JELLEMVONÁSAINK

“Nabukodonozor király csináltatott egy arany állóképet, magassága hatvan sing, szélessége hat sing; felállíttatta azt a Dura mezején...” Dániel 3,1

A királyt nem a kéz érintése nélkül leszakadó kő, nem az Isten országa érdekelte. Arra használta fel a kijelentést, hogy arany állóképet készíttetett, és felállíttatta azt. Ilyen az ember! A kijelentésből az marad meg, ami rám vonatkozik. Az ígéret annyira az enyém, amennyire enyém Jézus. Vigyázz, a magadnak vett kijelentésből se csinálj arany állóképet, és ne várd, hogy mindenki meghajoljon előtted. Vannak még titkos magaslatok a szívedben? Személyválogató vagy még? Nabukodonozornak olyan társaság kell, akik meghajolnak előtte. Mi az, amiért az éned előtt még mindig leborultatsz embereket? Amit jónak tartunk magunkban, azt tesszük a kirakatba. Nem tudom, milyen tökéletességeid vannak még! Hányszor van családodban sértődés egy nullán, mert beleütköztek az arany állóképbe. Mondogatod: ennyi fizetésből csak azért lehet megélni, mert én osztom be. Én, a mintaanya, aki gyermekeiért feláldozta magát. Mindenről lemondtam, egyetlen ruhában jártam, aratni mentem... Minden nagy énnek jellemzője a dicsekedés és a panaszkodás. Olyan mindegy, hogy hárfával, síppal vagy dudával játszol, vagy kürtöltetsz magad előtt. Van, akinek állandóan sír a hegedűje. Mindig panasz, mindig jaj. A testi panaszainkkal összejátsszuk az egész házat. Nagyon sokszor egymásnak hegedülünk, és nem hat meg senkit ez a megható szöveg. Azt várnánk, hogy hajoljanak meg előttünk. És aki nem teszi - tüzes kemencébe vele!

TÜZES KEMENCE

“Ímé, a mi Istenünk, akit mi szolgálunk, ki tud minket szabadítani az égő tüzes kemencéből...” Dániel 3,17

Nézd Nabukodonozort, a zsarnokot, aki vagy! Amikor bevádolják a három férfit: “nem becsülnek téged, oh király”, haragra gerjed. Ha észreveszed, hogy nem becsülnek a gyermekeid, hangosabbra fogod a sípot és dudát. Ha meghallod, hogy valaki mondott rólad valamit, már nem szereted, tele vagy felé ítélettel. Ha valaki nem becsül, felhevíted magad. Nabukodonozor arca elváltozott. A mienk is elváltozik azonnal. A király túlfűttette a kemencét. Hányszor fűtötted túl magad? Tudod, hogy az egész már nem józan dolog, és mégis fokozod, hétszerte tüzesebbre fűtöd a kemencét. Ha látom, hogy nincs hatása a szavamnak, ész nélkül dobálom a tűzre a fát. Minden határon túlmegyek. És ennek már nincs ereje. Az Úr megtanított, hogy ne fűtsem a kemencét, akkor Ő sem fűti. Az ítélet csak akkor ítélet, ha Ő mondja. Amit én mondok, nevetségessé válik. A király hiába fűttette túl a kemencét, az a három férfi égett meg, akik a többieket bedobták. Az embernek nagyon sokszor a saját tekintélye, tisztessége ég el. Amikor Nabukodonozor befűtteti a kemencét, megdöbbentő dolog történik vele. A 2,47-ben azt mondta Dánielnek: “Bizonnyal a ti Istenetek, Ő az isteneknek Istene, és a királyoknak ura.” Röviddel utána azt kérdezi: “És kicsoda az az Isten, aki kiszabadítson titeket az én kezeimből?” Még az Istent is ki meri hívni. Átéli a csodát, és mégsem segít rajta. Látta a három férfit az égő tüzes kemencében, sőt a negyediket is. Látta őket kijönni is. Mégis ugyanaz marad, aki addig volt. Vigyázz, ne hordozd magadban tovább az óemberi indulatokat.

