„Ne félj… mert én veled vagyok…” (Apostolok cselekedetei 18:9-10)

Amikor Pál új hitét próbálta megosztani régi barátaival, azok „ellene szegültek és szidalmazták” (ApCsel 18:6). Fájdalmas az, ha elutasítanak azok, akiket szeretsz. Pálnak annyira fájt ez az elutasítás, hogy Istennek kellett biztatnia őt: „Ne félj… mert én veled vagyok, és senki sem fog rád támadni és ártani neked…” (ApCsel 18:9-10). Később az apostolok is gyanakvóan bántak vele. Úgy látták, hogy túl zsidó ahhoz, hogy keresztyén legyen, és túl keresztyén ahhoz, hogy zsidó legyen. Egész szolgálata alatt csalódások érték, sokszor utasították el azok, akiket szeretett. Azonban, ha az emberek cserbenhagynak, az Isten karjaiba vezethet. Mások elutasítása azt is eredményezheti, hogy közelebbi, bensőségesebb kapcsolatba kerülsz Istennel. Amikor Pált megkövezték és félholtan otthagyták, akkor isteni „erősítést” kapott, és akkor élt át csodálatos dolgokat (ld. ApCsel 14:19-20). Az emberek elutasítása következtében Istenre kezdesz támaszkodni, mint soha azelőtt, hiszen nem is fordulhatsz máshoz! Ilyenkor, ha nem hallod Isten szavát, sehonnan nem jön remény. Amikor elutasítanak, Istennek megvan a módszere, hogy új áldásoknak nyisson utat, olyan szinten, ami másként hiányozna életedből. A legnagyobb szellemi növekedés általában a legnagyobb próbák eredménye. A zsoltáros azt írta: „Asztalt terítesz nekem ellenségeim szeme láttára [Isten igazol]. Megkened fejemet olajjal [napi megerősítés], csordultig van poharam [nagyobb áldás]” (Zsoltárok 23:5). Az igazság az, hogy némi fájdalom és akadályoztatás nélkül nem juthatunk el odáig, hogy Isten asztalánál üljünk, és élvezhessük mindazt a jót, amit nekünk tartogat.
www.maiige.hu

„… enyém a és ami betölti.” (Zsoltárok 50:12)

A Biblia azt mondja: „… megformálta az Úristen az embert a föld porából, és élet leheletét lehelte orrába. Így lett az ember élőlénnyé.” (1Mózes 2:7). Addig csupán ember formájú élettelen sárkupac voltunk. Aztán Isten belénk lehelt két fontos dolgot:

1) Képzelőerőt. Ez minden más teremtménytől megkülönböztet minket. Ez teszi lehetővé, hogy eljussunk a Holdra, feltaláljuk az Internetet, hogy álmodjunk, és azt is, hogy dicsőíteni tudjuk Teremtőnket. Ugyanakkor bár Isten elénk ad egy képzetet, nekünk kell dolgoznunk rajta, hogy valósággá váljon. Isten azt mondta: „… enyém a világ és ami betölti.” Ez azt jelenti, hogy ha házat akarsz építeni, és csak néhány téglád van hozzá, imádkozhatsz több tégláért, és Isten meg is fogja adni. Azt is jelenti, hogy ne panaszkodj amiatt, amid nincs, inkább arra figyelj, amid van, és arra, hogy mit hozhatsz ki belőle Isten segítségével.

2) A választás szabadságát. Isten felruházott azzal a képességgel, hogy jó döntéseket tudj hozni, és aszerint tudj cselekedni. De bár Isten megadta neked ezt a képességet, azért ne akard egyedül használni! Jézus azt mondta: „Ami testtől született, test az, és ami Lélektől született, lélek az” (János 3:6). Mindig bízd magad a Szentlélek vezetésére! Okkal nevezzük őt Pártfogónak (ld. János 14:26). Jézus azt ígérte tanítványainak: „… erőt [képességet, hatékonyságot és erőt] kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek…” (ApCsel 1:8 AMP). Képzelőerő és szabad akarat – használd őket Isten dicsőségére!
www.maiige.hu

„Megteremtette Isten az embert a maga képmására…” (1Mózes 1:27)

