MEGLÁTTA ŐT AZ ATYA

“Mikor pedig még távol volt, meglátta őt az ő atyja, és megesett rajta a szíve, és odafutván a nyakába esék és megcsókolgatta őt” Lukács 15,20-21

Isten mindenkit lát, de más az, amikor valakit meglát. A legkisebb vágyat, ami benned Felé mozdul, meglátja, és elindul eléd. Ha én egyet lépek, Ő százat. Ha mozdulok, Ő még inkább. Micsoda mozdulás volt a mennyben, amikor Isten elém futott Jézusban, a betlehemi jászolbölcsőn keresztül egészen a keresztig. A fiú nem tudja elmondani: “Tégy engem olyanná, mint a béreseid közül egy.” Belefojtja az Atya a mondatot. Már hozzák a ruhát, a gyűrűt, a sarut, vágják a hízott tulkot. Voltál-e már úgy, hogy olyan valóságosan körülvett Isten szeretete, hogy nem tudtál semmit mondani? Már csak egy mondat van a végén: “Kezdének azért vigadni.” A kisebbik fiúnál nincs a végén semmi befejezetlen történet, itt a végén egy csodálatos új kezdet van. “Kezdének azért vigadni.” Nem tudom, hogyan ismered az Atyát? Vajon még az Ő mozdulatlan arca tekint rád? Vajon nem azt várja-e még tőled, hogy kimond: “Atyám, vétkeztem!” Ez a mondat mindig nagyon rövid. Talán így hangzik: Atyám, hazudtam. Nem szerettem azt, akivel esküdtem. Atyám, öltem. Azt a harmadik gyermeket már nem akartam. Ha kimondanád, megváltozna a belső és külső életed. Szeretném az ének szavát mondani: “Vár Atyád szerelme.” A Golgota keresztjén kitárva van a két karja. Az első tékozló fiú a jobb lator. Ő kimondta: “Mi ugyan méltán” (Lk 23,41). Annyit jelent: “Vétkeztem!” Jézusnak ezzel a mondatával öleli magához őt az Atya: “Ma velem leszel a paradicsomban” (Lk 23,42). Akarod-e, hogy neked is mondja?!

JÖTTÉL VAGY HOZTAK?

“Ímé hoznak hozzá egy ágyban fekvő gutaütött embert. És látva Jézus azoknak hitét, monda a gutaütöttnek: Bízzál, Fiam! Megbocsáttattak néked a te bűneid.” Máté 9,2

Ebben a történetben voltak olyanok, akik jöttek, és volt egy ember, akit hoztak. Figyeljük meg Jézust, aki a legkisebb hitet is meglátja, ami bennünk van. Jézusnak szakértő szeme van, másképp lát és másképp hall, mint mi. Ő lélekszakértő, engedjük azért, hogy megvizsgáljon bennünket. Így mondja az Ige: “...látva azoknak hitét”. Jézus nem csak a bajt látja, hanem a jót is. A Jelenések könyvében olvashatjuk a gyülekezetekhez írott levelekben, hogy látja a jót is. Nem kritikus szemmel néz. Ő látja azok hitét, akik cselekszenek, akik hozzák a gutaütöttet. Imádságban vittél-e már gutaütött embert Jézus elé? Vagy valahol letetted útközben? Abbahagytad az érte való imádkozást, mert nem volt hited hozzá? Jézus látja, hogy ez a gutaütött ember semmire nem képes. Sokszor vagyunk olyanok, mintha gutaütöttek lennénk. Nem tudjuk megtenni, amit kellene. Jézus előtt nem lehet szimulálni. Ő tudja, mi az, amit nem akarok, de azt is, amit igazán nem tudok. Jézus nem kísérletezik velünk, nem küld tovább szakvizsgálatokra, csak ránk néz, és tudja, hol a baj. Azon a ponton, ahol tehetetlen vagy, neked is azt mondja Jézus: Bízzál, megbocsáttattak a bűneid! Jézus pontosan tudja, hogy a bűn tesz tehetetlenné. Valld be tisztátalan kívánságaidat, anyagiasságodat, hiúságodat, dicsvágyadat, hogy elhangozhassanak fölötted is Jézus bűnbocsátó szavai. Gyógyulj meg tehetetlenségedből. Engedd, hogy megáldjon a bűnbocsánat ajándékával, hogy azután látszódjon életeden Jézus Krisztus hatalma, dicsősége, szeretete

