„…hogy mi Isten igazsága legyünk őbenne.” (2Korinthus 5:21)

Isten egyformán szeret és elfogad téged a rossz napjaidon ugyanúgy, mint a jókon. Teljesítményközpontú világunkban ezt könnyen elfelejtjük. Pedig nem szabadna! Isten elfogadásának alapja az, hogy Krisztusban vagyunk, nem pedig a pillanatnyi állapotunk. „Mert azt, aki nem ismert bűnt, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk őbenne” (2Korinthus 5:21). Gondolj a keresztre úgy, mint egy csere színhelyére. Ott Isten elvett minden bűnt, amit valaha elkövettél, és Krisztusra helyezte. Abban a pillanatban, amikor bizalmadat Krisztusba helyezed, Isten veszi Krisztus igazságát, és rád teríti, beöltöztet abba. Attól kezdve csak egy módon tekint rád: Krisztuson keresztül. Micsoda felszabadító tudat! Felszabadító, mert most már tudod, hogy értékességed nem azon alapul, amit teszel vagy nem teszel, hanem azon, hogy milyen kapcsolatban vagy Krisztussal. Sőt Isten már eleve értékesnek tartott, amikor megengedte, hogy Jézus meghaljon érted. „De akkor Istent nem is érdekli, hogy mit csinálok? Ezt azért nem hiszem!” – mondod, és igazad van! A mennyei jutalmadat az határozza meg, hogy földi életeddel hogyan gazdálkodtál. Isten azt akarja, hogy jó dolgokat tegyél, de nem akarja, hogy jócselekedet-függőségben élj, azt akarja, hogy Krisztus iránti szeretetből tedd őket. Ha egyszer megérted, hogy mit jelent számodra, hogy Krisztusban vagy, akkor helyes indítékból fogod tenni a jó dolgokat.
www.maiige.hu

„…hogy mi Isten igazsága legyünk őbenne.” (2Korinthus 5:21)

A világ azt mondja, értékünk azzal függ össze, hogy mit teszünk. Gyermekkorunktól fogva folyton hasonlítgatnak minket másokhoz. Ha megkérdezik, hogy miért nem vagyunk olyan jók, miért nem tanulunk olyan jól, miért nem vagyunk olyan ügyesek, mint a bátyánk vagy a nővérünk, akkor nem tudunk mit felelni, hiszen úgy érezzük, hogy mi igazán megtettünk minden tőlünk telhetőt. Elhatározzuk tehát, hogy még jobban próbálkozunk, de bármennyire erőlködünk is, mindig lesz valaki, aki elégedetlen. Továbbra is ezt az üzenetet kapjuk: „Valami nincs rendben veled.” Ettől aztán kiégünk, összezavarodunk, és feladjuk, közönyössé válunk. Sokan lelkigondozókhoz, tanácsadókhoz fordulnak ilyenkor, miközben egyetlen dologra van csupán szükségünk: megerősítésre, hogy Isten feltétel nélkül szeret minket.
A rossz viselkedés nem fog megváltozni, amíg meg nem érted, hogy Isten szeret, nem számít, mit csinálsz. Ezért halt meg Jézus a kereszten. Miért olyan fontos ezt elhinni? Mert amíg meg nem érted, ki vagy Krisztusban, folyton botladozni fogsz, mert azt hiszed, Isten a teljesítményedre alapozva értékel. Igaz, Isten értékítélete valóban teljesítményen alapul, de nem azon, amit te tettél, hanem azon, amit Krisztus! Jézus feltétel nélkül szeret, és elkötelezte magát arra, hogy veled munkálkodjon. A legjobb ebben az, hogy közben nem ítél el! Megérti vérmérsékletedet, küzdelmeidet, még az önértékelésed hibás alapját is. Nem csupán megért – tényleg törődik is veled. Ha személyes kapcsolatod van Krisztussal, ő elindítja azt a folyamatot, ami enyhíti fájdalmaidat, megmutatja valódi értékedet, és munkába állítja ajándékaidat. Lépésről lépésre helyreállít mindent, amit a sátán ellopott tőled. És miközben ez történik, te folyamatosan egy védett helyen: Krisztusban vagy. Ezért van az, hogy ő mindig elfogad.
www.maiige.hu