A Biblia azt mondja: „Megteremtette Isten az embert a maga képmására… férfivá és nővé teremtette őket. Isten megáldotta őket és ezt mondta nekik Isten: Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be és hódítsátok meg a földet. Uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain és a földön mozgó minden élőlényen! Azután ezt mondta Isten: Nektek adok az egész föld színén minden maghozó növényt, és minden fát, amelynek maghozó gyümölcse van: mindez legyen a ti eledeletek.” (1Mózes 1:27-29). Isten mindent odaadott, amire szükséged lehet, hogy sikert érj el abban, amire elhívott. De neked kell kiaknáznod Istentől kapott kreativitásodat! A Biblia azt mondja: „Ha nincs mennyei látás, a nép elvész” (Példabeszédek 29:18 KJV). Minden nagy eredmény egy látással kezdődik, és Isten minden tőle kapott látáshoz megadja a beteljesítéséhez szükséges belső erőt. Lehet, hogy mások képzettebbek, vagy nagyobb a tapasztalatuk, de a kreativitás felett nincs monopol helyzetük. Nagy valószínűséggel ott van benned is az „isteni ötlet”, csak arra vár, hogy szabadjára engedd. Ha nem aknázod ki, akkor megelégedsz kevesebbel, mint amire Isten szánna. Bármire érzel is elhívást: írni, festeni, prédikálni, zongorázni, üzletet indítani, tanítani vagy ápolónőnek lenni – menj, tedd meg a lépést hitben, és fogj hozzá! Ha arra vársz, amíg tökéletesen tudod csinálni, úgy hogy senki se találjon benne hibát, akkor sosem fogod tenni! A vízen járás az első hitbeli lépéssel kezdődik. Ráadásul közelebb is visz Jézushoz. Jézus nem a csónakban volt, a vízen közeledve szólt tanítványaihoz, hogy menjenek oda hozzá (ld. Máté 14:29). Csak egyikőjük indult el: Péter. Igaz, hogy nem volt tökéletes benne, ez az élmény mégis megváltoztatta életét. Ne félj tehát, aknázd ki kreativitásodat, és figyeld, mi fog történni!
www.maiige.hu

„A szorgalmasnak a tervei csak hasznot hoznak…” (Példabeszédek 21:5)

Dr. John Maxwell írja Thinking for a Change [Változást hozó gondolkodásmód] című könyvében: „A megfelelő gondolatok, a megfelelő emberek, a megfelelő környezet a megfelelő időben és a megfelelő indítékkal mindig a megfelelő eredményt hozzák.” Szánjunk rá most pár percet és bontsuk részeire ezt a mondatot: 1) A megfelelő gondolatok. A gondolkodásból származnak az ötletek, az ötletek pedig hihetetlen erőt és lehetőségeket hordoznak. Minden ötlet egy gondolatmaggal kezdődik, amit táplálni és óvni kell. 2) A megfelelő emberek. Amikor jó ötletedet a megfelelő emberekkel osztod meg, nagyszerű dolgok történnek. Az ő társaságukban az ötlet kibontakozik, lehetőségekkel telik meg. 3) A megfelelő környezet. A megfelelő környezet az, ahol a gondolkodást értékelik, itt az ötletek csak úgy áradnak, szívesen fogadják az új megközelítéseket, elvárják a változást, bátorítják a kérdésfelvetéseket, az önzést kontroll alatt tartják, az ötletek egyre jobb ötleteket szülnek, a gondolkodás csapatmunkát generál. 4) A megfelelő időben. Hadrianus császár mondta: „Ha túl korán van igazad, az olyan, mintha tévednél.” Ha ötleted még csak korai szakaszban van, még csak most formálódik, akkor ne legyen semmilyen elvárásod, ha mások elé tárod azt, ne legyenek időkereteid, sem mereven meghatározott céljaid. Miért? Mert ha túl hamar próbálod keresztülvinni ötletedet, akkor lehet, hogy kudarcot fogsz vallani. 5) A megfelelő indíték. J. P. Morgan mondta: „Az embernek mindig két oka van, hogy bármit megtegyen: jó oka és az igazi oka.” A motiváció sokat számít – ha önző érdekek vezetnek, az máris kizár a versenyből. Isten csak olyan ötletek mögé áll oda, melyek az ő céljait fogják betölteni és az ő szeretetét mutatják meg másoknak. Néha egy ötlet csak akkor lesz nagyszerűvé, ha egy másik ötlettel társul, máskor önmagában is kiemelkedik. Egy dolog biztos: ha tágítod gondolkodásodat, fel fogod fedezni, hogy gondolkodásod is kitágít téged.
www.maiige.hu

