„Boldogok, akik éheznek és szomjaznak az igazságra…” (Máté 5:6)

Ez a boldogmondás két tévedést igazít ki az üdvözülésre vonatkozóan. Az első: csak hinni kell. A második: csak helyesen kell viselkedni. Igazság szerint mindkettő lényeges. Az újjászületés magával hozza: 1) Az igazzá nyilvánítottság helyzetét. Ha egy hegynyi jó cselekedetet gyűjtöttél is össze, még mindig nem elég, hogy kifizesd vele a mennybe a belépődíjat. Ez egyformán állt rád keresztyénné válásod előtt, és igaz most is. Ha láttad a Passió című filmet, talán elgondolkodtál azon: „Miért kellett ilyen szörnyű halállal halnia?” Íme, a válasz: „Mert azt, aki nem ismert bűnt, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk őbenne” (2Korinthus 5:21). Abban a pillanatban, hogy elfogadod Jézust Megváltódnak, Isten szemében igazzá válsz. Csodálatos! 2) Az igazság állapotát. „Ezért tehát ti is azt tartsátok magatokról, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek az Istennek a Krisztus Jézusban” (Róma 6:11). A megváltás nem csupán Isten szemében tesz igazzá, de igazzá tesz úgy is, hogy naponta igazságban járva élhetsz mindenki szemében. Hogyan? Úgy, hogy Isten akaratát nagyobbra értékeled, mint a magadét (ld. Példabeszédek 3:5). Úgy, hogy arra törekszel, hogy a Krisztushoz hasonló jellemvonások legyenek láthatóvá benned: „…szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás…” (Galata 5:22-23). Azt mondod, ez nagyon nehéz feladat. Igen, de nem egyedül kell megtennünk. „… az Ő képére formálódunk át az Úr Lelke által…” (2Korinthus 3:18 TLB).
www.maiige.hu

„Boldogok az irgalmasok, mert ők irgalmasságot nyernek.” (Máté 5:7)

Ha ártasz az ellenségednek, azzal alantasabb leszel, mint ő; ha bosszút állsz, akkor úgy érzed, egálban vagytok; de ha megbocsátasz, azzal fölé emelkedsz. A Biblia azt mondja: „Ne álljatok bosszút önmagatokért! Hagyjátok azt Istenre!” (Róma 12:19 TLB). A bosszú nem édes; mindig keserű szájíz marad utána. Továbbra is csak fortyogsz belül, és nem fogod tudni élvezni Isten áldásait. Ne engedd, hogy ez történjen veled! Ehelyett inkább: 1) Bocsáss meg és felejtsd el! A meg nem bocsátás továbbra is a neheztelés körforgásában tart. Miért olyan fontos számodra, hogy bebizonyosodjon, hogy ők tévedtek és neked van igazad? Mit ér az, ha igazad van, de közben nyomorultul érzed magad? Hallgasd meg Krisztus szavait: „Mert ha az embereknek megbocsátjátok vétkeiket, nektek is megbocsát mennyei Atyátok” (Máté 6:14).
Charles Spurgeon mondta: „Ha eltemetsz egy veszett kutyát, ne hagyd kint a farkát!” Bocsáss meg tehát, temesd el, és lépj tovább! 2) Gyökerestől bánj el a haraggal! Néha magunk sem tudjuk, mi a haragunk forrása: valamilyen mélyen megbúvó megoldatlan fájdalom hatására cselekszünk. A felfokozott harag gyakran rossz felé irányul. Ahelyett, hogy azzal foglalkoznánk, aki megbántott, olyanokra zúdítjuk rá haragunkat, akik legközelebb állnak hozzánk. Kérd Istent, hogy mutassa meg, mi a valódi probléma, és igyekezz azt kezelni! 3) Vegyél vissza az erődből! A kegyelem gyógyít, de a meg nem bocsátás örökös áldozattá tesz. Sőt, míg te megszállottan leragadsz egy eseménynél a bosszút tervezve, a másik időközben egyszerűen csak élvezi az életet. Isten megígérte, hogy igazságot szolgáltat, hagyd csak rá! Sőt csakis azok felé az emberek felé kellene „egyenlítened”, akik segítségedre voltak!
www.maiige.hu