„Köszöntelek titeket az Úrban én, Terciusz, aki leírtam ezt a levelet.” (Róma 16:22)

Pál olyan emberekkel vette körül magát, akik hajlandóak voltak odaszánni az életüket érte (ld. Róma 16:3-4). Vannak köztük olyanok, akik szinte ismeretlenek. Hallottál valaha Terciuszról? Ő jegyezte le Pál gondolatait, így ma mi is olvashatjuk. Mindannyian tudjuk, ki volt Timóteus, de tudjuk-e, hogy ki volt Gájusz? „…Gájusz, aki vendéglátóm nekem és az egész gyülekezetnek” (Róma 16:23). Sokan szolgáltak a háttérben, hogy Pál dolgozhasson a reflektorfényben. Sajnos sok vezető, amikor megérkezik a csúcsra, idejét arra fordítja, hogy másokat letaszítson onnan. Kiskirályokká lesznek éretlenségük, bizonytalanságuk vagy versengő beállítottságuk miatt. Ez talán működik egy ideig, de tartósan nem. Ha az a célod, hogy másokat kiüss, akkor időd és energiád arra megy el, hogy figyeled azokat az embereket, akikről azt feltételezed, hogy ők is ezt szeretnék tenni veled. Nyomorúságos élet ez, és azoknak sem túl szórakoztató, akik kénytelenek együtt dolgozni veled.
Jules Ormont mondta: „A jó vezető sohasem helyezi magát követői fölé, kivéve a felelősségvállalásban.” Ha vezetői pozícióban vagy, ne számíts arra, hogy majd a rangod meggyőzi az embereket, hogy kövessenek! Építs kapcsolatokat! Nyerd meg az embereket! Ha nem szereted az embereket, akkor csupán egy lépés választ el attól, hogy manipulálni kezdd őket. Ha ez megtörténik, minden felborul. Néhány évvel ezelőtt a három nagy tenor, José Carreras, Plácido Domingo és Luciano Pavarotti, közös koncertet adtak. Amikor egy riporter igyekezett megtudakolni, hogy vajon volt-e rivalizálás a három szupersztár között, Domingo így válaszolt: „Nem, nincs rivalizálás olyankor, amikor együtt dolgozunk azért, hogy a zene megszólaljon.”
www.maiige.hu

„Vizsgálj meg, Istenem, ismerd meg szívemet! Próbálj meg, és ismerd meg gondolataimat!” (Zsoltárok 139:23)

Egy képregény egyik szereplője egyszer ezt mondta: „Találkoztunk az ellenséggel, mi vagyunk azok.” A világon a legnehezebben vezethető ember te magad vagy. Emberi természetünkkel úgy tűnik, együtt jár az a képesség, hogy mindenkit mérlegre teszünk, magunkat kivéve. A zsoltáros egy diadalmas Góliát-epizód, és egy lesújtó Betsabé-történet után ezt írja: „Vizsgálj meg, Istenem, ismerd meg szívemet! Próbálj meg, és ismerd meg gondolataimat! Nézd meg, nem járok-e téves úton, és vezess az örökkévalóság útján!” (Zsoltárok 139:23-24). Ezt az imát neked is el kell mondanod minden nap, mert mindannyian két problémával küzdünk. Mivel? 1) Nem úgy látjuk magunkat, ahogy másokat látunk. Ha nem nézünk szembe magunkkal őszintén és reálisan, sosem fogjuk megérteni, miben gyökereznek személyes nehézségeink. Ha pedig nem látjuk őket, nem tudjuk hatékonyan irányítani önmagunkat. Állítólag Nagy Frigyes porosz király egyszer találkozott egy öregemberrel, aki peckesen jött vele szembe. „Ki vagy te?” – kérdezte tőle Nagy Frigyes. „Én egy király vagyok” – felelt az öreg. Frigyes felnevetett. „És milyen országon uralkodsz?” Az öreg büszkén így felelt: „Önmagamon.” 2) Másokkal szigorúbbak vagyunk, mint önmagunkkal. Másokat tetteik szerint ítélünk meg, míg önmagunkat szándékaink szerint. Ha valami helytelent teszünk, azzal mentegetjük magunkat, hogy azért indítékaink jók voltak. A gond csak az, hogy képesek vagyunk ezt újra és újra megtenni, anélkül, hogy elvárnánk magunktól a változást!
www.maiige.hu

