„…sírjatok a sírókkal.” (Róma 12:15)

1883-ban Ella Wheeler Wilcox költőnő éppen vonattal utazott egy megnyitó bálra, amikor észrevett egy nőt, aki a vonat folyosóján sírt. Wilcox az út hátralévő részét azzal töltötte, hogy ezt a nőt vigasztalta, majd mikor megérkezett úti céljába, nem volt már kedve ünnepelni. Később a vonaton megismert nőre visszaemlékezve írta Solitude [Magány] című híres versének kezdősorait: „Nevess, és a világ veled nevet; sírj, és sírásoddal egyedül maradsz.” Holly Vincente Robaina mondta: „Szoktunk együtt nevetni… játszani… ünnepelni. De miért olyan nehéz együtt sírnunk? … Amikor egy barátjuknak fájdalma van, a keresztyének azt mondják »Imádkozni fogunk érted« … Néhány esetben Isten meggyógyít és helyreállít, de néha nem jön a csoda… csak a mély szomorúság.” C. S. Lewis írta felesége elvesztéséről: „Hol van Isten? … Odamész hozzá, amikor kétségbeesetten szükséged van rá, és mit találsz? Egy ajtót, amit becsapnak az orrod előtt, és hallod, ahogy rátolják belül a reteszt.” Nem hiszem, hogy Lewist megvigasztalta volna a szokásos „Isten szeret téged… imádkozni fogok érted.” Bár nagyszerű dolog másokat buzdítani, szavainkat mérlegelnünk kell, mielőtt kimondjuk őket. Azért próbáljuk a másikat „bátorítani”, mert nem akarjuk tudomásul venni fájdalmát, amivel nem tudunk mit kezdeni? Komolyan gondoljuk, amit mondunk, vagy csak eldaráljuk az udvarias közhelyeket? Arra számítunk, hogy szavaink majd szépen helyrehoznak mindent? Úgy teszünk, mintha mi többre lennénk képesek, mint „a Vigasztaló”? Ha megígérjük valakinek, hogy imádkozunk érte, később is érdeklődünk felőle? Gondolkodtál már valaha azon, miért sírt Jézus Lázár sírjánál? Megtehette volna, hogy azt mondja a gyászolóknak: „Minden rendben, emberek, Isten szeret titeket”, és feltámasztja Lázárt. Ehelyett kimutatta szeretetét azzal, hogy együtt sírt velük.

www.maiige.hu

„…szüntelenül megemlékezem rólatok… imádságaimban…” (Róma 1:9-10)

Egy bibliatanító írja: „Nem vagyunk egyformák; másként nézünk ki, másként viselkedünk, másként öltözködünk. Különbözik az ízlésünk ételek, könyvek, autók és zenei stílusok dolgában. Különböző munkakörökben dolgozunk… különbözők a hobbijaink… de van egy dolog, ami közös bennünk. Mind tudjuk, milyen a fájdalom. A szenvedés egyetemes érvényű. A könnyek egyformák a zsidók, muzulmánok, keresztyének, fehérek, feketék, sárgák, gyerekek, felnőttek és idősek szemében. Amikor az élet megsebez, és álmaink szertefoszlanak, gyötrelmünket különböző módon fejezzük ki, de mindannyian ismerjük a fájdalom fullánkját, a bánatot, a betegséget, természeti katasztrófákat, megpróbáltatásokat és szenvedéseket. Egy híres prédikátor egyszer ezt mondta egy csoport szépreményű lelkészjelöltnek: »Prédikáljatok a szenvedésről, akkor sosem lesztek híján gyülekezetnek.« Minden padban van egy megtört szív. A szenvedés szála mindenki ruháját átszövi. Amikor Péter első levelét írta a Kis-Ázsiában szétszórtan élő hívőknek, egy dologra összpontosított, amely mindegyikükben közös volt: a szenvedésre. Ezeket az embereket ugyanannak az üldöztetésnek a lángjai perzselték, amely néhány évvel később az apostol életét is elvette. Az elképzelhető legszörnyűbb körülmények között éltek. Péter mégsem próbálta őket pozitív gondolkodásra erőltetni. Inkább gyengéden megsimogatta arcukat, és felemelte tekintetüket az ég felé – hogy túlláthassanak körülményeiken mennyei elhívatásukra. Vannak emberek, akik ösztönösen tudják, mit mondjanak, amivel bátoríthatnak másokat; ilyen embereket keresünk, amikor nehéz időkön megyünk át. Jetró bátorította Mózest (2Mózes 18); Epafroditosz szolgálta Pált (Filippi 2:25-30). Kérd Istent, hogy olyan baráttá tegyen, akinek jelenléte vigasztalás és bátorítás lehet!

