Bocsáss meg – a saját érdekedben!

„… bocsássatok meg egymásnak… ahogyan az Úr is megbocsátott nektek…” (Kolossé 3:13)

Egy hölgy írta: „A férjemet rajtakaptam egy másik nővel. Bár bocsánatért könyörgött, én elégtételt kívántam, ezért beadtam a válókeresetet annak ellenére, hogy a gyerekeink kérték, hogy ne tegyem. Két évvel később a férjem még mindig próbált visszaszerezni, de én nem akartam. Megbántott és én bosszút akartam állni. Végül feladta a próbálkozást, feleségül vett egy kétgyermekes fiatal özvegyasszonyt, és újjáépítette az életét nélkülem. Ők mind boldogok, én pedig egy magányos, szerencsétlen asszony vagyok, aki engedte, hogy a keserűség tönkretegye az életét.” Nos, az nem is kérdés, hogy a hűtlenség bűn. De megbocsátás nélkül mi marad? Van egy pont, ahol a harag többé már nem egy egészséges érzelmi megnyilvánulás, hanem átveszi az irányítást felettünk. Olyan, mint a kábítószer, egyre több és több kell belőle. Ha ez megtörténik, egyre távolodsz a megbocsátástól, mert a harag táplálja energiádat, és harag nélkül úgy érzed, nincs erőd. Ez vezeti a gyűlöletkampányokat és a szélsőséges csoportosulásokat. Keserűség nélkül nincs értelme létezésüknek. Vajon mi marad a fajgyűlöletből vakbuzgóság nélkül, a fanatizmusból bosszúszomj nélkül, vagy a szexistákból hímsovinizmus nélkül? „Viseljétek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak, ha valakinek panasza volna valaki ellen: ahogyan az Úr is megbocsátott nektek, úgy tegyetek ti is” (Kolossé 3:13). A keserűség halálos, megöli a lelket.
Mit tehetsz annak érdekében, hogy ne válj megkeseredetté, ha megbántottak?
a) Nézz szembe azzal, aki megbántott, de lásd meg Őt, aki kegyelmes volt irántad, amikor senki más nem adott volna neked második esélyt!
b) Jusson eszedbe, hogy talán már ma, vagy a héten, vagy ebben a hónapban, vagy még az idén neked is szükséged lesz irgalomra!
www.maiige.hu

Rajtad múlik

„… megfizet mindenkinek cselekedetei szerint.” (Máté 16:27)
A Biblia azt mondja: „Mert eljön az Emberfia Atyja dicsőségében angyalaival együtt, és akkor megfizet mindenkinek cselekedetei szerint” (Máté 16:27). Tisztázzuk: ahogyan most élsz, az határozza meg, mi fog történni veled halálod után. A döntések, melyeket naponta meghozol, nem lesznek semmivé, miután e földről eltávozol. Számítanak, és számítani fognak az örökkévalóságban is. Örökkévaló célállomásodat az határozza meg, miben hiszel, de örökkévaló jutalmad annak következménye, hogy hogyan éltél. Ha hiszel ebben, és eszerint élsz, az megváltoztatja életszemléletedet, Istenről alkotott felfogásodat, sőt, azt is, hogy egy perccel ez után mit fogsz tenni. Isten azt akarja, hogy tudatában légy: a mostani tetteid pozitív következményei örökkévaló kilátásaidat változtathatják meg csodálatos és káprázatos módon, ezért nem akarja, hogy akár csak egyetlen percet is elpazarolj. Nem kell aggódnod amiatt, hogy mi vár rád utolsó szívdobbanásod után a túloldalon, mert ez nem másokon múlik, hanem rajtad! Ha ezt az igazságot megérted, azt fogod mondani: „El sem hiszem, hogy felkészültem nyugdíjas éveimre és előkészítettem gyermekeim jövőjét, de valódi jövőmre nem gondoltam!” Bruce Wilkinson erről így fogalmazott: „Mindig arra gondoltam, hogy jó eredménnyel fejezzem be földi versenypályámat. Most kiderült, hogy a halál csak a start.” Az igazság az, hogy a múltaddal már semmit sem tudsz kezdeni, de ha elindulsz onnan, ahol most vagy, akkor megváltoztathatod a jövődet – lépésről lépésre, egyszerre mindig csak egy döntéssel, egy cselekedettel. Rajtad múlik.
www.maiige.hu

