A VIGYÁZÁS ISKOLÁJA

„Amit sötétben mondok nektek, azt mondjátok el fényes nappal, és amit a fületekbe súgnak, azt hirdessétek a háztetőkről!” Mt 10.27

Időnként a sötétség iskoláján vezet át minket Isten, hogy megtanítson, hogyan kell vigyázni Őreá. Az énekes madarakat külön tanítják a sötétben való éneklésre; minket Isten az Ő kezének árnyékába helyez, míg megtanuljuk az Őreá való figyelést. Amit sötétben mondok néktek... figyeld meg, mely ponton tesz a sötétbe, és ha ott vagy, ki ne nyisd a szád. Körülményeid, vagy Istennel való életed folytán vagy jelenleg sötétségben? Akkor maradj nyugton. Ha a sötétségben megnyitod a szád, rossz hangnemben szólalsz meg. A sötétség a hallgatás iskolája. Ne beszélj felőle másoknak; ne olvass könyveket, hogy a sötétség okát felfedd, hanem figyelj és vigyázz! Ha másoknak beszélsz róla, nem tudod hallani, amit Isten szól hozzád. Ha homályban vagy, figyelj erősen és Isten egy nagyon drága üzenetet ajándékoz neked valaki számára, mikor újra napfényre jutsz. A sötétségnek minden egyes alkalma után az örömnek és a megaláztatásnak az érzése vegyül szívünkbe (ha csak öröm lenne, kérdéses, hogy egyáltalán hallottuk-e Istent), öröm a felett, hogy hallottuk beszélni Istent; de főleg megaláztatás amiatt, hogy: Milyen sokára hallottam meg Őt! Milyen lassan értettem meg, amit mondott! Isten mégis szólt hozzám e napok és hetek folyamán! Erre Ő megadja neked a megalázkodás ajándékát, amellyel karöltve jár a szívnek az a szelídsége, amely mindig kész most Istenre figyelni.

avagy... vigyázz, mit írsz priviben

jajj... egy pillanatra megijedtem, azt hittem, ERIKA szomorodott el a beírásomon... REMÉLEM hogy nem tényleg őszintén megbántam, és nem teszek ilyet többet!

te meg, Magda: nem engednéd el a kóbor kutya fülét?

Nyugi, nyugi, még egy hibalehetőség kiküszöbölve /nem is igaz, írtam már azóta PM-et, meg fogok is/

({)

Péld 26,17 Kóbor ebet ragad fülön, a ki felháborodik a perpatvaron, a mely őt nem illeti.

Csakhogy az nagyon is illet, ha valaki Isten dolgaival humorizál, pont ezért vannak itt a füldön a megváltottak, hogy megálljanak az Úr dolgaiban.

AVAGY ŐRIZŐJE VAGYOK-E AZ ÉN ATYÁMFIÁNAK?

„Mert közülünk senki sem él önmagának”. Róm. 14. 7.

Sosem derengett még fel előtted, hogy Isten színe előtt felelős vagy másokért? Ha például megengedem magamnak, hogy csak egy kicsit is elhajoljak a saját életemben Isten irányától, ennek következtében mindenki szenvedni fog körülöttem. Isten „együtt ültetett a mennyekben” minket (Ef 2.6). „Ha szenved az egyik tag, valamennyi együtt szenved vele.” (1Kor 12.26) Ha testi önzést, lelki rendetlenséget, erkölcsi tompaságot, szellemi áporodottságot engedsz meg magadnak, mindenki szenvedni fog, aki környezetedhez tartozik. De —veted közbe — kicsoda olyan tökéletes, hogy meg tudna felelni ezeknek a magas követelményeknek? A mi elégséges voltunk Istentől és csakis Őtő1e van.
„és tanúim lesztek” (ApCsel 1.. Hányan vagyunk készek arra, hogy idegeinknek és elménknek minden erejét, minden lelki és erkölcsi képességünket latba vessük Jézus Krisztusért? Mert ez a tanú jelentése a szónak Isten szerinti értelmében. Ehhez időre van szükségünk, légy tehát türelmes önmagaddal szemben. Mi célból hagyott minket Isten a földön? Hogy megmentessünk és megszentelődjünk? Nem, hanem azért, hogy Érte éljünk! Kész vagyok-e megtöretett kenyér és kiontatott bor lenni Őérte? Kész vagyok-e életem mostani részében és egész életemben minden szempontból meghalni, azt az egyetlenegyet kivéve, hogy férfiakat és nőket az Úr Jézus Krisztus tanítványaivá tegyek? Az Ö csodálatos megváltásáért való hálás köszönetem egyetlen módja az, hogy munkás életet élek Őérte. Gondold meg, mindnyájunk számára teljesen fennáll az a lehetőség, hogy kivettetünk, mint az ezüst salakja „...hogy míg másokat tanítok, magam méltatlanná ne váljak” (1Kor 9.27)

