„…szerette övéit e világban, szerette őket mindvégig” (János 13:1)

Ez a tény alapjában véve ígéret, hiszen az Úr ma is az, aki egykor volt, és Ő ma is úgy szereti az övéit, mint egykor tanítványait – és ez mindig is így lesz.
Szerette őket – és ez volt a csoda! Hogy Ő szerette az embert valaha is, az a legnagyobb csoda. Ugyan, mi szeretnivaló volt azokban a szegény tanítványokban, és mi szeretnivaló van bennem?
De ha egyszer megszeretett, akkor lényből kifolyólag állhatatos marad a szeretetben. Szeretetből nevezi a hívőket „az övéi”-nek – és milyen kitüntető cím ez! Vérén vásárolta meg és drága kincsének vallja őket. Mivel az övéi lettek, soha nem hagyja el őket. Mivel szeretett gyermekeivé lettek, soha nem szűnik meg szeretni őket. Téged sem szűnik meg szeretni soha.
„Mindvégig” szerette őket – tehát egészen haláláig a szeretet uralkodott szívében. De ez a szó azt is jelenti, hogy mindhalálig, azaz a lehető legnagyobb szeretettel. Ennél jobban nem szerethette volna őket, hiszen Önmagát adta értünk. Más fordításban így olvassuk: tökéletesen a végcélig. Bizony, tökéletes szeretettel árasztotta el őket, amelyben nem volt semmi fogyatkozás, semmi ellenkezés, semmi meggondolatlanság, semmi hűtlenség, semmi fenntartás.
Ilyen szeretet Jézus Krisztus szeretete népe minden egyes gyermeke iránt. Magasztaljuk hát szeretetét zengedező énekkel!

ÉS MlNDEN ERÉNYÜNK, AMINK CSAK VAN”

„Minden forrásaim te benned vannak.” Zsolt 87. 7.

Urunk sohasem foltozgatja természeti erényeinket, hanem újra teremti belülről az egész embert. „Öltözzétek fel az új embert” (Eféz 4, 24); vigyázz, hogy természeti életed olyan ruhába öltözzék, amely megfelel az új életnek. Az az élet, amelyet Isten plántált belénk, kifejleszti a saját maga erényeit: nem Ádám, hanem Jézus Krisztus erényeit. Figyeld meg, hogyan teszi Isten a megszentelődés után semmivé a természeti erényeidbe vetett bizodalmad és bármiféle képességedben való bizodalmad, míg megtanulod Jézus feltámadott életéből táplálni életed. Adj hálát Istennek, ha ilyen megsemmisítő tapasztalaton mehetsz keresztül!
Hogy Isten munkálkodik bennünk, annak az a jele, hogy megsemmisíti a természeti erényeinkben való bizakodásunkat, mert ezek nem arra vonatkozó ígéretek, amire el akarunk jutni, hanem maradványai annak, amivé Isten teremtette az embert. Mi a természeti erényeken csüngünk, míg Isten az egész idő alatt kapcsolatba akar minket hozni Jézus Krisztus életével, amelyet semmiképpen sem lehet leírni a természeti erények kifejezéseivel. Igen szomorú dolog olyan embereket látni Isten szolgálatában, akik olyan dolgokhoz ragaszkodnak, amelyeket nem Isten kegyelme adott nekik, hanem régi örökségükből maradtak fenn. Isten nem építi föl, és nem alakítja át természeti erényeinket, mert azokat sohasem lehet még csak közel is hozni ahhoz, amit Jézus Krisztus akar. Sem a természet szerinti szeretet, sem a türelem, sem a tisztaság nem érheti el soha az Ő követelményeit. De amint természeti életünk minden részletét összhangba hozzuk az új élettel, amelyet Isten helyezett belénk, Ő fel fogja bennünk mutatni azokat az erényeket, amelyek jellemzik az Úr Jézust.
„És minden erényünk, amink csak van, egyedül az Övé.”

TEGNAP

„Követni fog Izráel Istene.” Ésaiás 52, 12.

