kavics írta:
Sziasztok!
Isten bosszút állt a Fián a MI bűneinkért!
Jézus visszajövetelekor az Ő dicsősége jelenik meg, ami elemészti a földet és minden azon élőt, kivétel azokat, akik már látták az Úr bosszúállásának napját, a Fiában megmutatott dicsőségét!
De ne én beszéljek, beszéljenek a szemtanuk, mi történt Jézus halálakor:
És íme, a templom kárpitja felülről az aljáig kettéhasadt, a föld megrendült, és a sziklák meghasadtak. A sírok megnyíltak, és sok elhunyt szentnek feltámadt a teste.
Ezek kijöttek a sírokból, és Jézus feltámadása után bementek a szent városba, és sokaknak megjelentek.
Tizenkét órától egészen három óráig sötétség lett az egész földön. A nap elhomályosodott, a templom kárpitja pedig középen kettéhasadt.
Ekkor Jézus hangosan felkiáltott: "Atyám, a te kezedbe teszem le az én lelkemet!" És ezt mondva meghalt.
Nem ismerős ez nektek?
Nem fog más bekövetkezni Jézus második eljövetelekor, mint ami az Úr dicsőségének megjelenésekor ott a kereszten!
Aki pedig már ott meghalt, látva az Úr dicsőségét, annak a második eljövetel HAZAÉRKEZÉS!
A fórumbizottság (ha lenne olyan), már bizonnyal lapozott ez ügyben, pedig nagyon fontos, hogy tisztázzuk e kálvinista förmedvényt.
Ne haragudj Kavics, nem téged bántalak, annál is kevésbé, mert gyanítom; nem a te lelkedben kristályosodott ki ez a hittévelygés, hogy ne mondjam herezis, hanem valamilyen tanfolyamon, biblia-mélyítő eseményen mételyeztek vele.
Megpróbálok egyszerű és közérthető lenni.
A
bosszú egy ügynek, egy kihágásnak, törvényszegésnek végleges elintézési módja. Méghozzá az elmarasztalt terhére és kárára, az igazságosság és méltányosság helyreállítása céljából.
Amikor az Úr bíróként mindenkit megítél a világ elmúltával, az örökkévalóságban való elszámoltatással
életre vagy
halálra, akkor beszélhetünk bosszúról azokkal szemben, akiknek
"kifizetetlen számlájuk" maradt.
A per a perbefogottakat, a bűnben megkeményedetteket célozza.
Viszont Krisztus keresztáldozatánál, éppen ez az állapot, mint elkerülendő veszély volt a cél, amit ki kellett küszöbölni mindazok számára, akik e
menekülő utat hittel megragadják.
Az Úr Jézus áldozatát pontosan ezért az
Atya bosszújának mondani dőreség, mert ha az lett volna, akkor
nem támasztja fel Fiát, hiszen a cél a megfizetés, igazságos bosszú éppen a halállal és az abban maradással nyert volna elégtételt.
Az Atya szíve a Golgotán
meghasadt, mert kimondhatatlanul szerette Jézust, engedelmes Egyszülöttét, de szükségszerűen el kellett fordulnia Tőle, amikor BŰNNÉ vált, mert szentsége nem tűrheti a szentségtelent.