Mint a mátyás madár ezt mondta Tivadar is

Monda pedig Jézus: Mihez hasonló az Isten országa? és mihez hasonlítsam azt?
Márk. 4,30.
Hasonló a mustármaghoz, melyet az ember vévén, elvet az õ kertjében; és felnevelkedett, és lett nagy fává, és az égi madarak fészket raktak annak ágain.
Mát. 13,31., Mát. 13,32., Márk. 4,31.
És ismét monda: Mihez hasonlítsam az Isten országát?
Luk. 13,18.
Hasonló a kovászhoz, melyet az asszony vévén, három mércze lisztbe elegyíte, mígnem az egész megkele.
Mát. 13,33.
És városokon és falvakon megy vala által, tanítva, és Jeruzsálembe menve.
Mát. 9,35., Márk. 6,6.
Monda pedig néki valaki: Uram, avagy kevesen vannak-é a kik idvezülnek? Õ pedig monda nékik:
Igyekezzetek bemenni a szoros kapun: mert sokan, + mondom néktek, igyekeznek bemenni és nem mehetnek.
Mát. 7,13., Mát. 7,14., Mát. 5,22., Mát. 5,48., Mát. 10,37., Mát. 10,39.
Mikor már a gazda felkél és bezárja az ajtót, és kezdetek kívül állani és az ajtót zörgetni, mondván: Uram! Uram! nyisd meg nékünk; és õ felelvén, ezt mondja néktek: Nem + tudom honnét valók vagytok ti;
Mát. 25,10., Mát. 25,12., Mát. 7,21., Mát. 25,42., Mát. 25,43.
Akkor kezditek mondani: Te elõtted ettünk és ittunk, és a mi utczáinkon tanítottál;
Mát. 7,22., Mát. 7,23.
De ezt mondja: Mondom néktek, nem tudom honnét valók vagytok ti; távozzatok el én tõlem mindnyájan, kik hamisságot cselekesztek!
Ott lesz sírás és fogak csikorgatása, mikor látjátok Ábrahámot, Izsákot és Jákóbot, és a prófétákat mind az Isten országában, magatokat pedig kirekesztve.
Mát. 8,11., Mát. 8,12., Ésa. 65,13.
És jõnek napkeletrõl és napnyugatról, és északról és délrõl, és az Isten országában letelepednek.
Róm. 15,14., Róm. 15,18., Róm. 15,19., Róm. 15,24.
És ímé vannak utolsók, a kik elsõk lesznek, és vannak elsõk, a kik utolsók lesznek.
Mát. 19,30.



Én Tesók a mai Igét szeretném elétek helyezni. Ami bennem van ezzel kapcsolatban, az az, hogy érdemes megfigyelni az életünkben, hogy van e a hitünknek gyümölcse, valójában ez jelenti :Isten országához tartozni, én már voltam úgy, hogy megtértem ugyan, de a hitemnek gyümölcsét nem láttam. Ilyenkor érdemes elcsendesedni az Úr előtt és kérni, hogy mutassa meg, mit kell még letennem elé.
Dicsőség az Úrnak!

A LELKI KEZDEMÉNYEZÉS IHLETŐ EREJE

„Támadj fel a halálból.” Ef 5.14

Nem minden kezdeményezés Istentől ihletett. Lehet, hogy valaki így szól hozzád: Szedd össze magad, ragadd torkon az irtózásod, vesd ki a hajóból és láss azonnal hozzá a dologhoz! Ez a mindennapi kezdeményezés. De ha a Szentlélek lép közbe és tényleg azt mondja: szedd össze magad!, megérezzük, hogy a kezdeményezés valóban ihletett. Ifjú korunkban mindnyájunknak voltak látomásaink és eszményeink, de előbb-utóbb rájövünk, hogy nincs bennünk erő a megvalósításukhoz. Nem tudjuk azt cselekedni, amit szeretnénk, ezért készülünk látomásainkat eszményeinkkel együtt eltemetni. Ekkor kell Istennek jönnie és szólnia: „Támadj fel a halálból!” Isten ihletése olyan csodálatos erővel jön, hogy képesek vagyunk feltámadni a halálból, és a lehetetlen dolog is lehetővé válik számunkra. A Lélek által való kezdeményezésre az jellemző, hogy az élet csak akkor jön, mikor már összeszedtük magunkat. Isten nem győzedelmes életet ad, hanem életet ad nékünk, miközben győzünk. Ha Isten ihletése jön és Ő így szól: „Támadj fel a halálból!”, akkor azonnal fel kell kelnünk; Isten nem emel fel minket. Urunk azt mondta a száradt kezű embernek: „Nyújtsd ki a kezedet” (Mt 12.13) és mikor engedelmeskedett, abban a pillanatban meggyógyult, de neki kellett megtennie az első mozdulatot. Ha győzedelmeskedni akarunk, észrevesszük, hogy Isten ihlet minket, mivel azonnal ad életet.