„Az értelmes ember szíve ismeretet szerez, és a bölcsek füle ismeretre törekszik.” (Példabeszédek 18:15)

Egyszer két ember vadászni ment, amikor egyikük összeesett. Úgy tűnt, nem lélegzik, és a szeme fehérje is kifordult. A másik előkapta mobiltelefonját, és felhívta a 112-t. Kétségbeesetten mondta a segélyhívó kezelőjének: „Robert meghalt! Most mit csináljak?” A segélyszolgálati munkatárs ezt mondta: „Csak nyugalom! Először győződjünk meg róla, hogy valóban halott-e?” Kis csend után egy lövés hallatszott. Majd a férfi újból beleszólt a telefonba: „Rendben, halott. Akkor most mit csináljak?” Amikor nyomás alatt vagyunk, előfordulhat, hogy nem azt halljuk, amit mondanak nekünk, és ez végzetes lehet. Tehát:
1) Ahhoz, hogy vezetni tudd az embereket, először meg kell értened őket. Bele kell látnod az emberi szívbe. Ki kell fejlesztened magadban egy olyan érzéket, amellyel felismered az emberek reményeit és álmait, mert e nélkül nem tudsz kapcsolatba kerülni velük, és nem tudod ösztönözni őket. 2) A másik meghallgatása segít megelőzni, hogy a problémák még nagyobbá nőjenek. A jó vezetők a kis dolgokra is odafigyelnek. Hallgatnak a megérzéseikre. Nemcsak azt hallják meg, amit mások kimondanak, hanem azt is, amit nem. Nem féltik biztonságukat attól, hogy őszinte visszajelzést kérjenek, és ha ilyet kapnak, nem válnak azonnal védekezővé. 3) A másik meghallgatása megalapozza a bizalmat. Dr. David Burns, a Stanford Egyetem orvosi kara pszichiátriai tanszékének tanára mondta: „Amikor megpróbálunk valakit meggyőzni, a legnagyobb hiba, amit elkövethetünk az, ha a beszélgetésben saját ötleteink és érzéseink kifejezése kap elsődleges fontosságot. Pedig az emberek igazából azt várják, hogy meghallgassák, tiszteljék és megértsék őket. Ha ezt érzik, könnyebben motiválhatóvá válnak, és megértik a mi nézőpontunkat is.”
www.maiige.hu

„…hallgass a szavamra, tanácsot adok neked…” (2Mózes 18:19)

Vezetőként a te felelősséged, hogy a dolgok el legyenek végezve. Ám ahogy a munka terhe sokasodik, keresned kell olyan embereket, akiknek szintén megvannak a szükséges talentumaik a feladathoz, különben te magad sem fogsz növekedni. Mégis mi tart vissza minket attól, hogy megkeressük a megfelelő embereket, és rájuk ruházzunk feladatokat?
1) Múltbeli sérelmek. Valaki valamikor cserbenhagyott, ezért senkiben sem merünk bízni. 2) Büszkeség. Nem akarunk mással osztozni a dicsőségben. 3) Tökéletesség-mánia. Nem merjük megkockáztatni, hogy azok, akik még csak most tanulnak bele a munkába, valamit elrontsanak, pedig ezzel saját terveink megvalósulását akadályozzuk, és minden zátonyra fut. Mózes hasonló helyzetben volt Izráel népével. Ő így oldotta meg: „Ekkor azt mondta Mózesnek az apósa: Nem jól csinálod a dolgot. Teljesen kimerülsz te is, meg a nép is, amely veled van. Túlságosan nehéz neked ez, nem tudod egyedül elvégezni. Most azért hallgass a szavamra, tanácsot adok neked… Légy te a nép szószólója Istennél, és te vidd ügyeiket Isten elé… De szemelj ki a nép közül derék, istenfélő férfiakat, hűséges embereket… és tedd őket elöljárókká ezer, száz, ötven vagy tíz ember fölött. Ezek tegyenek igazságot a nép között minden időben. Minden nagyobb ügyet vigyenek te eléd, minden kisebb ügyben pedig tegyenek igazságot ők. Így könnyítenek terheden, mert veled együtt hordozzák. Ha így cselekszel… akkor te is helyt tudsz állni, meg ez az egész nép is békességben mehet vissza a helyére. Mózes hallgatott apósa szavára, és mindent úgy tett, ahogyan mondta neki.” (2Mózes 18:17-24). Ha jó vezető akarsz lenni, kövesd a példáját!
www.maiige.hu