KELJ FÖL ÉS JÁRJ

“Hogy pedig megtudjátok, hogy az Emberfiának van hatalma a földön a bűnöket megbocsátani (ekkor monda a gutaütöttnek): Kelj föl, vedd a te ágyadat, és eredj haza.” Máté 9,6

Szeretném, ha szívetekbe zárnátok, hogy “az Emberfiának van hatalma”. Ezt megtudhatod abból, hogy Jézus nem csak beszél, hanem cselekszik is. Cselekedetei igazolják a szavait. Még az Ördögök is engednek Néki, a tisztátalan lelkek, a betegség, a természeti világ, a szelek, a tenger. A tanítványok is azt kérdezik: “Kicsoda ez?!” (Mt 8,27). Gondolj arra, hogy együtt élhetsz Valakivel, Akinek van hatalma. Van hatalma a gutaütött életed fölött, a tieid élete fölött, a munkatársaid, a pénzed, az anyagiak fölött. Ő mondja most neked és nekem: Vedd fel a te ágyadat, és járj. Ami eddig soha nem ment, nem sikerült, most kezdd el hittel. A gutaütött ember felkelt és hazament. Tudott menni! Te is tudsz majd engedelmeskedni, szeretni, szolgálni, megalázkodni. Akarod-e? Minden ezen múlik, mert Jézusnak nincs hatalma a te nem akarásod fölött. Mert ezt a szabadságot Isten adta az embernek. “A sokaság pedig, ezt látván, elálmélkodék, és dicsőíté az Istent, hogy ilyen hatalmat adott az embereknek.” Csak ennyit értettek? Ez az ember nem ember, hanem Isten Fia. Neki nem volt könnyű kimondani, megbocsáttattak a te bűneid, mert Neki ez az életébe került. Ma hajtsuk meg fejünket Előtte, Aki az Ő keresztjének vére által eltörölte a múltat, aki feloldozott kötelékeinkből, és aki tud és akar segíteni mindazokon, akik akarják, és akik segítségül hívják az Ő nevét. Kiálts Hozzá bizalommal, hogy meggyógyult ember lehess.

LÁTNI AKARJUK A JÉZUST

“Néhány görög is volt azok között, akik felmentek az ünnepre, hogy imádkozzanak. Filephez mentek és kérék őt, mondván: Uram, látni akarjuk a Jézust.” János 12,20-21

A görögök, akik eljöttek Jeruzsálembe az ünnepre, azt a hitetlen világot jelképezik, amelyik mindig ezzel az igénnyel jön a tanítványokhoz: látni akarják Jézust. Látni, és nem hallani. Pedig: “A hit hallásból van” (Róm 10,17). Vegyük komolyan a világnak felénk való igényét. A gyakorlati életünknek a gyümölcseiben akarja látni ez a világ Jézust. Istennek, Jézusnak nincs teste, az övéi - te meg én - a Krisztus-test. Sokszor mondják emberek: ne minket nézzetek! Hol nézzék Jézust, ha nem bennünk? Pál apostol azt mondotta: “Legyetek az én követőim, mint én a Krisztusé” (1Kor 11,1). Azt kellene mondanunk: nézzetek minket, bennünk él Krisztus. Ne hárítsuk el a felelősséget! Ennek a szegény világnak joga van arra, hogy lássa benned és bennem a Krisztust. Mi Jézus halálának a gyümölcsei vagyunk. Azért mondta Jézus, hogy most már nem bennem, hanem a gyümölcseimben keressetek. A hívő emberben kell hogy láthatóvá legyen az élet. Mégis, hol? Az Ige mondja, hogy mindegyikőtök szentségben bírja a maga edényét, a maga sátorházát. Akiben Isten Lelke lakik, az szent sátor. A szentek szentje Isten gyermekének a lényege. Be szoktál járni oda, amikor imádkozol? A Vele való közösségbe, abba a csodálatos mennybe. “Járuljunk bizalommal a kegyelem királyi székéhez” (Zsid 4,16). Akkor lesz az életed hiteles bizonyságtétel Jézusról, ha közel kerülsz Hozzá, ha Vele élsz. Amikor Mózes lejött a hegyről, az Istennel való közösségből, arcának bőre úgy sugárzott, hogy nem tudtak ránézni, mert Istennel beszélt.

