Sámuel II. könyve 6. rész

1. Összegyűjté ezek után Dávid az egész Izráelnek színét, harmincezer embert.
2. És felkelvén, elméne Dávid az egész néppel együtt, mely vele vala, Júdának városába, Bahalába, hogy elhozza onnét az Isten ládáját, mely Névről, a Seregek Urának nevéről neveztetik, ki ül a Kérubok között.
3. És tevék az Isten ládáját új szekérre, és elhozák azt Abinádábnak házától, mely vala a dombon, és Uzza és Ahió, Abinádáb fiai vezetik az új szekeret.
4. Elvivék azért azt az Abinádáb házából, mely a dombon vala, az Isten ládájával, és Ahió a láda előtt megyen.
5. Dávid pedig és az egész Izráel népe örvendeznek vala az Úr előtt, jegenyefából való minden szerszámokkal, hegedűkkel, lantokkal, dobokkal, sípokkal és czimbalmokkal.
6. És mikor Nákonnak szérűjére jutának, kinyújtá Uzza az ő kezét az Isten ládájára, és megtartá azt; mert az ökrök félremozdították vala.
7. Ennekokáért felgerjede az Úr haragja Uzza ellen, és megölé ott őt az Isten vakmerőségéért: és meghala ott az Isten ládája mellett.
8. És bosszankodék Dávid, hogy az Úr ilyen romlással rontotta meg Uzzát, és nevezé azt a helyet Péres Uzzának, mind e mai napig.
9. Megfélemlék azért Dávid azon a napon az Úrtól, és monda: Hogyan jőjjön az Úr ládája én hozzám?
10. És nem akará Dávid magához vinni az Úrnak ládáját Dávidnak városába, hanem letéteté azt Dávid a Gitteus Obed Edom házánál.
11. És lőn az Úrnak ládája a Gitteus Obed Edom házánál három hónapig, és megáldá az Úr Obed Edomot és egész háznépét.
12. És megmondák Dávid királynak ilyen szóval: Megáldotta az Úr az Obed Edom házát és mindenét, a mije van, az Isten ládájáért. És elmenvén Dávid, elvivé az Isten ládáját az Obed Edom házától Dávid városába vígassággal.
13. Mikor pedig azok, a kik az Úr ládáját vitték, hat lépést mentek, áldozék ott egy ökröt és hízott borjút.
14. Dávid pedig teljes erejéből tánczol vala az Úr előtt, és gyolcs efódot övedzett magára Dávid.
15. Dávid azért és Izráelnek egész háza felvivék az Úr ládáját énekléssel és trombitaszóval.
16. Lőn pedig, hogy mikor az Úr ládája Dávid városába ért, Mikál, Saulnak leánya kinéz vala az ablakon, és látván, hogy Dávid király ugrál és tánczol az Úr előtt, megútálá őt szívében.
17. Mikor pedig bevitték az Úr ládáját, és elhelyezék azt az ő helyére a sátornak közepére, melyet számára Dávid felállíttatott: akkor áldozott Dávid egészen égőáldozatokat és hálaadó áldozatokat, az Úr előtt.
18. Mikor pedig elvégezte Dávid az egészen égőáldozatot, és a hálaadó áldozatot, megáldá a népet a Seregek Urának nevében.
19. És osztogattata Dávid mind az egész népnek, Izráel egész seregének, férfiaknak és asszonyoknak, mindenkinek egy-egy lepényt, egy-egy darab húst, és egy-egy kalácsot; és elméne mind az egész nép, kiki az ő házához.
20. Mikor pedig Dávid hazament, hogy megáldja az ő háznépét is: kijöve Mikál, a Saul leánya Dávid eleibe, és monda: Mily dicsőséges vala ma Izráel királya, ki az ő szolgáinak szolgálói előtt felfosztózott vala ma, mint a hogy egy esztelen szokott felfosztózni!
21. És monda Dávid Mikálnak: Az Úr előtt, ki inkább engem választott, mint atyádat és az ő egész házanépét, hogy az Úr népének, Izráelnek fejedelme legyek, igen, az Úr előtt örvendezém.
22. Sőt minél inkább megalázom magamat és minél alábbvaló leszek a magam szemei előtt: annál dicséretreméltóbb leszek a szolgálók előtt, a kikről te szólasz.
23. Ennekokáért Mikálnak, Saul leányának nem lőn soha gyermeke az ő halálának napjáig.