Biztonság tegnapról. „Isten visszahozza, ami elmúlt” (Préd. 3, 15.) Az év végén érdeklődéssel fordulunk minden felé, amit Isten a jövő számára tartogat, a tegnapra való emlékezésünkből mégis aggodalom kél szívünkben. Isten kegyelmének mostani élvezetét korlátozza a tegnap bűneinek és hibáinak emléke. De Isten tegnapjainknak is Istene és az azokra való emlékezést csak azért engedi meg, hogy jövendő lelki fejlődésünk szolgálatára használja fel azt. Isten figyelmeztet minket a multtal: óvakodjunk attól, hogy valami felületes biztonságérzetbe ringassuk magunkat a jelenben.
A holnap biztonsága. „Mert előttetek megy az Úr”. (És. 52, 12). Kegyelmes kijelentés ez, hogy Isten őriz minket, ahol önmagunkban gyengék vagyunk. Őrködik fölöttünk, hogy az előbbihez hasonlóan, újra kudarcot ne valljunk, ami egész biztosan bekövetkeznék, ha nem Ő volna a mi oltalmazónk. Isten keze visszanyúl a múltba és tisztáz mindent lelkiismeretünk számára.
Biztonság a ma számára. „Mert ne sietséggel jertek ki” (Ésa. 52, 12). Amint továbbmegyünk most a következő évbe, ne a heves, emlékezés nélküli öröm sietségével menjünk, se pedig az elhamarkodott gondolat-nélküliség röpülésével, hanem annak a tudatnak a türelmes erejével, hogy Izráel Istene előttünk jár. A tegnapjaink helyrehozhatatlan mulasztásokkal vádolnak minket. Valóban igaz, hogy igen sok olyan alkalmat mulasztottunk el, amely sohasem fog visszatérni, de Isten átalakíthatja ezt a romboló aggodalmaskodást a jövőért való alkotó elmélyüléssé. Hadd aludjék a múlt, de Krisztus kebelén aludjék.
Hagyd a helyrehozhatatlan múltat az Ő kezében, és lépj ki az ellenállhatatlan jövőbe Ő vele.

- Úgy vitt téged Istened, az ÚR, ahogyan fiát viszi az ember, az egész úton, amelyen jártok, míg el nem érkeztetek erre a helyre. 5Móz 1,31

- Sasszárnyakon hordoztalak titeket, és magamhoz bocsátottalak benneteket. 2Móz 19,4
- Szeretetében és kegyelmében váltotta meg őket, fölvette és hordozta őket a régi idők minden napján. Ézs 63,9
- Mint mikor a sas kirebbenti fészkét és fiókái fölött repdes, kiterjesztett szárnyára veszi, evező-tollán hordozza őket. Az ÚR egymaga vezette őket. 5Móz 32,11-12
- Vénségetekig ugyanaz maradok, ősz korotokig én hordozlak! Én alkottalak, én viszlek, én hordozlak, én mentelek meg. Ézs 46,4
- Bizony ez az Isten a mi Istenünk mindörökké, Ő vezet minket mindhalálig. Zsolt 48,15
- Vessed az ÚRra a te terhedet, Ő gondot visel rólad. Zsolt 55,23
- Ne aggódjatok életetekért, hogy mit egyetek és mit igyatok, se testetekért, hogy mivel ruházkodjatok. A ti mennyei Atyátok jól tudja, hogy szükségetek van mindenre. Mt 6,25.32
- Mindeddig megsegített bennünket az ÚR. 1Sám 7,12

RAGASZKODJUNK A FŐDOLOGHOZ

"Amaz én esengő várásom és reménységem szerint, hogy semmiben meg nem szégyenülök, hanem mint mindenkor, úgy most is nagy bátorsággal fog magasztaltatni Krisztus az én testemben, akár életem, akár halálom által.”
Fil 1.20