„Boldogok a tiszta szívűek…” (Máté 5:8)

Legyen a szíved „ellenőrzött környezet”, mert ami ott történik, az határozza meg, hogyan reagálsz az élet eseményeire. Ha az emberekről, kedvtelésekről vagy törekvéseidről van szó, ne nyisd meg magad semmi olyan előtt, ami foglyul ejthet, cinikussá, hidegszívűvé, vagy szeretetlenné tehet. Ha ezzel nem vigyázol, elvágod magad Isten áldásaitól. Max Lucado írja Next Door Saviour [Szomszéd Megváltó] című könyvében: „A környék teljesen sík volt, és előre kiszámítható; emiatt ütött el annyira a tájtól az olajfinomító, mint egy tudományos-fantasztikus film városa. A gépek rengetegének rendeltetése egyértelmű volt. A finomító feladata az, hogy a beérkező anyagokat megtisztítja, és felhasználásra alkalmassá teszi. Ez itt a kőolajjal teszi azt, amit a szívednek kellene tennie érted: eltávolítja a rosszat, az értéktelent, és hasznosítja a jót. Jézus azt mondta: »A jó ember szíve jó kincséből hozza elő a jót…« (Lukács 6:45). Íme, néhány kérdés, amit fel kell tenned magadnak: »Ha bírálnak, vagy semmibe vesznek, akkor visszatámadok, vagy inkább csendben maradok? Amikor túlterhelt vagyok, akkor kirobbanok vagy nyugodt maradok? Ha pletykát hallok, azt szórakoztatónak tartom? Elhallgattatom, vagy tovább terjesztem? Ha valaki megsért, akkor hosszan neheztelek, táplálom a haragomat, vagy a megbocsátás mellett döntök?« Ez mind a szív állapotán múlik.” Ha a szíved megtisztult, akkor meglátod Istent olyan emberekben, helyekben és helyzetekben, ahol azelőtt sohasem vetted észre munkáját. A zsoltáros első kézből ismerte a lelki szívbetegség veszélyeit, ezért írta: „Tiszta szívet teremts bennem, Istenem…” (Zsoltárok 51:12). Ha lelki tisztulásra van szükséged, tölts időt Isten jelenlétében!
www.maiige.hu

„Boldogok, akik békét teremtenek…” (Máté 5:9)

Egyszer két ember a vallásról vitatkozott. Az egyik végül így kiáltott: „Jól van, te úgy szolgálod Istent, ahogy te akarod, én meg majd úgy, ahogy Ő akarja!” Ha saját véleményünk az előfeltétele annak, hogy szeretjük-e a másik embert, akkor mindenkitől el fogunk idegenedni. Sok dolog, ami miatt veszekszünk, igazából nem is számít. Jézus azt mondta: „Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást” (János 13:35). Nem elég szeretni a békét, béketeremtővé kell lennünk. Amikor az újszövetségi gyülekezetben vita kerekedett bizonyos ételek fogyasztása kapcsán, Pál rögtön közbelépett: „Többé tehát ne ítélkezzünk egymás felett, hanem inkább azt tartsátok jónak, hogy testvéreteknek se okozzatok megütközést vagy elbotlást. Tudom, és meg vagyok győződve az Úr Jézus által, hogy semmi sem tisztátalan önmagában, hanem ha valaki valamit tisztátalannak tart, annak tisztátalan az. Ha pedig atyádfia valamilyen étel miatt megszomorodik, akkor nem jársz el szeretetben. Ne tedd tönkre ételeddel azt, akiért Krisztus meghalt. Vigyázzatok, ne káromolják azt a jót, amelyben részesültetek. Hiszen az Isten országa nem evés és ivás, hanem igazság, békesség és a Szentlélekben való öröm; mert aki ebben szolgál Krisztusnak, az kedves az Isten előtt, és megbízható az emberek előtt. Azokra a dolgokra törekedjünk tehát, amelyek a békességet és egymás építését szolgálják… Te azt a hitet, amely benned van, tartsd meg az Isten előtt…” (Róma 14:13-22). Légy tehát béketeremtő!
www.maiige.hu