KI TUD SZABADÍTANI

“Szántszándékkal nem tisztelitek-é az én istenemet, és nem imádjátok-é az arany állóképet?” Dániel 3,14

Dániel három társának a vizsgaidőszakát látjuk most. Ők is igazgatók voltak, de nem hajoltak meg az állókép előtt. Elhangzott a kérdés: Szántszándékkal nem hajoltatok meg? Ajánlatot is kapnak: “Ha tehát készek vagytok...” Sokszor ad a világ még egy lehetőséget. Még kibújhatsz! Nem kell menned a tüzes kemencébe, máglyára. A válaszban láthatjuk a három ifjút: “Nem szükség erre felelnünk néked.” Nem magyarázkodnak. Szavaikból érezhetjük az alázatot és határozottságot. Mi azt gondoljuk, vannak helyzetek, amikben az Úr nem tud cselekedni. Lelki dolgokban igen, de lakást nem tud adni. A három férfi tudja: “A mi Istenünk, akit mi szolgálunk, ki tud minket szabadítani.” Majd az alázat szava: “De ha nem tenné is!” Ők nem tudták, Isten mit fog tenni. Olyat nem mondtak, amit nem tudtak. Ha Isten ígéretet adott, akkor megszabadít. De ne kötelezd el Istent, hogy biztosabban megtegye. Ő engedi, hogy szégyenbe kerüljön az ember, mert azt teszi, amit ő akar. A tüzes kemence a legjobb hely. Ott van veled a Negyedik! Sehol nincs úgy veled Jézus, mint az Érte való szenvedésben. Csak a kötelek égnek le róluk! Abban a szenvedésben, ami számodra készíttetett, rólad is leégnek. A három férfiúnak haja szála sem égett meg. Három alázatos ember jön ki a tűzből. Nem mondják a királynak: szagold meg a ruhánkat, van ezen füstszag? Igazgatók, számoljátok meg hajszálainkat, nem égett el egy sem. Egyszerűen járnak, szag nélkül, füst nélkül, kötelek nélkül. Az igazi csodát nem kell mutogatni. A csoda Istent dicsőíti. A király is azt mondja: “Áldott ezeknek Istene.”

NAGYOK JELEI, CSODÁI

“A jeleket és csodákat, amelyeket cselekedett velem a felséges Isten, illendő dolognak tartom megjelenteni... Az Ő országa örökkévaló ország.” Dániel 3,32-33; 4. rész

A királlyal történt valami. Már nem mondja, hogy “parancsolom”, hanem: “illendő dolognak tartom megjelenteni”. Nem rendelet, nem parancs - bizonyságtétel. Itt már nem az arany állóképről, hanem a kéz érintése nélkül megmozduló kőről, Isten országáról beszél. Egy ember, aki megtapasztalt valamit, bizonyságot tesz nagy bukásáról. Valaminek kell történnie ahhoz, hogy az ember saját gyalázatáról beszélni tudjon. Aki átélte Isten hatalmát, az tudja elmondani saját megaláztatását. A 4. rész a király gyalázatáról és Isten dicsőségéről beszél. Elmondja saját szégyenét. A legszavahihetőbb szájból halljuk, maga írja meg az egész országnak. Nem segítettek rajta a csodák, csak Isten ítélete józaníthatta ki. Isten sok mindent megpróbál egy emberrel, amíg lesújt rá. Nabukodonozor nem tudott megállni. Álomban szól hozzá újra az Úr. Amikor senki nem tudott segíteni, ismét Dánielre szorul. A világnak szüksége van Isten embereire. Úgy vagy-e ott, ahol vagy, hogy a bajban lévő emberek tudják, kihez kell menni? Dániel eltökélte, hogy megmarad Isten szolgájának, követének, nem elegyedik bele a világ dolgaiba. Majd eljön Isten népének az órája, amikor így jönnek Isten gyermekeihez: rajtam csak te tudsz segíteni. Tudjad majd, nem téged keresnek, hanem az Urat! Köztudomású-e, hogy megalkuvás nélkül, teljes komolysággal éled a keresztyén életet? Nabukodonozor az akkori egész világ ura. A kicsi Dániel erősebb nála. Nem könnyű a dánieli út, hiszen a fejével játszik.