A SZENTÉLY

“Akik Őrá néznek, azok felvidulnak.” Zsoltár 34,6

A Sátán nem akarja, hogy ragyogó arccal járj ebben a világban. Mindent megtesz, hogy Isten közelébe ne juss. Vajon ha kijössz a csendességedből, meglátják-e, hogy ez az ember világosságot hozott? A világosság szentek szentjéből átsugárzik a szentélybe, és onnan a pitvarba. A szentély a lelked, az érzelemvilágod, az akaratod, a gondolataid. Ha Jézus benned lakik, az egész gondolkozásod más lesz. Másképp vélekedsz emberekről, családról, anyagiakról, munkahelyi problémákról. Másképp nézel azokra, akiket eddig ki sem bírtál. Akkor megjelenik benned Istennek a minden emberi értelmet felülhaladó szeretete. Mert a szentek szentjéből a szentélybe árad az Úr Jézus lelkülete. Csinálsz dolgokat, amiket addig nem akartál, mert Ő akarja csinálni. Összetörik a kemény, makacs nemakarásod. Mert más övez fel téged, és oda mégy, ahová nem akarsz (Jn 21,18 ). A pitvart, külső életedet vajon Isten Szentlelke alakítja-e? A szemed nézését, a szájad mozdulását, az arcvonásaidat? Belülről kifelé árad a fény. Ne kívülről próbálj magadon változtatni - mindenki érzi, hogy hamis. Nem érzed, hogy sok torz van még a külsődön, ami nem egyezik azzal a személyiséggel, Aki benned lakik? A pitvarban láthatják a görögök, a külső életeden keresztül látja a világ Jézust. Isten azért nem ragadott el, és vitt még haza bennünket, mert rajtunk és bennünk is végzi tisztító munkáját. A világ követeli: “Látni akarjuk a Jézust!” Ha bennünk él, tartozunk azzal, hogy láthatóvá tegyük számukra! Menj be a szentek szentjébe, kezdd el Őt csodálni, imádni, hogy átragyoghasson Jézus élete a te halandó életeden keresztül!

FÖLDBE ESETT GABONAMAG

“Bizony, bizony mondom néktek, ha a földbe esett gabonamag el nem hal, csak egymaga marad.” János 12,24a