„Boldogok, akiket az igazságért üldöznek…” (Máté 5:10)

Észak-Amerikában él egy érdekes fenyőfajta, a csavarttűjű fenyő. A tobozai évekig ülhetnek az ágakon, mielőtt lehullnak, és még akkor is teljesen zártak maradnak. A toboz csak akkor nyílik ki, ha nagy hőhatásnak van kitéve. Amikor nagy erdőtüzek dúlnak, és minden más fa elpusztul, a forróság kinyitja a csavarttűjű fenyő tobozait, és magjai kiszabadulnak. Így aztán ők lesznek az elsők, akik a természet segítségére lesznek az erdő újbóli benépesítésében. Jézus azt mondta tanítványainak: „Boldogok, akiket az igazságért üldöznek, mert övék a mennyek országa” (Máté 5:10). Mindannyiunkban rejlik valami olyan lehetőség, ami csak akkor kerül felszínre, ha nagy nyomás alatt vagyunk, vagy megpróbáltatás tüze ér. Jób akkor tapasztalta meg ezt, amikor Isten megengedte a sátánnak, hogy próbára tegye őt. Jób elvesztette mindenét, egész vagyonát, sőt még gyermekeit is. Fájdalma súlyosbításaként még felesége és barátai megvetését is el kellett viselnie rendíthetetlen hitéért. Amikor a próba véget ért, Jób, aki kétszeresen visszakapta mindazt, amit elvesztett, így imádkozott: „Csak hírből hallottam rólad, de most saját szememmel láttalak” (Jób 42:5).
Egy dolog hallani arról, hogyan munkálkodik Isten mások életében, és egészen más látni, amikor épp azon töprengsz: „Mit tettem, hogy ezt érdemlem?”, vagy ezt kérdezed: „Ha Isten valóban létezik, miért történik velem mindez?” Miért? 1) Mert a tűzben egészen új szemszögből ismered meg Istent és gondviselését. 2) Mitől változik az értéktelen szén gyémánttá? A nagy nyomástól és a magas hőtől! 3) A tűzben felfedezed, hogy amikor mások elhagynak, Isten akkor is hűséges marad.
www.maiige.hu

„…Epafroditosz… akit ti küldtetek, hogy szükségemben szolgálatomra legyen” (Filippi 2:25)

Amikor az embereket valamilyen fájdalom éri, támaszra van szükségük, hogy újból talpra tudjanak állni. A kutatóorvosok kifejlesztettek egy csontpótló kötőanyagot, amely úgy néz ki, mint a fogkrém. Amikor beinjekciózzák a testbe, tíz percen belül megköt. Tizenkét óra alatt eléri a természetes csont szilárdságát és sűrűségét. A Science folyóirat egy tanulmányában azt írja, hogy a tudósok olyan összetételű anyagot találtak, amely szinte teljesen megegyezik a valódi csonttal. Annyira hasonlít az élő csonthoz, hogy a szervezet nem löki ki magából. Néhány héttel azután, hogy beinjekciózták a testbe, a kötőanyag helyére valódi csont nő. Az Associated Press szerint „klinikai tesztek azt mutatták, hogy ez az anyag lehetővé tette a pácienseknek, hogy hamarabb levehessék a gipszet – vagy akár egyáltalán ne is legyen rá szükségük – és sokkal hamarabb és kevesebb fájdalom árán újból mozogni tudjanak.” Pál úgy mutatja be Epafroditoszt, mint: „…testvéremet, munkatársamat és bajtársamat, akit ti küldtetek, hogy szükségemben szolgálatomra legyen… Fogadjátok az Úrban teljes örömmel, és becsüljétek meg az ilyeneket, mert Krisztus ügyéért került közel a halálhoz, amikor életét kockáztatta azért, hogy helyettetek szolgáljon nálam” (Filippi 2:25,29-30). Azt kérded, mire volt Pálnak szüksége? Biztatásra! Ki hozta ezt el neki? Epafroditosz, a testvér, munkatárs és bajtárs. Epafroditosz vállvetve dolgozott Pállal, küzdött vele és érte. Milyen értékes eszköz volt! Ilyen embereket keresünk krízis idején, mert ők felemelnek. Ma kérd arra Istent, hogy tegyen téged ilyen bátorítóvá, akinek szavai és tettei vigasztalást és támaszt nyújtanak másoknak. Nincs ennél nagyszerűbb hivatás!
www.maiige.hu