Mire figyelmezteti az Ige a Jézus Krisztusban bízót?
Először is arra, hogy az Úr Isten mindenek felett való Úr.
Ahhoz, hogy valaki üdvözüljön olyan Istenben kell hinnie, aki minimum két tulajdonsággal rendelkezik. Ez kell ahhoz, hogy segíteni tudjon az emberen.
A fogorvosos példát már leírtam, amikor a kislány kinyitja a száját a fogorvos előtt, mert tudja, hogy a fogorvos erős és okos bácsi és mert azt is tudja, hogy szereti őt.
Hatalom és szeretet.
Jézus Krisztusé MINDEN hatalom mennyen és földön. Jézus Krisztus nem azért jött, hogy elveszítse a bűnöst, hanem, hogy MEGMENTSE.
Higgy Jézusban és üdvözülsz!

Két rossz emberi magatartás a mai Igében:
Az első, hogy emberi erővel, szándékkal lehet segíteni Isten ügyét. (Péter is le akarta beszélni Jézust a kereszt útról). Ez Isten elleni tett, kárhozatos, a Sátántól való. Ettől a bűntől is szabadit az Úr Jézus. Keserves szabadítások ezek, mert folyton pofonok érkeznek a hit útján, amikor önmagamra támaszkodva teszem még a legszebb dolgokat is.
A másik a harag megtartása. Mikál is egy ember elvesztése miatt haragudhatott. Dáviddal indult a kapcsolata, majd Dávid menekülése közben új férje lett, akit megszerethetett.
(2Sámule.3. 15. Elkülde azért Isbóset, és elvéteté őt az ő férjétől Páltieltől, Láis fiától. 16. És vele ment az ő férje is, sírva követvén őt Bahurimig; és ott mondá néki Abner: Eredj, menj vissza; és haza tére.)
Az ő elvesztését nem tudta kiheverni és amint lehetősége nyílt gyűlöletének a kifejezésére, meg is tette Dávid iránt, de ezzel az Úr iránt is megtette ezt.

Mt 6,12 És bocsásd meg a mi vétkeinket, miképen mi is megbocsátunk azoknak, a kik ellenünk vétkeztek;