www.maiige.hu

„Egymás terhét hordozzátok: és így töltsétek be a Krisztus törvényét.” (Galata 6:2)

Ha arra vágysz, hogy áldássá lehess mások számára, meg kell kérdezned magadtól: 1) Mivel építem magamat? Nem tudod másoknak adni, amivel magad sem rendelkezel. Ha nem kötelezed el magad a személyes növekedésre, nem lesz semmid, amit érdemes továbbadni másoknak. Tehát: „… hitedhez adj… ismeretet” (2Péter 1:5 NIV), és folytasd a hozzáadást! 2) Mivel építek másokat? A siker önérdek keresővé tehet. Lehet, hogy ki tudod hozni a legtöbbet veled született tehetségedből, és keményen is dolgozol, de még mindig megtörténhet, hogy fondorlatosan azt kérdezed: „Mit tudok megszerezni másoktól?” Ehelyett azt kell kérdezned: „Mit tudok adni másoknak?” Teréz Anya a Jöjj, légy a világosságom! című könyvében* megosztja személyes gondolatait feljebbvalóival életéről és elhívatásáról az emberek szolgálatára. „Nem tudom, milyen sikert érhetek el… de ha a Szeretet Misszionáriusai örömet hoztak egy boldogtalan otthonba… megmentettek egy utcagyereket, és tisztaságban Jézusnak nevelték… ha egy haldokló Istennel megbékélve halhatott meg… nem gondolja Szentséged, hogy ezért érdemes volt mindent feláldozni… ha csak egyért is… mert ezzel nagy örömet szereztünk Jézusunk szívének.” Teréz Anya sokunkat ösztönzött, elnökökkel és királyokkal találkozott, és a szolgáló élet példája volt az egész világ számára. A mások segítésére vonatkozó álma kicsiben indult, azzal a céllal, hogy hatással legyen egy boldogtalan családra, egy ártatlan gyermekre, egy haldoklóra. Te is így tudsz áldássá lenni a körülötted lévő világra, ha ezt teszed – egyszerre mindig csak egy valakivel. * Teréz Anya: Jöjj, légy a világosságom! – „Kalkutta szentjének” személyes írásai (Vigilia Kiadó, 2008.)

www.maiige.hu

„Őbenne van… bűneink bocsánata…” (Efezus 1:7)

Amikor Isten megbocsát neked, te azonban nem bocsátasz meg magadnak, akkor visszautasítod kegyelmét, hogy inkább nyomorultul érezd magad. Ha ezt teszed: 1) Szeretteidet veszélybe sodrod. Mindez nem csak rólad szól. Ha a bűntudat sarában fetrengsz, akkor inkább vagy hajlamos a zárkózottságra és ítélkező magatartásra, mint a nyitottságra és a szeretetre. Ezért házastársad, gyermekeid, szüleid, munkatársaid, barátaid, sőt még háziállataid is szenvednek veled és miattad. 2) Egészséged is veszélybe kerül. Gondolataink kihatnak a testünkre. Az orvosok azt mondják, hogy a keserűség olyan kémiai anyagokat termel, amik létfontosságú szerveinket károsítják. Szapora szívverést okoznak, megemelik a vérnyomást, gyengítik az emésztést, feszültté teszik az izmokat, koleszterint juttatnak a véráramba, és csökkentik a világos gondolkodásra, a tisztánlátásra való képességünket. Minden alkalommal, amikor felemlegeted a múltat, ezek a rossz érzések újabb és újabb káros vegyi anyagokat termelnek. Mára a tudomány bebizonyította, amit Isten már régen megmondott; nevezetesen, hogy akik nem bocsátanak meg maguknak és másoknak, azok hajlamosabbak a szívrohamra, a depresszióra, a magas vérnyomásra és más súlyos betegségekre. 3) A jövőd is veszélyben van. A Biblia azt mondja: „Újra irgalmas lesz hozzánk, eltapossa bűneinket, a tenger mélyére dobja minden vétkünket” (Mikeás 7:19). Ne akard kipecázni, amit Isten a tenger mélyére temetett! Kezdj előre tekinteni, különben beleragadsz a saját magad által készített mocsárba. A Biblia azt mondja: „Isten olyan gazdag jóságban és kegyelemben, hogy megvásárolta szabadságunkat Fia vérének árán, és megbocsátotta bűneinket. Ránk árasztotta jóságát, bölcsességgel és megértéssel együtt.” (Efezus 1:7-8 NLT). Isten bocsánatával együtt bölcsességet és értelmet is nyerünk, hogy ne csupán túléljük a múltat, hanem meg is erősödjünk általa.