„Fogadd kedvesen számnak mondásait és szívem gondolatait, Uram…” (Zsoltárok 19:15)

Félsz megszólalni, mert attól tartasz, mások talán helytelenítik mondandódat? A Biblia azt mondja: „Az emberektől való rettegés csapdába ejt…” (Példabeszédek 29:25). A félelem nagyon elterjedt jelenség azok között, akik az embereknek akarnak tetszeni. Egy író szerint: „Az elismerést kereső gyermek az, aki bárhány éves is legyen, még mindig a szülei kedvében akar járni. A bizonyítványaitól a nevelési stílusáig… döntéseit azoknak a véleménye befolyásolja, akik őt felnevelték. De ne feledd, mit mondott Pál: »Amikor gyermek voltam… úgy gondolkoztam, mint gyermek; amikor pedig férfivá lettem, elhagytam a gyermeki dolgokat« (1Korinthus 13:11). Az elismerést kereső barát az, aki nem tud nemet mondani. Lehet, hogy felgyülemlik benne a neheztelés, mégis mindig megjelenik és elrendezi a dolgokat. Amit szeretetnek és hűségnek gondol, azt mások gyakran kihasználják támaszt, gondoskodást várva és kölcsönös függőséget teremtve. Az elismerést kereső alkalmazott folyton túlórákat vállal, még ha nem is kap érte külön díjazást vagy méltatást, fedezi munkatársait, akik nem vállalják a munka terhét, és inkább leharapja a nyelvét, de nem szól semmit, ha főnöke vagy kollégái viszik el a dicsőséget az ő munkájáért. Az elismerést kereső feleség mindig tökéletes szeretne lenni… így egészen mássá lesz, mint az a nő, akibe annak idején a férje beleszeretett. Az elismerést kereső anya retteg attól, hogy elveszíti gyermekei szeretetét. Nem mer határokat felállítani még akkor sem, ha azok megteremtenék a biztonságérzet és tisztelet légkörét. A fegyelmezést egyenlőnek tekinti a veszekedéssel, és ezzel megfosztja gyermekeit a szabályoktól, így végül nem élheti meg azt, hogy később felnőtt gyermekeinek barátja lehet – ami a jó szülők számára desszert az élet végén.”

Egyetlen dologban kellene arra törekedned, hogy valakinek kedvében járj: abban, hogy szavaid és gondolataid Isten tetszésére legyenek. Végül is egyedül az ő elismerése számít.
www.maiige.hu

„mindenért hálát adjatok…” (1Thesszalonika 5:18)

