Miért élsz?

„Ékes korona az ősz haj, az igazság útján található.” (Példabeszédek 16:31)

Mindannyian élünk valamiért, a kérdés csak az, hogy miért? Ben Patterson írta: „Van egy elméletem az idős korról… Azt hiszem, hogy amikor az élet lefarag bennünket, amikor az ízületek recsegnek-ropognak, a bőr megráncosodik, az erek elmeszesednek, csak az marad meg, amik lényegében mindig is voltunk.
Első példa: egy távoli nagybácsi. Egész életében semmi mást nem tett, mint új és új utakat keresett a meggazdagodásra. Utolsó éveit nagy kényelemben töltötte, s bár már nehezen tudott beszélni, mégis folyton arról magyarázott, hogy mennyi pénzt keresett. Amikor az élet lefaragta őt, nem maradt belőle más, mint a puszta haszonlesés és pénzsóvárság. Egész életében ezt gyakorolta ezerféle módon. Második példa: a feleségem nagymamája. A nyolcvanas évei közepén halt meg, de az ezt megelőző néhány évben már erősen szenilis volt. Miről beszélt folyton ez az idős hölgy? Legjobb példának azt tudnám felhozni, amikor étkezés előtti imára kérték fel. Megfogta a mellette ülők kezét, széles, boldog mosoly áradt szét az arcán, homályos szemeit ellepték a könnyek, ahogy feltekintett az égre, álla remegett, ahogy kiöntötte szívét, mely Jézus iránti szeretettel volt tele. Így lehetne összefoglalni Ednát dióhéjban. Szerette Jézust, és szerette az embereket. Már nem emlékezett a nevünkre, mégis mindig szeretettel megsimogatott minket, amikor a közelében voltunk. Amikor az élet lefaragta őt úgy, hogy csak a lényeg maradt, a maradék csupa szeretet volt… szeretet Isten iránt és emberek iránt.” Nos, te miért élsz?
www.maiige.hu

Élj az utolsó pillanatig!

„Százhúsz éves volt Mózes, amikor meghalt, nem homályosodott meg a szeme, és nem hagyta el életereje.” (5Mózes 34:7)

Ne hallgass azokra, akik azt mondják, hogy már „túl öreg” vagy. Isten azt ígérte: „Öreg korban is sarjat hajtanak, dús lombúak és zöldek maradnak” (Zsoltárok 92:15). Az agávé 20-30 évig csupán a másfél-két méteres magasságot éri el, és nem hoz virágot. Aztán az egyik évben, minden előzetes figyelmeztetés nélkül új rügyet hajt. Ez az új hajtás, mint egy dárda, fantasztikus sebességgel törekszik az ég felé, naponta akár 15-20 centimétert is nő, míg végül eléri a 6-12 méteres magasságot is. Ezután sárgás virágkoronát növeszt, melynek virágzása csaknem egy hónapig tart. Isten teremtményei közül néhány idős korában a leggyönyörűségesebb! Az idős, érett Ábrahám bölcsebb volt, mint ugyanő hetyke ifjú korában. Káléb még 85 évesen is óriásokat győzött le, és hegyeket mászott meg. Anna, egy idős özvegyasszony, nem csupán imádkozott a Messiásért, Istentől kapott látása életben tartotta őt, míg megláthatta eljöttét. János a kilencvenes éveiben járt, amikor Patmosz szigetén a száműzetésben megírta a Jelenések könyvét. Jézus azt mondta: „Aki meg akarja tartani az életét, elveszti, aki pedig elveszti, megtartja azt” (Lukács 17:33). Kétféle módon viszonyulhatsz az élethez: vagy a széltől is véded, vagy igyekszel megélni. Amikor a biztonságra vágyás hangja azt mondja: „Rakj tüzet a kandallóban, és maradj ott a melegénél”, a hit hangja ezt mondja: „Lobbantsd lángra a lelkedet, és indulj, keresd szenvedélyesen látásod megvalósulását!” Oliver Wendell Holmest megkérdezték, miért tanul még 94 éves korában is görögül. Ő így válaszolt: „Most, vagy soha, jó uram!” Nem az számít, hány év sorakozik az életedben, hanem az, hogy éveid mennyi élettel vannak tele. Tehát élj az utolsó pillanatig!
www.maiige.hu

A biztatás hatalmas erő

„… a szolgálatban munkálkodjunk: a tanító a tanításban, a buzdító a buzdításban…” (Róma 12:7–8)
Sokan, akik feladták valamiben a küzdelmet, kitartottak volna, ha valakitől csak egyetlen biztató szót kapnak. A biztatás annyira létfontosságú, hogy a Szentírás a tanítás és a vezetés ajándékai között rangsorolja (ld. Róma 12:6–8). Hadd álljon itt két történet, ami a biztatás erejét szemlélteti.