www.maiige.hu

„Áldjad, lelkem, az Urat… Ő megbocsátja minden bűnödet…” (Zsoltárok 103:2-3)

Hajlamosak vagyunk arra, hogy másoknak könnyebben megbocsássunk, mint önmagunknak. Ez különösen akkor igaz, ha valamilyen fontos területen buktunk el, például a házasságunkban vagy a hivatásunkban, ha fájdalmat okoztunk másoknak, ha káros szokásainkkal magunknak ártottunk, vagy ha tudjuk, hogy nem azt tesszük, amit kellene. Mit kell tenned ilyenkor? 1) Ismerd el! Ne félj megvallani, amit tettél! Nem vagy vele egyedül. Nem te vagy az első, és nem is az utolsó, aki elbukott. Ha már elnyerted Isten bocsánatát, fordulj támogatásért egy megbízható baráthoz! „Valljátok meg azért egymásnak bűneiteket, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok. Nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének” (Jakab 5:16). 2) Töröld ki! Gyakran nem maga a vétek, hanem a bűntudat és a tetteinkre való visszaemlékezés okozza, hogy rosszul érezzük magunkat. A gond a reakciónk! Ha folyton visszaemlékezünk bukásainkra, az egyáltalán nem segít, és Istennek is csalódást okoz. Vedd észre magadon, ha ezt teszed – és azonnal nyomd meg a törlés gombot! Összpontosíts arra a tényre, hogy Isten megbocsátott, és hagyd magad mögött a múltat! „Őbenne van… bűneink bocsánata…” (Efezus 1:7). 3) Cseréld le! Bűntudat helyett válaszd a hálát! Nem nehéz megtenni, csak gondolj Isten jóságára! Ezt tette Dávid is: „Áldjad, lelkem, az Urat, és ne feledd el, mennyi jót tett veled! Ő megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet, megváltja életedet a sírtól, szeretettel és irgalommal koronáz meg.” (Zsoltárok 103:2-4). Ha elkezded keresni, rengeteg dolgot találsz, amiért hálás lehetsz Istennek.

www.maiige.hu

„Ne győzzön le téged a rossz, hanem te győzd le a rosszat a jóval!” (Róma 12:21)