Barbara Johnson agyonütötten érezte magát, késésben volt, ráadásul állnia kellett a buszon munkába menet. Hangulata zuhanórepülésben volt, amikor egy vidám hang megszólalt a busz elejéről: „Gyönyörű napunk van, igaz?” Nem látta a férfit, csak a hangját hallotta, amint a szép látnivalókról beszélt, melyek mellett elhaladtak… ez a templom… az a park… egy temető… egy tűzoltó állomás. A férfi hálás lelkülete mindenkit jobb kedvre derített. Amikor Johnson leszállt a buszról egy pillanatra meglátta a beszélőt: egy átlagos kinézetű férfit, aki sötét szemüveget viselt, és fehér bot volt nála! Pál azt mondta: „Mindenben hálákat adjatok; mert ez az Isten akarata” (1Thesszalonika 5:18 Károli). Nem a megpróbáltatásokért adunk hálát, hanem a megpróbáltatásokban. A hála olyan, mint a bumeráng. Áldást hoz annak, akinek köszönetet mondunk, aztán 180 fokos fordulatot vesz, és áldást hoz annak is, aki hálát adott. Egy bibliatanító mondja: „Bármilyen megpróbáltatás van is most az életedben, mielőtt érkezett, Isten gondoskodott arról, hogy ki tudd állni… mások is átmentek már ugyanezen, amin most te átmégy… és győztesen kerültek ki belőle… Isten minden kísértéshez megígérte a kiutat: »Isten pedig hűséges, és nem hagy titeket erőtökön felül kísérteni; sőt a kísértéssel együtt el fogja készíteni a szabadulás útját is, hogy el bírjátok azt viselni« (1Korinthus 10:13). A megpróbáltatások és a kiutak elválaszthatatlanok. Az ördög azonban azt szeretné, ha ezt nem tudnád, ezért minden alkalommal, amikor próbán mégy át, azt mondja, hogy nincs kiút. Már régen megtanultam, hogy amikor a gonosz nyomása egyre nagyobb rajtam, az mindig azt jelzi, hogy a kiút nemsokára feltárul… Azt kell tennünk, amit Isten mond. Örvendezzünk! Ne feledd: »… az Úr előtt való öröm erőt ad nektek!« (Nehémiás 8:10). Ha van ilyen örömed, az erőt ad az előtted álló útra.”
www.maiige.hu

„Nem szeretnénk, testvéreink, ha… szomorkodnátok, mint a többiek, akiknek nincs reménységük.” (1Thesszalonika 4:13)

Kultúránkban a halál témáját kerülni szokás vagy csak borúsan, komoran beszélünk róla. Ha előjön a kérdés, még a keresztyének is megpróbálnak kibújni előle ködös és közhelyes metaforákat használva. Isten igéje azonban világosan beszél a halálról, ami egyáltalán nem fenyegető azok számára, akik Krisztusban bíznak. „Nem szeretnénk, testvéreink, ha tudatlanok lennétek az elhunytak felől, és szomorkodnátok, mint a többiek, akiknek nincs reménységük” (1Thesszalonika 4:13). Isten Igéje világosan fogalmaz, egyenesen beszél, sőt bátorítóan szól minderről. „Drágának tekinti az Úr híveinek halálát” (Zsoltárok 116:15). Mennyei Atyánk szemszögéből nézve a halál csak megnyitja az ajtót, hogy tökéletes, örökkévaló és örömteli közösségben lehessen megváltott gyermekeivel. „És hallottam egy hangot az égből, amely ezt mondta: »Írd meg: Boldogok a halottak, akik az Úrban halnak meg, mostantól fogva. Bizony, ezt mondja a Lélek, mert megnyugszanak fáradozásaiktól, mert cselekedeteik követik őket«” (Jelenések 14:13). A Biblia biztosít minden hívőt arról, hogy haláluk nem tragédia, hanem győzelmes belépés a mennybe. Az egyik angol bibliafordítás (Amplified Bible) így adja vissza az előbbi igeverset: „Áldottak (boldogok és irigyeltek) a halottak, akik az Úrban halnak meg…” Isten arra utasította Jánost, hogy írja meg ezt. Miért? Mert Istent tudja, hogyha elveszítjük egy szerettünket, akkor hajlamosak vagyunk elfeledkezni az ő perspektívájáról és egy érzelem-vezérelt szemléletmódot teszünk magunkévá. Örvendj, hívő, mert: „… akár élünk, akár meghalunk, az Úréi vagyunk” (Róma 14:8). Az Úr pedig gondot visel arról, ami az övé!
www.maiige.hu

„…Isten az elhunytakat is előhozza Jézus által, vele együtt.” (1Thesszalonika 4:14)



A halálhoz kétféleképpen viszonyulhatunk: reménytelenül vagy reménykedve. A reménytelenek azt hiszik, hogy már semmit sem várhatnak az élettől. Veszteségük véglegesnek tűnik – szerettük halálával véget ért minden jó, az egész életük. A reménytelieknek azonban van miért előre tekinteniük. Az ő veszteségük csupán átmeneti – csak kezdete egy végtelen életnek, ami Isten legjobb ajándékaival van teli. Isten azt akarja, hogy tudjuk, mi történik az elhunyt hívőkkel, hogy ne kelljen reménytelenül gyászolnunk (ld. 1Thesszalonika 4:13).