Első történet: Néhány évvel ezelőtt az egész világ figyelte a híradásokban, hogy három szürke bálna az alaszkai Point Barrownál jégtáblák közé szorult. Sebesülten és vérbe borultan úszkáltak ebben a csapdába szorult állapotban, a jégen lévő léken levegőért kapkodva. A bálnák egyetlen reménye az volt, ha valahogy eljuttatják őket a feltorlaszolódott jégtől csaknem tíz kilométernyire lévő nyílt tengerre. A mentőcsapatok elkezdtek egymástól kb. húszméternyire lékeket vágni a tizenöt centiméter vastag jégbe, hogy a bálnák fel tudjanak jönni levegőt venni. Nyolc napon át igyekeztek kitartó munkával a bálnákat egyik léktől a másikig csalogatni kilométereken át. Út közben a trió egyik tagja eltűnt, valószínűleg elpusztult. Végül azonban orosz jégtörőhajók segítségével a másik két bálna, egy hím és egy nőstény kiúszhatott a szabadságba.

Második történet: Jackie Robinson volt az első fekete játékos az Egyesült Államok profi baseball ligájában. Míg áttörte a baseballban a faji előítélet korlátait, minden stadionban gúnyos tömeggel találkozott. Egyszer saját otthonában, a brooklyni stadionban játszott, amikor hibázott, és még saját rajongói is pfujjogni kezdtek rá. Ahogy ott állt megalázottan a pályán, egy másik játékos, „Pee Wee” Reese odaállt mellé, átkarolta a vállát, és Robinsonnal együtt nézett szembe a tömeggel. A rajongók elcsendesedtek, a játék folytatódhatott. Robinson később azt nyilatkozta, hogy az a vállára tett kar mentette meg a karrierét! A biztatás hatalmas erő. Nos, ma kit tudnál bátorítani?
www.maiige.hu

Ne légy közömbös! (1)

„Amikor látta a sokaságot, megszánta őket…” (Máté 9:36)


Két dologban nyilvánult meg az, ahogy Krisztus törődött a szenvedő világgal: elítélte azokat, akik kihasználtak másokat, és együtt érzett azokkal, akik segítségre szorultak. Egyszer korbácsot ragadott, és kiűzte a pénzváltókat a templomból, máskor meggyógyította a betegeket és enni adott az éhezőknek. A tanulság, hogy nem ülhetünk elégedetten ölbe tett kézzel azt mondva: „Tudom, hogy gondok vannak a világban. Szomorú.
De amíg engem nem érint személyesen, inkább nem foglalkozom vele. Az üzleti életben és a politikában mindennapos a csalás. Ez már csak így van.” Az irgalmas samaritánus példázatában szereplő paphoz és lévitához hasonlóan te is átmész az út másik oldalára, hogy kikerüld a helyzetet (ld. Lukács 10:30–36). Szomorú tény, hogy még olyan gyülekezetek is, amelyek hűségesen hirdetik az Igét és lelkeket nyernek meg (ez a két legfontosabb szolgálat), kudarcot vallanak ebben a kérdésben. Miért? Mert attól félnek, hogy azokkal azonosítják majd őket, akik a „szociális evangéliumot” hirdetik.
Pedig éppen az ellenkezője kellene, hogy aggasszon! „Aki pedig világi javakkal rendelkezik, de elnézi, hogy a testvére szükséget szenved, és bezárja előtte a szívét, abban hogyan lehetne az Isten szeretete? Gyermekeim, ne szóval szeressünk, ne is nyelvvel, hanem cselekedettel és valóságosan.” (1János 3:17–18). Mi késztet cselekvésre? Az üzleti siker utáni vágy? Vagy az, hogy nagyszerű családot szeretnél? Esetleg a szolgálatban akarsz kiemelkedőt nyújtani? Ezek szép célok, de, ha tudni szeretnéd, mi indította meg Krisztust, olvasd el ezt: „Amikor látta a sokaságot, megszánta őket, mert elgyötörtek és elesettek voltak…” (Máté 9:36). Te se légy közömbös!
www.maiige.hu