Minden tőlem telhetőt az Ő uralmáért

Bizakodom és reménykedem, hogy semmiben meg nem szégyenülök. Mindnyájan nagyon megszégyenülünk, ha nem engedünk Jézusnak, ahol Ő engedelmességet kíván tőlünk. Pál így szól: Eltökéltem magam, hogy minden tőlem telhetőt megteszek az Ő uralmáért. Ide eljutni az akarat kérdése. Okoskodás és alkudozás nem segít semmit. Az akaratnak ezen a bizonyos ponton való teljes átadására van szükség. Ettől a lépéstől azonban visszatart minket az önmagunk túlzott kímélete. Sokszor ugyan úgy csűrjük-csavarjuk a dolgot, hogy vonakodásunk másokkal való törődésnek látsszon. Mikor azt fontolgatjuk, hogy Krisztus hívó szava iránt való engedelmességünkért másoknak milyen árat kell fizetniük, magatartásunkkal azt juttatjuk kifejezésre, hogy Isten nincs tisztában engedelmességünk jelentőségével.
Ragaszkodj a fődologhoz! Isten igenis tisztában van vele. Zárj ki magadból minden egyéb szempontot és Isten színe előtt csak erre az egy dologra legyen gondod: Minden tőlem telhetőt az Ő uralmáért! El vagyok szánva, hogy egészen és tökéletesen Neki éljek.
Rettenthetetlen vagyok, mikor az Ő szentségéről van szó. „Akár életem, akár halálom által”. Pál erősen elhatározta, hogy semmi sem fogja visszarettenteni Isten akaratának hűséges betöltésétől. Isten akarata mindig válsággá fokozódik életünkben, mert nem ügyelünk az Ő gyengédebb bánásmódjára.
Felszólít minket, hogy tegyünk meg mindent az Ő uralmáért, de mi vitába szállunk Vele. Ilyenkor gondviselése folytán olyan nehézségeink támadnak, hogy döntenünk kell: mellette, vagy ellene. Ennél a pontnál kezdődik életünkben a nagy döntés.
Ha ez a válság egy vagy más módon már utolért, add át Neki akaratod feltétlenül és visszavonhatatlanul.

ÁBRAHÁM HITE

"Hit által engedelmeskedett Ábrahám, hogy menjen ki arra a helyre és kiment, nem tudván, hogy hová megy." Zsid 11.8

Mentél már ki valaha hasonló módon? Ha mentél, és valaki ilyenkor kérdezősködik tőled, nem is tudod megokolni lépésed. A keresztény munka egyik fő nehézsége az efféle kérdés: most aztán mi a legközelebbi szándékod? Valójában nem is tudod, mit fogsz cselekedni. Csak azzal vagy tisztában, hogy Isten világosan tudja, amit Ő akar. Állandóan vizsgáld, hogy Isten iránti magatartásod olyan mindenből való kimenetel-e, amelynek az Istenben való teljes bizalom az alapja. Éppen ez a magatartás ejt téged örökös csodálkozásba, nem tudod, mit tesz Isten legközelebb. Legyen minden reggeled, melyre felvirradsz, ilyen kimenetel, az Istenre való bizalomteljes építés. "Ne aggodalmaskodjatok a ti éltetek felől..., se a ti testetek felől!" (Lk 12.22), azaz ne aggódj olyasmikért, amikkel kimeneteled előtt oly sokat törődtél.
Szoktad-e kérdezni Istentől, hogy mit akar cselekedni? Isten nem mondja meg, hogy mit akar tenni, de kijelenti előtted, hogy Ő kicsoda. Hiszel-e a csodákat művelő Istenben és kész vagy-e a Neki való teljes átadás közben mindaddig kimenni, míg cseppet sem esel többé bámulatba bármi felett, amit Ő cselekszik?
Fogadd el, hogy Isten az az Isten, Akinek akkor ismerted meg, amikor a legközelebb voltál Hozzá. Akkor pedig micsoda arcátlanság aggodalmaskodni! Legyen az életed folytonosan tartó kimenetel az Istentől való állandó függés közben. Kibeszélhetetlen szépség fogja így körülövezni életed, ami nagy örömöt jelent Jézus számára.
Meg kell tanulnod ezt a kimenetelt meggyőződéseidből, hitvallásodból, tapasztalatodból, míg csak közted és Isten között nincs többé semmi.

FELHŐ ÉS HOMÁLYOSSÁG

„Felhő és homályosság van körülte.” Zsolt. 97, 2.