Reménységünk abból ered, hogy tudjuk a következő igazságokat:
1) „hisszük, hogy Jézus meghalt és feltámadt” (1Thesszalonika 4:14). Minden remény itt kezdődik: hisszük, hogy Jézus meghalt bűneinkért és feltámadt, hogy képviseljen minket Isten előtt.

2) Mivel ez hisszük, azt is hisszük, hogy Jézus vissza fog térni. Ha hiszünk Jézus visszajövetelében, az biztos tudatát adja annak: „hogy Isten az elhunytakat is előhozza Jézus által, vele együtt”. Isten fel fog támasztani nyughelyünkről, és vissza fog hozni Jézussal (ld. Róma 8:11). Abban a pillanatban „az ő dicsőséges testéhez hasonlóvá változtatja a mi gyarló testünket…” (Filippi 3:21).

Soha többé nem leszel sebezhető, nem támadhat meg rák, cukorbetegség, szívpanaszok, ízületi gyulladás, agyvérzés, szklerózis, bénulás, gyengeség, fáradtság, gyász, félelem, depresszió, kísértés, függőségek, kudarcok, lelkiismeret-furdalás, öngyilkossági gondolatok, bipoláris zavarok, kényszerbetegségek, mániák, poszt-traumás stressz szindróma, sem semmi más baj. Teljesen átalakulsz Krisztushoz hasonlóvá. Hát nem csodálatos?
www.maiige.hu

„… az Úr igéjével mondjuk nektek…” (1Thesszalonika 4:15)

Pál azt mondta el a halálról, amit egyenesen az Úrtól hallott: „Azt pedig az Úr igéjével mondjuk nektek, hogy mi, akik élünk, és megmaradunk az Úr eljöveteléig, nem fogjuk megelőzni az elhunytakat” (1Thesszalonika 4:15). Az Úr ezt a nagy kiváltságot egyedül azoknak tartja fenn, akik benne haltak meg; ők lesznek az elsők, akik átélik a feltámadást. Próbáld elképzelni azt a pillanatot! Felkelnek a sírból, mint ahogy mi felkelünk az éjszakai pihenés után, most már Krisztushoz hasonló testbe vannak öltözve, és arra ébredtek, hogy látják Urukat visszatérni dicsőségben angyalaival. Találkoznak vele – az első hívők, akik tanúi visszajöttének; ők az előhadak, akik kísérik Urukat a földre. Ez nem lázálom vagy puszta fantázia, Pál ezt a kijelentést egyenesen az Úrtól kapta. Az információforrás teljesen megbízható!
Ezt olvassuk:
1) „azután mi, akik élünk, és megmaradunk, velük együtt elragadtatunk felhőkön az Úr fogadására a levegőbe…” (1Thesszalonika 4:17). Az élő hívők felemeltetnek, hogy csatlakozzanak feltámadt testvéreikhez, szüleikhez, nagyszüleikhez, gyermekeikhez, unokáikhoz, házastársaikhoz, barátaikhoz, Isten soha nem látott családjához látványosan újra egyesülve Krisztussal a levegőben. Együtt leszünk elválaszthatatlanul, örökké egy nemzetközi, multikulturális, szereteten alapuló, Krisztus központú családban!
2) „… és így mindenkor az Úrral leszünk” (1Thesszalonika 4:17). Nem kell többé találgatnunk vagy elképzelnünk, milyen is ő. „… olyannak fogjuk őt látni, amilyen valójában” (1János 3:2). Úgy fogjuk látni Jézust, úgy fogjuk érinteni, és úgy fogunk beszélni vele, mint ahogy most egymást látjuk, érintjük, egymással beszélgetünk. Ő pedig valós idejűen fog válaszolni!
3) „Vigasztaljátok tehát egymást ezekkel az igékkel” (1Thesszalonika 4:18).
www.maiige.hu

„… vágyódom elköltözni és Krisztussal lenni, mert ez sokkal jobb mindennél” (Filippi 1:23)