A hatalomvágy veszélye

„… az alázatos lelkűt pedig tisztelet övezi.” (Példabeszédek 29:23)

Az első hazugság, amit a sátán Ádámnak és Évának mondott, mindannyiunk egóját célozta meg: „olyanok lesztek, mint az Isten” (1Mózes 3:5). A ravasz ősi kígyó félrehúzta a mennyei trónterem elől a függönyt, és ősszüleinknek bepillantást nyújtott a hatalomba és a dicsőségbe – ők pedig rögtön rászoktak. Azóta mindannyian függők vagyunk! Ha már töltöttél valamennyi időt olyanok társaságában, akik felfelé igyekeznek a társadalmi ranglétrán, és mindig nagy nevekre hivatkoznak, akkor belátod, hogy az emberi természet nem sokat változott, most is arról szól, hogy a csúcson akarunk lenni. A megfelelő viselkedés sokszor eljuttathat oda is, ahová a pénz önmagában nem tud, ezért órákat lehet venni, ahol megtanulható a „hatalmi pozíció viselkedésmódja”. Olyanokat tanítanak, hogy ne nyújtsd oda a tányérodat a pincérnek, vagy ne hajolj le a leejtett evőeszközért. Lényegében ahhoz, hogy biztosítsd helyedet a felfelé törekvés létráján, a legfőbb szabály, hogy soha ne hajolj meg! Azért se, hogy segíts az emberek szükségeit betölteni, hogy elismerd tévedéseidet, vagy, hogy adj valamit azoknak, akik nem tudják ezt visszafizetni. A hatalomvágy rávesz, hogy magadat másoknál jobbnak tartsd, és visszatart attól, hogy másoknak szolgálj. Hajlamossá tesz a hízelgésre, ellenáll az őszinte tanácsoknak, elszigetel és kerüli a felelősségre vonhatóságot. Minden nap találkozhatsz vele az olyan apró dolgokban, mint például, hogy sosem dicsérünk meg olyanokat, akik alattunk állnak, nehogy „elfeledkezzenek arról, hol a helyük”; vagy szeretetlenül és udvariatlanul bánunk házastársunkkal, nehogy elveszítsük legfontosabb fegyverünket: az irányítást; vagy a becsvágyunkat a becsületesség elé helyezzük; vagy megtagadjuk a másiktól az intim közeledést, hogy ezzel büntessük vagy manipuláljuk. Az ilyen hatalmi játszmák arra vannak kitalálva, hogy a mások kárán szerezzük meg magunknak, amit akarunk. Ezért figyelmeztet a Biblia: „Megalázza kevélysége az embert, az alázatos lelkűt pedig tisztelet övezi” (Példabeszédek 29:23).
www.maiige.hu

A szeretet törvénye (1)

„Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást” (János 13:34)

Egy újságban olvastam egy történetet egy rákos kisfiúról, akinek kemoterápiás kezelés miatt kihullott a haja. Osztálytársai, hogy kimutassák felé szeretetüket és támogatásukat, mindannyian kopaszra borotváltatták fejüket, hogy a beteg kisfiúnak ne kelljen szégyellnie kopaszságát, amikor visszajön az iskolába. Az újság egy fényképet is leközölt a kopasz osztályról, alatta pedig ez a felirat volt: „Mi mindent együtt csinálunk.” Ez a szeretet törvénye, amiről Jézus beszélt, amikor ezt mondta: „Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást!” Ez furcsán hangozhatott azok számára, akikhez Jézus szólt, mert ők két ószövetségi törvény szerint éltek: 1) a bosszú törvénye. Mózes előtt az országban dzsungeltörvények uralkodtak. A bosszú törvénye lényegében ezt mondta ki: „Ha bántasz engem, visszabántalak, sőt még nagyobb fájdalmat okozok, mint amilyet te nekem!” Az ellenségek mindenütt azt keresték, hogyan egyenlíthetnék ki a számlát, mert a bosszú nem csupán elfogadott, de támogatott is volt. 2) a megtorlás törvénye. Mózes idejében a bosszút a megtorlás váltotta fel, ami megengedi, hogy „szemet szemért” (3Mózes 24:20) – de többet nem! Csak annyit árthatsz az ellenségednek, amennyit ő ártott neked. A mi fülünknek ez durván hangzik, de abban az időben ez nagy előrelépés volt. Aztán jött Jézus, és egy harmadik törvényt adott: a szeretet törvényét. Ez azt jelentette, hogy nem kell elégtételt venned, dönthetsz úgy, hogy megbocsátasz. Sőt, ha nem bocsátasz meg, Isten nem hallgatja meg imáidat. Ez az új parancsolat mutatja be Isten feltétel nélküli szeretetét irántunk – és arra hív, hogy mi is így szeressünk. A te életedet is a szeretet törvényének kellene kormányoznia minden nap.
www.maiige.hu