Ne légy közömbös! (2)

„… a hit is, ha cselekedetei nincsenek, halott…” (Jakab 2:17)

Teréz anya mondta: „Napjainkban a legnagyobb betegség nem a lepra vagy a rák, hanem az elhagyottság, amikor valaki úgy érzi, nem törődnek vele, nem kívánatos, hogy magára hagyták.” Ezért töltötte egész életét beteg gyermekek megmentésével és haldoklók ápolásával. Amikor megkérdezték tőle, miért teszi, így válaszolt: „Mert Jézus is ezt tette.” Milyen nagyszerű válasz! Amikor egyszerre több vidéket sújt valamilyen katasztrófa szerte a világon, a humanitárius szervezetek az „adakozási kimerültség” állapotával szembesülnek. Tegyük hozzá ezt is: az együttérzésünk is elfogyott. Miguel de Unamuno filozófus írta: „Meleget, meleget és még több meleget! Mert nem a sötétségtől, a hidegtől haldoklunk. Nem az éjszaka öl meg, hanem a fagy.” Gondolkodj el ezen: a Bibliában 1189 fejezet van, ebből 250 tartalmazza a próféták szavait. Ez körülbelül 25%. A próféták üzenetének fele a bűnt ítéli el, a másik fele pedig azokat, akik látják az emberi szenvedést, de nem tesznek semmit. És bár ugyanazok a szörnyű dolgok, melyek a prófétákat elborzasztották, napjainkban is mindennaposak, mi mégsem fordítunk rájuk figyelmet. Úgy vagyunk vele, mint a karórával, annyira hozzászoktunk a viseléséhez, hogy egy idő után már észre sem vesszük. Pedig a próféták észrevették! Sohasem váltak érzéketlenné a bűnnel vagy az emberi szenvedéssel szemben. Neked sem szabadna! Azt mondod, most a hited építése számodra a legfontosabb? Ez jó dolog, de soha ne feledd: „a hit is, ha cselekedetei nincsenek, halott önmagában” (Jakab 2:17).
www.maiige.hu

Ne légy közömbös! (3)

„… nem olyan főpapunk van, aki ne tudna megindulni erőtlenségeinken…” (Zsidók 4:15)

Dr. Joseph Parker mondta teológiai hallgatóinak: „Prédikáljatok a szenvedésről, és mindig lesz hallgatóságotok. Minden padban van egy megtört szív.” Ne veszítsd el az együttérzésedet, hiszen nem tudsz meggyógyítani egy megtört szívet, ha nem érzel együtt vele. A Biblia azt mondja: „nem olyan főpapunk van, aki ne tudna megindulni erőtlenségeinken” (Zsidók 4:15). Ha nem tudsz együtt érzőn közeledni az emberekhez, nem is tudsz szolgálni feléjük. Jézus észrevette a leprásokat, a veszteseket, a magányosakat, az elveszetteket, a társadalom kivetettjeit. És nem érezte kényelmetlenül magát közöttük. Te hogy vagy ezzel? Ha nem tudnád: mások segítése jót tesz az egészségnek. Egy 44 nagy egyetemen végzett felmérés azt az eredményt adta, hogy az adakozás kétszer akkora mértékben védi az egészséget, mint amekkora mértékben az aszpirin segít megelőzni a szívbetegségeket. A kutatás vezetője, Dr. Stephen Post így nyilatkozott: „Az adakozás a leghatékonyabb erő a földön, védi életünket és egészségünket.” Az együttérzés jótékony hatása az egészségre olyan nagy, hogy ha az együttérzés nem ingyenes lenne, a gyógyszergyárak hatalmas reklámhadjáratot szerveznének a fantasztikus új szernek, amit „Prozac” helyett „adakozás” néven forgalmaznának. Az adakozásra különböző okok indíthatnak: hogy leírhassuk az adott összeget az adónkból, hogy jó benyomást tegyünk az emberekre, vagy az, hogy kényszerítve érezzük magunkat. Adakozni lehet szeretet nélkül, de nem lehet szeretni adakozás nélkül. Időnket, tehetségünket és kincseinket meg kell osztanunk másokkal. Ha ezt nem teszed, nem leszel sem boldog, sem szent, sem egészséges.
www.maiige.hu

Ne hagyd abba a tanulást!