„…Fiam… mindenem a tied.” (Lukács 15:31)

A tékozló fiú példázatában Jézus két különböző csoportot szólít meg: az átlagembereket és a vallási vezetőket, akik kifogásolták, hogy Jézus „bűnösöket fogad magához” (Lukács 15:2). Mind ismerjük a tékozló fiú történetét, aki végül a disznóvályúnál kötött ki. Később, amikor hazatért, apja nagy vacsorát adott a tiszteletére. Bátyja azonban nem akart ezen részt venni. Ellenkezését ezzel indokolta: „…hány esztendeje szolgálok neked, soha nem szegtem meg parancsodat, és te sohasem adtál nekem még egy kecskegidát sem, hogy mulathassak barátaimmal. Amikor pedig megjött ez a fiad, aki parázna nőkkel tékozolta el vagyonodat, levágattad neki a hízott borjút” (Lukács 15:29-30). Apja azonban ezt mondta neki: „Fiam, te mindig velem vagy, és mindenem a tied” (Lukács 15:31). Ilyesféléket hallhatsz a templomba járó emberektől, akik magukat felmagasztalják, másokat viszont leszólnak. Mindkét fiú megjárta a disznóvályút, az egyik a lázadás disznóólában, a másik a sértődöttségében. Az egyik hazatért, ahol örömmel fogadták; a másik otthon maradt és önigazságában dagonyázott. Ítélkezése miatt az idősebb fiú többet veszített, mint öccse: 1) Elveszítette annak a tudatnak az örömét, hogy apja szereti őt. 2) Idősebb fiúként apja vagyonából kétszeres részre volt jogosult, de egy pillanatig sem élvezte, hogy az övé lehet. 3) Öccse elveszett és sebzett lélekkel tért haza. Micsoda lehetőség a megbocsátásra, az irgalom gyakorlására, arra, hogy segítsen neki helyreállni, hogy mindkettőjüket gazdagító kapcsolatuk legyen egymással. Mindezt azonban elvesztette azzal, hogy ítélkezett. Ne hasonlíts rá!
www.maiige.hu

„Tiszta és szeplőtlen kegyesség az Isten és Atya előtt ez…” (Jakab 1:27)

Jézus azt mondta, hogy ha valami jót tettünk valakivel, akit bántalom ért vagy szükséget szenved, akkor azt vele tettük meg (ld. Máté 25:40). Hűha! Talán, ha legközelebb túl elfoglalt leszel ahhoz, hogy törődj a másik emberrel, ez majd megállít, és elgondolkodásra késztet. Amikor valaki ezt kérdezte: „Mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?” (ld. Máté 19:16), Jézus így válaszolt neki: „… add el vagyonodat, oszd szét a szegényeknek… aztán jöjj, és kövess engem” (Máté 19:21). Ez az ember sokaknak lehetett volna áldássá, és Krisztus tanítványai közé tartozhatott volna, de mindez nem történt meg, mert túlságosan én-központú volt. Jézus elmondott egy történetet egy gazdag emberről, aki meghalt, és a pokolba került. Nem a gazdagsága miatt került oda; bűne az önzése volt. Hagyta, hogy egy szegény ember, ellátatlan sebekkel, rongyosan, éhezve a kapujában üljön, ő pedig nem tett érte semmit (ld. Lukács 16:19-31). Másrészt ott van Zákeus, aki többszörösen beszedte az adót másoktól, hogy ő maga meggazdagodjon, de belátta mindezt, felhagyott az önzéssel és eldöntötte, hogy Jézust fogja követni (ld. Lukács 19:1-10). Egy történet szerint egy angyal meglátogatott egy gazdag embert, aki épp halálos ágyán volt. Miután az ember felsorolta mindazt, amit szeretett volna magával vinni a mennybe, az angyal így tájékoztatta: „Csak azt viheted magaddal, amit másoknak adtál.” Ne várj az adakozással halálodig, hiszen most is élvezhetnéd örömét és jutalmát! „Tiszta és szeplőtlen kegyesség az Isten és Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat és az özvegyeket nyomorúságukban” (Jakab 1:27). Gyakorold ma az igazi kegyességet!
www.maiige.hu

