Azt nem is mondtam, hogy tévedhetetlen bárki is, de minden tévedésének a ténye, vagyis hogy abban a dologban téved, világosan benne van a Bibliában.
Nem Jézust hoztam példásnak, hanem Pált és Pétert, Két bizonyság és nincs úgy leírva mintha tévedtek volna.
És nem kavarok.
üdv
ex

Azt gondolom, hogy mindannyian átok alatt vagyunk, tudom szomorú ez a tény, de így van. Ebből jött szabadítani Jézus Krisztus.
Jóáb átok alatt volt, mielőtt Dávid átkot mondott rá. Átkozott volt az a tette - negatív történéseket előidéző, nem csak rá nézve, hanem mindenkire -, amit Abnerrel tett.

Az Úr Jézus nem átkozott meg senkit, mert tudta, hogy az ember átok alatt van és onnan kell kiszabadítani. Azt is tudta, hogy az átok spirálból egy út van felfelé, ha nem azt adom vissza, amit kaptam, hanem átokra áldást mondok.
A gonoszt jóval győzd meg.

És akkor mi van Dáviddal?
Azt gondolom, hogy Dávid szívéből ez fakadt fel. Lehetne szépíteni, hogy Dávid arra a tettre, amikor az egyik embere szétdúlta az éppen megszülető békét annyit mondott volna csak, hogy:
"Ejnye-bejnye, te kis csacsi, ezt legközelebb ne így tedd!", de mivel az Írás az Istentől ihletett, ezért nem ez hangik el, hanem az, hogy Dávid hogyan fakadt fel annak a tudatában, hogy megint ezrek fognak elpusztulni a személyes bosszúvágy miatt.

Azt gondolom, hogy Pál és Péter is csak emberek voltak, Szent emberek, de nem azért Szentek, mert mindig mindent jól csináltak, hanem azért, mert hittek Jézus Krisztusban.

A tékozló idősebb fiúnak mi a korrekciója? Hogy mi LENNE azt tudjuk, de hogy mi lett, azt a Bibliából nem tudjuk.
Reformátuséknál sem, meg nemreformátuséknál sem.

Kedves Nx!
Kicsit érthetetlen az indulatod.
Ez egy vitafórum, igei alapon beszélünk meg különböző témákat. Te állítottál valamit, amire azt mondtam, hogy nem igaz és mutattam egy ellnpéldát az igéből.
Erre te azt állítottad, hogy ott Pél és Péter tévedett.
Csakhogy egyetlen tévedés nincs megerősítve a bibliában, minden tévedés tévedésként, minden bűn bűnként van benne leírva. Nem tudok kivételt. Ráadásul itt két bizonyság is van apostolok átokmondására. Azért kellene ezt értelmezni, mert nincs ellentmondás Jézus és az apostolok között ebben, amikor volt ellentmondás, azokat Jézus ahajt korrigálta.
És szó sincs az átok legitimálásáról úgy általában, de ha egyszer ott van többször a bibliában akkor nem véletlenül van ott és nem lehet kisöpörni azzal, hogy ott tévedetek pálék és velük együtt a SzentLélek mert nem korrigálta.
Én csak az igét hoztam ide, és éppen azt emeltem ki, hogy az ige elsődlegessét (sola scriptura) meg éppen a reformátusoknál tanulta, tehát nem akarj feleslegesen felekezeti vitát generálni, mert nem erről van szó.
Jézus itt a földön nem mondott átkot emberre természetesen, azért mert nem emberek elleni harc volt a küldetése, de amikor visszajön akkor emberek elln is harcolni fog.
Továbbá nem annyira a fügefával volt problémája, hanem a gyümölcs nem termőkkel.
De ne is bonyolódjunk bele ebbe. Ha azt valljuk, hogy az Atya és Jézus egy, akkor elég sok Isten által emberekre kimondott átok van a bibliában. Kezdve azzal, amit Péter is említett, ami miatt eleve átok alatt vagyunk.
üdv
ex

Kedves Péter!
A többivel egyetértve kérdem.
Akkor te is úgy gondolod, hogy Pál és Péter tévedtek, de a hitükre való tekintettel elnézi ezt nekik Isten?
üdv
ex

Az is milyen érdekes, hogy - jól emlékszem? - Joáb volt az, aki végig ott állt Dávid mellett a legnehezebb helyzetekben is. Aztán Salamonnak eszébe jutott ez a történet, és megvolt az ürügy...