Bármennyire is élvezed mostani életedet, mindig lesz egy vágyakozás szívedben a hely után, amit úgy hívsz: „otthon”. Mennyivel inkább igaz ez Isten megváltott gyermekeinek családjára! A világon csodálatos tájak, és gyönyörű tengerpartok vannak, mélyen belül mégis Pálhoz hasonlóan vágyódunk mennyei Atyánk, mennyei családunk és mennyei otthonunk után. „Mert nekem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség! Ha pedig az életben maradás az eredményes munkát jelenti számomra, akkor, hogy melyiket válasszam: nem tudom. Szorongat ez a kettő: vágyódom elköltözni és Krisztussal lenni, mert ez sokkal jobb mindennél” (Filippi 1:21-23). Pál megítélése szerint elhagyni ezt az életet, és Krisztussal lenni „sokkal jobb”. Minél jobb? Bármi másnál! Ezen a világon semmi sem hasonlítható ahhoz, ami odaát vár! „Amit szem nem látott, fül nem hallott, és ember szíve meg sem sejtett, azt készítette el az Isten az őt szeretőknek” (1Korinthus 2:9). Azt kérded, hogy fog történni ez az átmenet? A halállal „A por visszatér a földbe, olyan lesz, mint volt, a lélek pedig visszatér Istenhez, aki adta” (Prédikátor 12:7). Testünk elalszik Krisztusban (ld. 1Korinthus 15:18). Lelkünk, amit Isten lehelt belénk, visszatér hozzá, ahol teljes örömben és örökkévaló gyönyörűségben lesz bőségesen része Isten jobbjánál (ld. Zsoltárok 16:11). Amíg várunk arra, hogy eljöjjenek legjobb napjaink, a mennyei házigazdák a nagy nap előadására készülnek, Krisztus csodálatos visszatérésére, és arra, hogy megdicsőült testben hozzá csatlakozzunk! Ezért mondjuk: „Jöjj, Uram Jézus!” (Jelenések 22:20).
www.maiige.hu

„… az adakozásban is legyetek bőkezűek” (2Korinthus 8:7)

Pál azt mondta a korinthusiaknak: „… az adakozásban is legyetek bőkezűek” (2Korinthus 8:7). Ehhez példának állítja eléjük a macedóniai adakozókat: „Hírt adunk nektek, testvéreim, Istennek arról a kegyelméről, amelyet Macedónia gyülekezeteinek adott. Mert a nyomorúság sok próbája között bőséges az ő örömük, és nagy szegénységükből a tisztaszívűség gazdagsága lett. Tanúskodom arról, hogy erejük szerint, sőt erejükön felül is önként adakoztak, és erősen sürgetve kérték tőlünk, hogy a szentek iránti szolgálatban adakozással részt vehessenek. És nem csak azt tették, amit reméltünk, hanem először önmagukat adták az Úrnak, és aztán nekünk, az Isten akaratából.” (2Korinthus 8:1-5). Figyeld meg, milyenek voltak a macedóniai adakozók:
1) Először önmagukat adták oda Istennek, fenntartás nélkül.
2) Megértették, hogy egyedül Isten kegyelmének köszönhetnek mindent, amivel rendelkeznek.
Pál azt mondta, hogy ahogy a macedóniaiak odaadták magukat az Úrnak, ugyanazzal az odaszánással könyörögtek, hogy adakozhassanak. Hűha! Mikor volt legutóbb, hogy a templomban alig vártad, hogy elérjen hozzád a persely, és adakozhass? Itt nem arról van szó, hogy azért adakoznak, mert a lelkész könyörög nekik, vagy azért, mert látják, hogy a gyülekezet a csőd felé halad, nem bűntudatból vagy azért, mert üzletet akarnak kötni Istennel. Nem, ez az adakozás abból fakad, hogy Isten felénk áradó jósága túlcsordul belőlünk. Ilyen az igazi adakozás!
www.maiige.hu

„… az adakozásban is legyetek bőkezűek” (2Korinthus 8:7)