A NAGY FA

“Látám, hogy ímé egy fa állott a földnek közepette, és annak magassága rendkívüli volt.” Dániel 4,7

Dániel közel egy óráig rémüldözik, amikor hallja az álmot. A király könyörög neki: “Az álom és annak jelentése meg ne rettentsenek téged!” Bátorítja, mondd hát el! “Az álom szálljon a te gyűlölőidre”, mondja Dániel. Azután élesen elmond mindent. Isten szolgája nem sikkasztja el az ítéletet, nem szelídíti meg az evangéliumot, elmondja Isten üzenetét. Szíve együtt szenved a királyéval, de nem zavarja abban, hogy elmondja az ítéletet. Arcképünk ugyanaz, mint a királyé. Az ítélet felettünk elhangzó ítélet is. Tökéletesen mindegy, milyen vonalon fut, hogy én legyek a nagy fa. Naggyá lenni Isten gyermekei között. Ez a szenny Isten népe közé is beférkőzik. Van, aki alázatos hívő, az utolsó helyre ül. Épp olyan rossz, mint aki elöl ül. Ott akar kitűnni. Csak középre nem ül, ahol senki nem venné észre. A nagy fával nem lehet mást tenni, csak kivágni. A király azt is elmondja, hogy “Egy Vigyázó és Szent szállt alá az égből”. Isten még most is kegyelmes ítéletet hirdet. “Azért, óh király, az én tanácsom tessék néked... Így tartós lesz békességed.” A kihirdetett ítélettel szemben még van egy utolsó lehetőség. Még 12 hónap kegyelmi idő múlik el. Voltál-e már úgy, hogy Istenem, még mindig kibírsz? A király könnyelmű volt. 12 hónap múlva a palotán sétál, és azt mondja: “Nem ez-é ama nagy Babilon, amelyet én építettem... dicsőségem tisztességére?” Babilon csodálatos volt. 25 kapuja, 8 temp-loma, csodálatos függőkertjei, gyönyörű palota - meseváros volt. Nem csoda, hogy a Sátán megrészegítette Nabukodonozort. Vigyázz! Az Ördög áll mögötted, amikor naggyá tesz.

SZÓZAT AZ ÉGBŐL

“Néked szól, oh Nabukodonozor király, a birodalom elvétetett tőled.” Dániel 4,28

Már nem Dániel beszél. Szózat lett a mennyből - nincs tovább! A birodalom elvétetett. Nem fog: elvétetett - múlt időben. Mi lenne, ha most neked szólna, hogy a családod, a szolgálatod elvétetett tőled? Elég volt! Most már végrehajtatik az ítélet. Szörnyű az, ami a királlyal történik. Kivettetik az emberek közül. Az egekig magasztalta magát, és a poklokra kerül. Utolsó állapota rosszabb az elsőnél. Hány ember mondta, hogy rosszabb vagyok, mint hitetlen koromban. A kimondott ítéletben is volt egy kegyelmes szó: “Amíg hét idő múlik el felette.” Elmúlt a hét idő, és Nabukodonozor szemeit az egekre emelte. Mekkora változás! Eddig Babilont nézte, a munkáját dicsőítette. Szeretném, ha saját kicsi királyságodban meglátnád magad. Ez az a lakás, amit én rendeztem be. Ez az a kert, amit én kapálok. A másiknál hogy néz ki minden! Ezek azok a gyerekek, akiket én neveltem. Egy férfi mondta: engedelmes apának engedelmes gyermekei vannak. Azt gondoltam, fejemre szakad a plafon. Hol állsz most, a palotád ormán? Aki hiszi önmagáról, hogy valaki, holott semmi, önmagát csalja meg. Juss el oda, hogy nem vagyok senki, minden az Úré, és annak adja, akinek akarja! Nabukodonozorhoz visszatért az értelme. Nagyon eltitkolhatták a nép előtt, hogy mi van a királlyal. Mint ahogy mi is titkoljuk csődjeinket, bukásainkat. Ne felejtsd el, hogy akik kevélységben járnak, azokat Isten egy perc alatt megalázhatja. Legveszélyesebb út az öndicsőítés útja. Alázd meg magad. Ne várd meg a véghezvitt ítéletet!

KINEK PANASZKODSZ?