Ex:


Megmagyarázom. Bár kicsit nehéz lesz így, hogy szét van cincálva kétfelé a téma, így kénytelen leszek olyan dolgokra is hivatkozni, amik itt nem hangzottak el.
Dávid átka ember ellen szólt. Szó nem volt szellemi hatalom elleni harcról. Jézus az ószövetségi átokmondások ellenében azt mondja - mint te is idézed: az emberi ellenséggel kapcsolatban - , hogy áldjuk, ne átkozzuk őket. Erre te azt mondod, ezt meg kell vizsgálni, és hozol egy esetet, amikor saját bevallásod szerint is szellemi hatalom elleni harcról van szó, ezzel kívánod alátámasztani azt, hogy meg köll vizsgálni, amit Jézus mond. Az indulatom annak szól, hogy ezt az egyszerű, egyértelmű parancsot miért kell megvizsgálni. Jézus nem arról beszél, hogy Isten mit tesz (az az érv, hogy megátkozta az embert, nagyon messzire esik innen), hanem hogy nekünk mit kell tennünk. Hogy mit takar a krisztusi lelkület. Kár ideidézni olyanokat, hogy Jézus majd harcolni fog emberek ellen stb. Egyszerűen arról volt itt szó, hogy hogyan kell nekünk élni. És ilyen értelemben a parancs relativizálása az a példa, amit idézel Péterről és Pálról. Ezt tartom gyilkos dolognak, és ennek szól az indulatom. Jó lett volna, ha nem kerül egymás mellé ez a két példa, mert ez nem használ, inkább árt. De ítélje meg ki-ki magának, hogy jó-e ez így.

Más:
Gondolkodj el azon egy kicsit, amit a felekezeti vita generálásáról mondtál! Én nem emlegettem a te felekezetedet, és reformátusékat sem én hoztam ide, feleslegesen.
És nem én határozom meg valakikkel szemben az identitásom.

({)

Kedves Nx!
Az egyet nem értés továbbra sem ok az indulatra. Ráadásul ez az írásod is tele van csúsztatásokkal és tereléssel.
Az általam felhozott példa éppen nem szellemi harc, hanem Pálnak emberre, Barjézusra kimondott átka. Újszövetségben a megváltás után Szentszellemmel telve.
Ezt neked kell feldolgozni, ha nem fér bele az eddigi világképedbe, vagy istenképedbe.
Nem Jézus parancsát kell megvizsgálni, hanem a témában a teljes igazságot keresni mert nam csak az az egy kijelentés van az átokkal kapcsolatban.
Ne terelj. Az volt az érved, hogy Jézus nem mondott átkot emberre, de a krisztusi lelkület ugyanaz mint az Atya lelkülete és a Szentlélek, az pedig elég sok átkot kimondott emberekre, a példáim pedig az újszövetségben vannak.
Azt szeretném, ha megértenéd, hogy az apostolok Szentlélekkel telve kimondott átka nem relativizálás. Gondolj csak bele, Isten igéjének szól az indulatod, mert az nem azt mondja teljesen amit eddig te gondoltál. Ilyenkor nem az ige nyakát kell kitekerni, hanem neked kell újra gombolni a mellényt, mert Isten igéjével minden rendben van.
Isten igéje árt? Hmm.
Most én lehetnék indulatos, de nem vagyok az mert a biblia Istenének nincs szüksége ilyen védelemre.
üdv
ex