„… arra van ismét szükségetek, hogy titeket tanítson valaki…” (Zsidók 5:12)

Marlene LeFever mondta: „Jó tanárrá válni nem bonyolult. Csak készülj fel, készülj fel alaposan, fordítsd vért izzadva minden erődet a felkészülésre.” Az 1920-as években Charlie Chaplin volt a világ leghíresebb embere. Szegénysorban született, színházaknál dolgozott, hogy fenntartsa magát, és 17 éves korára már veterán előadóművésznek számított. Huszonkilenc évesen olyat tett, amiről addig még soha nem is hallottak: a szórakoztatóipar történetében ő volt az első, aki egymillió dolláros szerződést írt alá. Ám nem csupán azért volt sikeres, mert tehetséges volt és volt benne belső hajtóerő. Tanítható is volt. Folyamatosan tanult, és igyekezett tökéletesíteni tehetségét. Még karrierének csúcsán, a világ legjobban fizetett színészeként sem üldögélt a babérjain. Azt mondta: „Amikor a filmjeimet nézem, azt figyelem, min nem nevet a közönség. Ha más-más hallgatóság előtt levetítve is többször előfordul, hogy nem nevetnek egy jeleneten, akkor ízekre szedem a mutatványt, hogy felfedezzem, mit rontottam el benne. Másrészt, ha olyan helyen hallok nevetést, ahol nem számítottam rá, megkérdezem magamtól, hogy vajon miért pendített meg valamit az a dolog a nézőkben.” Igazság szerint, ha Charlie Chaplin nem lett volna tanítható, hanem elbizakodott és önelégült, akkor ma valószínűleg nem is emlékeznénk a nevére. Ő azonban odafigyelt erre. Sohasem felejtette el az alapokat, és elkötelezte magát a tanulásra. Ennek eredményeként ő lett az egyik társalapítója a United Artist filmstúdiónak, amely napjainkban is működik. Van ebben a történetben egy fontos alapelv. A Biblia azt mondja: „… ennyi idő múltán már tanítóknak kellene lennetek, mégis arra van ismét szükségetek, hogy titeket tanítson valaki az Isten beszédeinek alapelemeire” (Zsidók 5:12). Ha azt akarod, hogy Isten használjon, maradj tanítható, soha ne hagyj fel a tanulással!
www.maiige.hu

Fékezd a nyelved!

„… ha valaki beszédében nem vétkezik, az tökéletes ember, meg tudja fékezni az egész testét.” (Jakab 3:2)

Egy mondás szerint mind olyanok vagyunk, mint a macskák, szeretjük a nyelvünkkel saját magunkat nyalogatni. Jól jegyezd meg magadnak azt az embert, aki szeret pletykálkodni. Miért? Mert ha neked másokról beszél, akkor másoknak meg rólad fog. A Biblia három dologgal kapcsolatban figyelmeztet minket:
1) Meggondolatlan beszéd. „Láttál-e már elhamarkodott beszédű embert? Több reményt fűzhetsz az ostobához, mint hozzá.” (Példabeszédek 29:20). Ha időt hagysz arra, hogy megismerd a tényeket, akkor legtöbbször egészen másként fogsz megszólalni. Anna olyan szenvedélyesen imádkozott gyermekért, hogy Éli, a főpap azt hitte, részeg. Amikor a tanítványok látták, hogy Jézus feléjük tart a vízen járva a Genezáret-tavon, azt hitték, hogy kíséretet. Tehát gondolkodj, sőt, jobbat mondok: imádkozz, mielőtt elhamarkodott következtetéseket vonsz le!
2) Hízelgés. „Mert nem jön ki szájukon őszinte szó, belül romlottak, nyitott sír a torkuk, sima a nyelvük” (Zsoltárok 5:10). Azt mondd, amit gondolsz, és gondold komolyan, amit kimondasz! Légy őszinte! A hízelgéssel a saját érdekünkben akarjuk manipulálni az embereket. Ne tedd ezt! Légy velük egyenes! Ha szereted őket, mondj igazat nekik!
3) Ítélkezés. Jézus azt mondta: „Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek! Mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek; és amilyen mértékkel mértek, nektek is olyannal mérnek.” (Máté 7:1–2). Ha elég sokáig élsz, akkor sok olyan dologban leszel te is bűnös, amit olyan könnyen elítéltél másokban. Az igazság az, hogy Isten aszerint bánik velünk, ahogy mi bánunk az emberekkel.
www.maiige.hu