Számunkra a körülmények, a család, a munkahely az a föld, amibe Isten vetett. Nem véletlenül vagyunk ott, ahol vagyunk. Nem véletlenül születtünk abba a családba, amelyikbe beleszülettünk. Mint gabonamag beleestél-e már abba a földbe, ahová Isten vetett? Van olyan ember, aki nem vállalja a földjét. Lázad ellene, mindig úgy érzi, ezt nem lehet kibírni. Ha elégedetlen vagy a földdel, ahová Isten vetett, annyit jelent, nem akarsz belehullani. Beleestél-e már, Isten kezéből fogadtad-e a földed? Sokszor voltak életemben nagyon nehéz dolgok. Csak addig volt az, amíg harcoltam vele. Amikor kimondtam: jöjjön, amit az Úr nekem szánt, félig megoldódott. Ne akard az embereket magad körül megváltoztatni. Nem lesznek elviselhetőbbek. Isten megdicsőíttetésének a módja és hogyanja: a gabonamag földbe esik, hogy elhaljon. Ez a cél! Jézus, az Istentől küldött gabonamag beleesett abba a földbe, aki én vagyok. Abban, hogy az Úr Jézus látható legyen rajtam keresztül, óriási akadály lehet külső, belső életem. Ahhoz, hogy a gabonamagból élet lehessen, a buroknak rothadni, pusztulni kell. A külső és belső buroknak meg kell semmisülnie. Isten azért vetett így az élő maggal, a benned lakozó Krisztussal körülményeidbe, hogy engedd mindazt elpusztulni, ami akadályozza Jézust abban, hogy látható legyen az életedben. Földbe esett gabonamag vagy már? Lehet, az a baj, nem estél még bele. Nagyon kérlek, ne állj tovább ellent, ne akarj mindenképpen a föld színére kerülni. Ne ellenkezz azzal, ami veled történik, mondj igent mindenre.

ELHAL

“Ha pedig elhal, sok gyümölcsöt terem.” János 12,24b

Úgy örülök, amikor a magvetésről beszélhetek, és a magvetést végezhetem. Bekerül a mag a földbe, és kezdődik a munka. A föld nedvessége és minden, ami a földben van, támadja a belső magot. Talán mondod is, hogy mindenki engem támad és ellenemre van. Hogy kellene elhalni, mire nézve kellene elhalni? A többiekkel szemben támasztott jogaidra, igényeidre nézve. Mert azért annyit én is megkövetelhetek, hogy néha egy kis csend legyen körülöttem. Elhalt már a hiúságod? Észre sem vesszük, milyen hamar kiugrik belőlünk a dicsekedés. Onnan tudhatom, hogy valami még nem halt el, ha megmozdult. Ha halott volna, nem mozdulna meg. Jézus tisztasága, szeretete jobban átragyoghatna életeden keresztül, ha nem mozdulna meg újra a sértődékenységed. Valaki így mondta: nem szólok egy szót sem, csak belül. Mindegy, szól vagy nem, elég, ha gondolta: megmozdult. Nem vetted még észre, hogy Isten minden embert megtervezett számodra, aki körülötted él? Senki más nem tud úgy bosszantani, csak pont az, aki mellettem él. Fogadd el, hogy ezek az emberek a legjobbat munkálják benned: a halált. “Ha a földbe esett gabonamag el nem hal, csak egymaga marad.” Láttunk már olyan kukoricaszemet vagy borsót, hogy kívül maradt a földön. A többi csírázott és kikelt, addig az ott feküdt egyedül. Az önző élet gyümölcstelen. Nem akarja feladni magát. Elszakad az emberektől, Istentől. Milyen rettenetes lenne, ha így jutnál életed végére, ha így kellene bemenned Isten országába. Mi lesz a családoddal, azokkal, akiket Isten szívedre helyezett?!