Megint csak azt tudom mondani, ítélje meg ki-ki magának.
Üdv

Ez minden támában így van, Isten személyesen akar eligazítani és megvilágosítani a dolgok menete felől. Mindenki más csak segédeszköz lehet ebben, pásztorok, tanítók testvérek. Az egyháznak és a szolgálatoknak az a feladata, hogy összehozzon egy randit neked Istennel. A többi kettőtök dolga.
A "kibicek" közül pedig, hogy kire hallgatsz, azt te döntöd el, tehát te választasz, hogy azok neked segítenek vagy hátráltatnak.
üdv
ex

Az átok szó alatt egyet kellene értenünk, hogy egyről beszéljünk.
Átok számomra az, amit Dávid mondott, pusztulás kívánás, a másik végének a kérése, erre utalás, az ebben való erős hit és Istennek való parancsolás.

Nem csak, hogy nem átkozza meg az embert az Úr Jézus, de a tanítványainak sem engedi, sőt felhívja a figyelmüket arra, hogy nem tudják minémű Lélek van bennük, amikor egy falu megégetését kérik.


Lukács 9.
54. Mikor pedig ezt látták az ő tanítványai, Jakab és János, mondának: Uram, akarod-é, hogy mondjuk, hogy tűz szálljon alá az égből, és emészsze meg ezeket, mint Illyés is cselekedett?
55. De Jézus megfordulván, megdorgálá őket, mondván: Nem tudjátok minémű lélek van ti bennetek:
56. Mert az embernek Fia nem azért jött, hogy elveszítse az emberek lelkét, hanem hogy megtartsa. Elmenének azért más faluba.

Küzdött az emberek Lelkéért, akár azon az áron is, hogy eléjük adta az áldást és az átkot, mind a kettőt és kérte az embert, hogy az ÁLDÁST válassza.

2.Sámuel 3.
28. Mely dolgot minekutána megtudott Dávid, monda: Ártatlan vagyok én és az én országom mindörökké az Úr előtt, Abnernek, a Nér fiának vérétől.
29. Szálljon ez Joábnak fejére, és az ő atyjának egész háznépére; és el ne fogyjon a Joáb házából a folyásos, a bélpoklos, a mankón járó, és a ki fegyver miatt vész el, és a kenyér nélkül szűkölködő.

Az esetleges büntetést Dávid áthárítja Joábra, szálljon az ő fejére a büntetés ezért a tettért.
A Krisztusban lévő embernek lehetősége van arra, hogy ne tegyen ilyet, mert elfogadja, hogy Isten Jézus Krisztusra hárította át a bűn minden átkát. Minden ember, minden bűnének az átkát kapta meg a Fiú.

Most olvassuk a római levelet, ami ide vág, az Ex által idézett Barjézushoz:

Róma 9.
1. Igazságot szólok Krisztusban, nem hazudok, lelkiismeretem velem együtt tesz bizonyságot a Szent Lélek által,
2. Hogy nagy az én szomorúságom és szüntelen való az én szívemnek fájdalma;
3. Mert kívánnám, hogy én magam átok legyek, elszakasztva a Krisztustól az én atyámfiaiért, a kik rokonaim test szerint;
4. A kik izráeliták, a kiké a fiúság és a dicsőség és a szövetségek, meg a törvényadás és az isteni tisztelet és az ígéretek;
5. A kiké az atyák, és a kik közül való test szerint a Krisztus, a ki mindeneknek felette örökké áldandó Isten. Ámen.
6. Nem lehet pedig, hogy meghiúsult legyen az Isten beszéde. Mert nem mindnyájan izráeliták azok, kik Izráeltől valók;
7. Sem nem mindnyájan fiak, kik az Ábrahám magvából valók; hanem: Izsákban neveztetik néked a te magod.
8. Azaz, nem a testnek fiai az Isten fiai; hanem az ígéret fiait tekinti magul.
9. Mert ígéretnek beszéde ez: Ez idő tájban eljövök, és Sárának fia lesz.
10. Nemcsak pedig, hanem Rebeka is, ki egytől fogant méhében, Izsáktól a mi atyánktól:
11. Mert mikor még meg sem születtek, sem semmi jót vagy gonoszt nem cselekedtek, hogy az Istennek kiválasztás szerint való végzése megmaradjon, nem cselekedetekből, hanem az elhívótól,
12. Megmondatott néki, hogy: A nagyobbik szolgál a kisebbiknek.
13. Miképen meg van írva: Jákóbot szerettem, Ézsaut pedig gyűlöltem.
14. Mit mondunk tehát: Vajjon nem igazságtalanság-é ez az Istentől? Távol legyen!
15. Mert Mózesnek ezt mondja: Könyörülök azon, a kin könyörülök, és kegyelmezek annak, a kinek kegyelmezek.
16. Annakokáért tehát nem azé, a ki akarja, sem nem azé, a ki fut, hanem a könyörülő Istené.
17. Mert azt mondja az írás a Faraónak, hogy: Azért támasztottalak téged, hogy megmutassam benned az én hatalmamat, és hogy hirdessék az én nevemet az egész földön.
18. Annakokáért a kin akar könyörül, a kit pedig akar, megkeményít.
19. Mondod azért nékem: Miért fedd hát engem? Hiszen az ő akaratának kicsoda áll ellene?
20. Sőt inkább kicsoda vagy te óh ember, hogy versengsz az Istennel? Avagy mondja-é a készítmény a készítőnek: Miért csináltál engem így?
21. Avagy nincsen-é a fazekasnak hatalma az agyagon, hogy ugyanazon gyuradékból némely edényt tisztességre, némelyt pedig becstelenségre csináljon?
22. Ha pedig az Isten az ő haragját megmutatni és hatalmát megismertetni kívánván, nagy békességes tűréssel elszenvedte a harag edényeit, melyek veszedelemre készíttettek,
23. És hogy megismertesse az ő dicsőségének gazdagságát az irgalom edényein, melyeket eleve elkészített a dicsőségre, mit szólhatsz ellene?
24. A kikül el is hívott minket nemcsak a zsidók, hanem a pogányok közül is,
25. A mint Hóseásnál is mondja: Hívom a nem én népemet én népemnek; és a nem szerettet szeretettnek.
26. És lészen, hogy azon a helyen, a hol ez mondatott nékik: Ti nem vagytok az én népem, ott az élő Isten fiainak fognak hívatni.
27. Ésaiás pedig ezt kiáltja Izráel felől: Ha Izráel fiainak száma annyi volna is, mint a tenger fövenye, a maradék tartatik meg.

Barjézuson Isten a HATALMÁT mutatta meg, Jézus Krisztusban Isten hatalma el volt rejtve, mert nem tekintette zsákmánynak, hogy Ő Istennel egyenlő.
Az Őt követők az irgalom edényei.
Pál irgalmas volt, amikor kihírdette, hogy Isten egy ideig nem engedi meg ennek az embernek, hogy lásson.
Mi volt a célja ennek? Nem az, hogy ez az ember, vagy Sergius Paulus elpusztuljon, elvesszen, sőt. (az átok célja sok esetben nem csak egy ember pusztulása, de egy egész családi vonalé is lehet, sőt maga az ősi átok az egész emberiségre kihat)

Amit Pálon keresztül az Úr tett annak három következménye is lett:
Sergius Paulus meglátta, hogy Pál szavai mögött hatalom van.
Barjezus nem látván vezetőt keresett. (Pál nem ezt tette megtérése közben? Saulust is az ördög hajtotta a keresztyének üldözésében)
Az apostolok nyugodtan odébb állhattak.