„… a ti beszédetekben az igen legyen igen, a nem pedig nem, ami pedig túlmegy ezen, az a gonosztól van.” (Máté 5:37)

Milyen az, amikor a jóból is megárt a sok? Tudok-e úgy segíteni, hogy közben magamnak ne ártsak? Meg tudjuk-e osztani egymással életünket anélkül, hogy saját életünket feladnánk? Mikor van igazán szükség a segítségemre? Mikor kell elengednem a dolgot, és hagyni, hogy Istennel rendezzétek le egymás között? Egyensúlyt találni az „elegendő” és a „túl sok” között állandó kihívás a kapcsolatokban, és nem könnyű feladat. Főleg, ha azt a szerepet vállaltad magadra, hogy „mindenkinek, mindenben, mindenkor”; miközben az ő szerepük ez: „segítségre van szükségem, olyan kétségbeesett vagyok, tartozol nekem azzal, hogy gondoskodj rólam”. Ilyenkor te nem tudsz nemet mondani, ők pedig igent mondani nem tudnak. Néha úgy érezzük, szükségünk van arra, hogy szükség legyen ránk; de ha olyan embereknek van ránk szükségük, akik mindig elvárják, hogy valaki gondoskodjon róluk, akkor ők kerülnek vezető helyzetbe, mi pedig az idegösszeroppanás szélére. Sohasem boldogok, bármit teszel is. Ezért aztán igyekszel még többet tenni, hogy jobban örüljenek, neked pedig kevésbé legyen bűntudatod, míg végül kétszeres bajban leszel. Ők neheztelni fognak azért, mert nem adsz eleget, te pedig neheztelni fogsz rájuk azért, mert nem értékelik, amit adsz. Azt azonban egyikőtök sem tudja, hogyan törje meg az ördögi kört. Ekkor a kapcsolat olyanná válik, amit a pszichológusok a „még többet és még többet” hálójának neveznek, ahol mindkét fél neheztel és leértékeli a másikat, miközben úgy érzik, beleragadtak egy életük egészét meghatározó csapdába, amelyből mindketten rettegnek kilépni.
Házasságok, családok, barátságok, munkahelyi és gyülekezeti kapcsolatok mind beleeshetnek ebbe az „áldozat – megmentő” sablon csapdájába, ahol szükségben lévő és segítő egyaránt a „gyűlölök és szeretek” kettősét járja, és nem tud megállni! Magadra ismersz? Ha igen, máris továbbléptél egy egészségesebb, nem mérgező kapcsolat felé!
www.maiige.hu

„…kölcsönösen gondoskodjanak egymásról a tagok.” (1Korinthus 12:25)