2Sám 7:
„1. Amikor a király már a palotájában lakott, és az Úr mindenfelől nyugalmat adott neki ellenségeitől,
2. ezt mondta a király Nátán prófétának: Nézd, én cédruspalotában lakom, az Isten ládája pedig sátorlapok között lakik.
3. Nátán ezt mondta a királynak: Tedd meg mindazt, ami szándékodban van, mert veled van az Úr!
4. De még azon az éjszakán az történt, hogy így szólt az Úr igéje Nátánhoz:
5. Menj, és mondd meg szolgámnak, Dávidnak, hogy ezt mondja az Úr: Te házat akarsz nekem építeni, hogy abban lakjam?
6. Hiszen attól kezdve, hogy kihoztam Izráel fiait Egyiptomból, nem laktam házban mindmáig, hanem csak hajlékomban, a sátorban jártam.
7. Amíg csak együtt jártam Izráel fiaival, mondtam-e egy szóval is Izráel bármelyik törzsének, amikor azt parancsoltam, hogy pásztorolják népemet, Izráelt: Miért nem építettetek nekem cédrusházat?
8. Most azért ezt mondd szolgámnak, Dávidnak: Ezt mondja a Seregek Ura: Én hoztalak el a legelőről, a juhnyáj mellől, hogy fejedelme légy népemnek, Izráelnek.
9. Veled voltam mindenütt, amerre csak jártál, kiirtottam előled minden ellenségedet. Olyan nagy nevet szereztem neked, amilyen neve csak a legnagyobbaknak van a földön.
10. Helyet készítettem népemnek, Izráelnek is, és úgy ültettem el ott, hogy a maga helyén lakhat. Nem kell többé rettegnie, és nem nyomorgatják többé a gonoszok, mint kezdetben,
11. attól a naptól fogva, hogy bírákat rendeltem népemnek, Izráelnek, és nyugalmat adtam összes ellenségedtől. Azt is kijelentette neked az Úr, hogy az Úr akarja a te házadat építeni.
12. Ha majd letelik az időd, és pihenni térsz őseidhez, fölemelem majd utódodat, aki a te véredből származik, és szilárddá teszem az ő királyságát.
13. Ő épít házat nevem tiszteletére, én pedig megerősítem királyi trónját örökre.
14. Atyja leszek, és ő a fiam lesz. Ha bűnt követ el, megfenyítem férfihoz illő bottal és embereknek kijáró csapásokkal.
15. De nem vonom meg tőle szeretetemet, ahogyan megvontam Saultól, akit eltávolítottam előled.
16. Így a te házad és királyságod örökre megmarad, és trónod örökre szilárd lesz.
17. Nátán pontosan e beszéd és látomás szerint beszélt Dáviddal.
18. Ekkor bement Dávid király az Úr színe elé, leült, és ezt mondta: Ki vagyok én, Uram, ó, Uram? És mi az én házam népe, hogy eljuttattál engem idáig?
19. Sőt még ezt is kevesellted, Uram, ó, Uram, és a távoli jövőre is tettél ígéretet szolgád házának, ezzel is az embert tanítva, Uram, ó, Uram!
20. De miért beszélne tovább Dávid, hiszen te ismered szolgádat, Uram, ó, Uram!
21. A te ígéreted és szándékod szerint vitted véghez mindezeket a hatalmas dolgokat, hogy megismertesd azokat szolgáddal.
22. Ezért vagy te oly nagy, Uram, ó, Uram! Senki sincs hozzád fogható, sőt nincs is rajtad kívül Isten, egészen úgy, ahogyan hallottuk fülünkkel.
23. Van-e még egy olyan nemzet a földön, mint a te néped, Izráel, amelyért elment Isten, és kiváltotta, hogy az ő népe legyen, és nevet szerzett magának azzal, hogy nagy és félelmes dolgokat vitt véghez, amikor kiűzött nemzeteket és isteneiket a nép elől, amelyet kiváltottál magadnak Egyiptomból?
24. Így erősítetted meg magadnak népedet, Izráelt, hogy örökké a te néped legyen, te pedig, Uram, az Istenük lettél.
25. Most azért, Uram Isten, tartsd meg örökké azt az ígéretet, amelyet szolgádnak és háza népének tettél, és tégy úgy, ahogyan ígérted!
26. Akkor nagy lesz a te neved örökké, mert ezt mondják: A Seregek Ura Izráelnek az Istene! Szolgádnak, Dávidnak a háza pedig szilárd lesz színed előtt.
27. Te, ó Seregek Ura, Izráel Istene, ezt a kijelentést adtad szolgádnak: Megépítem házadat! Ezért volt bátorsága szolgádnak, hogy ilyen imádsággal imádkozzék hozzád.
28. Valóban, Uram, ó, Uram, te vagy az Isten, és igazak a te ígéreteid. Te ígérted szolgádnak ezt a jót.
29. Áldd meg azért kegyelmesen szolgád házát, hogy örökké színed előtt legyen, mert te ígérted ezt, Uram, ó, Uram! Mert a te áldásoddal szolgádnak háza örökké áldott lesz!”