SOK GYÜMÖLCS

“Ha pedig elhal, sok gyümölcsöt terem.” János 12,24b

Jézus elsősorban önmagáról beszél, saját életéről, mint földbe esett gabonamagról. Isten vetette azok közé a körülmények közé, ahol élt. Nem voltak könnyű körülmények. Nem volt könnyebb, mint a tied. Senki nem értette Jézust, a családja sem, a papi fejedelmek sem, a világ sem. Ő mégis engedelmes volt. Egyre teljesebben elhalt, egészen a kereszthalálig. Te és én az Ő gyümölcsei vagyunk. De a gyümölcs nem olyan, mint a fa. Az alma sem olyan, amikor leesik. Csak ha belekerül a földbe, és elhal. Akkor a fa mellett egy kis almafa növekedik. Ha Jézusból való vagy, ugyanaz az utad. Beleesni a körülményeidbe, és ott elhalni. Akkor terem sok gyümölcsöt az életed. És akkor kit látnak? Téged? Nem! Jézust! Ess hát bele a földedbe, amelyik minden részletében azért adatott, hogy belehalj, hogy Jézushoz hasonló lehess! Minden élet halálon megy át. Így mondja Pál a 2Kor 4,12-ben: “Azért a halál mi bennünk munkálkodik, az élet pedig ti bennetek.” Amikor hagyod magadban munkálkodni a halált, akkor fog másokban munkálkodni az élet. Ne higgyétek, hogy olcsó dolog az, hogy emberek felébredjenek körülöttünk. Ott valakiben mindig munkálkodik a halál. Nincs mennyei tűz, ha nincs az oltáron áldozat! Akarsz-e az oltáron áldozat lenni? Hajlandó vagy-e magadat feladni, hogy mások élhessenek körülötted?! Köszönd meg az Úrnak, hogy mindent célirányosan, akarata szerint rendezett úgy az életedben, hogy ami belőled való, az a halálba kerüljön, és minden, ami Belőle való, megvalósuljon, és láthatóvá legyen rajtad keresztül.

ATYA-ANYA ISTEN

“Hát elfeledkezhetik-é az anya gyermekéről, hogy ne könyörüljön méhe fián? És ha elfeledkeznének is ezek: én terólad el nem feledkezem.” Ézsaiás 49,15

Az Atya Istennek anyai szíve van. Egyben mind a kettő. A földi legnagyobb szeretet az anyai szeretet. A földön senki nem fog így szeretni. De az a mennyei szeretet, az Atya-Anya Istennek a szeretete sokkalta, összehasonlíthatatlanul nagyobb. Hihetetlen szeretet volt Istenben, amikor embert teremtett. Méghozzá saját képére. Anyák napján mindig eszembe jut, hogy mekkora kockázat gyermeket vállalni. Az a gyerek a szívem egy része. Az anya jobban szereti gyermekét, mint magát. De azt is tudod, hogy senki nem okozhat neked olyan fájdalmat, mint a gyermeked. Olyan megrázó, hogy Isten ezt a kockázatot is vállalta. Téged és engem teremtett. Vállalt! Mérhetetlenül szeret, hiszen elmondta az Igében: “Én terólad el nem feledkezem.” Isten az anyai szeretethez méri az isteni szeretetet. Az ember otthagyta Istent. Saját útjára tért, saját akarata szerint élt. Fájdalmat okozott az Atya-Anya Istennek. Látjátok, így kezdődik a kereszt. Amikor az első emberpár a bűnt elkövette, akkor kezdődött a kereszt Isten szívében. Nem akkor, amikor a Golgotán felállították. A kereszt már ott volt az elhagyott Atya szívében. Amíg bűnös ember lesz a földön, addig szenved Isten. Érted, tőled mennyit szenvedett már?! Mi olyan testemberek vagyunk. Csak azt értjük, amit szemeinkkel látunk. Isten emberré lett, olyan nyelven beszélt, mint mi. Úgy cselekedett ezen a földön, mint mi, csak éppen bűn nélkül. Láttad már a földön járni az élő szeretetet? “Nincsen senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja az ő barátaiért” (János 15,3).

ELTÖKÉLT SZÍV

“Dániel eltökélte az ő szívében, hogy nem fertőzteti meg magát a király ételével.” Dániel 1,8a