Könnyen elfelejtjük, miért mentett meg Isten, mire hívott el, hogyan kellene élnünk. Ezért emlékeztetőt kapunk a mennyből: „A szeretet ne legyen képmutató. Iszonyodjatok a gonosztól, ragaszkodjatok a jóhoz, a testvérszeretetben legyetek egymás iránt gyengédek, a tiszteletadásban egymást megelőzők, a szolgálatkészségben fáradhatatlanok, a lélekben buzgók: az Úrnak szolgáljatok. A reménységben örvendezzetek, a nyomorúságban legyetek kitartók, az imádkozásban állhatatosak. A szentekkel vállaljatok közösséget szükségeikben, gyakoroljátok a vendégszeretetet. Áldjátok azokat, akik üldöznek titeket; áldjátok és ne átkozzátok. Örüljetek az örülőkkel, sírjatok a sírókkal. Egymással egyetértésben legyetek, ne legyetek nagyratörők, hanem az alázatosakhoz tartsátok magatokat. Ne legyetek bölcsek önmagatok szerint. Ne fizessetek senkinek rosszal a rosszért. Arra legyen gondotok, ami minden ember szemében jó. Ha lehetséges, amennyire tőletek telik, éljetek minden emberrel békességben. Ne álljatok bosszút önmagatokért, szeretteim, hanem adjatok helyet az ő haragjának, mert meg van írva: »Enyém a bosszúállás, én megfizetek« - így szól az Úr. Sőt, »ha éhezik ellenséged, adj ennie, ha szomjazik, adj innia; mert ha ezt teszed, parazsat gyűjtesz a fejére.« Ne győzzön le téged a rossz, hanem te győzd le a rosszat a jóval.” (Róma 12:9-21).

www.maiige.hu

„hogy felkészítse a szenteket a szolgálat végzésére…” (Efezus 4:12)

Egy lelkipásztornak szokása volt, hogy minden este kiment a vasútállomásra, és megnézte a városon átrobogó expresszvonatot. Gyülekezete azon töprengett, vajon miért teszi ezt? Ahogy a gyanakvás feléledt, az egyik diakónus követte a lelkészt, megfigyelte, majd megkérdezte tőle, hogy mit csinál. A lelkész így válaszolt: „Ez a vonat az egyetlen dolog, ami úgy megy át a városon, hogy nem nekem kell tolnom!” Isten nem arra hívta el a lelkipásztorodat, hogy mindent ő csináljon a gyülekezetben, hanem arra, „hogy felkészítse a szenteket a szolgálat végzésére.” Nos, te megtaláltad már a szolgálati helyedet? Teszed is a dolgod? Pál azt írja: „Mert ahogyan egy testnek sok tagja van, de nem minden tagnak ugyanaz a feladata, úgy sokan egy test vagyunk a Krisztusban, egyenként pedig egymásnak tagjai. Mert a nekünk adatott kegyelem szerint különböző ajándékaink vannak, eszerint szolgálunk is: ha prófétálás adatott, akkor a hit szabálya szerint prófétáljunk, ha valamilyen más szolgálat adatott, akkor abban a szolgálatban munkálkodjunk: a tanító a tanításban, a buzdító a buzdításban, az adakozó szerénységben, az elöljáró igyekezettel, a könyörülő pedig jókedvvel.” (Róma 12:4-8). C. S. Lewis mondta: „Az öröm szétárad az életünkben, amikor megtesszük a kezünk ügyébe eső jót, ahelyett, hogy manipulálni próbálnánk a dolgokat és az időzítést, hogy valahogy kiharcoljuk az örömöt.”

www.maiige.hu

„Senki meg ne vessen ifjú korod miatt…” (1Timóteus 4:12)

Senkin nem szabadna keresztülnézni életkora, neme, nemzetisége, iskolázottsága vagy pénzügyi helyzete miatt. Lehet, hogy az emberek háttérbe szorítanak vagy lenéznek, de ha Istenben bízol, ő felemel. Timóteus tizenéves korában kezdett prédikálni. Pál útitársává lett, ami nem kis tisztesség. Abban az időben azonban a társadalmi felfogás szerint csak harmincéves kortól számított valaki felnőtt férfinek, ezért tartották sokan úgy, hogy Timóteus nem alkalmas a vezetésre. Mivel Timóteust bírálat érte, Pál ezt írta: „Senki meg ne vessen ifjú korod miatt…” (1Timóteus 4:12). Isten szemében nem az életed hossza, hanem a mélysége tesz alkalmassá. Nézd csak meg Timóteus bizonyítványát: „…gyermekségedtől ismered a szent írásokat…” (2Timóteus 3:15). Timóteus Isten Igéjén nevelkedett, annak igazságára alapult az élete. „Eszembe jutott ugyanis a benned élő képmutatás nélküli hit, amely először nagyanyádban, Lóiszban és anyádban, Eunikében lakott, de meg vagyok győződve arról, hogy benned is megvan” (2Timóteus 1:5). Ezért írta Pál a Filippiben lévő gyülekezetnek: „Remélem az Úr Jézusban, hogy Timóteust hamarosan elküldhetem hozzátok… nincs mellettem hozzá hasonló lelkületű, aki olyan őszintén törődne ügyeitekkel; mert mindenki a maga dolgával törődik, nem pedig a Krisztus Jézuséval. De ti is tudjátok, hogy kipróbált ember ő, és mint apjával a gyermek, úgy szolgált velem az evangéliumért.” (Filippi 2:19-22). Nem földi éveid száma jogosít fel Isten szolgálatára, hanem a vele átélt tapasztalatok, a kegyelemben való növekedés, és Igéjének ismerete.