„Csendesedjetek el, és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten!” (Zsoltárok 46:11)

Add Istennek elsuttogott gondolataidat! Az évszázadok során a keresztyének megtanulták a rövid, egymondatos fohászok értékét. Ezek olyan imák, amiket bárhol, bármilyen körülmények között el lehet suttogni. Frank Laubach úgy ápolta töretlen kapcsolatát Istennel, hogy kérdéseket tett fel neki. Két-három percenként így imádkozott: „Akaratodban járok, Uram? Tetszésedre vagyok?” Képzeld el, hogy minden szabad percedet arra használod fel, hogy Istennel közösségben töltsd! Életünk során legalább hat hónapot töltünk közlekedési lámpáknál várakozva, nyolc hónapot azzal, hogy postánkból kiválogatjuk a kéretlen reklámújságokat, másfél évet fordítunk arra, hogy eltűnt dolgokat keresünk, és öt évet állunk sorban különböző helyeken. Miért ne adhatnánk ezeket a perceket Istennek? Ha ilyenkor neki adjuk elsuttogott gondolatainkat, a szokványos rendkívülivé válik. Az olyan egyszerű mondatok, mint: „Köszönöm, Uram”, vagy: „Ráállok Igédre”, vagy: „Arra vágyom, hogy tetszésedre legyek” a napi munkába járást zarándoklattá teszik. Nem kell kimenned az irodából, nem kell letérdelned a konyha közepén, csak imádkozz ott, ahol éppen vagy. Hadd legyen a konyhád katedrálissá, az osztálytermed kápolnává. Add Istennek utolsó gondolataidat! A nap végén engedd, hogy elméd nála nyugodjon meg. Zárd a napot úgy, ahogy kezdted: Istennel beszélgetve! Köszönd meg neki napod jó részeit! Kérdezd meg őt a nehézségekről! Kérd kegyelmét! Keresd az erejét! Amikor becsukod a szemed, találj biztonságérzetre az ígéretben: „Bizony nem szunnyad, nem alszik, aki [reád] vigyáz!” (Zsoltárok 121:4 NIV). Ne aggódj amiatt, hogy esetleg elalszol imádság közben! Mi jobb helyet találhatnál az elszenderedésre Atyád ölelő karjánál?
www.maiige.hu

„…válasszátok ki még ma, hogy kit akartok szolgálni…” (Józsué 24:15)

A boldog élet kulcsa a jó döntéshozás. Ez azonban nem olyan készség, amivel egyesek születésüktől fogva áldottak, míg mások valamilyen veleszületett fogyatékosság miatt rossz döntéshozók. A bátorság, tanultság vagy az élettapasztalat nem tesz automatikusan jó döntéshozókká. Bölcs dolog, ha időt töltesz jó döntéshozókkal, de nem fog átragadni rád. Minél hamarabb megtanítod ezt a készséget gyermekeidnek, annál jobb (ld. Példabeszédek 22:6). Tanítsd meg tehát gyermekeidnek a következő alapelveket:
1) A döntéseidnek következményei vannak. Tanítsd meg gyermekeidnek, hogy életüket nem körülményeik irányítják, hanem döntéseik. Talán azt hiszed, hogy gyermekeid ezt maguktól tudják, de ez nem így van. Gyermekkorukban még nehezen fogják fel az „ok és okozat” törvényét, mert agyuk csak később, serdülőkorban éri el azt a fejlődési szakaszt, hogy ezt megértse. A „Mégis mit gondoltál?” kérdés csak a szokásos vállrándítást és üres tekintetet fogja eredményezni. Nem mintha ostobák volnának, de tanácsokra, útmutatásra van szükségük. 2) Mindig van választási lehetőség. A gyerekek általában tehetetlennek és reménytelennek érzik magukat, ha negatív körülményekkel szembesülnek. Hajlamosak fekete-fehérben gondolkodni, azt a következtetést vonják le, hogy a dolgok vagy mindenestől jók, vagy mindenestől rosszak. Tanítsd meg őket az átfogóbb gondolkodásra, mondd el, hogy lehetnek ugyan a dolgok rosszak, de attól még választhatjuk, hogy jó döntést hozunk velük kapcsolatban. A „vagy-vagy” gondolkodás miatt sok gyermekből lesz pesszimista, akaratgyenge, könnyen manipulálható, depressziós felnőtt. Ám, ha tudják, hogy mindig van lehetőségük a jó döntést választani, ez megőrzi őket attól, hogy körülményeik irányítsák életüket.
www.maiige.hu

