor fog beteljesedni, de mint ígéret valóra válhat a mindennapjainkban is. Sötét az eged, kedves olvasóm? Még az éjszaka feketesége is sűrűsödik körülötted? Ne ess ezért kétségbe; hiszen felkél újra a nap! Amikor az éjszaka a legsötétebb, akkor van legközelebb a hajnal. "Az éjszaka elmúlik, a nappal pedig már egészen közel van" (Róma 13,12).

A fölkelő nap nem a közönséges nap lesz, hanem "az igazság napja", amelynek minden sugara szentség. Azért jön, hogy megvidámítson minket, igazság és irgalom útján jön, de még szabadításunk érdekében sem törli el a törvény érvényét. Jézus Krisztus kijelenti Isten szentségét és szeretetét. Ha tehát eljön szabadulásunk, az valóságos lesz, mert igazság szerint való.

Csak egy dologban kell megvizsgálnunk magunkat: Féljük-e valóban az Úr nevét? Tiszteljük-e az élő Istent, és az Ő útján járunk-e? Ha ez így van, akkor az éjszaka már nem tart soká a számunkra, és ha elérkezik a reggel, lelkünk minden betegsége és szomorúsága egyszer s mindenkorra elmúlik; fény, meleg, öröm és tiszta látás lesz a részünk, és ezt lelki betegségünkből és nyomorúságunkból való gyógyulás követi majd. Felragyogott már nekünk Krisztus napvilága? Akkor üljünk ki fényére! Elrejtette arcát előlünk? Akkor várjuk, amíg felragyog a számunkra! Mert amilyen bizonyos a napkelte, olyan biztos az is, hogy "fel fog ragyogni azoknak, akik nevét félik".

--Vannak mondatok, melyeket többször, sokszor el kell olvasni, míg ben-
nünk a helyére kerül.-- Nekem most ilyen ez az "igazság napja".

Első olvasatra, mivel Krisztus második eljövetelére utalhat a "jövő" idejű
fogalmazás,-- az "az ítélet napja", mert "Jön az Úr nagy hatalommal
és igazsággal ítélni!

Második olvasatra, - mivel "igazság és irgalom útján jön" és szabadításunk
érdekében,-- ez csak a Megváltó eljövetelére vonatkozhat.- Ekkor hozta
el Ő a kegyelmet és igazságot, a saját testében betöltve a törvényt és
adta magát helyettünk a halálra.

-Feltámadásával viszont megszerezte nekünk Isten igazságát,- ezért sza-
badulásunk valóságos lesz !!! mert igazság szerint való (utolsó mondat),
- így ez mégis csak Urunk második eljövetelére szóló ígéret!!

-Az övéi számára nem ítéletre jön, hanem hozza az örök szabadulást és
Isten örökre megigazító kegyelmének bizonyosságát.

"És fölragyog majd az igazság számotokra, akik nevemet félitek és sugarai gyógyulást hoznak!" Mal.3,20