www.maiige.hu

„…ha valaki szolgál, úgy szolgáljon, mint aki azt az Istentől kapott erővel végzi…” (1Péter 4:11)

William Wilberforce előkelő családból származott, a Cambridge Egyetemen tanult. Két héttel huszonegyedik születésnapja után beválasztották a Parlamentbe, ahol briliáns szónokként és zseniális politikusként lett ismert. Aztán találkozott John Newtonnal, az „Amazing Grace” című híres ének* szerzőjével. Newton korábban egy rabszolgahajó kapitánya volt, de megtalálta Krisztust, megbánta régi életét, és lelkészi szolgálatba állt. A Newtonnal való találkozás olyan magokat vetett el Wilberforce szívében, melyek megváltoztatták a történelmet. 1787-ben Wilberforce kampányt kezdett, hogy felhívja Nagy-Britannia figyelmét a rabszolgaság borzalmaira, és szavazást kezdeményezett az eltörlésére. Ádáz harc volt. Nem csupán politikusok és nagyiparosok szálltak vele szembe, de vallási vezetők is, akik maguk is tartottak rabszolgákat. Halálos ágyáról John Wesley ezt írta Wilberforce-nak: „Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk? Együtt talán erősebbek Istennél? Ó, ne fáradjon bele a jó cselekvésébe! Folytassa küzdelmét Isten nevében és az ő erejével, míg még az amerikai rabszolgaság is (a legszörnyűbb, amit valaha láttunk az ég alatt) örökre eltűnik a föld színéről.” Wilberforce kitartott, mert tudta, mi forog kockán: milliónyi ember élete. Végül 1807. február 23-án a brit alsóház törvényen kívül helyezte a rabszolga-kereskedelmet 283 szavazattal 16 ellenében. Huszonhat évvel később, csaknem Wilberforce életének végén, az egész Brit Birodalomban eltörölték a rabszolgaságot. Nem sokkal ezután ez megtörtént az Egyesült Államokban is. Hogyan? Mert egy ember elhatározta, hogy eszerint az alapelv szerint fog élni: „…szeretetben szolgáljatok egymásnak” (Galata 5:13)

* Magyarul Ó érthetetlen kegyelem… kezdetű műfordítása ismert.

www.maiige.hu

„…aki naggyá akar lenni közöttetek, az legyen szolgátok” (Márk 10:43)