Minden a legnagyobb rendben, milyen jó időszaka ez a Krisztusban hívő életnek.
Ilyenkor jöhetnek a gondolatok, hogy mit tehetek még én az Istennek? Ennek van egy rossz következménye, az Úr elkezd zsugorodni. Minnél nagyobb házat építek én neki, annál kisebb lesz Ő.
Dávid megkérdezi Nátánt, kikéri a próféta véleményét. Miért teszi, hiszen szép gondolat a templom építés?

Mert az Úrra tekintve akarja ezt is megtenni. Helyén valóan.
És akkor az Úr Nátánnak kijelenti, hogy még mindig nem arról van szó kicsiny ember, hogy te mit tehetsz értem, hanem arról, hogy ki vagyok én és mit tettem és teszek érted.

Az a példa jut eszembe, amikor a szülő a gyermekével pogácsát süt az apa pénzéből, az apa lakásában, az apa tűzhelyén, az apa receptje alapján, az apa segítő kezeivel és miután a gyermek jól lakott a l sikerült pogiból, ránéz az apjára és megkérdezi tőle:
"Süssek neked is pogácsát?"


Ebből a rossz gondolatból kellett először Dávidnak gyógyulnia, hogy utána az Úr megengedje, hogy építsen Neki házat, de nem földi házat, hanem örökké való otthont a leszármazottjában, az utódában, Jézus Krisztusban!

Ami még fontos számomra, hogy az Úr látja mindenkinek a terhelhetőségét és nem terheli túl az embert. Dávidnak ennyi feladat adatott, nagyon sok, de nem minden!

Sámuel II. könyve 8. rész

1. Ezek után megveré Dávid a Filiszteusokat, és megalázá őket: és elfoglalá Dávid a Filiszteusok kezéből Méteg Ammát.
2. És megveré a Moábitákat is, és kötéllel méré meg őket, lefektetvén őket a földre; két kötéllel méré azokat, a kik megölendők, és egy teljes kötéllel azokat, a kik életben hagyandók valának; és a Moábiták Dávidnak adófizető szolgái lőnek.
3. Megveré Dávid Hadadézert is, Réhóbnak fiát, Czóbának királyát, mikor elméne, hogy hatalmát kiterjessze az Eufrátes folyó vizéig.
4. És foglyul ejtett Dávid közülök ezer és hétszáz lovagot, és húszezer gyalog embert; és inaikat elvagdaltatá Dávid minden szekeres lovaknak és csak száz szekérbe valót hagyott meg közülök.
5. Eljövének pedig a Siriabeliek Damaskusból, hogy megsegítsék Hadadézert, Czóbának királyát; és levága Dávid a Siriabeliek közül huszonkétezer férfit.
6. És helyeze Dávid állandó sereget a damaskusi Siriába; és a Siriabeliek Dávidnak adófizető szolgái lettek. És megoltalmazá az Úr Dávidot valahová megyen vala.
7. És elvevé Dávid az arany paizsokat is, melyek Hadadézer szolgáin valának, és bevivé azokat Jeruzsálembe.
8. Hoza annakfelette Dávid király a Hadadézer városaiból, Bétákhból és Berótaiból felette igen sok rezet.
9. Mikor pedig meghallá Tói, Hamát királya, hogy megverte Dávid Hadadézernek minden seregeit;
10. Küldé Tói Jórámot, az ő fiát Dávid királyhoz, hogy békességesen köszöntse őt, és áldja, hogy harczolt Hadadézer ellen és megverte őt (mert Hadadézer Tóival is hadakozik vala). És a Tói fia kezében aranyból, ezüstből és rézből való edények valának,
11. Melyeket Dávid király az Úrnak szentele, azzal az ezüsttel és aranynyal együtt, a melyet az Úrnak szentele mind ama népektől, a kiket meghódoltatott;
12. A Siriabeliektől, Moábitáktól, az Ammon fiaitól, a Filiszteusoktól, az Amálekitáktól és a Réhób fiától, Hadadézertől, Czóbának királyától nyert prédából.
13. És hírnevet szerze Dávid, a mikor visszatért, miután a Siriabelieket leverte a sós völgyben, tizennyolczezeret.
14. Az Idumeusok közé is állandó sereget rendele, egész Idumeába állandó sereget rendele, és az Idumeusok mind Dávid szolgái lettek. És megoltalmazá az Úr Dávidot, valahová megyen vala.
15. Uralkodék azért Dávid az egész Izráelen, és szolgáltat vala Dávid az egész nép között ítéletet és igazságot.
16. Fővezére volt Joáb, Sérujának fia, Jósafát pedig, Ahiludnak fia, emlékíró vala.
17. Sádók pedig, Akhitóbnak fia, és Akhimélek, Abjátárnak fia papok valának, és Sérája íródeák.
18. Benája Jéhójadának fia, a Kereteusok és Peleteusok előljárója, a Dávid fiai pedig fők valának.