„…amit vet az ember, azt fogja aratni is” (Galata 6:7)

Valaki azt mondta: „Ha kilométerekben méred, az élet nehéz. Ha centiméterekben, akkor sima ügy.” Ahhoz, hogy jól menjen az életük, gyermekeidnek meg kell tanulniuk a helyes gondolkodásmódot. Tanítsd meg őket arra, hogy tegyenek fel kérdéseket maguknak!
1) Mik a lehetőségeim ebben a helyzetben? Vigyázz azonban, hogy megfelelő lelkülettel tanítsd őket erre! Ha lecsapsz rájuk, mint egy szélvihar, menekülni fognak előled. Inkább beszélgess velük, tarts ötletbörzét, írjatok le minden felmerülő lehetőséget! Mondd, hogy ilyenkor nincsenek rossz válaszok, semmire sem fogjátok azt mondani, hogy ez buta ötlet, minden javaslatot mérlegelni fogtok. Ezzel serkented kreatív gondolkodásukat, biztatva őket arra, hogy saját gondolataik legyenek.
2) Melyik lehetőség milyen haszonnal jár? A cél nem az, hogy rákényszerítsd őket valamire, hanem hogy ők maguk felfedezzék és megragadják az igazságot. Ez pedig csakis türelemmel és nem nyomásgyakorlással lehetséges. Kérd meg őket, hogy sorolják fel, melyik előnyöket tartják fontosnak!
3) Milyen negatív következményei lehetnek az egyes választási lehetőségeknek? A gyerekek kegyetlenül őszinték tudnak lenni. Nincs is ezzel baj, ez is része annak, hogy megtanulják a vetés és aratás isteni ok-okozat törvényét. Bizony sok felnőtt is elkerülhetett volna sok késő bánatot, ha odafigyel erre a törvényre. Ne prédikálj dörgedelmesen arról, milyen szörnyűek lehetnek a következmények. Tanítsd meg őket, hogy megkérdezzék maguktól: „Hajlandó vagyok elfogadni a következményeket? Hogyan fognak változtatni az életemen?”
4) Milyen személyes értékek kapcsolódnak ehhez a döntéshez? Az értékrendünkön alapuló döntések segítenek a jó utat választani ahelyett, hogy a legkisebb ellenállás felé haladnánk. Érzékeltesd velük, hogy bizonyos Isten szerinti értékek a legfontosabbak, mint az igazmondás, megbízhatóság, hűség, felelősségvállalás, együttérzés, barátság, önmegtagadás, bátorság, becsület, hit stb. Magyarázd el ezeket egyszerűen és kisgyermekek számára érthetően, de ne mulaszd el a lehetőséget!
www.maiige.hu

„Minden féltve őrzött dolognál jobban óvd szívedet, mert onnan indul ki az élet!” (Példabeszédek 4:23)