Igen a rendelt idő, nem akár mikor, nem akár hol, hanem akkor és ott amikor a szavát hallod.

Ezért aztán akinek a feje tele van saját tervvel, a keze saját feladattal, az gondolja vár még Isten.

Téved

A LEVERTSÉG ELLENSZERE

„Kelj fel és egyél.” 1Kir 19.5

Az angyal nem tárt Illés elé látomást, nem magyarázta neki az Írásokat, nem csinált semmi megjegyzésre méltót. A leghétköznapibb dolgokra hívta fel figyelmét, mikor így szólt hozzá: „Kelj fel és egyél!” Ha még sohasem lettünk volna levertek, nem is élnénk. Csak a kristálynak van olyan természete, hogy sohasem levert. Minden emberi lény képes a levertségre, különben nem volna képessége a fölemelkedésre sem. Egyes dolgok azért vannak, hogy leverjenek minket; ezek a halál leheletét hordják magukon. Ha meg akarod állapítani a magad értékét, mindig vedd bele a számításodba a levertségre való képességed. Mikor a Szentlélek jön, nem ad látomásokat, az elgondolható leghétköznapibb dolgok megtételére hívja fel a figyelmünket. A levertség el szokta fordítani figyelmünket e teremtett világ hétköznapi dolgairól, de valahányszor Isten lép közbe, azt az indítást kapjuk, hogy a lehelő legtermészetesebb, legegyszerűbb dolgokat tegyük meg, amelyekről sohasem képzeltük volna addig, hogy bennük van Isten, Akit meg is találunk bennük, ha engedelmeskedünk. Az ilyen módon nyert indíttatás ellenszer a levertség ellen. Tegyük meg a legközelebbi dolgot Isten indítása alapján. Ha valami mást teszünk avégből, hogy a levertséget legyőzzük, csak elmélyítjük a bajt. De ha a Szentlélek azt az érzést támasztja bennünk, hogy tennünk kell valamit és azt azonnal meg is tesszük, a levertség máris elmúlt. Nyomban, mihelyt felkelünk és engedelmeskedünk, az élet magasabb szintjére lépünk.

Ámen és Ámen

A KÉTSÉGBEESÉS ELLENSZERE

„Keljetek fel, menjünk!” Mt 26.46
A tanítványok elaludtak, mikor virrasztaniuk kellett volna. Mikor rájöttek, hogy mit tettek, kétségbeestek. A jóvátehetetlenség érzése kétségbe tud minket ejteni. Ilyenkor így szoktunk szólni: Mindennek vége, nincs értelme még egyszer megpróbálni. Ha azt képzeljük, hogy a kétségbeesésnek ez a fajtája csak kivételesen fordul elő, tévedünk: ez mindennapos emberi tapasztalat. Valahányszor rájövünk, hogy nem tettük meg, amire nagyszerű alkalmunk kínálkozott, hajlamosak vagyunk a kétségbeesésbe merülni. De jön Jézus és így szól: Aludjatok immár, ez az alkalom örökre elmúlt, már nem tudtok változtatni rajta, de keljetek fel és lássatok a következő dologhoz. Hadd aludjék a múlt, de aludjék Krisztus kebelén, te pedig kelj fel és indulj el Vele a kikerülhetetlen jövendő felé!
Ehhez hasonló tapasztalatok mindnyájunk életében előfordulnak. Kétségbeesésbe merülünk, olyan kétségbeesésbe, amelyet a tények idéztek elő, és nem tudunk kimenekülni belőle. A tanítványok a fenti esetben minden bizonnyal megbocsáthatatlan dolgot követtek el: elaludtak, ahelyett, hogy virrasztottak volna Jézussal, de Ö máris új lelki kezdeményezést tart kéznél kétségbeesésük ellen, mikor így szól: Keljetek fel és tegyétek a következő dolgot! Ha Isten ihlet minket mi ez a következő dolog? Bízni Benne teljesen és az Ő váltsága alapján imádkozni.
Sohase engedd, hogy a sikertelenség érzése megrontsa új cselekvésed.