William Wilberforce életrajzírója, Eric Metaxas rámutat a brit rabszolga-kereskedelem eltörlésének még nagyobb következményeire: „Hirtelen beléptünk egy olyan világba, amelyben többé nem kérdezzük, vajon a társadalom felelőssége-e, hogy segítsen a szegényeken és szenvedőkön. Már csak azt keressük, hogyan… Azóta, hogy ez a gondolat felröppent, a világ megváltozott. A rabszolgaság és a rabszolga-kereskedelem hamarosan el lesz törölve az egész világon, és sok más kisebb társadalmi betegség is el fog tűnni. A történelemben most először csoportok alakulnak minden létező szociális ügy érdekében.” Ezért nevezi Metaxas Wilberforce-ot a legnagyobb társadalmi reformernek a világtörténelemben. Metaxas így folytatja: „A világ, melybe 1759-ben beleszületett, és a világ, amelyből 1833-ban eltávozott, annyira különbözött egymástól, mint az ólom és az arany. Wilberforce kitartása társadalmi földrengést eredményezett, ami átrendezte a kontinenseket, és melynek nagyságát még csak most kezdjük teljes valójában értékelni.” A parlamentben eltöltött első éveiben Wilberforce minden éjjel vacsorákon és fogadásokon vett részt, és úgy tartották számon mint „a legszellemesebb ember Angliában.” Visszatekintve ezt írta erről: „Az első néhány parlamenti évemben semmit sem csináltam – semmit, aminek valóban célja lett volna.” De amikor elkötelezte magát Krisztusnak, felfedezte az életcélját. Többé nem a személyes nagyság elérése számított, hanem a másoknak való szolgálat. Igyekezz ma te is segíteni, áldássá lenni, szolgálni valaki felé. Ha megteszed, a nap végén jól fogod érezni magad. Sőt, Isten is jót fog gondolni rólad!


www.maiige.hu

„…nem kapjátok meg, mert rosszul kéritek…” (Jakab 4:3)

Imádságainkban időnként énközpontúak vagyunk, Istent valamiféle dzsinnek látjuk, aki teljesíti minden kívánságunk. Aztán amikor nem kapjuk meg, amit akarunk, azt hisszük, hogy nem hallgat meg, nem törődik velünk, vagy talán nem is létezik. Jakab azt mondja: „…ha kéritek is, nem kapjátok meg, mert rosszul kéritek: csupán élvezeteitekre akarjátok azt eltékozolni.” Sok meg nem válaszolt imádság gyökere az önzés. Az Úrtól tanult imádság első kérése ez: „szenteltessék meg a te neved”, a második ez: „jöjjön el a te országod”, és a harmadik: „legyen meg a te akaratod” (Máté 6:9-10). Figyeld meg, első és legfontosabb kérésünknek annak kellene lennie, amit Isten akar, nem annak, amit mi akarunk. Íme, néhány javaslat, ami segíthet helyes beállítottsággal imádkozni: 1) Kérd Istent, hogy ölje ki bűnös természetedet! Krisztusban új teremtések vagyunk, minden nap küzdve régi természetünkkel. Amíg bűnös természetünk van fölényben, imáink mindig akadályba fognak ütközni. 2) Kérd, hogy tisztítson meg vérével! Nem jöhetünk Isten elé bűntől szennyesen; meg kell bánnunk bűneinket, és kérnünk kell bocsánatát. 3) Kérd, hogy töltsön be Szentlélekkel! Isten bennünk lakó Lelke tesz képessé arra, hogy legyőzzük a kísértést, és az ő akarata szerint tudjunk élni. 4) Kérd, hogy vigyázzon rád, és irányítsa lépteid! Isten életünkre vonatkozó terve mindig sokkal jobb, mint bármi, amit magunknak kiokoskodnánk. 5) Kérd, hogy használjon fel az ő dicsőségére! Légy készséges szívű szolgájává, aki mindig elérhető, és kész megtenni bármit, amit Isten kér. Összegzésül: ha helyes hozzáállással imádkozol, olyan válaszokat fogsz kapni, amilyeneket soha el sem tudtál volna képzelni, hogy lehetséges.

www.maiige.hu

„…Nem jó az embernek egyedül lenni…” (1Mózes 2:18)