Tanítsd meg gyermekednek, hogy tegye fel magának a következő két kérdést:
1) „Hogy fogom érezni magam utána?” A döntéseinket követő érzések tovább élnek: az önbecsülés vagy a szégyen, a pozitív vagy a negatív önértékelés. Tetteink végül múlttá válnak, de hozzájuk kötődő gondolataink továbbra is formálják jövőnket. „Minden féltve őrzött dolognál jobban óvd szívedet, mert onnan indul ki az élet!” (Példabeszédek 4:23). Azok a gyermekek, akiknek egészséges az önbecsülésük, kevésbé keverednek bele olyan dolgokba, mint a felelőtlen szexualitás, drogok, alkohol, antiszociális vagy törvénysértő magatartás. Az önbecsülés és az önértékelés olyan belső mércék, amelyeket nem szívesen hágunk át. Ha megadjuk magunkat önző döntéseknek, az olyan, mintha létünk legbelső lényegét adnánk fel – Istentől kapott lelkünket.
2) „Mit fognak gondolni döntésemről, és hogyan fogják magukat érezni azok az emberek, akiket nagyra tartok?” Mások bizalmára és megbecsülésére mindig szükségünk lesz ahhoz, hogy sikert érjünk el. A jó hírnév többet ér, mint a pénz, még a világi piacon is. „Többet ér a jó hírnév a nagy gazdagságnál, a jóindulat jobb az ezüstnél és az aranynál” (Példabeszédek 22:1). Rossz döntéseink rossz hírünket keltik, és hosszú távon is rossz hatással vannak kilátásainkra. „Aki azon gondolkodik (amellett dönt), hogy gonoszt cselekedjék, azt bajkeverőnek hívják” (Példabeszédek 24:8 NLT). Ha egyszer elvesztetted jó híredet, nagyon nehéz azt visszaszerezni (ld. Példabeszédek 25:10). A rossz döntésekkel járó rövid távú haszon hosszú távon veszteségekhez és bánkódásokhoz vezet. Isten azt az embert áldja meg legjobban, aki „…megfontolt, józan, tisztességes…” (1Timóteus 3:2).
www.maiige.hu

„Megvan az ideje a hallgatásnak, és megvan az ideje a beszédnek.” (Prédikátor 3:7)

Tanítsd meg gyermekednek, hogy kérdezze meg magától:
1) „Biztosan most kell erről dönteni?” Az elhamarkodott döntéseket gyakran megbánjuk. „Megvan az ideje a hallgatásnak, és megvan az ideje a beszédnek” (Prédikátor 3:7). A rossz döntéseket általában a pillanatnyi helyzet, a kortársak nyomása, hangulatingadozás vagy átmeneti érzelmek diktálják, mint például a magányosság. Ha megváltozik a helyzet, megváltoznak érzelmeink is, ilyenkor döntéseink gyakran megkérdőjelezhetőnek tűnnek. Nem lehetne később dönteni, amikor a kockázat csökkenthető vagy akár teljesen kiküszöbölhető? Ha nyomást gyakorolnak a gyermekekre, az gyakran növeli kétségbeesésüket, és éretlen döntésekhez vezet, de ha biztosítjuk őket arról, hogy az idő az ő oldalukon áll, és nem kell azonnal dönteniük, azonnal cselekedniük, akkor a későbbi szánom-bánom nagyobb valószínűséggel elkerülhető. Ha segítünk nekik megérteni, hogy Isten „Szépen megalkotott mindent a maga idejében…” (Prédikátor 3:11), azzal teret és időt ajánlunk fel nekik arra, hogy bölcsen átgondolják lehetőségeiket, ezzel Isten vezetésének is utat engedünk.
2) „Ha egy barátomnak (Pistinek vagy Annának) adnék tanácsot, javasolnám-e ugyanezt?” A fókuszpont elmozdítása kitágítja a látókört, és másként látjuk lehetőségeinket. Ha érzelmileg érintettek, a gyermekek látóköre gyakran beszűkül, ezzel kizárnak sok fontos lehetőséget. A felnőttek sokszor logikus, ésszerű gondolkodást erőltetnek rájuk, de ezzel csak ellenállásba ütköznek. Ha azonban bevonjuk „Pistit” vagy „Annát” az egyenletbe, azzal megnyitjuk, kitágítjuk perspektívájukat. Még egy gondolat: hasznos dolog, ha időnként átgondoljátok utólag a dolgokat gyermekeiddel; ezzel segítesz nekik, hogy felmérjék saját döntéshozási folyamatuk hatékonyságát. Beszéljétek át, hogyan kezelték az adott helyzetet. Kérdezd meg: „Hogy érzed magad a végeredményt látva?” Ha örülnek, dicsérd meg őket! Ha nem, akkor mondd: „Sajnálom. Mit gondolsz, legközelebb mit fogsz másként csinálni?” Ahelyett, hogy elítélnéd őket kudarcukért, jutalmazd sikerüket!
www.maiige.hu

„Ezért a gyermekért imádkoztam, és az Úr teljesítette kérésemet, amit kértem tőle.” (1Sámuel 1:27)