A szeretet törvénye (2)

„Mindezek fölé pedig öltsétek fel a szeretetet…” (Kolossé 3:14)

Isten szeretete a leghatalmasabb erő, amit a világ valaha is látott. Krisztus követőjeként a te feladatod, hogy őrizd a lángját és továbbadd a fáklyát. A Biblia azt mondja: „Öltsetek tehát magatokra – mint Isten választottai, szentek és szeretettek – könyörületes szívet, jóságot, alázatot, szelídséget, türelmet… Mindezek fölé pedig öltsétek fel a szeretetet, mert az tökéletesen összefog mindent.” (Kolossé 3:12,14). Egy dolog igeverseket idézgetni, hosszú, szépen fogalmazott imákat mondani nyilvánosan, templomba járni vagy teológiát tanulni – de az emberekre csak akkor fog hatást gyakorolni az életed, ha látják szeretetedet. A tanítványság igazi próbája a szeretet, nem a szavak. Omar Bradley tábornok egyszer üzleti úton egy repülőn utazott, civilben volt, nem viselte az egyenruháját. Amikor elfoglalta a helyét, rögtön hozzáfogott valamilyen papírmunkához. Mint később kiderült, a mellette ülő fiatalember egy közkatona volt, aki nem ismerte fel Bradley-t. A felszállás után odafordult a tábornokhoz, és így szólt: „Mivel egy darabig együtt leszünk, gondoltam, jó lenne, ha összeismerkednénk. Szerintem ön egy bankár.” Bradley nem akart udvariatlan lenni, de a munkáját is szerette volna nyugodtan befejezni, ezért így válaszolt: „Nem, én Omar Bradley tábornok vagyok, az Egyesült Államok hadseregének ötcsillagos tábornoka, az egyesített vezérkar feje a Pentagonban.” A fiatal közkatona szemrebbenés nélkül felelte: „Nos, uram, ez egy nagyon fontos munkakör, nagyon remélem, hogy nem szúrja el!” A te legfontosabb feladatod ma, hogy megmutasd Isten szeretetét – és ne szúrd el!
www.maiige.hu

A közösség fontossága

„… nem vagytok többé idegenek és jövevények, hanem polgártársai a szenteknek és háza népe Istennek.” (Efezus 2:19)

Nathaniel Hawthorne írta: „Hiába, ha valaki hosszabb időn át két arcot visel, egyet a tömeg, a másikat a maga használatára, okvetlenül összezavarodik, és maga se tudja már, hogy melyik az igazi.”* Szeretünk álarcokat viselni a nyilvánosság előtt, mégis, csak akkor tudunk igazán változni és növekedni, ha megnyílunk egymás előtt. „Ha pedig a világosságban járunk, ahogyan ő maga a világosságban van, akkor közösségünk van egymással…” (1János 1:7). Egy másik író, Rick Warren így fogalmaz: „A világ téved, amikor azt hiszi, hogy az intimitás sötétben történik, Isten azt mondja, hogy a világosságban. A sötétség elrejti problémáinkat, de ha képesek vagyunk kihozni őket a világosságra, akkor erejüket vesztik, mi pedig megbocsátást találunk, sebeink gyógyulnak és fejlődni kezdünk.” Félünk az átláthatóságtól, pedig ez az egyetlen mód arra, hogy lelkileg és érzelmileg egészségesek legyünk. Egyikünk sem olyan erős önmagában, mint együtt közösségben. Hitünkben is állhatatosabbak vagyunk, ha mások is velünk járnak és bátorítanak. Az Újszövetségben újra és újra azt a parancsot kapjuk, hogy vállaljuk az áldozathozatalt egymásért, engedelmeskedjünk egymásnak, bocsássunk meg egymásnak, hordozzuk egymás terheit, tiszteljük egymást, fogadjuk el egymást, tanítsuk egymást, szolgáljuk egymást, bátorítsuk egymást, imádkozzunk egymásért és szeressük egymást. Nem vagy felelős a gyülekezeted minden egyes tagjáért, de felelősséggel tartozol nekik. Isten elvárja, hogy megtegyél mindent, amit csak tudsz azért, hogy szolgálj feléjük. Pál kihívást állított a római hívők elé, amikor ezt mondta: „Szeretném… hogy segítsük egymást… hogy a ti hitetek segítsen engem, és az én hitem segítsen titeket” (Róma 1:12 NCV). Ezt jelenti a közösség!