Adakozásunk motivációja és mértéke a hála kellene, hogy legyen, a hála azért, amit Krisztus tett értünk. Pál azt írja: „Mert ismeritek a mi Urunk Jézus Krisztus kegyelmét; hogy gazdag létére szegénnyé lett értetek, hogy ti az ő szegénysége által meggazdagodjatok” (2Korinthus 8:9). Fontos megértenünk, milyen kegyelmes és milyen nagylelkű felénk Isten, mert vannak köztünk, akik csak a maradékukat adják neki – ha maradt valamink az után, hogy befizettük számláinkat, megtettünk mindent, amit akartunk, akkor adakozunk. De még ha százmilliót adnánk is, ha ez csak a maradékunk, akkor mondhatnánk-e, hogy a tőlünk telhető legtöbbet tettük? (ld. Malakiás 1:6-4). Vannak úgynevezett „továbbadó” emberek. Kapnak valamilyen ajándékot, de nem tetszik nekik, ezért újra becsomagolják, és továbbadják valaki másnak. Van, akinek egy egész szekrénye tele van ilyen továbbadható ajándékokkal. Sokan így állnak hozzá az Istennek való adakozáshoz is – márpedig ez sértés! Az Újszövetségben nem látjuk, hogy a prédikátorok koldulnának, el kellene adniuk dolgokat vagy ravasz trükkökhöz folyamodnának azért, hogy pénzt szerezzenek Isten szolgálatának végzésére. Inkább azt látjuk, hogy az emberek, mint a macedóniaiak is, adakozással válaszolnak Isten kegyelmére, mert megértették és szeretik Istent, akit szolgálnak. Isten minden teremtményének célja az ajándékozás. Azért teremtette a Napot, hogy fényt adjon nappal, a Holdat és a csillagokat pedig azért, hogy világítsanak éjszaka. Azért teremtett virágokat, hogy azok majd termést adjanak. Isten maga is ajándékozó: „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen” (János 3:16). Ha megérted a kegyelmet, a körülmények háttérbe szorulnak. Adakozásodat nem fogják meghatározni a bevétel-kiadási egyenlegek, a gazdasági mutatók vagy az adótörvények. Nem, Isten kegyelme adakozásra fog indítani!
www.maiige.hu

„Bizony, az Úr ajándéka a gyermek, az anyaméh gyümölcse jutalom.” (Zsoltárok 127:3)

Ha elfelejtetted, mennyire örülsz annak, hogy van családod, olvasd el ezt: „Végül teljesen elegem lett. A gyerekek hangosak, zavaróak, lehetetlenek voltak. Belefáradtam, torkig voltam velük. A feleségem is belefáradt, neki is elege volt. Ezért elhatároztam, hogy egy napra meglépek mindebből; csupán egyetlen napra, ami csak az enyém, amin azt tehetek, amit csak akarok. Elterveztem, hogy mind egy cseppig kiélvezem olyan mohón, ahogy tetszik. Nem akartam senki mással törődni, csak magammal. Eltettem egy pár ezrest, és elmentem. »Igen, megcsináltam!« – mondtam magamnak, ahogy észak felé haladtam az autóúton. Bementem egy bevásárlóközpontba, remekül töltöttem az időt egy könyvesboltban, megvettem egy verseskötetet. Azután bementem egy McDonald’s étterembe, két hamburgert rendeltem, és csak az enyém volt a nagy adag sült krumpli és a nagy adag kóla. Mindent megettem anélkül, hogy bárki is félbeszakított volna; anélkül, hogy valakinek meg kellett volna törölnöm a száját, orrát vagy a hátsóját. Aztán megettem a legeslegnagyobb csoki fagyit, amit csak találtam. »Szabad vagyok! Kijutottam a városból!« – ujjongtam, és bementem egy moziba. Megnéztem egy filmet úgy, hogy nem kellett hozzá pattogatott kukoricát vennem, nem ült senki az ölemben, és senkit nem kellett kikísérnem a mosdóba. Szabad ember voltam. Ki is használtam – és nyomorultul éreztem magam. Mire hazaértem, már mindenki aludt. Ahogy becsusszantam a feleségem mellé az ágyba, ő ezt suttogta: »Hiányoztál.« »Ti is nekem« – feleltem. És soha többé nem szöktem meg otthonról!”
www.maiige.hu