Dávid győzelmeket arat. Mi ennek az eredet? Az, hogy Istent annak látja, aki valójában és imádságban szoros kapcsolatban van vele.
A hívő ember harcaiban ugyan ez a győzelem kulcsa.
A támadások jönnek. Az Ige és az imádság nem arra való, hogy ezzel megmeneküljünk a támadásoktól, ez felkészítés a harcra.
Jönnek az ellenséges csapatok. Egy legyőzetett, de jön a következő.
Dávid az elfoglalt területekre helyőrséget állít. Ismeri az Urat, ezért ismeri az ellenséget is, aki kész arra, hogy visszatérjen és a már megszabadított területet újra megtámadja.

Mit jelent ez egy hívő ember számára?
Az egyik, hogy harctéren élünk. A másik, hogy győztes harcokat lehet vívni.
A harmadik, hogy több irányból is jöhet egyszerre a támadás. A negyedik, hogy a már felszabadított területeket is védenünk kell, mert az ellenség kész arra, hogy megtámadjon ezeken a pontokon is.
A negyedik, hogy ebben a harcban a gyermekekre nézve is van ígéret.

Kérdések:
Ismered már az Urat? Mennyire ismered Őt? Kinek látod Jézus Krisztust?
Mennyi időt szánsz csendességre? Mennyi időt adsz arra, hogy dícsérd Őt, azért aki?
Mennyi időt szánsz arra, hogy az eddigi győzelmekért hálát adj?
Mik a te ellenségeid? Ismered a bűneidet? Néven tudod nevezni ezeket, mint Dávid az ellenséges népeket? Ugyan ilyen keményen bánsz a bűneiddel?
Vannak "helyőrségeid"? Tudod, hogy a már szabad területeket is védeni kell? Tudod, hogy ott is figyelmesnek és ébernek kell lenni, ahol Jézus Krisztus uralkodik, mert az ellenség kész rádtöni ezeken a területeken is? Használsz erőket arra, hogy megerősitsd a hited?