* Nathaniel Hawthorne: A skarlát betű; fordította: Bálint György; Magvető Kiadó
www.maiige.hu

Rázd le magadról!

„… ha kitartóan cselekszitek a jót, és tűritek érte a szenvedést, az kedves az Isten szemében.” (1Péter 2:20)

Észrevetted már, hogy a kacsák hátáról hogy lepereg a víz? Rólad is így kellene leperegnie a bántó megjegyzéseknek. „De hiszen fájdalmat okoztak” – mondod. Állj meg, és gondolkodj el ezen: ha megsértették is érzéseidet, azok akkor is a te érzéseid, másoknak nincs hatalmuk felettük, csak annyi, amennyit te adsz nekik. Az igazság az, hogy szinte mindenki sokkal jobban el van foglalva saját magával, mint veled; ezért te sokkal többet tudsz saját magadról, mint amit mások valaha is tudni fognak. Nem az számít, hogy mások mit mondanak rólad. Az számít, amit Isten mond rólad, és amit te mondasz magadról. Ha tisztában vagy azzal, ki vagy, akkor nem fogod engedni, hogy mások véleménye határozza meg értékedet. Jézus tudta, hogy vádlói tudatlanok, ezért is féltek tőle. Az emberek az ellen harcolnak, amit nem értenek. Hajlamosak neheztelni arra, amit nem tudnak felfogni. Jézus sosem könyörgött senkinek, hogy higgyen benne. Miért? Mert tudta, hogy a feddhetetlenséget nem lehet bizonyítani, azt vagy felismerik mások, vagy nem érzékelik. Ezért csakis céljára összpontosított. Ellenségei azzal vádolták, hogy ördögök szállták meg, de ő nem fordított figyelmet rájuk. Folytatta, amit addig: kiűzte a megszállottakból a gonosz lelkeket. Nem akart jónak tűnni, ő jó volt. Nem próbált szavahihető lenni, ő őszinte és igaz volt. Emberi törekvés, hogy szeretnénk, ha szeretnének, értékelnének, csodálnának, de ellenségeink sosem fogják kímélni hírnevünket. Felül kell emelkedned a rágalmakon, nem szabad hagynod, hogy az, amit mások mondanak rólad, megváltoztassa önmagadról alkotott véleményedet. Légy olyan, mint az újszövetségi hívők: „Ők pedig örömmel távoztak a nagytanács színe elől, mert méltónak bizonyultak arra, hogy gyalázatot szenvedjenek az ő nevéért” (Apostolok cselekedetei 5:41).
www.maiige.hu

Együttérzés és támogatás

„Baráti szeretetre van szüksége a szenvedőnek…” (Jób 6:14)

1989 nyarán Mark Wellman, a deréktól lefelé bénult sportember országos hírnevet szerzett, amikor megmászta az El Capitan gránitcsúcsot a Yosemite Nemzeti Parkban. Hét nap alatt ért fel a csúcsra, a mászás utolsó napján a The Fresno Bee szalagcíme ez volt: „Akaratereje kemény, mint a gránit”. A címlapon ott volt Mark Wellman fényképe amint hegymászótársa, Mike Corbett viszi őt a vállán. A fénykép alatt ez volt olvasható: „A gerincsérült és sportolótársa bizonyították, hogy nincs olyan magas fal, amit meg ne lehetne mászni.” Amit a legtöbb ember nem tudott, hogy Mike Corbett háromszor mászta meg az El Capitant, hogy segítsen Mark Wellmannak abban, hogy ő egyszer felküzdhesse magát. Az együttérzés küzdelmeinknek szól, a támogatás pedig erőt ad, hogy felülkerekedhessünk rajtuk. Az együttérzés azt mondja: „Megértem, min mégy keresztül, és itt vagyok, hogy segítsek.” Ez két alapvető szükségünket tölti be: azt, hogy megértésre vágyunk, és azt, hogy azt szeretnénk, ha hitelesnek fogadnák el érzéseinket. Barátainkra akkor van legnagyobb szükségünk, amikor az életünk összeomlik. Szenvedései közepette Jób így kiáltott fel: „Baráti szeretetre van szüksége a szenvedőnek” (Jób 6:14). Mindannyiunknak szüksége van együttérzésre és támogatásra, hiszen időnként mindannyian megbotlunk, és segítségre van szükségünk a talpra álláshoz. Ezért fel kell ajánlanunk együttérzésünket és segítségünket másoknak, és hajlandónak kell lennünk elfogadni is másoktól. A Biblia azt mondja, hogy ha valaki vétkezett, „… bocsássatok meg neki, és vigasztaljátok meg, hogy a túlságos nagy szomorúság valamiképpen meg ne eméssze az ilyet” (2Korinthus 2:7). Az igazi bajtársias közösség kialakításához és fenntartásához kegyelem kell. A jó hír azonban az, hogy soha nem kell nagyobb kegyelmet gyakorolnod senki irányában, mint amennyit te kaptál Istentől.
www.maiige.hu