„… a bölcsek nyelve… gyógyít.” (Példabeszédek 12:18)

Matthew Henry a kedvességet így jellemzi: „só, mely tartósítja szavainkat és megvédi őket a romlástól.” A sónak alapvetően két rendeltetése van: tartósít és ízesít. Amikor tehát a Biblia azt mondja, hogy: „Beszédetek legyen mindenkor kedves, sóval fűszerezett…” (Kolossé 4:6), akkor ez azt jelenti, hogy nem szabad romlottnak lennie, hanem mindig jóízűnek és jó érzést keltőnek. Jakab apostol ezt mondja: „Vajon a forrás ugyanabból a nyílásból árasztja-e az édes és a keserű vizet? … Sós forrás sem adhat édes vizet!” (Jakab 3:11-12), másként fogalmazva: nem lehet megjátszani, mi van a szívünkben. Nem az a lényege, hogy megtanuljuk a megfelelő dolgokat mondani, hanem hogy a hozzáállásunknak kell megfelelőnek lennie: „Mert amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj” (Máté 12:34). Salamon azt mondja: „Van, akinek a fecsegése olyan, mint a tőrdöfés, a bölcsek nyelve pedig gyógyít” (Példabeszédek 12:18). Ha nem vigyázol, akkor mindenféle rosszra beszéled rá magadat és a körülötted lévőket. Egy bibliatanító mondja: „Képesek vagyunk arra, hogy a hit beszédeit mondjuk, melyek csodákat valósíthatnak meg… a hit törvényszerűségét kimondott szavainkkal hozzuk működésbe, akár javunkra, akár rombolóan… »A bölcsek nyelve gyógyít«. Ez fordítva is igaz: »az ostoba szavak megbetegítenek.« Rajtad múlik, hogy melyiket választod. Szíved és szavaid felsorakozhatnak amögé, amit az ördög sugall, vagy működhetsz hittel, szívedet és szavaidat Isten igéjéhez igazítva, továbbadva az ő áldásait. A hit úgy működik, hogy elhisszük és kimondjuk azt, amit Isten mond.” Kezdj hát el gyógyulást hozó szavakat mondani!
www.maiige.hu

„Arra legyen gondotok, ami minden ember szemében jó.” (Róma 12:17)

Jeremiás azt írja: „Aki törvénytelenül gyűjt gazdagságot, olyan, mint a madár, amely idegen tojásokon ül. Élete derekán itt kell hagynia, és a végén bolondnak tartják.” (Jeremiás 17:11). Ne hidd, hogy következmények nélkül bármit megtehetsz a kis dolgokban, amíg nagy dolgokban nem hibázol. Akár tíz forintot lopsz el, akár tízmilliót, így is úgy is tolvaj vagy. Manapság gyakran használják az integritás szót, ami magyarul azt jelenti: feddhetetlenség, becsületesség. Minden alkalommal, mikor áthágsz egy erkölcsi alapelvet, egyre nehezebbé válik becsületesen cselekedni, nem pedig könnyebbé. Minden, amit valaha tettél, vagy elmulasztottál, elő fog jönni, amikor nagy a nyomás rajtad. Ezért a becsületesség kifejlesztése folyamatos éberséget kíván. John Morley megjegyezte: „Senki sem tud saját jelleme korlátain felülemelkedni.” Ez különösen is igaz a vezetőkre.
Tehát:
1) Tartsd be az ígéreteidet! Amikor megígérsz valamit, reményt teremtesz. Ha betartod ígéretedet, bizalmat teremtesz.
2) Ismerd el hibáidat! Ha döntéseid nem a várt eredményt hozzák, magyarázattal tartozol az embereknek.
3) Kérj bocsánatot, és próbáld jóvátenni! Ha tetteid másoknak kárt vagy fájdalmat okoznak, be kell ismerned, amit tettél, és bocsánatot kell kérned. Ez általában nagyon fájdalmas pillanat. Mégis meg kell tenned, nemcsak azért, mert ez a helyes lépés, hanem azért is, mert ez lerövidíti a szenvedést és segít hátad mögött hagyni az esetet.
www.maiige.hu