2007. augusztus 24. péntek
Mt 6,25-34.
Jézus szavai: 25 "Ezért mondom nektek: ne aggódjatok életetekért, hogy
mit egyetek, és mit igyatok, se testetekért, hogy mivel ruházkodjatok.
Nem több-e az élet a tápláléknál, és a test a ruházatnál? 26 Nézzétek
meg az égi madarakat: nem vetnek, nem is aratnak, csűrbe sem takarnak,
és mennyei Atyátok eltartja őket. Nem vagytok-e ti sokkal értékesebbek
náluk? 27 Aggódásával pedig ki tudná közületek meghosszabbítani életét
csak egy arasznyival is? 28 Mit aggódtok a ruházatért is? Figyeljétek
meg a mezei liliomokat, hogyan növekednek: nem fáradoznak, és nem
fonnak, 29 de mondom nektek, hogy Salamon teljes dicsőségében sem
öltözködött úgy, mint ezek közül akár csak egy is. 30 Ha pedig a mező
füvét, amely ma van, és holnap a kemencébe vetik, így öltözteti az
Isten, nem sokkal inkább titeket, kicsinyhitűek?" 31 "Ne aggódjatok
tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? - vagy: Mit igyunk? - vagy: Mit
öltsünk magunkra? 32 Mindezt a pogányok kérdezgetik; a ti mennyei
Atyátok pedig tudja, hogy szükségetek van minderre. 33 De keressétek
először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak
nektek. 34 Ne aggódjatok tehát a holnapért, mert a holnap majd aggódik
magáért: elég minden napnak a maga baja."
ISTEN GONDVISELÉSE
Nézzétek meg az égi madarakat: nem vetnek, nem aratnak, csűrbe sem
takarnak, és mennyei Atyátok eltartja őket. Nem vagytok-e ti sokkal
értékesebbek náluk? (Mt 6,26)
Röviddel házasságkötésünk előtt férjem elveszítette állását. Két
hónappal később terhes lettem, még ekkor se volt egyikünknek sem
munkahelye. Ennünk kellett, fizetnem kellett havonta az orvosi
vizsgálatokért, és minden egyéb költségünket is állnunk kellett. Nehéz
időszak volt ez mindkettőnk számára.
Isten azonban valamiképp belépett körülményeinkbe, és betöltötte minden
szükségünket. Amikor alig volt mit ennünk, Isten küldött valakit, aki
ennivalót hozott. Amikor az egyik szombaton éppen azon tanakodtunk, mit
fogunk most enni, egyik rokonunk, aki eddig még meg sem látogatott
bennünket, családostul eljött hozzánk. Annyi ennivalót hoztak, hogy a
szomszédoknak is adhattunk. Még azon a héten egyik idős lelkészünk és
felesége a gyermek számára szükséges holmikkal ajándékozott meg.
Ezek a tapasztalatok arra tanítottak, hogy nem kell aggodalmaskodnunk,
mit együnk, mit igyunk, mivel ruházkodjunk, hiszen bízhatunk Istenben.
Talán nem látjuk, hogyan szolgál ez a javunkra, de tudhatjuk, hogy
Isten jelen van körülményeinkben, és gondot visel holnapjainkra.
Imádság: Drága Istenünk, adj hitet és bizalmat, hogy tudjuk, te
betöltheted minden szükségünket. Ámen.
Ha nem is látjuk hogyan, de Isten gondot visel rólunk.
Ndona Ouma (Nairobi, Kenya)
IMÁDKOZZUNK A MUNKANÉLKÜLIEKÉRT!
_________________ Én választottalak titeket.. Jn 15,16
|