Amikor házat vásárolsz, a telekhatárok pontosan megjelölik, hogy mi a tiéd, és mi nem. A jó szomszédság feltétele a jó kerítés. A Biblia azt mondja: „Ritkán tedd lábadat embertársad házába, mert megsokallja, és meggyűlöl” (Példabeszédek 25:17). Milyen közel az, ami már túl közel?
Nézzük meg három fajtáját a határoknak, amiket magunk és mások között állítunk fel. Szigorú határok. Ezek azért vannak, hogy a másikat tisztes távolban tartsák, megóvva ezzel magánéletedet, önmagadba zárt világodat. Anélkül, hogy egy szót is szólnál, magatartásod ezt mondja: „Tartsd magad távol, a birtokháborítás büntetendő!” Miért állítunk fel ilyen határokat? Félelemből. Félünk attól, hogy mások megismernek, irányítani próbálnak, árthatnak, vagy attól, hogy alkalmatlannak és alacsonyabb rendűnek érezzük magunkat. Az ilyen szigorú és merev határok akadályozzák a bensőséges kapcsolatot. Ha nem vagyunk hajlandók vállalni a sebezhetőséget vagy a kompromisszumot, akkor mindig védekezők, elszigeteltek és magányosak leszünk. Vágyunk a másik közelségére és a bensőséges kapcsolatra, mégis félünk, és ezért távol tartjuk magunkat. Azt gondoljuk: „Ha biztonságos távolban tartalak, nem tudsz fájdalmat okozni.” Ez azonban nem így működik. <br>Isten arra tervezett minket, hogy részt vegyünk egymás életében, a győzelmekben és a vereségekben is, nem pedig arra, hogy elszigetelten éljünk. Azért vagyunk, hogy „…kölcsönösen gondoskodjanak egymásról a tagok. És így ha szenved az egyik tag, vele együtt szenved valamennyi, ha dicsőségben részesül az egyik tag, vele együtt örül valamennyi.” (1Korinthus 12:25-26). A merev határok megfosztanak az életedet gazdagító kapcsolatoktól. Azt kérded, mi a megoldás? Indulj el! Arra lettél teremtve, hogy adj másoknak, és elfogadd, amit ők adnak viszonzásul neked. Ha adsz, azzal magad is elégedettséget érzel, ha pedig elfogadni is tudsz, teljessé leszel. E nélkül az élet nem élet, csupán létezés.
www.maiige.hu

„Mint a város, amelynek csupa rés a kőfala…” (Példabeszédek 25:28)

Átjárható határok. A kiegyensúlyozott életet élő emberek megtalálják az egyensúlyt a személyes tér védelme és mások beengedése között. Tudják, hogy mikor mondhatnak igent arra, ami egészséges, és mikor mondjanak nemet arra, ami nem az. Az átjárható határú emberek azonban megengedik másoknak, hogy kedvük szerint ki-be járjanak életükbe, elszívják idejüket és energiájukat, megszabják véleményüket, és megfosszák őket más fontos kapcsolataiktól. Képtelenek nemet mondani, hagyják, hogy mások bűntudatot keltsenek bennük; kötelességüknek érzik megtenni, amit kérnek tőlük, mert ha nem, akkor nemtörődömnek, szívtelennek, sőt „nem-keresztyénnek” érzik magukat. Megterhelik önmagukat, családjukat, barátságaikat azzal, hogy igyekeznek teljesíteni a látszólag tehetetlen emberek végtelen követeléseit. Azt hiszik, hogy így kedvesek és segítőkészek, holott csak hagyják, hogy felelőtlenül kihasználják őket. Ördögi kör ez, melyben a „segítő” hatalmas árat fizet, gyakran érzelmi, fizikai, lelki túlterheltségben él, kapcsolatai kárt szenvednek; míg a „segített” egyre inkább úgy érzi, hogy rá van utalva a segítőjére, maga nem vállal felelősséget, úgy gondolja, joga van arra, hogy kiszolgálják, nem értékeli a segítő erőfeszítéseit, sőt olykor még neheztel is rá.
Az átjárható határú emberek nem veszik észre, hogy fejük felett ott világít a „Nyitva” tábla, odavonzva ezzel a szükségben lévő emberek áradatát, akikről aztán úgy érzik, mindegyikükért személyes felelősséggel tartoznak. A világ minden terhét magukra veszik, aztán kimerültek, idegesek, elégtelennek érzik magukat, bűntudatuk van, és kifejezetten rosszul esik nekik, ha nem tudnak mindent megoldani. Emiatt persze végül kihasználva érzik magukat. „Mint a város, amelynek csupa rés a kőfala, olyan az az ember, akinek nincs önuralma.” Értsd meg: nem tudod irányítani saját életedet, ha közben túlterhel a mások élete miatti vélt felelősség. Állíts fel határokat, és élj olyan életet, amilyet Isten szánt neked!
www.maiige.hu

„Mindenre van erőm…” (Filippi 4:13)