Isten életünkre vonatkozó terve mindig megkívánja, hogy a megfelelő emberekkel építsünk ki kapcsolatot. Ahhoz, hogy sikert érjünk el, fel kell tudnunk ismerni őket, és együtt kell működnünk velük. Emlékszel Jónátánra, aki annyira szerette Dávidot, hogy életét is odaadta volna érte? Vagy Ruthra, aki annyira szerette megözvegyült anyósát, Naomit, hogy ez a szeretet ismét értelmet adott Naomi életének? Vagy Pálra, aki ezt írta Timóteusról: „…nincs mellettem hozzá hasonló lelkületű, aki olyan őszintén törődne ügyeitekkel; mert mindenki a maga dolgával törődik, nem pedig a Krisztus Jézuséval” (Filippi 2:19-21). Isten nem mondta volna: „Nem jó az embernek egyedül lenni…”, ha aztán azt mondaná, csinálj mindent egyedül. Lehetnek azonban az életednek olyan területei, melyeknek előbb be kell gyógyulniuk, mielőtt beléphetnél ilyen kapcsolatokba, és örömed lelhetnéd bennük. Ég és föld a különbség a „működő” kapcsolatok és a „szív szerinti” kapcsolatok között. A szív szerinti kötelékek éppolyan teherbíróak, mint a vér szerintiek. Engedd tehát Istennek, hogy dolgozzon rajtad! Amikor már készen állsz, ő be fog mutatni a megfelelő embereknek. Addig pedig igyekezz jobban megismerni Őt! Legyen önértékelésed forrása az Ő véleménye. Ha legutóbbi kapcsolatod megfosztott önbecsülésedtől és kiszipolyozott lelkileg, használd ezt az időt arra, hogy újra talpra állj. Lehet, hogy többé nem lesz erre lehetőséged. Még egy gondolat: kezdj el úgy szeretni, ahogyan Isten szeret! Ő látja hibáinkat, elviseli elutasításunkat, és mégis szeret. Ez segít abban, hogy te se dobj el valakit azért, mert valamiben hibázott. Te sem selejtezed le az autódat, ha csupán egy alkatrésze hibásodott meg, igaz? Ha Isten úgy bocsátana meg neked, ahogyan te bocsátasz meg másoknak, akkor most milyen helyzetben lennél? Rajta, engedd, hogy Isten megtanítson, hogyan építhetsz tartós kapcsolatot!

www.maiige.hu

„…ahol megnövekedett a bűn, ott még bőségesebben kiáradt a kegyelem” (Róma 5:20)

Pál azt írja: „…féktelenül üldöztem az Isten egyházát, és pusztítottam azt” (Galata 1:13). Nyilvánvaló, hogy Pálnak eszébe sem jutott, hogy keresztyénné legyen. Zsidóként a törvény megszállottja volt. Értelmiségként a legélesebb elmékkel is vitába tudott szállni. Művelt, sőt magasan képzett volt, és elkötelezett vallása tantételei iránt. Ugyanakkor gyűlölte a keresztyéneket! Végignézte, ahogy Istvánt, az első vértanút halálra kövezték. Bár személyesen nem vett részt ebben, de őrizte az Istvánt megkövezők ruháit (ld. ApCsel 7:57-59). Pál nem is álmodott arról, hogy egy napon átáll a másik oldalra. Ha azonban Istennek terve van az életeddel, akkor meg fog tenni mindent annak érdekében, hogy tervét véghezvigye. Ő már jóval azelőtt elkezdett dolgozni az életedben, mint hogy te felfigyeltél volna rá. Istennek már akkor is terve volt arra, hogyan fogja használni Pált, amikor ő még István kivégzőinek ruháit őrizte. Ugyanígy veled is terve volt már akkor, amikor te még partikra jártál, a saját fejed után mentél, egyik kapcsolatból a másikba ugrottál, és csak az érdekelt, hogyan szerezz még több pénzt. Mindezek nem állították meg Istent, mert „ahol megnövekedett a bűn, ott még bőségesebben kiáradt a kegyelem.” Ha Pál tudta volna, hogy Isten azt tervezi, hogy találkozik vele aznap a damaszkuszi úton, lehet, hogy másik utat választott volna. De „…hirtelen mennyei fény villant fel körülötte, és amint a földre esett, hallotta, hogy egy hang… szólt hozzá…” (ApCsel 9:3-4). Ennek a büszke farizeusnak találkozója volt Istennel, olyan találkozója, ami nem volt benne a naptárában, olyan találkozója, ami lelökte őt a magas lóról. Isten mindent megtesz azért, hogy engedelmeskedj akaratának, kerül, amibe kerül. Tehát vigyázz! Isten nem fogja megengedni, hogy makacsságod aláaknázza életedre vonatkozó tervét!

www.maiige.hu

„Élet és halál van a nyelv hatalmában…” (Példabeszédek 18:21)