Isten nem nézi el népe életében a bűnt. Megtörténik a lehetetlennek hitt dolog: a babiloniai király megszállja Jeruzsálemet, és elviszi az Úr házának edényeit. Magukkal vitték az ifjakat is, akikben semmi fogyatkozás nem volt. Dánieltől kezdve napjainkig ugyanaz maradt a világ, az ifjak, a szépek kellenek, azokat kell megtanítani, átképezni. A legtöbb zsidó névben benne volt Istennek a neve, a gyermeknek Istenhez való köze. Új nevet adnak nekik, el kell felejteni a régit. Mások vagytok, semmi közötök az Úrhoz. Felejtsétek el! Más élet kezdődik. Hiába kaptak más nevet, nem ártott nekik. Lélekben ugyanazok maradtak, ha más néven hívták is őket. Dánielben ott volt az eltökélt szándék, hogy nem fertőzteti meg magát a király ételével. A király bálványáldozati húst evett. Dánielék tudták, ha ebből esznek, nincs közük tovább Istenhez. Amint keresztüllépem Isten parancsát, elvesztem a Vele való kapcsolatot. Mennyire bálványa a világnak az élvezet! Versenyt futnak emberek a dicsőségért, kitüntetésért. Isten gyermekei is esznek, mert nem határozták el szívükben, hogy ebből nekem nem kell. Kevés a Dániel, akinek szívében ott van az istenfélelem, az eltökéltség. Kevés hívő jár úgy, hogy semmiképpen nem eszik a világ ételéből. Veszedelmes helyen él ez a négy ifjú, idegen környezetben, messze Isten népétől. Itt nem kicsiben megy a játék. Ezért őket azonnal kivégezhették volna. Olyan bátor hitbeli szó volt ez, mint amikor az első keresztyének idejében Jézus nevének megvallásáért emberek százai mártírhalálra jutottak.

TÉGY PRÓBÁT

“Isten kegyelemre és irgalomra méltóvá tette Dánielt az udvarmesterek fejedelme előtt.” Dániel 1,9

Akinek a szíve egyenes, azzal csoda történik. “És az Isten kegyelemre és irgalomra méltóvá tette Dánielt az udvarmesterek fejedelme előtt.” Isten mellé áll annak az embernek, aki ragaszkodik Őhozzá. Még az ellenségét is jóakarójává teszi. Az udvarmesterek fejedelme, akinek minden rangja megvolt, félt a királytól. A négy ifjú pedig nem. Csodálatos ez a mondat, amit Dániel mond: “Tégy próbát, kérlek.” A bátorság mellett az alázat jellemzi Dánielt. Nem volt nagy mellénye, nem mondogatta, hogy majd az Isten! “Tégy próbát... azután mutassák meg néked a mi ábrázatunkat és amaz ifjak ábrázatát...” Micsoda hit van e mögött a mondat mögött! “És tíz nap múlva szebbnek látszék az ő ábrázatuk...” “És adott az Isten ennek a négy gyermeknek tudományt, minden írásban való értelmet és bölcsességet.” Adott Isten! Szebbek, okosabbak, egészen mások, mint a többiek. Isten adott nekik mindent, mert bátran, hittel mertek nemet mondani a király ételére, és nem fertőztették meg magukat. Dániel könyvében végig láthatjuk a győzelmes élet titkát. Merjed magad minden helyzetben és minden körülmény között bátran az Úrra bízni! Merjed életveszélyesen kimondani a nemet arra, amire Isten is kimondja! Hidd el, az Ő parancsolatai nem nehezek. Mindennél többet ér, amit Ő mond, mint amit a világ ad. Abban az országban, ahova Dánielék kerültek, az ördögi tudomány, a varázslás hatalma volt az uralkodó. Sötétebb helyre már nem kerülhettek volna. A négy ifjú életén keresztül láthatjuk, hogyan lehet győzelmes életet élni.

Kedves Boglárka!
Köszönöm ezt az ajándékot.
Áldjon meg az Úr minden Őt követő lépésedben!
Üdv.
nemosinex

Kedves Nemosinex,
örülök, hogy az olvasottak épülésedre voltak!
Isten áldjon! B.