Kísértés (1)

„Akkor elvitte Jézust a Lélek a pusztába, hogy megkísértse az ördög.” (Máté 4:1)

A Biblia azt mondja: „Akkor elvitte Jézust a Lélek a pusztába, hogy megkísértse az ördög” (Máté 4:1). Figyeld meg, ki vezette Jézust oda: Isten! Te is arra edzel, hogy beteljesítsd rendeltetésedet – egy jó edző elsődleges célja pedig az, hogy erős izomzatot fejlesszen. Ezért visz az edzőterembe, ezért ad egyre nehezebb súlyzókat, amíg már csorog rólad az izzadtság, és azon kezdesz gondolkodni: „Nem tudom, mennyit bírok még el!” Isten azonban tudja. Csak visszatekintve látod meg, hogy ma olyan helyzetekkel is megbirkózol, amivel egy éve nem tudtál volna. Néha visszatérnek a régi kísértések, hogy bosszút álljanak. Addig üldöznek, míg arra gondolsz, hogy szükséged lenne valami újfajta, újszerű, gyors megoldásra. Mint ahogy az izraeliták a Vörös-tengernél, amikor már azt hitték, hogy végre megszabadultak a rabszolgaságból, üldözőbe vette őket a fáraó. Ekkor félelmükben Istenhez kiáltottak, de Mózesnek zúgolódva ezt mondták: „… jobb nekünk, ha az egyiptomiakat szolgáljuk, mint ha a pusztában halunk meg!” (2Mózes 14:12). „Akkor ezt mondta Mózesnek az Úr: Miért kiáltasz énhozzám? Szólj Izráel fiaihoz, hogy induljanak útnak. Te pedig emeld föl a botodat, nyújtsd a kezedet a tenger fölé, és hasítsd ketté, hogy szárazon menjenek át Izráel fiai a tenger közepén.” (2Mózes 14:15–16). Isten újra Mózes botját használta. Az egyiptomiak felett aratott győzelem nem valami új megoldás felfedezéséből adódott, hanem abból, hogy használták, amit korábban kaptak Istentől.
Benned is ott rejlik az erő, hogy legyőzd a kísértést, amivel ma szembenézel, csak ki kell aknáznod. Pál azt mondta: „[Isten] pedig mindent megtehet sokkal bőségesebben, mint ahogy mi kérjük vagy gondoljuk, a bennünk munkálkodó erő szerint” (Efezus 3:20).
www.maiige.hu

Kísértés (2)

„Mert mindenki saját kívánságától vonzva és csalogatva esik kísértésbe.” (Jakab 1:14)