Minden terrorista egykor kisgyerek volt. Ugyanígy minden misszionárius is. Kettejük közti különbség gyakran a szülői hatás. Sámuel próféta negyven évig vezette Izráel népét, és tanácsolta Dávid királyt legtöbb fontos döntésében, de ki volt az, aki Sámuel életére a legnagyobb hatást gyakorolta? Az édesanyja! Figyeld csak: „…felajánlom az Úrnak. Legyen egész életére felajánlva az Úrnak…” (1Sámuel 1:28). Amíg veled vannak gyermekeid, öleld magadhoz őket, szeresd őket, gondoskodj róluk, és készítsd fel őket az életre, de értsd meg, hogy csak sáfár* vagy, nem tulajdonos. A gyermekeid nem a te tulajdonod, ők Istenéi. Egy nap felnőnek, és elmennek. Tégy meg mindent azért, hogy addigra legyen egy igazi szellemi horgonyuk, mert az élet sok vihart tartogat számukra. Soha ne becsüld alá az Isten előtt gyermekéért közbenjáró szülő imájának erejét! Ki tudja, hány ima nyer meghallgatást ebben a pillanatban, mert egy kitartóan imádkozó anya 10 vagy 20 éve könyörög gyermekéért? Bármit is csinálsz ebben a mai rohanó világban, ha az a gyermekeidért való imádságra fordított idődből vesz el, akkor túl sokat vállaltál magadra! Nincs semmi fontosabb, semmi értékesebb, mint az az idő, amit egy szülő Isten előtt tölt gyermekéért közbenjárva. Nincs késő gyermeked számára, bármennyi könnyet ontottál is már miatta. Gondolj Jézus édesanyjára, akinek végig kellett néznie fia kivégzését, de része lehetett abban az örömben is, hogy látta őt a halálból feltámadva! Lehet, hogy úgy kell sírba térned, hogy nem tudod, választ kapsz-e valaha imáidra, de azért mégse hagyd abba az imádkozást! Miért? Mert amikor az anyák imádkoznak, Isten figyel!
*sáfár: a Bibliában gyakran használt régies kifejezés, jelentése: intéző, tiszttartó
www.maiige.hu

„Te pedig a szívben levő igazságot kedveled…” (Zsoltárok 51:8)

A Biblia azt mondja Krisztusról: „…nem követett el gonoszságot, és nem beszélt álnokul” (Ézsaiás 53:9). Ha Isten szerinti életet élnénk, a mi szánkon sem jönne ki semmi ilyesmi. Isten nem azt szeretné, ha minimálisra csökkentenénk a hazugságot és a csalást, hanem azt, ha teljesen felszámolnánk. Isten nagyon határozottan áll hozzá a becsületesség kérdéséhez: „Nem maradhat házamban, aki álnokságot művel. Aki hazugságot beszél, nem állhat meg szemem előtt.” (Zsoltárok 101:7). Pál felsorolja, hogy kik nem örökölhetik Isten országát: paráznák és házasságtörők, bálványimádók, részegesek, nyerészkedők és harácsolók és a rágalmazók, akik hazugságot beszélnek másokról (ld. 1Korinthus 6:9-10). „Most azt akarod mondani, hogy a füllentéseim és a hízelgő megjegyzéseim miatt ugyanannyira haragszik Isten, mint a házasságtörésért vagy a súlyos testi sértésért?” Nagyon úgy tűnik! Isten szemében az adóbevallás „kozmetikázása” ugyanolyan súllyal esik latba, mint a bálványimádás. „Utálja az Úr a hazug ajkat, de akik igazan élnek, azokat kedveli” (Példabeszédek 12:22). Miért ez a kemény hozzáállás? Mert a becstelenség teljesen ellenkezik Isten jellemével (ld. Zsidók 6:18). Nemcsak arról van szó, hogy Isten nem hazudik, vagy, hogy úgy dönt, hogy nem fog hazudni, de nem is tud hazudni. A kutyák nem tudnak repülni, a madarak nem tudnak ugatni, Isten pedig nem tud hazudni. Ha ígéretet tesz, ha szövetséget köt, azt megtartja. Ha kimond valamit, azt komolyan gondolja. Ha kijelenti az igazságot, hihetünk neki. Még ha mi „…hűtlenek vagyunk is, ő hű marad, mert ő magát meg nem tagadhatja” (2Timóteus 2:13 GNT). Istennél az igazság fekete-fehér, nincsenek szürkeárnyalatok. Ha tehát komolyan gondolod, hogy vele akarsz járni, és a tetszésére akarsz élni, akkor el kell kötelezned magad az igazság, a teljes igazság, a színtiszta igazság mellett.
www.maiige.hu