Rugalmas határok. A merev határok elzárnak más emberek elől, így nem tudsz sem adni, sem elfogadni, pedig ez nélkülözhetetlen az egészséges kapcsolatokhoz. Az átjárható határok védtelenül hagynak azok előtt, akik kihasználnak, akik feljogosítva érzik magukat arra, hogy manipuláljanak, és elvárják, hogy akár saját károdra is, de gondoskodj róluk. A rugalmas határokkal rendelkező emberek azonban a saját életüket tudják élni, úgy, hogy közben egészséges egyensúlyban foglalkoznak más emberek érdekeivel is. Nagylelkűek tudnak lenni idejükkel, együttérzésükkel és anyagi javaikkal, anélkül, hogy túl nagy felelősséget vállalnának magukra. Nem adják fel Istentől kapott megbízatásukat, hogy azzá a páratlanul különleges emberré legyenek, akivé teremtette őket, csak azért, hogy mások kedvében járjanak. Azt mondják: „Kapcsolatban tudok lenni veled anélkül, hogy feladnám önmagamat!” Nem engedik, hogy mások megsértsék határaikat, és vigyáznak arra is, hogy ők se sértsék meg másokét. Nem olyanok, mint a merev határok között élő emberek. Képesek alkalmazkodni, ha a körülmények megkövetelik, és ebbe nem roppannak bele, nem lesznek védekezőek, nem sértődnek meg, nem hibáztatnak másokat. Meg tudnak birkózni a nehéz helyzetekkel, állják az ütéseket, és ha elesnek is, újra talpra tudnak állni, továbbra is tudnak összpontosítani arra, ami igazán fontos, és meríteni tudnak abból a belső erőforrásból, amit Isten biztosít nekik.
Pál ilyen ember volt. „…mert én megtanultam, hogy körülményeim között elégedett legyek. Tudok szűkölködni és tudok bővölködni is, egészen be vagyok avatva mindenbe, jóllakásba és éhezésbe, a bővölködésbe és a nélkülözésbe egyaránt. Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem” (Filippi 4:11-13). Az ilyen embereket nem mások és nem a körülmények irányítják; rugalmasságuk nem gerinctelen hajlékonyság, hanem Isten irányításába vetett bizalom. Segítőkészek, de nincs bűntudatuk attól, ha nem tudnak mindenkit megjavítani. Éppen határaik teszik őket képessé arra, hogy alkalmazkodni tudjanak a körülményekhez. Gyakorolják az „Egymás terhét hordozzátok…!” alapelvét (Galata 6:2), anélkül, hogy túlpörögnének vagy túl sok felelősséget vennének magukra.
www.maiige.hu

„Vizsgálj meg, Istenem, ismerd meg szívemet! Próbálj meg, és ismerd meg gondolataimat!” (Zsoltárok 139:23)

Ha ellenőrizetlen az életed, az bizony meglátszik! Gordon MacDonald írja: „Olvastam olyan írók írásait, akik azt mondták, hogy ha Krisztus követői nem növekednek, annak az az oka, hogy nem ellenőrzik, nem értékelik ki rendszeresen az életüket. Ebben a leírásban magamra ismertem. Mindig csak mentem előre, sosem néztem mélyen magamba. Sosem fordítottam figyelmet arra a fajta elgondolkodásra, ami a növekedéshez vezet. Ennek meg is fizettem az árát – újra meg újra elkövetve ugyanazokat az ostoba bűnöket, a bűntudatnak ugyanazt a nehéz súlyát cipelve. Ekkor nehéz döntést hoztam: elhatároztam, hogy minden nap megpróbálom őszintén kiértékelni lelkem állapotát. Elhatároztam, hogy magamba nézek, és leírom, hogy mit látok. Kellemetlen érzésekkel tele és szégyenkezve elkezdtem írni: »Istenem, íme, néhány olyan terület az életemben, ahol kudarcot vallottam. Nem fognak maguktól eltűnni, ennyi erővel akár meg is nézhetem őket.« Vagy: »Aggódom egy kapcsolat vagy egy rossz szokás miatt. Semmi jóra nem vezet, de nem tudom, hogyan változtathatnék.« Miután egy vagy két szakaszt leírtam, visszatekintettem a leírtakra.” Hasznos dolog lelki naplót vezetni az Istennel járásról, mert ez: 1) Arra késztet, hogy lelassíts, és megvizsgáld tetteid hatékonyságát. 2) Felszabadít arra, hogy meg tudd kérdezni magadtól: „Miért csinálom ezt? Valójában hogy érzek ezzel kapcsolatban? Mit mond nekem Isten?” 3) Ha naponta csak egy oldalt írsz is, egy év alatt 365 napnyi feljegyzésed lesz meghallgatott imádságról és tanulságos leckékről!
http://www.maiige.hu