Az Isten Lelkétől újjá nem született ember szerint Jézus tanításai nagyon egyszerűek. De ha megkeresztelkedtünk Szent Lélekkel, rájövünk, hogy „felhő és homályosság van körülte”. Ha Jézus tanításaival szoros kapcsolatba kerülünk, a dolgokat igazi oldalukról kezdjük látni. Jézus tanításainak megértésére csak egyetlenegy lehetőség van: az, amelyhez a Szent Lélek által való belső megvilágosodás folytán jutunk. Le kell vetnünk lábainkról a közhelyek ismételgetéséből álló vallásosság saruit és meg kell szabadulnunk attól a nyegle bizalmaskodástól, amellyel Istenhez szoktunk közeledni. Ha ezen a tapasztalaton még sohasem estünk át, kérdés, hogy voltunk-e valaha az ő jelenlétében. Akik Isten jelenlétében fecsegnek és bizalmaskodnak, azok még nem igen találkoztak Jézus Krisztussal. Annak az örömteljes és meglepő megértése után, amit Jézus Krisztus tesz, jön az a kérdés, amelyet áthatolhatatlan homályosság vesz körül, hogy kicsoda Ő.
Jézus így szólt: „Az Igék, amelyeket én beszélek nektek, lélek és élet.” (Ján. 6, 63.) Nem azt mondta, hogy „beszéltem”, hanem „beszélek”. A biblia csak sok szó – felhő és homályosság – számunkra, de hirtelen lélekké és életté válik, ha Jézus bizonyos körülmények között újra megszólaltatja azokat számunkra. Isten nem látomások és álmok által szól hozzánk, hanem igéi által. Ha valaki Isten közelébe jut, az mindig az Ige legegyszerűbb útján történik.

- A helyes útra vezette őket. Zsolt 107,7

- Puszta földön talált reá (Jákóbra), kietlen, vad sivatagban. Körülvette, gondja volt rá, óvta, mint a szeme fényét. Mint mikor a sas kirebbenti fészkét és fiókái fölött repdes, kiterjesztett szárnyára veszi, evező-tollán hordozza őket. Az ÚR vezette egymaga. 5Móz 32,10-12
- Vénségetekig ugyanaz maradok, ősz korotokig én hordozlak! Én alkottalak, én viszlek, én hordozlak, én mentelek meg. Ézs 46,4
- Lelkemet megvidámítja, az igazság ösvényén vezet engem az Ő nevéért. Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek semmi bajtól, mert Te velem vagy; a Te vessződ és botod, azok vigasztalnak engem. Zsolt 23,3-4
- Vezérel az ÚR szüntelen, megelégíti lelkedet nagy szárazságban is, csontjaidat megerősíti, és olyan leszel, mint a megöntözött kert, és mint a forrás, amelynek vize el nem fogy. Ézs 58,11
- Bizony ez az Isten a mi Istenünk mindörökké, Ő vezet minket mindhalálig. Zsolt 48,15
- Van-e Hozzá fogható tanítómester? Jób 36,22

MIÉRT NEM KÖVETHETLEK MOST?

"Miért ne követhetnélek már most? Életemet adom érted." Jn 13.37

Néha nem érted, hogy miért nem teheted, amit szeretnél. Ha Isten üres lapot tesz eléd, ne töltsd ki azonnal, hanem várj. Az üres lap talán azért jön, hogy megtanítson a megszentelődés értelmére, vagy talán a megszentelődés után jön, hogy megtanítson a szolgálat értelmére. Sose vágj elébe Isten vezetésének. Ha a legcsekélyebb kétely merül fel benned, akkor nem Ő vezet. Ha kétséged támad - ne tedd meg.
Eleinte világosan láthatod, mi az Isten akarata – egy barátság megszakítása, egy üzleti kapcsolat felmondása, bármi, amiről határozottan érzed, hogy Ő kívánja. Azonban sose cselekedj pillanatnyi megérzésed indítása alapján, különben olyan nehézségekbe keveredsz, hogy évekig sem lábalsz ki belőlük. Várd ki Isten idejét, hogy Ő bánat és csalódás nélkül hajtsa végre. Ha Isten gondviselő akaratáról van szó, várj az Ő intézkedéséig.
Péter nem várt Istenre. Előre kiszámította magában, hogy merről fog jönni a kísértés, de az nem onnan jött, ahonnan várta. "Életemet adom érted!" Péter fogadkozása becsületes volt ugyan, de a dolgok nem ismerésén nyugodott. (Jn 13.37) Jézus mélyebben ismerte Pétert, mint az saját magát, azért mondta ezt: "Mire megszólal a kakas, háromszor megtagadsz!" Péter nem ismerte önmagát és nem tudta, mi mindenre lesz még képes, ezért nem követhette Jézust.
A természetes odaadás jó arra, hogy Jézushoz vonzzon minket, hogy érezzük a belőle kiáradó elbűvölő erőt, de általa sohasem válhatunk tanítványokká. Ami az ember saját természetéből fakad, egy vagy más ponton mindig meg fogja tagadni Jézust.