"Hallgasd meg, Isten, az én szómat, mikor panaszkodom." Zsoltár 64,2



Ebben a rövid versben nagyon megdöbbentett ez a szó: "panaszkodom". Szoktál-e panaszkodni, és kinek? Mindenkinek, akiről úgy érzed, hogy megért. Nem vetted még észre, hogy az embereket mennyire nem érdekli a panaszkodásod? Sokszor oda sem figyelnek arra, amit mondasz. Az ember mégis folytatja, ha nem érdekli is a másikat. Hiszen neki is megvan a maga baja. Mindenki azt érzi, hogy a másik gondja, baja semmi az övéhez képest. Mégis mondom, mintha nem tudna az ember leszokni a panaszkodásról. Kinek panaszkodsz, és mire? Lehet, hogy vannak emberek a családban, akikkel sok baj van. Akár emberre, akár körülményekre panaszkodsz, mindig Isten ellen panaszkodsz. Ádám azt mondta az Úrnak: "Az asszony, akit mellém adtál" (1Móz 3,12). Ki a hibás? Isten. Trúdel Dorottya mondotta: aki panaszkodik, elárulja Istent. Mintha nem volna jó, amit, vagy akiket Ő adott. Jó volna, ha megfordulna a dolog, és Isten előtt panaszkodnál. Egyedül Neki érdemes. Ő maga biztat rá: Öntsétek ki szíveteket előttem! Korlát nélkül mondhatod, Isten végighallgat. Van türelme, szeretete hozzád. Jó volna mindig nagyon őszintének lenni. Az imádság komoly feltétele az őszinteség. Annyi hazugság van sokszor az imádságunkban. Mondjuk, hogy mindent át szeretnénk adni, és közben dehogyis. A zsoltár utolsó verse mondja: "És dicsekedni fognak minden egyenesszívűek." Sajnos, mi nem vagyunk egyenesszívűek. Jó volna, ha egyszer úgy igazán panaszkodnál Isten előtt magaddal kapcsolatban.

KEDVES DOLOG

"Huszonöt esztendős korában kezdett Amásia uralkodni Jeruzsálemben... És kedves dolgot cselekedett az Úr előtt." 2Krónika 25,1-2



Amásia olyan király volt, aki kedves dolgot cselekedett az Úr előtt. Mindannyiunk életében az egyetlen komoly kérdés, hogy amit teszünk, kedves-e Istennek? Emberek előtt cselekszünk olyat is, ami nem tetszik nekik. De vajon Isten szemszögéből nézzük-e a dolgokat? Lehet, hogy a hívők mind elégedettek volnának vele. De vajon Isten elégedett-e? Olyan komoly csengése van ennek a mondatnak, hogy Amásia kedves dolgot cselekedett az Úr előtt! Apjának, Joásnak ugyanezzel a mondattal kezdődik az élete: "És cselekedett Joás az Úr előtt kedves dolgot..." Joástól tanulhatott a fia. Gyermekeink vajon tanulhatnak életünkből, cselekedeteinkből? Milyen hatások érik őket? Vannak-e olyanok, akik életünk hatása alatt indulnak el? Joás életében az is kedves dolog volt Isten előtt, hogy minden pénzt arra szánt, hogy Isten házának romlását kijavítsák. Isten háza az övéi, az Ő gyülekezete. Ha a gyülekezet megépül, akkor magától megépül a templom is. Ezékiás a papoknak mondotta: tisztítsátok meg magatokat, mielőtt elkezditek a munkát. A papokon kell kezdeni, aztán a hívő népen, azután az épületen. Ez a kedves dolog Isten előtt. A Szentlélek élő kövekből épít házat. Ha az élő kövek szétszóródtak, ha nincs egység, szeretet, hiába építkezünk külsőleg. Nézzünk szembe vele, hogy mit teszünk Isten rendje szerint. Amit teszünk, az Ő gondolatai és akarata szerint tesszük? Amásia azzal is kedves dolgot cselekedett az Úr előtt, hogy lerontotta a bálványokat.