Ha elbuktál

„Simon, Simon, íme, a Sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát…” (Lukács 22:31)

Krisztus tanítványai közül Péter volt az, aki nem hitte, hogy vele valaha is megtörténhet, hogy elbukik. Mégis megtörtént, és meglehetősen nagy bukás volt. Jézus azt mondta neki: „Simon, Simon, íme, a Sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát, de én könyörögtem érted, hogy el ne fogyatkozzék a hited: azért, ha majd megtérsz, erősítsd atyádfiait” (Lukács 22:31–32).

Figyelj meg három fontos igazságot:
1) Mind elbukhatunk. Ne hidd el a sátán hazugságát, amikor azt mondja: „Ha valóban keresztyén volnál, nem buktál volna el ilyen csúfosan.” Amikor Isten megment, a lelked azonnal megváltozik. De bizonyos területeken mindig lesznek küzdelmeid, amíg érzelmeid és vágyaid Krisztus uralma alá nem kerülnek. Ez nem jelenti, hogy ne lennél megváltva, egyszerűen ilyen a lelki-szellemi érettség elérésének folyamata.
2) Késznek kell lennünk a megbánásra. A kísértéssel a legnagyobb gond az, hogy általában élvezetesen kezdődik. Azt gondolod, hogy képes vagy kezelni, amikor pedig már behálózott, megpróbálsz a saját erődből felülkerekedni rajta. Ez azonban nem működik. A Biblia azt mondja: „Isten a kevélyeknek ellenáll, az alázatosoknak pedig kegyelmét adja” (Jakab 4:6). Isten kegyelme nem adatik az elbizakodottaknak. Csak az alázatos, bűnbánó szívek kapják.
3) Ha megszabadultunk, úgy tudunk szabadok is maradni, ha másoknak segítünk. Isten kiemel egy rossz helyzetből, hogy egy jóba vigyen – különben újra a régi kapcsolatokat keresnénk. Csak úgy tudjuk megtartani azt a szabadságot, amit kaptunk, ha továbbadjuk másoknak.
www.maiige.hu

Te is egy „István” vagy? (1)

„… és kiválasztották Istvánt…” (Apostolok cselekedetei 6:5)

Az újszövetségi gyülekezet olyan rohamosan gyarapodott, hogy az apostolokat szinte elborította a sok feladat. Nem maradt elég idejük az imádkozásra és a Szentírás tanulmányozására, ezért kiválasztottak hét férfit a gyülekezet anyagi ügyeinek kezelésére. Egyikük volt István. A következő néhány napban vizsgáljuk meg, mi jellemezte őt, ami alkalmassá tette erre a feladatra.