Erika, ezt most jó volt elolvasni.
Te tudod, milyen kívánságaim vannak. Hadd kérdezzem meg:a privit azelőtt írtad, mielőtt ezt az áhítatod elolvastad? Ha igen, akkor ez megerősíti tanácsodat.



Megosztom veletek a mai Igéket, amik figyelemfelkeltően következnek egymás után:

- Keljetek fel, menjetek innen. Mik 2,10
- Beljebb a kárpitnál, ahová útnyitóul bement értünk Jézus. Zsid 6,19-20
- Ott a gonoszok megszűnnek a fenyegetéstől és ott megnyugszanak, akiknek erejük meglankadt. Jób 3,17
- Isten letöröl minden könnyet a szemükről és halál sem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom. Jel 21,4
- Hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben. Mert ahol van a ti kincsetek, ott van a szívetek is. Mt 6,20-21
- Az odafelvalókra törekedjetek, ne a földiekre. Kol 3,2

Szia Najda!

Igen, este írtam a levelet, az áhítatot pedig reggel másoltam be.

AZ Ő EREJÉBEN VALÓ ÉLET

"Ahova megyek - válaszolta Jézus -, oda most nem jöhetsz velem, de később követni fogsz." Jn 13.36

"Kövess engem!" Három évvel előbb egyszer már mondta Jézus, hogy kövess engem. Péter akkor könnyűszerrel engedelmeskedett, mert Jézus vonzóereje megragadta. Még nem volt szüksége a Szentlélek erejének segítségére, hogy megtegye, de később annyira jutott, hogy megtagadta Őt és szíve összetört. Ekkor vette a Szentlelket, és Jézus újra mondja: "Kövess engem!" Nincs már más előtte az Úr Jézus Krisztuson kívül. Az első kövess engem nem tartalmazott semmi titokszerűt, csak külső követésről volt szó. Ez a második már a belső vértanúságban való követés. (v.ö. Jn 21.18)
E két időpont között Péter esküdözve és átkozódva megtagadta Jézust. Önerejének és önmagával való megelégedettségének a végére jutott. Nem maradt önmagában egy tenyérnyi hely, amelyre támaszkodhatott volna. Elhagyatottságában a lelke alkalmatossá vált arra, hogy a feltámadott Úr adhasson neki valamit. "... rájuk lehelt, s így folytatta: Vegyétek a Szentlelket!" (Jn 20.22) Sose bízz azokban a változásokban, amelyeket Isten véghez vitt benned. Egyedül egy valakire építs: az Úr Jézus Krisztusra és arra a Lélekre, Akit Ő ajándékoz.
Fogadkozásaink és elhatározásaink mind az Ő megtagadásával végződnek, mivel nincs erőnk a megvalósításukra. Csak ha a magunk erejének a végére jutottunk, nemcsak képzeletben, hanem igazán, akkor vagyunk képesek a Szentlelket venni.
Vegyetek Szentlelket! - ez a gondolat behatolást fejez ki. Ezentúl csak egy vezércsillag lesz az életünkben: az Úr Jézus Krisztus.

ISTEN IMÁDÁSA

"Fölverte sátrát, s Bétel nyugatra esett, Ai pedig keletre. Aztán oltárt épített az Úrnak..." Ter 12.8

Az imádás azt jelenti, hogy visszaadjuk Istennek azt a legjobbat, amit Ő adott nekünk. Bánj csínján ezzel a legjobbal. Valahányszor áldást nyersz Istentől, add vissza Neki szeretet-adományképpen. Legyen időd Isten jelenlétében elmélyedni s ajánld fel Neki az áldást, tudatos imádás által. Ha félre akarsz tenni valamit a saját céljaidra, lelki bomlást idéz majd elő, akárcsak az a manna, amelyet elraktároztak. Isten sose engedi meg, hogy a magad számára tarts meg valami lelki dolgot. Add vissza Neki, hogy áldássá tehesse mások számára.
Bétel az Istennel való közösség, Ai pedig a világ jelképe. Ábrahám e két hely közt ütötte fel a sátorát. Az Istenért végzett nyilvános szolgálatunk értéke a Vele való elrejtett, bensőséges közösségünktől függ. A kapkodás sose jó. Isten imádására mindig van bőséges időnk. Azonban az Istennel töltött csendes napok is válhatnak csapdává. Olyan helyen verjünk sátrat, ahol mindig van alkalmunk Istennel csendességben lenni, bármennyire lármás is a világgal töltött életünk. A lelki életnek nincs három fokozata: Isten imádása, a várakozás és a munkálkodás. Egyesek – akárcsak lelki békák lennének -, ugrásszerűen mennek át az imádásból a várakozásba, a várakozásból a munkálkodásba. Isten azt akarja, hogy ez a három együtt haladjon. Urunk életében is teljesen egybefonódott ez a három. Ő nem sietett, de nem is pihent soha. Az önfegyelemnek erre a fokára csak lassú növekedéssel lehet eljutnunk.