„Ezért a Krisztusért örömöm telik erőtlenségekben… mert amikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős.” (2Korinthus 12:10)

Pál azt írja: „…tövis adatott a testembe… háromszor kértem az Urat, hogy távozzék az el tőlem. De ő ezt mondta nekem: »Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz.« Legszívesebben tehát az erőtlenségeimmel dicsekszem, hogy a Krisztus ereje lakozzék bennem. Ezért a Krisztusért örömöm telik erőtlenségekben, bántalmazásokban, nyomorúságokban, üldöztetésekben és szorongattatásokban; mert amikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős.” (2Korinthus 12:7-10). Pál megtanulta, hogyan lehet gyengesége fegyverré, ha általa közelebb kerül Istenhez. Ezt a leckét neked is meg kell tanulnod. Eugene Peterson parafrázisában így fogalmazza meg Krisztus első boldogmondását: „Áldott vagy, ha saját erőd végére értél, mert minél kevesebb maradt belőled, annál több helye lesz Istennek és az ő uralmának” (Máté 5:3 TM). Ez nem azt jelenti, hogy bele kell törődnöd jellemhibáidba vagy kudarcaidba azt mondva: „Ez van, én már csak ilyen vagyok.” Nem, szembesülnöd kell minden gyengeségeddel, meg kell vallanod, és engedned kell, hogy Krisztus vegye át az uralmat. Mindig küzdeni fogsz valamivel. Pál elismerte ezt: „Ezt a drága üzenetet átlagos életünk dísztelen cserépedényében hordozzuk, hogy senki se tévessze össze Isten összehasonlíthatatlan erejét a mi erőnkkel…” (2Korinthus 4:7 TM). Olyanok vagyunk, mint egy cserépedény: törékenyek, csorbultak, repedezettek, Isten mégis felhasznál, ha átadjuk magunkat neki, és engedjük, hogy általunk végezze munkáját.
www.maiige.hu

„Menjetek el szerte az egész világba, hirdessétek az evangéliumot…” (Márk 16:15)

A szent sátor építésének harmadik eleme az egyenlő hozzáférés. Az eredeti elnevezés azt jelentette: „a találkozás sátra.” Ez volt az a hely, ahol Isten találkozott és kapcsolatot teremtett népével. Ezért a tábor közepén helyezte el, ahol mind a tizenkét törzs körbevette. Mindenki saját sátrának ajtajából láthatta Istent munkálkodni. Miért? Mert Isten közöttük lakott, köztük munkálkodott. Fontos tanulság van ebben számunkra. Isten nem azt nézi, hogy egy templom fehér, fekete, sárga vagy barna. Jézus azt mondta: „…felépítem egyházamat…” (Máté 16:18 NIV). Arra kaptunk elhívást, hogy mindenkinek egyenlő hozzáférést biztosítsunk Istenhez Krisztus által, tekintet nélkül a kulturális, faji vagy felekezeti különbségekre. Amikor Isten rámutat egy nagy igazságra, vagy kijelent valami fontosat, azt meg kell osztanunk másokkal, nem szabad kerítést építenünk köré! Jézus utolsó szavai ezek voltak tanítványaihoz: „Menjetek el szerte az egész világba, hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek!” (Márk 16:15). És mit tettek a tanítványok? „Azok pedig elmentek, hirdették az igét mindenütt, az Úr pedig együtt munkálkodott velük, megerősítette az igehirdetést a nyomában járó jelekkel” (Márk 16:20). Az, hogy a te gyülekezeted egy bizonyos teológiát és dicsőítési stílust követ, még nem jelenti azt, hogy te első osztályon utazhatsz, míg a többiek csak a poggyászkocsiban. Nem, ha valaki bekerül Isten megváltottainak családjába, akkor testvérként kell bánnunk vele, ezt ne felejtsd el!
http://www.maiige.hu