Becsületesség a pénzügyekben. „… válasszatok ki magatok közül, atyámfiai, hét férfit, akikről jó bizonyságot tesznek, akik telve vannak Lélekkel és bölcsességgel, és őket állítsuk be ebbe a munkába” (ApCsel 6:3). Nos, mondanunk sem kell, hogy ha egy gyülekezet pénzügyeit kell kezelned, ahhoz előbb a saját pénzügyeidben kell bizonyítanod alkalmasságodat. Ehhez tartozik a takarékosság, az adakozás és a kiadások bölcs kezelése. Azt is jelenti ez, hogy az anyagiak kérdésében is Isten áll az első helyen. Van egy biblikus kérdés, amin neked is el kell gondolkodnod: „Megrabolhatja-e az ember Istent?” Úgy tűnik, igen. Isten azt mondta: „Becsaphatja-e az ember az Istent? Ti mégis be akartok csapni engem! Ezt kérdezitek: Mivel akarunk becsapni? – A tizeddel és a felajánlásokkal!” (Malakiás 3:8).
Talán most azt gondolod: „Aha, itt jön a reklám!” Nem, a tized nem pénzügyi kérdés, hanem fontossági sorrend kérdése. Isten nem a maradékaidat kéri, hanem az „első zsengét” (ld. 2Mózes 23:19 Károli), jövedelmed legjavát (ld. Példabeszédek 3:9). A tizedadás engedelmesség kérdése is. „Ha hallgatnak rá, és szolgálják őt, napjaikat jólétben töltik, és éveiket boldogságban” (Jób 36:11). Ha Isten ügyét szolgálva vezető akarsz lenni, és még 10%-ot sem teszel oda mögé, akkor hogy lehetnél benne 100%-osan? Ha még nem gyakorlod a tizedadást, próbáld ki egy évig, hogy minden jövedelmed tizedét odaadod. Olyan ez, mintha társulnál Istennel. Ő ezt ígéri: „Hozzátok be a raktárba az egész tizedet, hadd legyen eleség a házamban, és így tegyetek próbára engem – mondja a Seregek Ura. Meglátjátok, hogy megnyitom az ég csatornáit, és bőséges áldást árasztok rátok.” (Malakiás 3:10).
www.maiige.hu

Te is egy „István” vagy? (2)

„… válasszatok ki magatok közül, atyámfiai, hét férfit… akik telve vannak Lélekkel…” (Apostolok cselekedetei 6:3)

Istvánt azért is választották az újszövetségi gyülekezet vezetői közé, mert telve volt Szentlélekkel. Miért fontos ez? Mert Jézus azt mondta tanítványainak: „… erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában, sőt egészen a föld végső határáig” (ApCsel 1:8).

Pál azt írja: „Ne részegeskedjetek, mert a borral léhaság jár együtt, hanem teljetek meg Lélekkel” (Efezus 5:18). Egyszer meglátták, hogy egy lelkipásztor vacsorához elfogyasztott egy pohár bort is. A gyülekezet vezetősége Pál szavaiba kapaszkodott: „meg ne részegedjetek bortól” (Efezus 5:18 Károli), és azonnali lemondást követelt a lelkipásztortól. A lelkész erre így válaszolt: „Akkor mindannyian adjuk be a lemondásunkat! Azt mondjátok, én nem teljesítettem a parancs első felét: »ne részegedjetek meg bortól«, közületek azonban senki sem teljesítette a második felét: »hanem teljesedjetek be Szentlélekkel«!”

Értsd meg, folyamatosan töltekezned kell Isten Lelkével. Az autód sem azzal a benzinnel megy, amit legelőször beletankoltál, amikor vetted, nem igaz? Vagy a Szentlélek vezet – vagy a saját lelked. Azt mondod, vannak talentumaid? Igen, és Isten használni is fogja őket. De amikor arról van szó, hogy felépítsük, amit ő akar felépíteni, ahhoz nem elég az emberi tehetség. „Nem hatalommal és nem erőszakkal, hanem az én lelkemmel! – mondja a Seregek Ura” (Zakariás 4:6).
www.maiige.hu

Te is egy „István” vagy? (3)

„… válasszatok ki… hét férfit… akik telve vannak… bölcsességgel” (Apostolok cselekedetei 6:3)

István egy másik olyan tulajdonsággal is bírt, ami a vezetésre alkalmassá tette: bölcs volt. „… válasszatok ki magatok közül, atyámfiai, hét férfit, akikről jó bizonyságot tesznek, akik telve vannak Lélekkel és bölcsességgel…” (ApCsel 6:3). Charles Spurgeon azt mondta: „A bölcsesség a tudás megfelelő használata.” Tele lehet a fejed tudománnyal, de ha nincs bölcsességed a helyes használatához, nem tudod vezetni az embereket. Ahogy egy patak nem tud felfelé folyni a forrásától, ugyanígy egy szervezet sem tud feljebb emelkedni vezetőségénél. Dr. John Maxwell ezt „a fedél törvényének” nevezi. A vezetés 21 megdönthetetlen törvénye című könyvében ezt írja: „A vezetői képesség az a fedél, amely meghatározza az adott személy hatékonysági szintjét. Minél kisebb a vezetői képessége, annál alacsonyabban van teljesítőképességének teteje. Minél magasabb szintű a vezetőképessége, annál nagyobb a hatékonysága.