1Pt 3,9 Nem fizetvén gonoszszal a gonoszért, avagy szidalommal a szidalomért; sőt ellenkezőleg áldást mondván, tudva, hogy arra hivattatok el, hogy áldást örököljetek,

Kamilla, mire gondolsz konkrétan?
Mit tett Joábbal Salamon? Még nem tartok ott....

Sámuel II. könyve 4. rész

1. Mikor pedig meghallotta Saul fia, hogy meghalt Abner Hebronban, igen megfogyatkozék az ő ereje. Sőt az egész Izráel megrémüle.
2. Két fővezére volt a Saul fiának, egyiknek neve Bahana és a másiknak neve Rékáb, Rimmonnak fiai, ki Beerótból való vala, a Benjámin fiai közül; mert Beerót is a Benjámin városai közé számláltatik.
3. Elfutottak vala pedig a Beerótbeliek Gittáimba, és lőnek ott jövevények mind e mai napig.
4. Jonathánnak pedig, a Saul fiának volt egy sánta fia (öt esztendős vala, mikor Jezréelből hír jött Saul és Jonathán felől, és felvevé őt a dajkája, hogy elszaladjon vele; lőn pedig, hogy mikor a dajka gyorsan futott, elesett, és megsántula), ennek neve vala Méfibóset.
5. Elmenének azért a Beerótbeli Rimmonnak fiai, Rékáb és Bahana, és bemenének Isbósetnek házába, mikor a nap legmelegebb vala és ő déli álmát aluszsza vala.
6. Bemenvén azért ezek a ház belsejébe, gabonát vive, általüték őt az ötödik oldalborda alatt; s Rékáb és az ő atyjafia, Bahana, elszaladának.
7. Mikor azért ezek a házba bementek, és ő hálószobájában az ágyán feküvék, megsebesítvén megölték őt, s fejét levágva, felvették az ő fejét, és egész éjjel mennek vala a sík mezőn.
8. És elvivék Isbóset fejét Dávidhoz Hebronba, és mondának a királynak: Ímhol Isbósetnek, Saul fiának, a te ellenségednek feje; a ki üldözé a te lelkedet, és az Úr bosszút állott e mai napon az én uramért, a királyért, Saulon és az ő maradékán.
9. Felele pedig Dávid Rékábnak és Bahanának, az ő atyjafiának, a Beerótbeli Rimmon fiainak, és monda nékik: Él az Úr, ki az én életemet megszabadította minden nyomorúságból,
10. Hogy én azt, a ki nékem hírt hozott vala, ezt mondván: Ímé meghalt Saul (és azt hitte, hogy azzal nékem örömet szerez), megragadván megöletém őt Siklágban, holott jutalmat kellett volna adnom néki hírmondásáért:
11. Mennyivel inkább az istentelen embereket, kik ágyában, a maga házában ölték meg az igaz embert? Azért most vajjon ne kivánjam-é meg az ő vérét kezeitekből, hogy titeket eltöröljelek a földről?
12. Parancsola azért Dávid az ő szolgáinak, hogy megöljék őket; és elvagdalák kezeiket és lábaikat; és felakaszták őket Hebronban, a halastó mellett. Isbósetnek pedig fejét felvevén, eltemeték az Abner sírboltjába, Hebronban.

A tegnapi "átok" megbeszélése miatt ez a rész kimaradt, most pótolom.
A bűn terjed, a rossz példa is példa. Hiába Dávid reakciója a bűnre, vannak, akik a rossz példát követik.
Mi mozgatja őket?
A király meggyengült arra a hírre, hogy meghalt Abnér. Most már ez a két fővezér is tudja, hogy új király érkezik nem sokára. Dávid lesz a király és ezek a férfiak is azon gondolkodnak, hogyan használják ki ezt a helyzetet a maguk javára, hogyan szerezzenek jó helyet maguknak az új király hadseregébe, udvarába.
Eszembe jut egy anya kérése, amikor rájött, hogy Jézus Krisztusnak lesz Országa, megígért Országa van és Ő ott a Király.
Mt 20,21 Ő pedig monda néki: Mit akarsz? Monda néki: Mondd, hogy ez az én két fiam üljön a te országodban egyik jobb kezed felől, a másik bal kezed felől.
Jó ha valaki megérti, hogy hatalom váltás fog történni ezen a földön is, de nagy baj az, ha azon gondolkodik, hogy mit tegyen most önmaga előnyére. Hiszen abba az Országba is meghívás alapján lehet bejutni és ott is azok kerülnek előbbre, akik másokért élnek. (mint maga a Király)