JÉZUS BIZALMASA

"Már oly régóta veletek vagyok - felelte Jézus -, és nem ismersz, Fülöp?" Jn 14.9

Ezek a szavak nem szemrehányást, vagy meglepetést fejeznek ki. Jézus csak Fülöpöt akarja egy lépéssel tovább vezetni. Magával Jézussal kerülünk legeslegutoljára bizalmas viszonyba. Pünkösd előtt a tanítványok úgy ismerték Jézust, mint azt a Valakit, Aki hatalmat adott nekik a démonok kiűzésére és lelki ébredés támasztására. (Lk 10.18-20) Bár ez is csodálatos közelség volt, egy még mélyebb kapcsolat volt készülőben: "Barátaimnak mondalak benneteket..." (Jn 15.12-18) A barátság nagyon ritka a földön. A barátság a gondolkozás, a szív, a lélek teljes azonosságát jelenti. Az élet fegyelmező iskolája abból áll, hogy képessé tesz-e minket erre a legszorosabb közösségre Jézus Krisztussal. Áldásait elfogadjuk, szavait ismerjük, de ismerjük-e vajon Őt magát?
Jézus azt mondta tanítványainak: "Jobb nektek, ha én elmegyek."(Jn 16.7) így lép velük olyan kapcsolatba, hogy tovább vezetheti őket. Jézusnak nagy öröm, ha egy tanítvány időt szentel a Vele való bizalmas együttlétre. A gyümölcstermést mindig a Jézus Krisztussal való bizalmas egység megnyilvánulásaként szokták emlegetni. (Jn 15.1-4)
Ha Jézus Krisztus bizalmasaivá válunk egyszer, sohasem vagyunk többé egyedül. Soha sincs szükségünk arra, hogy együtt érezzenek velünk az emberek, mégis állandóan áradhat belőlünk az erő, anélkül, hogy ábrándoznánk. Az a szent, aki ilyen bizalmas viszonyban van Jézussal, sohasem a saját személyének a benyomásait hagyja hátra. Az érzik meg belőle, hogy Jézusnak akadálytalan hatása van életére, mert emberi természetének utolsó szakadékát is kitöltötte. Erős, nyugodt lelki egészség benyomása marad az ilyen ember után, amerre csak jár. Ezt a lelki egészséget adja a mi Urunk azoknak, akik bizalmas viszonyba kerülnek Vele.

- Emlékezzél meg rólam, én Istenem, javamra. Neh 5,19

- Ezt mondja az ÚR: Emlékezem reád, gyermekkorod ragaszkodására, mátkaságod szeretetére, amikor követtél engem a pusztában. Jer 2,2
- De én emlékezem szövetségemre, amelyet ifjúkorodban kötöttem veled, és örök szövetségre lépek veled. Ez 16,60
- Meglátogatlak titeket és betöltöm rajtatok az én jó szómat. Mert tudom az én gondolataimat, amelyeket felőletek gondolok, azt mondja az ÚR; békességnek és nem háborúságnak gondolata, hogy kívánatos véget adjak nektek. Jer 29,10-11
- Amennyivel magasabb az ég a földnél, annyival magasabbak az én utaim a ti utaitoknál, és az én gondolataim a ti gondolataitoknál. Ézs 55,9
- De én Istenhez fordulok, Istenre bízom ügyemet, aki hatalmas dolgokat művel, kikutathatatlanul, csodás dolgokat, megszámlálhatatlanul. Jób 5,8-9
- URam, Istenem; Sok csodás tervet vittél véghez értünk, nincs hozzád fogható. Szeretném hirdetni és elmondani, de több annál, amit fel tudnék sorolni. Zsolt 40,6