„Ha félek is, benned bízom!” (Zsoltárok 56:4)

Mary szerette a háziasszony teendőit végezni. Férjével, Johnnal, aki sikeres üzletember volt, már harminc éve voltak házasok. John mindig elrendezte a dolgokat, és Mary megszokta, hogy sosem kell kockázatot vállalnia. Legnagyobb félelme azonban az volt, hogy egy napon egyedül marad. Néha azt mondta barátainak: „Remélem, én megyek el hamarabb, és nem John, mert el sem tudom képzelni, mihez kezdenék egyedül.” John azonban beteg lett, és attól kezdve Marynek kellett róla gondoskodni, és neki kellett meghoznia a mindkettőjükre vonatkozó döntéseket. Eleinte idegőrlő volt. De amint elkezdett Istenben bízni, és elhatározta, hogy felvállalja a feladatot, Mary érdekes felfedezést tett: a biztonságot nem a dolgok birtoklása adja, hanem az, ha jól tudunk bánni velük. Rájött, hogy sokkal könnyebb szembenézni a félelmekkel, mint elviselni a hosszú éveket, amikor végig alkalmatlannak, tehetetlennek és másoktól függőnek érezte magát. Mindig könnyebb szembenézni a félelemmel, mint gyámoltalanul éldegélni. Sőt, ha hagyod, hogy a félelem megbénítson, akkor végül állandó rettegés között fogsz élni, örökös tehetetlenségben, ami százszor rosszabb, mint ha szembenéztél volna a félelemmel, és továbbléptél volna. Az igazság az, hogy ha elég sokszor mondogatod magadnak, hogy valamire nem vagy képes, akkor tényleg képtelen leszel rá – még ha minden adottságod, időd, forrásod, terved és baráti segítséged meg is van hozzá, hogy véghezvidd. Csak azok tudják megtenni, akik azt mondják magukban, hogy képesek rá. Ma tehát nézz szembe emelt fővel a félelmeiddel, és meg fogod látni, hogy zsugorodnak össze!
www.maiige.hu

„…ha hiszel, meglátod az Isten dicsőségét” (János 11:40)

Három fontos alapelvet figyelhetünk meg Lázár feltámasztásának történetében: 1) Máriának és Mártának már a tragédia előtt is szoros kapcsolata volt Jézussal. Amikor Jézus a városukban járt, mindig náluk szállt meg, ők látták vendégül az asztaluknál. Ezek az emberek adtak, nem elvettek. Nem teheted meg, hogy megtagadsz Istentől egy percet is az életedből, egy csipetnyit az erődből, egy fillért a pénzedből, aztán, amikor valami baj ér, felháborodottan kérdezed: „Uram, miért engedted ezt megtörténni?” Jézus azt mondta: „Ha megmaradtok énbennem, és beszédeim megmaradnak tibennetek, akkor bármit akartok, kérjétek, és megadatik nektek” (János 15:7). 2) Az, hogy kapcsolatban vagy Jézussal, nem jelenti, hogy sosem lesznek problémáid. Azt azonban igen, hogy bátran fordulhatsz hozzá a bajok idején. Igen, fontos törődnöd a családoddal és a hivatásoddal, de a legfontosabb kapcsolat, amit ápolnod kell, az Úrral való kapcsolatod. „…ha pedig a szívünk nem ítél el, bizalommal szólhatunk Isten előtt; és amit kérünk, megkapjuk tőle, mert megtartjuk parancsolatait, és azt tesszük, ami kedves őelőtte” (1János 3:21-22). 3) Ha bevonod Jézust az adott helyzetbe, ő meg fogja azt változtatni. Lázár már meghalt, sőt el is temették, mire Jézus odaért. Emberileg szólva a helyzet reménytelen volt. De épp ilyen pillanatokban kérdezi meg tőled Isten: „Van-e számomra lehetetlen?” (Jeremiás 32:27). Ha a válaszod ez: „Nincs, Uram”, akkor a problémád lehetőséggé válik számára, hogy megmutassa, mennyire szeret és törődik veled.
www.maiige.hu