MAGASLATOK

“És kedves dolgot cselekedék az Úr előtt; de nem tiszta szívből.” 2Krónika 25,2

Egyéb fordítások így mondják: “nem teljes szívből.” Sok ember megtér, odaadja magát az Úrnak, de nem teljes szívből. Itt volt a baj Jósiásnál, és megtanulta tőle Amásia is: nem rontotta le a magaslatokat, azok megmaradtak az életében. Minden az Úrnak, az Úr szerint, és közben állnak a magaslatok, amin áldoznak. Az is-is életveszélyesebb, mint az Istentől teljesen elfordult élet. Egy Pál apostolnak, aki üldözi az anyaszentegyházat, könnyebb megtérni, mint Joásnak vagy Amásiának. Az Úr a magaslatokat szeretné most megítélni életünkben. Lehet, igyekszel mindent megtenni, ami Istennek kedves. De Istennek soha nem elég a kilencven százalék. Testvér, mit nézel, mit hallgatsz, milyen magaslatokra nézel föl? Még mindig áll a kereszt mellett a magaslat?! Mire fordítunk még időt, erőt Rajta kívül? Még dönthetsz teljesen Jézus mellett. Talán még nem vagy annyira rabja a szórakozásnak, az élvezeteknek. Egy bennszülött király a környező ország követeit fogadta. A misszionárius beüzent: Isten követe vagyok. A király mindent leállított, és azt mondta: Tessék! Isten követének mindig elsőbbsége van. Nálad is?! Isten Igéjének, a neked szóló prédikációnak elsőbbsége van? Ő az, akit reggel legelőször meghallgatsz, vagy talán csak este - ha jut még rá idő? Nagyon félek, hogy te vagy Amásia! Amikor elfogadtad Jézust, amikor bűneiddel hozzá mentél, kedves dolgot cselekedtél. Akkor Ő volt a mindened. Egyetlen kérdésed volt: mit akar az Úr? A le nem rontott magaslatok mindig több időt és erőt követelnek.

ANNAK FELETTE

“Összegyűjté azért Amásia Júda népét, és választott közülük... fegyverfoghatókat... Annak felette az Izraeliták közül százezer erős vitézt fogadott fel, száz tálentum ezüstön.” 2Krónika 25,5-6

Amásia rendet tesz országában. Előbb a múltat rendezte, most a birodalmát. Rend van-e abban a szolgálatban, birodalomban, amit rád bízott az Úr? Elsősorban férj és feleség között. A rád bízottak a házad népe. 1Tim 3,5 mondja: “Ha valaki az ő tulajdon házát nem tudja igazgatni, mi módon visel gondot az Isten egyházára?” Hogy állsz meg gyermekeid között? Isten a rend Istene. Akarata szerinti rend van az életedben? Minden külső rendezettség belülről árad ki. Amásia megnézte, milyen hatalommal rendelkezik, megszámolta harcosait. Tudod-e, hogy mire hívott el Isten, és mire adott felülről való erőt és hatalmat? Nem járunk-e úgy, mint Amásia, hogy többet akart annál, mint amit Isten adott? Megállapította, mi az, amit kapott, hatalmat, anyagi képességeket, és nem volt elég neki. Szeretném komolyan aláhúzni: “annak felette”! Amit Isten adott, használjuk igazán - de többet soha ne akarjunk. Jobbnak látszani, többet mutatni, jobban szerepelni. Amásia életében rettenetes bűn volt a dicsőségvágy. Soha ne akarj annak felette élni, szolgálni, mint amit Isten beléd helyezett. Elégedj meg azzal, amit az Úr adott. Baj lesz abból, amit annak felette akarsz. Élj abban a keretben, amit Tőle kaptál, de annak felette soha! Ne próbálj a magad feje fölött élni. Hívőbbnek, imádkozóbbnak látszani. A mindig följebbnek soha nincs határa. Isten határt szabott mindnyájunknak. Élj a határaidon belül, és ne akarj többet és nagyobbat!