2Sám 11:
„1. Egy esztendő múlva, abban az időben, amikor a királyok háborúba szoktak vonulni, elküldte Dávid Jóábot szolgáival meg egész Izráellel együtt. Pusztították az ammóniakat, és körülzárták Rabbát. Dávid azonban Jeruzsálemben maradt.
2. Egyszer estefelé, amikor Dávid fölkelt a fekhelyéről, és a királyi palota tetején sétált, meglátott a tetőről egy asszonyt, aki éppen fürdött. Az asszony igen szép termetű volt.
3. Dávid elküldött, és kérdezősködött az asszony felől. Ezt mondták neki: Betsabé ez, Eliám leánya, a hettita Úriás felesége.
4. Akkor követeket küldött Dávid, és magához vitette őt. Az asszony bement hozzá, ő pedig vele hált, aki éppen azelőtt tisztult meg tisztátalanságából. Azután hazament az asszony.
5. De az asszony teherbe esett. Ezért ezt az üzenetet küldte Dávidnak: Teherbe estem!
6. Akkor Dávid ezt üzente Jóábnak: Küldd hozzám a hettita Úriást! Jóáb el is küldte Úriást Dávidhoz.
7. Amikor Úriás megérkezett hozzá, megkérdezte Dávid, hogy jól van-e Jóáb, jól van-e a hadinép, és jól folyik-e a háború.
8. Azután ezt mondta Dávid Úriásnak: Menj haza, és mosd meg a lábadat! Úriás kiment a királyi palotából, és utána vitték a király ajándékát.
9. De Úriás a királyi palota bejárata előtt feküdt le urának a többi szolgájával együtt, és nem ment haza.
10. Amikor jelentették Dávidnak, hogy Úriás nem ment haza, ezt mondta Dávid Úriásnak: Hiszen útról jöttél! Miért nem mentél haza?
11. Úriás így felelt Dávidnak: A láda, meg Izráel és Júda sátrakban laknak; az én uram, Jóáb és uramnak a szolgái pedig a nyílt mezőn táboroznak. Hogyan mehetnék akkor én haza, hogy egyem, igyam, és feleségemmel háljak? Az életedre, a lelkedre mondom, hogy nem teszem ezt!
12. Akkor ezt mondta Dávid Úriásnak: Maradj itt még ma, és holnap elbocsátlak! Ott maradt tehát Úriás Jeruzsálemben aznap és másnap is.
13. Azután hívatta őt Dávid, hogy vele egyék és igyék, és leitatta őt. De este urának a szolgáival ment ki lefeküdni a fekvőhelyére, és nem ment haza.
14. Reggel azután levelet írt Dávid Jóábnak, melyet Úriással küldött el.
15. Ezt írta a levélben: Állítsátok Úriást az arcvonalba, ahol legerősebb a harc, azután húzódjatok vissza, hogy levágják, és meghaljon!
16. Így történt a város ostrománál, hogy Jóáb Úriást arra a helyre állította, amelyről tudta, hogy ott kemény harcosok vannak.
17. Amikor kitörtek a városbeli férfiak, és megütköztek Jóábbal, néhányan elestek a hadinép közül, Dávid szolgái közül. Meghalt a hettita Úriás is.
18. Jelentést küldött azért Jóáb Dávidnak az ütközet egész lefolyásáról.
19. Ezt parancsolta a küldöncnek: Ha elbeszéled az ütközet egész lefolyását a királynak,
20. és ha a király haragra lobban, és ezt mondja neked: Miért mentetek harc közben olyan közel a városhoz, hát nem tudtátok, hogy a várfalról lelőhetnek benneteket?
21. Ki ütötte agyon Abimeleket, Jerubbeset fiát? Egy asszony dobott rá a várfalról egy malomkövet, és ezért halt meg Tébecben. Miért mentetek olyan közel a várfalhoz? Akkor így válaszolj: Szolgád, a hettita Úriás is meghalt.
22. A küldönc tehát elment, és amikor megérkezett, jelentette Dávidnak mindazt, amit rábízott Jóáb.
23. A küldönc ezt mondta Dávidnak: Először erősebbek voltak nálunk azok az emberek, ránk törtek a mezőn, de mi visszaszorítottuk őket a kapu bejáratáig.
24. A várfalról azonban lövöldözni kezdtek szolgáidra az íjászok, és meghaltak néhányan a király szolgái közül. Szolgád, a hettita Úriás is meghalt.
25. Akkor ezt parancsolta Dávid a küldöncnek: Mondd meg Jóábnak: Ne tartsd ezt olyan nagy bajnak, mert a fegyver hol ezt, hol azt pusztítja el. Harcolj még erősebben a város ellen, és rombold le! Így biztasd őt!
26. Amikor meghallotta Úriás felesége, hogy meghalt a férje, Úriás, elsiratta az urát.
27. A gyász letelte után érte küldött Dávid, palotájába vitette; az pedig a felesége lett, és fiút szült neki. De az Úrnak nem tetszett, amit Dávid elkövetett.”