És ez a két gonosztevő megöli a királyt.
Ezután a fejével mennek Dávidhoz, számítva arra, hogy megkapják a méltó jutalmat.
Dávid következetes király. Elmondja nekik, hogy egyszer már valakit meg kellett öletnie azért, mert felsőbb hatalmasságot gonoszul, álnok módon megölt.
Mit mond az Ige a keresztyéneknek?
Rm 13,1 Minden lélek engedelmeskedjék a felső hatalmasságoknak; mert nincsen hatalmasság, hanem csak Istentől: és a mely hatalmasságok vannak, az Istentől rendeltettek.
Isten nem a káosz Istene, van egy jó rend a munkahelyen, a családban, az országban. Dávid ezt tudja és neki a rend a fontos. Ő Isten előtt számol el a tetteivel, a népnek pedig az a feladata, hogy engedelmeskedjen annak, akinek Isten hatalmat adott, hogy ne legyen káosz az országban.

Sámuel II. könyve 5. rész

1. Eljövének pedig Dávidhoz Hebronba Izráelnek minden nemzetségei, és szólának ilyenképen: Ímé mi a te csontodból és testedből valók vagyunk,
2. Mert ennekelőtte is, mikor Saul uralkodott felettünk, te vezérelted ki s be Izráelt, és az Úr azt mondotta néked: Te legelteted az én népemet, az Izráelt, és te fejedelem leszel Izráel felett.
3. Eljövének azért Izráelnek minden vénei a királyhoz Hebronba, és frigyet tőn velek Dávid király Hebronban az Úr előtt, és királylyá kenék Dávidot Izráel felett.
4. Harmincz esztendős vala Dávid, mikor uralkodni kezde, és negyven esztendeig uralkodék.
5. Hebronban uralkodék a Júda nemzetségén hét esztendeig és hat hónapig; és Jeruzsálemben uralkodék harminczhárom esztendeig az egész Izráel és Júda nemzetségein.
6. Felméne pedig a király és az ő népe Jeruzsálembe a Jebuzeusok ellen, kik azt a földet lakják vala, ők azonban azt mondák Dávidnak: Nem jössz ide be, hanem a sánták és vakok elűznek téged! melylyel azt jelenték: Nem jő ide be Dávid.
7. Bevevé mindazáltal Dávid a Sion várát, és az immár a Dávid városa.
8. Mert azt mondá Dávid ama napon: Mindenki, a ki vágja a Jebuzeusokat, menjen fel a csatornához és vágja ott a sántákat és a vakokat, a kiket gyűlöl a Dávid lelke. Ezért mondják: Vak és sánta ne menjen be a házba!
9. És lakozék Dávid abban a várban, és nevezé azt Dávid városának; és megépíté Dávid köröskörül, Millótól fogva befelé.
10. Dávid pedig folytonosan emelkedék és növekedék, mert az Úr, a Seregeknek Istene vala ő vele.
11. Követeket külde pedig Hirám, Tírusnak királya Dávidhoz, és czédrusfákat is, ácsmestereket és kőmíveseket, és építének házat Dávidnak.
12. És belátta Dávid, hogy az Úr megerősítette őt az Izráel felett való királyságában, és hogy felmagasztalta az ő királyságát az ő népéért, Izráelért.
13. Vőn pedig még magának Dávid ágyasokat, és feleségeket Jeruzsálemből, minekutána Hebronból oda ment; és lőnek még Dávidnak fiai és leányai.
14. És ezek a nevei azoknak, a kik Jeruzsálemben születtek: Sammua, Sóbáb, Nátán, Salamon,
15. Ibhár, Elisua, Néfeg, Jáfia,
16. Elisáma, Eljada és Elifélet.
17. Mikor pedig a Filiszteusok meghallották, hogy királylyá kenték Dávidot az Izráelen; felkelének mind a Filiszteusok, hogy Dávidot megkeressék; melyet megértvén Dávid, aláméne az erősségbe.
18. A Filiszteusok pedig elérkezének és elszéledének a Réfaim völgyében.
19. Megkérdé azért Dávid az Urat ilyen szóval: Elmenjek-é a Filiszteusok ellen? Kezembe adod-é őket? Felele az Úr Dávidnak: Menj el, mert kétség nélkül kezedbe adom a Filiszteusokat.
20. Elérkezék azért Dávid Baál Perázimba, és megveré ott őket Dávid, és monda: Szétszórta az Úr ellenségimet előttem, mint a víz szokott eloszlani; azért nevezé azt a helyet Baál Perázimnak.
21. És ott hagyák az ő bálványaikat, melyeket felszedének Dávid és az ő szolgái.
22. Azután ismét feljövének a Filiszteusok, és elszéledének a Réfaim völgyében.
23. Megkérdé azért Dávid az Urat, ki ezt felelé: Ne menj most reájok; hanem kerülj a hátuk mögé és a szederfák ellenében támadd meg őket.
24. És mikor a szederfák tetején indulásnak zaját fogod hallani, akkor indulj meg, mert akkor kimegy te előtted az Úr, hogy megverje a Filiszteusok táborát.
25. És úgy cselekedék Dávid, a mint megparancsolta vala néki az Úr: és vágta a Filiszteusokat Gibeától fogva, mind addig, míg Gézerbe mennél.