Például, ha vezetői képességed nyolcas szintű, akkor hatékonyságod sosem lesz hetes szintűnél magasabb. Ha a vezetői képességed mindössze négyes, akkor hatékonyságod a hármat nem fogja meghaladni. Vezetői képességed – akár jó, akár rossz értelemben – mindig meghatározza hatékonyságodat, és az általad vezetett szervezetre gyakorolt lehetséges hatás szintjét.” Pál azt mondta Timóteusnak: „… legyen gondod az Írás felolvasására…” (1Timóteus 4:13). Aki nem akar olvasni, sokkal inkább sajnálatra méltó, mint az, aki nem tud olvasni. A különbség aközött, hogy ki vagy most, és ki leszel 25 év múlva, egyenesen arányos olvasási szokásaiddal, valamint azzal, hogy milyen társaságban forogsz, és mennyi időt töltesz Istennel. Nyilvánvaló, hogy István jól döntött. „Az Isten igéje pedig terjedt, és nagyon megnövekedett a tanítványok száma Jeruzsálemben, sőt igen sok pap is engedelmeskedett a hitnek.” (Apostolok cselekedetei 6:7).
www.maiige.hu

Te is egy „István” vagy? (4)

„… kiválasztották Istvánt, aki hittel és Szentlélekkel teljes férfi volt…” (Apostolok cselekedetei 6:5)

Egy másik tulajdonság, amely megnyitotta István előtt az utat a gyülekezet vezetéséhez, a hite volt. Oswald Chambers mondta: „Az a hit, amely biztos Istenben, az egyetlen valóban létező hit.” Egyszer egy szárazság sújtotta közösségben a hit arra késztetett egy kislányt, hogy esernyőt vigyen magával az imaalkalomra, melyet éppen azért hívtak össze, hogy esőért imádkozzanak. Egyedül ő vitt esernyőt – a felnőtteknél csak napszemüveg volt. A hit nem csupán az, amit mondunk, hanem az, amit teszünk. Sőt, nem csak arra vonatkozik, amit mi képesek vagyunk megtenni, hanem arra, hogy bízunk abban, amit Isten meg tud tenni.
Fontos, hogy
1) a hitet táplálni kell. A hit tápláléka a Biblia. „… a hit hallásból van, a hallás pedig Isten Igéje által” (Róma 10:17 Károli). Figyelj oda a „hallás” szóra! Ha hangosan olvasod Isten Igéjét, az belép lelkedbe a szemek kapuján és a fülek kapuján is, kettős hatást gyakorolva.
2) A hitet védeni kell. Amikor a terroristák támadnak, nem csupán annyi a céljuk, hogy felrobbantsanak néhány épületet vagy megöljenek valahány embert. A valódi céljuk, hogy elültessék a félelmet az emberek szívében, és ezzel megadásra kényszerítsék őket. Jézus figyelmeztette Pétert, hogy hitét támadás fogja érni (ld. Lukács 22:31–32) Nem csupán az anyagi helyzeted, az egészséged vagy a kapcsolataid vannak támadás alatt – az elsődleges célpont a hited!
3) A hitet használni kell. A hit olyan, mint a pénz; ez Isten országának fizetőeszköze. Ha Istennel akarod ügyeidet intézni, hitre van szükséged. Krisztus ujjongva örült, amikor olyan emberrel találkozott, akiben valódi hitet látott. Az ilyen hitre mindig a kért csodával válaszolt. Neked is naponta „gyakorolnod” kell a hitedet, amíg reflexszerű tevékenységgé nem válik, amit bármilyen helyzetben bevethetsz.
www.maiige.hu

Jól nézel ki, vagy jót teszel?