A sátán egyik legnagyobb fegyvere ellened az, ha nem ismered a Szentírást. Háromszor kísértette meg Jézust, és mind a háromszor igéket használt hozzá! Mégsem tudott győzni, mert Jézus tudta, mit mond Isten Igéje – és mit nem! Sebezhetőek vagyunk a sátán támadásaival szemben, ha csak töredékeket tudunk a Szentírásból vagy csak kedvenc szakaszokat ahelyett, hogy „az Isten teljes akaratát” (ApCsel 20:27) ismernénk. Pál azt írja „a teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre; hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített” (2Timóteus 3:16–17). Bajba kerülünk, ha kiragadunk igéket a szövegkörnyezetükből, és így hivatkozunk valamire, amit Isten soha nem is ígért meg. Vagy ha mégis ígérte, mi nem olvastuk el a hozzá tartozó feltételeket. Pál így dicsérte a thesszalonikai hívőket: „amikor hallgattátok az Istennek általunk hirdetett igéjét, nem emberi beszédként fogadtátok be, hanem Isten beszédeként, aminthogy valóban az, és annak ereje munkálkodik is bennetek, akik hisztek” (1Thesszalonika 2:13). Figyeld meg a sorrendet: Isten Igéjének előbb rajtad kell dolgoznia ahhoz, hogy munkálkodhasson általad! Szeretjük idézni azt az igét, hogy: „minden sikerül, amit tesz” (Zsoltárok 1:3), de számításba kell venni az ezt megelőző verseket is: „Boldog ember az, aki nem jár a bűnösök tanácsa szerint, nem áll a vétkesek útjára, és nem ül a csúfolódók székére, hanem az Úr törvényében gyönyörködik, és az ő törvényéről elmélkedik éjjel-nappal” (Zsoltárok 1:1–2). Ha szeretnéd megkapni Isten áldásait, teljesítened kell feltételeit is.
www.maiige.hu

Kísértés (3)

„… az én erőm erőtlenség által ér célhoz.” (2Korinthus 12:9)


Azt kérdezed, meddig tart még ez a kísértés? Néha az ellenség támadása csupán rövid ideig tart, máskor hosszan. Pál „tövist” hordott a testében, ami nem múlt el. Miért adatott neki ez a szenvedés? A büszkeség miatt! „Hogy el ne bizakodjam a kinyilatkoztatások különleges nagysága miatt, tövis adatott a testembe” (2Korinthus 12:7 NKJV). Pál több nyelven beszélt, és ő írta az Újszövetség könyveinek felét. Ilyen bizonyítvánnyal könnyű elbizakodottá válni. Végül felhagyott azzal, hogy menekülési tervért imádkozzon, és kezdte megérteni Isten célját: „Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz” (2Korinthus 12:9). A büszkeség manapság meglehetősen elhanyagolt téma az egyházban. Talán azért, mert tanítóink maguk is küszködnek vele. A büszkeség nem feltétlenül látszik meg az arcodon, de ha nyomás alá kerülsz, felbukkan a tetteidben és viselkedésedben.
A büszkeség a sátántól ered: „… hasonló leszek a Felségeshez!” (Ézsaiás 14:14). Az ateizmus gyökere is gyakran a büszkeség: akinek nincs istene, maga játszik Istent. A sátán az Édenben is ezt a stratégiát választotta: „… jól tudja Isten, hogy ha esztek belőle, megnyílik a szemetek, és olyanok lesztek, mint az Isten” (1Mózes 3:5). Ezért mondta Pál a filippi gyülekezetnek: „Az az indulat legyen bennetek, ami Krisztus Jézusban is megvolt: mert ő Isten formájában lévén nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel, hanem megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel… megalázta magát… Ezért fel is magasztalta őt Isten mindenek fölé, és azt a nevet adományozta neki, amely minden névnél nagyobb” (Filippi 2:5–9). A kísértés feletti győzelem kulcsa, ha alárendeljük magunkat Istennek, és minden nap tőle való függésben élünk.
www.maiige.hu

Mennyire ismered Jézust?

„Nem ismersz engem?” (János 14:9 NIV)