A teljes nép elfogadja ezek után Dávidot királynak.
Jeruzsálemben 33 évig uralkodott, Jézus Krisztus ennyi idős volt, amikor szolgálni kezdett.
Sion hegye, mennyi énekben benne van.....
A kőszikla vár! A keresztyén embernek egyetlen biztos Kőszikla adatott, ahol biztonságban van kísértésétől, bűntől, gonoszságtól és minden ellenségtől. Az Úr Jézus, az Ő keresztje.
Ott van biztos talaj, olyan hely, amit nem vehet be az ellenség.
Akik ott éltek korábban (sánták, vakok) egy hibát követtek el, nem fogadták be a törvényes uralkodót.
Isten választott népe közé érkezett a Király. Sánták és vakok közé, de nem fogadták Őt be. (Újszövetségi napi Ige)
De voltak akik befogadták és ők járni kezdtek és látni kezdtek.
Elindultak az Úr útján és látták már kicsoda az Úr és kicsodák ők és mi a feladatuk.

Kedves Kamilla!

Előre olvastam és arra jutottam, hogy Joáb majdnem a célba ért.
Ott harcolt Dáviddal és a királyság megalakulása előtt egy picivel bukott el.
Hogy mibe, az nagy kísértés és tanulság a hívő embernek!

A testvére elvesztése, az abból fakadó fájdalom, düh és harag felemésztette az életét.
Amikor lehetőséget látott, akkor kész volt Dáviaddal is szembe fordulni.

Nagy kísértés és próba, ha szerettünkkel valami baj történik, akár betegség, akár erőszak, mert ilyenkor az ember szíve megtöltődhet haraggal Isten és az ember iránt.

Olyan jó, hogy Jézus Krisztusban lehetősége van az embernek arra nézve, hogy ilyen helyzetben is megmaradjon a szeretetben.
Nagy harc ez, de nem véglegesen terül el a hívő ember, mert a Benne élő Jézus Krisztus felemeli, kioldja ebből a szétzilált életből.