„Jézus… szertejárt, jót tett…” (Apostolok cselekedetei 10:38 NKJV)

A Biblia azt mondja: „A názáreti Jézust felkente az Isten Szentlélekkel és hatalommal, és ő szertejárt, jót tett…” (ApCsel 10:38). Amikor valakit Isten Lelke vezet, akkor nem arra összpontosít, hogy jól mutasson, hanem, hogy jót tegyen. Azt mondod, túl elfoglalt vagy? Senkinek sem volt Jézusnál több dolga, ő mégis mindig kész volt segíteni a szükségben lévőkön. Lukács evangéliuma 10. fejezetében Jézus elmondja egy zsidó utazó példázatát, akit útonállók támadtak meg, kirabolták, majd félholtan otthagyták az úton. Arra ment egy pap, de kikerülte, hasonlóképp egy lévita is. Mindkettőnek fontos elintéznivalói voltak, ezért nem álltak meg. Aztán jött egy samaritánus. Nos, neki minden oka meglett volna, hogy észre se vegye, mert a zsidók és a samaritánusok ősi ellenségek voltak. Ő azonban „amikor odaért hozzá és meglátta, megszánta” (Lukács 10:33). Az együttérzés megállít, és rávesz, hogy átértékeld a fontossági sorrendet. Ez a samaritánus felismerte, hogy ahol most éppen van, az sokkal fontosabb, mint a következő időpont az előjegyzési naptárában. Te mit tettél volna aznap? Gondolod, hogy hozzá hasonlóan cselekedtél volna? Mi történik, ha Isten megpróbál félbeszakítani, beleszólva rugalmatlan, szorosan betáblázott, kőbe vésett napirendedbe, és arra kér, hogy szakíts időt valakire, aki szenved? Hajlandó vagy elengedni előzetes terveidet, és megtenni, amit Isten akar? Ha túl elfoglalt vagy ahhoz, hogy segítő kezet nyújts a szenvedőknek, akkor túlságosan elfoglalt vagy! Talán azt mondod, hogy idegenek előtt túl szégyenlős vagy. Akkor kezdd azokkal, akiket ismersz a helyi gyülekezetben! „Ezért tehát, míg időnk van, tegyünk jót mindenkivel, leginkább pedig azokkal, akik testvéreink a hitben” (Galata 6:10).
www.maiige.hu

A vezetés magányossága

„… hogy veled együtt hordozzák a nép terhét, és ne magad hordozd azt.” (4Mózes 11:17)

Mózes azt mondta Istennek: „… miért raktad rám ennek az egész népnek a gondját?” (4Mózes 11:11). Isten válasza ez volt: „Gyűjts össze hetven férfit… Elveszek abból a lélekből, amely benned van, és nekik is adok, hogy veled együtt hordozzák a nép terhét, és ne magad hordozd azt.” (4Mózes 11:16–17). Ismerd fel, melyek Istentől kapott erősségeid, a többi feladatot pedig ruházd át olyanokra, akik abban jók, ami neked nem annyira megy. Minden vezető felelős olyan területekért is, melyekhez csak kevéssé vagy egyáltalán nem ért. Amikor ezekben a dolgokban akar hatalmat gyakorolni, azzal csak akadályoz mindent, és a beosztottjait is gátolja munkájukban.

Nyersen fogalmazva: vannak dolgok, amikért ugyan felelős vagy, de soha nem leszel igazán szakértő bennük, ezért ne üsd bele az orrod, hanem add át másoknak! Miért esik annyira nehezünkre ezt megtenni?
1) Az egyik ok a büszkeség. A siker megmámorosít, de a részeg emberek nem tudnak világosan gondolkodni. Ilyenkor azt hisszük, hogy képességeink több mindenre kiterjednek, mint amennyire valójában. A gyengeség elismerése nem tesz kevésbé hatékonnyá, csupán megerősíti azt, amit addig is tudott mindenki!
2) A másik ok a tudatlanság. Rosszul érezzük magunkat, amikor másokra ruházunk olyan feladatot, ami nekünk nem megy, mert azt feltételezzük, hogy mindenki más is utálja azt csinálni, amit mi nem szeretünk. Ez nem így van. Engedd, hogy mások tündököljenek! A te korlátaid számukra lehetőségek.
3) A harmadik ok a függetlenségi vágy. Azt hisszük, hogy mindent nekünk kell csinálnunk ahhoz, hogy a munka valóban jól legyen elvégezve. A vezetés azonban nem csupán arról szól, hogy a feladatok el legyenek végezve, hanem arról, hogy rá tudjuk bízni másokra azoknak az elvégzését. Ha nem találsz senkit, akire ráruházhatnád a feladatot – nézz tükörbe! Akik téged követnek, pontosan ott vannak, ahová te vezetted őket! Ha senkire sem bízhatsz rá semmit, akkor szerinted vajon kinek kell változnia?
www.maiige.hu