Számomra az a nagy figyelmeztetés, hogy nincs olyan, hogy "rosszalkodtam", meg olyan, hogy "csak egyszer hibáztam".
Ha valaki bűnben van, akkor minden tettére rányomja ez a bélyegét.
Elkezdődik a gonosz kívánsággal és a folyamat végén ott a halál.
Amíg nincs bűnvallás, amíg a "gyökér bűn" a kiinduló alap nincs felfeddve az Úr előtt, addig bűncselekményre, bűncselekmény jön.
Milyen nagy kegyelme Istennek, hogy Jézus Krisztusban ennek a bűn átoknak a törvényét megtörte.
Ki lehet lépni ebből a folyamatból! Van bocsánat az Úrnál, ezért nem kell végigjárni a halálig ezt az utat.
Hívő életünk mélységét mutatja, hogy meddig mész el ezeken az utakon, mikor látod meg a villogó piros lámpát, mikor vagy hajlandó az Úr ítéletét elfogadni, tőle bocsánatot kérni, szabadulásért könyörögni és hinni hogy Jézus Krisztusnak van hatalma a bűneink felett is!
Ez karácsony igazi öröm üzenete! Nem kell elveszni a bűn folyamában, mert bejött a földi világunkba a Szabadító!
Dícsőség a Báránynak!

Mondjuk ez elgondolkodtató, hogy Dávidtól jó ötlet volt-e Mikált elszakítani a férjétől, miközben neki meg lett két másik felesége. Megint itt ez az idegesítő tulajdonsága a Bibliának, hogy nincs levonva a tanulság, nincs odaírva, hogy igaza volt-e Dávidnak vagy sem. Mikor visszakéri Mikált, nem a köztük lévő meghitt kapcsolatra hivatkozik, hanem a sok skalpra, amit megszerzett érte. Ez sem túl érzelemgazdag dolog. Már az is mennyivel szebb lett volna, ha azt mondja, hogy kérem vissza Mikált, aki annakidején mellémállt a saját apjával szemben.
Nekem nagyon tetszett ebben a részben az, hogy Dávid teljes erejéből táncolt. Az milyen lehet? :).

Ezt nagyon jól összefoglaltad. Jaj, ha én

Azt olvastam egy magyarázatban, hogy Dávid a királyságát akarta megerősíteni azzal, hogy Saul lányát visszahozatta.

Mindig bűnbe kerül a hívő ember is, ha gondolatait, cselekedeteit abból a megfontolásból indítja, hogy még biztosabbá tegye az üdvösségét.
Isten Jézus Krisztusban megígérte, hogy az Övéi vagyunk.
Dávidnak az volt az ígéret, hogy Izrael királya lesz.
Amikor nyomorgatás volt és emiatt ezt nem hitte, vagy amikor fenn volt a csúcson és Mikál visszahozatalával megint csak azt mutatta ki, hogy kell még az emberi biztosíték a királyságra még azon az áron is, hogy elszakítja a szerelmes férjt-feleséget egymástól, akkor kiesett az ígéretből. Nem hitt Istennek! Ezt mutatta mind a két tett.
Innen kezdve ezek a tettek, még ha elsőre jónak is tüntek, bajt hoztak rá és a környezetére, mert nem abból a biztos nyugalomból származtak, hogy én az Úré vagyok.




hááát igen, én szeretek táncolni, de a szexualitás, az alkohol kicsit elveszi a kedvem, nem tudok így táncolni teljes feloldódással

Te Jézus Krisztusé vagy, mert átélted már, amiről írtam és ezen az úton haladva Hozzá kerülsz, miután jókat csatáztál magadért, másokért.