Érdekes párbeszéd hangzott el Jézus és Fülöp között. Amikor Fülöp ezt mondta: „Uram, mutasd meg nekünk az Atyát” (János 14:8), Jézus így válaszolt: „Annyi ideje veletek vagyok, és nem ismertél meg engem, Fülöp?" (János 14:9). Nagy tanulság van ebben mindannyiunk számára. Lehet, hogy rendszeresen jársz gyülekezetbe, benne vagy a vezetőségben vagy énekelsz a kórusban, mégsem ismered igazán az Urat. Ahhoz, hogy igazán megismerj valakit, időt kell töltened vele, meg kell osztanod vele gondolataidat és gondjaidat, ki kell tárnod a szívedet. Másként fogalmazva: ennek a kapcsolatnak kell első helyen állnia a fontossági sorrendedben. Ezt az elmélkedést, amit olvasol, áhítatnak is szokták nevezni, mert a célja az, hogy eljuttasson egy olyan állapotba, ahol áhítattal figyeled Krisztust, és minden másnál jobban keresed vele a kapcsolatot. Azt jelenti ez, hogy más dolgokat elhanyagolsz? Nem, sőt igazából az életed minden más területét is fejleszti. A Biblia azt mondja: „Megismertette útjait Mózessel, cselekedeteit Izráel fiaival” (Zsoltárok 103:7). Izráel megismerte Isten cselekedeteit, mert láthatta azokat, Mózes viszont azért ismerte Isten útjait, mert bensőséges kapcsolatban volt vele. Izrael látta, mit tett Isten; de Mózes elég közel volt hozzá ahhoz, hogy megértse gondolkodásmódját, hogy megértse, miért tette, amit tett. Jézus háromszor kérdezte meg Pétertől: „Szeretsz-e engem?” (János 21:15). Az első két alkalommal Péter igennel válaszolt. Harmadszor, elszomorodva azon, hogy újra kérdezi, így felelt: „Uram, te mindent tudsz; te tudod, hogy szeretlek téged” (János 21:17). Figyeld meg ezeket a szavakat: „Uram, te mindent tudsz”! Másokat átverhetsz, még magadat is becsaphatod, de az Úr tudja, milyen az iránta való szereteted. Ma arra vágyik, hogy közelebb vonhasson magához. Engeded?
www.maiige.hu

Készülj fel a kihívásokra!

„Ha az okos látja a veszedelmet, elrejtőzik, az együgyűek pedig belekeverednek, és megjárják.” (Példabeszédek 27:12)

Istennel járásod útján különböző kihívásokkal fogsz szembetalálkozni, erre számítanod kell. Sőt, fel kell készülnöd arra, hogy szembenézhess velük. Salamon azt írta: „Az értelmes ember előre odafigyel a gondokra, és felkészül a kezelésükre” (Példabeszédek 27:12 TLB). Nem lenne jobb előre nézni és felkészülni, mint visszatekintve sajnálkozni? Miért jegyzi fel a Biblia olyan nagy emberek kudarcait, mint Ábrahám, Mózes, Illés és Péter? Hogy ezzel reményt adjon; hogy tudtodra adja, senki sem tökéletes; hogy segítsen elhinni, ha nekik sikerült továbbmenni, akkor Isten kegyelme által neked is fog. A sikerhez vezető úton sok kátyú van. Könnyen beleeshetsz egy-egy gödörbe, és ráadásul össze is koszolod magad. Nem csupán ki kell másznod belőle, de le is kell porolnod magad, újra a célra kell szegezned tekintetedet, újra el kell kötelezned magad, és tovább kell menned. Mivel a kudarc elkerülhetetlen, miért kellene ellenségnek tekintened? Inkább vizsgáld meg, milyen tapasztalatokat szereztél és hogyan erősödhetsz általa! Ha ezt megtanulod, nem fogod újra és újra ismételni ugyanazokat a hibákat, érzelmileg és lelkileg kiegyensúlyozottabbá válsz. Menetrendek változnak, források kiapadnak, feltételezések tévesnek bizonyulnak, tervek kudarcba fulladnak, emberek csalódást okoznak. Kerüld a sablonos gondolkodást, a beskatulyázást! Ahogy az Istentől kapott álmod megvalósulása felé vezető ösvényt járod, jusson eszedbe a régi olasz közmondás: „Sok pár cipőt elkoptatunk, míg eljutunk a kimondástól a megcselekvésig.” Nem baj, vehetsz fel másik cipőt! Csak ne állj meg, ne add fel! Hallgasd csak, mit ígért neked Isten: „Reménykedj az Úrban, maradj az ő útján! Ő felmagasztal…” (Zsoltárok 37:34).
www.maiige.hu

Ne légy viszályt keltő!

„Boldogok, akik békét teremtenek, mert ők Isten fiainak neveztetnek.” (Máté 5:9)

Próbáld elképzelni a következő két jelenetet!

Első: Krisztus a mennyben közbenjár érted, és védőügyvédként képvisel Isten előtt: „ha pedig vétkezik valaki, van pártfogónk az Atyánál: az igaz Jézus Krisztus” (1János 2:1).
Második: Te itt a földön vádolsz valakit. A Biblia a sátánt nevezi így: „testvéreink vádlója, aki a mi Istenünk színe előtt éjjel és nappal vádolta őket” (Jelenések 12:10).