IDŐT KÉR

“Bement Dániel, kéré a királyt, hogy adjon néki időt, hogy megjelenthesse az értelmet a királynak.” Dániel 2,16

El sem tudjuk képzelni, mekkora volt Nabukodonozor világbirodalma. Láthatjuk, hogy a hatalmas túlerővel szemben a négy ifjú győzelmes életet tudott élni. Isten a király álmában elénk festi ezt a bizonytalan világot, amelyiknek nincs vezetése. Elvesztette Isten kezét, és álmokra figyel. Akinek nincs talaj a lába alatt, az mindig fél. A király - akitől reszket az egész világ - ágyában forgolódik, és gondolatai megháborítják. A fogoly Dániel és társai nyugodtan alszanak, mert tudják, hogy életük Isten kezében van. A király hiába hívja papjait, akik az ő vallásuk szerint kellene feleletet adjanak. Nincs válasz! A zsarnok, mivel nem kap választ, nyugtalan, indulatos. Ismered ezt a magad szívében, életében? Ha nem úgy lesz, ahogy akarod, gyilkos indulat ébred benned. Hogyan viselkedik Dániel? A csoda, hogy megtudja ezt az egész dolgot. Lehetősége van rá, hogy a testőrök fejedelmétől kérdezzen. Nem mondta Dánielnek, hogy mi közöd hozzá? A világ embereivel ne szakítsuk meg a szeretetkapcsolatot, hadd tudják elmondani bajaikat. Dánieltől megtanulhatjuk, hogy amikor bement a királyhoz, időt kért. A kérés mellett már ott volt a hit. Csodálatos, hogy a zsarnok, aki meghagyta, hogy a babiloni bölcsek veszíttessenek el, Dánielnek adott időt. Dániel hazament, és elmondta a dolgot testvéreinek. Nem tudom, vannak-e testvéreid, akikkel igazán egy vagy. Istennek csodálatos ígéretei vannak a kettőkre, hármakra. Közöttük van, meghallgatja őket. Dániel szabad az éntől. Ne légy nagyra vele, ha megbízást kapsz az Úrtól!

A TITOK

“Dánielnek megjelenteték az a titok éjjeli látásban. Áldá akkor Dániel az egek Istenét.” Dániel 2,19

Dánielék irgalmasságot kértek az egek Istenétől, hogy el ne veszszenek a babiloni bölcsekkel együtt. Dániel átalussza életének minden valószínűség szerinti utolsó éjszakáját. Erre a gyermeki bizalomra Isten válaszol. Ő nem teheti meg, hogy aki így bízik benne, cserbenhagyja. A titok álomban jelentetett meg neki. Dániel áldja az egek Istenét. Ez az, ami nálunk legtöbbször elmarad. Dániel a királynál azonnal az Úrra mutat. Nem mondja: király, van egy nagyszerű embered, akinek olyan kapcsolata van az Úrral, hogy megfejti az álmod. Az egészből, amit elmond, teljesen kimarad Dániel. Isten és Nabukodonozor. Dániel sehol! Még azt sem mondja, hogy általam. Félreállt, nincs ott. Az álom jelentése: az örökkévaló birodalom az Isten országa. A kő, amelyik kéz érintése nélkül leesik, a visszajövő, ítélő Jézus Krisztus. Arról beszél Dániel, nem önmagáról. Azt is elmondja: “Nékem pedig ez a titok nem bölcsességből... jelentetett meg.” Egy komoly, mély tiltakozás az ellen, hogy valamit neki tulajdonítsanak. Hallanátok, sokszor hogy aláhúzzuk magunkat. Ezért nem használhat sokszor az Úr, mert nem tanultuk meg Isten szolgájának magatartását, a szív szerinti alázatosságot. A hit és alázat összetartozik. Ha bennünk megvan a hit, nincs alázat. Akkor vagyunk alázatosak, amikor buktunk, és csak addig, amíg a földön vagyunk. “Nem minden, aki ezt mondja: Uram! Uram! megyen be az Isten országába.” Csak aki cselekszi a mennyei Atya akaratát. Aki eltökélte, mint Dániel, hogy bármilyen nehéz is, azt teszem, ami Isten akarata.