Diákjai jutalmazására egy tanárnő azt találta ki, hogy mindegyikőjüknek adott egy kis szalagot, amire ez volt írva: „Ez az ember sokat számít”, és megkérte őket, hogy adják tovább valakinek, aki valami olyat tett, ami sokat jelentett az életükben. Az egyik diák egy fiatal ügyintézőnek adta, aki segített neki a pályaválasztásban. Az ügyintéző továbbadta a szalagot a főnökének, akivel nehezen tudott kijönni. Azt mondta, hogy nagy hatással volt rá főnöke kreativitása, és kérte, hogy ő is adja tovább a szalagot valakinek, akit csodál. Aznap este a főnök azt mondta tizennégy éves fiának: „Gondolkoztam azon, kit illethet ez a megtiszteltetés, és arra jutottam, hogy téged. Én állandóan elfoglalt vagyok, folyton rohanok, közben pedig kifogásolom a jegyeidet és a rendetlenséget a szobádban. Ma szeretném, ha tudnád, hogy milyen sokat számítasz nekem. Édesanyádon kívül te vagy a legfontosabb ember, akit ismerek, és szeretlek téged.” Könnyeivel küszködve a fiú így válaszolt: „Ma délután egy levelet írtam, amiben elmagyaráztam, hogy miért akarom elvenni az életemet, és azt kértem, hogy bocsáss meg. Akkor akartam megtenni, amikor mindenki alszik. Nem gondoltam, hogy érdekelne. Azt hiszem, most már nincs szükség erre a levélre.” Fent a fiú szobájában az apa megtalálta a fájdalommal teli levelet egy töltött fegyver mellett. Isten segíthet abban, hogy a megfelelő időben tudjuk „…szólni igéjét az elfáradtaknak…” (Ézsaiás 50:4). A szavak megváltoztathatnak egy életet: „Élet és halál van a nyelv hatalmában.” Igyekezz ma te is biztató szavakat mondani valakinek, valaki olyannak, akire általában nem is gondolsz. „…milyen jó az idején mondott szó!” (Példabeszédek 15:23).

www.maiige.hu

„…ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával…” (Róma 12:2)

Egy bankba belépő férfi megtartotta az ajtót az utána jövő hölgynek. Köszönetnyilvánítás helyett a nő ezt mondta a férfinek: „Nem kell megtartania nekem az ajtót azért, mert nő vagyok.” A férfi mosolyogva így válaszolt: „Nem azért tettem, mert maga nő, hanem azért, mert én úriember vagyok.” Hívőként azért tesszük, amit teszünk, mert Krisztusban vagyunk, nem azért, mert a társadalom elvár tőlünk valamit. János azt mondja: „A Szentlélek bennünk lakik… ezért nincs szükségünk arra, hogy bárki arra tanítson, mi igaz…” (1János 2:27 NLT). Chuck Swindoll írja Hope Again [Újra remélni] című könyvében: „A tengerészgyalogságnál… szállítóhajó vitt minket… japán földre… sokan ekkor jártunk először idegen országban. Tele voltunk izgalommal… A parancsnokunk összehívott minket, és ezt mondta: »Ne feledjétek, most először életetekben ti vagytok külföldiek. Ez nem a ti országotok, nem a ti kultúrátok… ti vagytok a kisebbség. Az emberek nem honfitársaitok, nem a ti nyelveteket beszélik. Semmit sem tudnak a hazánkról, csak azt, amit belőletek látnak… Úgy viselkedjetek, hogy a japánok jó benyomást szerezzenek országotokról!« … Keresztyénként… a mennyben van polgárjogunk… Isten országának népe vagyunk… Magatartásunknak a legjobbnak kell lennie, különben az emberek torz képet fognak kapni hazánkról… A földi kultúra a velejéig pogány… Isten céllal hagyott minket itt… hogy bemutassuk, milyen egy másik országban élni, milyen egy másik ország polgárának lenni, hogy így vágyat keltsünk másokban arra, hogy bevándoroljanak.” Gondolkodj el ezen!

www.maiige.hu