Kinek az oldalán állsz? „De csak azt mondom, amit hallottam másoktól” – védekezel. Felmerült már benned valaha, hogy esetleg nem a megfelelő kapcsolatokat ápolod? Jézus azt mondta: „Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: aki énbennem marad, és én őbenne, az terem sok gyümölcsöt, mert nélkülem semmit sem tudtok cselekedni” (János 15:5). Jézus itt jó gyümölcsökre gondolt. Ő mondta: „Boldogok, akik békét teremtenek…” Tudod mi a békét teremtő ellentéte? A viszályt szító! Az ilyen emberek sokszor belső békétlenséggel küzdenek, megoldatlan problémákat, nyomasztó terheket cipelnek, és mindig „kavarnak” valamit. Ha látnak egy szép szőttest, azt a szálat keresik, amivel elkezdhetik lebontani. Vannak, akik szándékosan teszik, mások akaratlanul. Ha valakinek az élete örömtelen, nehéz ünnepelnie mások boldogságát. Ha béketeremtő akarsz lenni, akkor csírájában el kell fojtanod a viszályt, az ítélkezést és a panaszkodást! Igyekezz tapintatosan más irányba terelni a beszélgetést! Ha szükséges, beszélj négyszemközt azzal az emberrel, aki a zavart kelti! Lehet, hogy ezzel segítesz neki megváltozni, de annyit legalábbis biztosan elérsz, hogy legközelebb kétszer is meggondolja, mit mondjon a jelenlétedben.
www.maiige.hu

Bőkezű kegyelem

„Őbenne van – az ő vére által – a mi megváltásunk, bűneink bocsánata is; kegyelme gazdagságából” (Efezus 1:7)

„Péter ezt kérdezte: »Uram, hányszor vétkezhet ellenem az én atyámfia úgy, hogy én megbocsássak neki? Még hétszer is?« Jézus így válaszolt: »Nem azt mondom neked, hogy hétszer, hanem még hetvenszer hétszer is.«” (Máté 18:22 CEV). De még itt sem kell megállni. Ha Isten nekünk is csupán hetvenszer hétszer bocsátana meg, nagy bajban lennénk! Isten megbocsátás-számláját azonban nem lehet kimeríteni. Ám, ha nem bocsátasz meg másoknak, akkor szem elől téveszted azt az eshetőséget, hogy neked magadnak is szükséged lehet bocsánatra, akár még ma is. Jézus azt mondta: „… bocsássátok meg, ha valaki ellen valami panaszotok van, hogy mennyei Atyátok is megbocsássa nektek vétkeiteket” (Márk 11:25). Akár hétszer, akár hetvenhétszer, akár hetvenszer hétszer – mindig azt fogod aratni, amit vetettél (ld. Galata 6:7).
Mindannyian emberek vagyunk, és ha valaki megbánt, igazságot akarunk. Isten azonban azt akarja, hogy megbocsássunk azoknak, akik vétettek ellenünk, még mielőtt bocsánatot kérnének, vagy megbánást tanúsítanának. Azt jelenti ez, hogy megússzák tetteik következményeit? Nem, csupán annyit, hogy nem a te felelősséged, hogy ezek bekövetkezzenek – rábízhatod Istenre. Ha haragot táplálunk magunkban, az lelkileg, érzelmileg és fizikailag is kiszipolyoz, míg a megbocsátás erőt ad és felszabadít a továbblépésre. Ne feledd, te is bocsánatot nyertél Isten kegyelmének gazdagságából – de ennek az a feltétele, hogy te is megbocsáss másoknak! Ha arra a hatalmas adósságra gondolsz, amit Isten neked elengedett, ehhez hasonlítva elhalványul minden vétség, melyet valaha is elkövettek ellened. „Szeretetének nincs határa, kegyelme végtelen, ereje nem ismer korlátot, és végtelen gazdagságából Krisztusban újra és újra nekünk ajándékozza” – írta Annie Johnson. Nos, ilyen a bőkezű kegyelem!
www.maiige.hu