:):). Igen!
(amúgy érdekességképpen ideírom, hogy én nem használok kalauzt, és ebből a topikból értesültem, hogy sikerült utolérnem a református napiigét).

Felmerült bennem egy hülye kérdés, és úgy gondoltam, ez a hely pont az ilyeneknek van.

"Ki ütötte agyon Abimeleket, Jerubbeset fiát? Egy asszony dobott rá a várfalról egy malomkövet, és ezért halt meg Tébecben. Miért mentetek olyan közel a várfalhoz? Akkor így válaszolj: Szolgád, a hettita Úriás is meghalt."

A Jerubbeset az a Gedeon?? Az én Károlimban ráadásul Jerubbóset. A -bóset(-beset), az ugyanaz, mint a -baál?? Vagy hülye vagyok, és Abimelek nem Gedeonnak volt a fia. Még ez lehet .

Szia Kamilla!

Passzolom a kérdést, a történet nagyon hasonló, ill. a név is.

De ettől függetlenül lehet ez a férfi más valaki. Abimelek uralkodó volt, király, amikor meghalt. Dávid is király volt, amikor Úriást elköldte a csatába.

Passz....

Ez a pár vers is érdekes:



Úgy tűnik, mintha nem is lett volna szükség rá, hogy Dávid odamenjen, de Jóáb mégis szólt neki... Miért??

Talán mert tudott valamit a hűségről, meg arról, hogy mit jelent másodiknak lenni. Tudod, mint a vőlegény barátja.

Nna, ma eljutottunk ahhoz a részhez, ahol Dávid kifejezett parancsa ellenére Joáb megöli Absolont. Ennyit a hűségről. Ennyit az emberi hűségről.
De Absolon sorsa azt is eszünkbe juttathatja, hogy bármennyire igyekszik is az apja megmenteni, az Úr másképp dönt, mert Absolon nem vette szívére azt, amit, Dávid nagyon jól tudott, hogy senki sem emelhet büntetlenül kezet az Úr felkentjére.

Az ÚSZ-i napi igéből meg ez ragyog fel nekem: Lk. 2, 52:
"Jézus pedig gyarapodott bölcsességben, testben, Isten és emberek előtt való kedvességben." Elképzelem, mennyire kedves lehetett Jézus: egy olyan gyerek, akiben semmi bűn nincs. Csodálatos lehetett őt úgymond "nevelni".
Aztán meg olyan szomorú olvasni, hogy a családja mennyire nem értette meg őt. Mária is megkapja a csodálatos kijelentéseket, aztán meg, amikor felnő, azt mondják róla, hogy őrjöng. Meg az is milyen szégyenletes, hogy csak feltámadása után ismerik fel, ki volt ő valójában. Ennyit a hűségről!

Joábról az a természetem jut eszembe, amelyik "besegít" az Úrnak.
Itt van ez az Absolon, aki már annyi galibát okozott, milyen egyszerű most elintézni.
Biztos gyenge a király , hogy azt kérte, ne bántsuk a fiát! (lehet, hogy még őt is szereti Dávid, de ez érthetetlen Joáb számára a történtek után)
Jobb lesz, ha nem létezik többet ez a fiú.

Milyen jó, hogy az Atya nem így gondolkozik irányunkba. Ha minden "Absoloni tettünk" után, amikor hajunknál fogva lógunk egy ágon véget vetne az életünknek, akkor már sokszor feküdtünk volna saját vérünkben.

Joáb számomra az a Péteri természet, ami annyi nyomorúságot okoz az Isten Országának.

Jézus felnevelkedéséről nekem is ez jutott eszembe.
Milyen nagyszerű lehetett egy ilyen bölcs, termetre is szép és kedves fiú mellett anyának és nevelő apának lenni.

Igen, bár arról, hogy termetre is szép volt, nekem az jut eszembe, amit egyszer egy termetre is szép évfolyamtársam kérdezett:
Miért ne lehetett volna Jézus kicsi, köpcös, kopasz és dongalábú?