ISTEN EMBERE

“Eljött pedig az Isten embere őhozzá...” 2Krónika 25,7

Amásia százezer vitézt fogad fel, száz tálentum ezüstért. Az “annak felette” mindig sokba kerül. Lehet, hogy erőben, időben. Még inkább az Úrral való kapcsolatunkban. Isten adott éveket, évtizedeket. Mire használod? Egyszer minden kihullik a kezedből, amit vettél. Amásia Isten drága pénzén nagyságot, dicsőséget akart venni. Itt a rettenetes váltó, amin keresztülment, és kisiklott az élete. A nagyravágyás, a gőg bepiszkolja a szívet. Ítélkezővé, kritikussá teszi. A legnagyobb magaslattá válsz saját életedben! Ézs 14,12 mondja: “Miért estél alá az égről, fényes csillag, hajnal fia!?” Amásiának mondhatják: “Levágattál a földre, aki népeken tapostál!” Isten gyermekei alább szállnak, alá... alá... alázat. Jézus mindig az utolsó úton járt. Ne akarj többet, nagyobbat! Ez a szennyes szív cselekedete! Most látszik Amásiánál, ami már nem teljes, nem tiszta szívből van. Úgy szeretem Istent, hogy küld egy embert, aki nem hízeleg, nem mond szépeket, hanem mindent megmond Amásiának. Isten csak a saját embereit tudja használni. Ő nem használ “annak felette”. Tudja, hány embere van. Más szolgáit nem használja. Amíg kettős az életed, Istennek is szolgálsz, a Mammonnak is, addig nem használhat. Ő annak felette, akik igazán Néki adták életüket, senkit nem használ. Lehet, hogy nagy képességeid vannak, de értsd meg most Isten szavát: amíg kettős szolgálatban vagy, nem használhat. Mondd ki komolyan: Uram, a bűn, a test embere voltam, az élvezetek, a dicsőség embere, önmagam embere. Szeretnék Isten emberévé lenni, aki nem szolgál másnak, csak egyedül az Úrnak.

FIGYELMEZTETÉS

“Óh, király! Ne menjen el teveled az Izráel serege, mert az Úr nem lesz Izráellel.” 2Krónika 25,7

Amásia messze elmaradt már az Istennek való engedelmességtől. Lehet, te is kiskirály vagy a saját birodalmadban, ahol uralkodni akarsz. Az Ige hozzád küldetett most Isten emberén keresztül, aki leírta a Krónikák könyvét. “Ne menjen el veled az Izráel serege, mert az Úr nem lesz Izráellel.” Hagyd el a felemás igát, küldd el azokat, akikkel nincs Isten. Akár barátod, üzlettársad, akármilyen hasznos is a számodra. Ne bánjad, ha elveszíted a legjobb munkatársadat, ha nem lehet vele Isten. Ne ijedj meg, ha elveszíted azokat, akikben eddig bíztál. Kire vagy mire nézve mondja most ezt neked Isten? Divatos szó lett most az együttjárás. A szerelemre, a barátságra értik. Kire mondja most az Úr, hogy ne menj vele, ne járj együtt olyannal, akivel nincs Ő. Ha nem lesz vele, veled sem, amint összekötöd magad vele. Istenben legyen teljes a bizalmad. Ha nem bízod magad teljesen Reá, akkor kell még valami. Mint Amásiának is Izráel serege. Lehet, azért nem tud megáldani az Úr, mert nem Tőle vársz mindent. Nem Ő a mindened. “Mindaz, aki az Úrnak nevét segítségül hívja, megtartatik” (Acs 2,21). “Erős torony az Úrnak neve, ahhoz folyamodik az igaz, és bátorságos lesz” (Péld 18,10). Menj magad, mondja Isten embere, légy bátor, különben vereséget szenvedsz. “Mert az Isten hatalmában van mind a segítés, mind a megveretés.” Isten tud segíteni, de el is tud ejteni. Küldött Valakit, Akivel együtt járhatsz, Aki nem messze van, fönt az égben, hanem melletted. Isten felajánlja, hogy segítséged lesz Jézus Krisztus által.

HISZED-É EZT?

“És felelt az Isten embere: Az Úr néked annál sokkal többet adhat.” 2Krónika 25,9

Mindig van ráfizetés, ha valaki az Úr mellett dönt. Itt a száz tálentum ezüst volt. Ha mindent elengedsz, ha mindent visszacsinálsz, amiről tudod, hogy nem Isten kezdte - hiszed-e, hogy neked annál sokkal többet adhat? Jézus sorban mondja: “...senki nincs, aki elhagyta házát vagy szüleit, vagy testvéreit, vagy feleségét, vagy gyermekeit az Isten országáért, aki sokszorta többet ne kapna ebben az időben, a jövendő világon pedig örök életet” (Lk 18,29-30). Többet kaphatsz anyagiakban, testvérekben, azokban, akik melletted állnak. Amikor Jézust megismertem, teljes társaságom felborult. Világi, szórakozó ember voltam. Elhiszed-e, hogy amibe most égre-földre kapaszkodsz, annál neked Isten sokkal többet adhat? “A jövendő világon pedig örök életet.” Szeretném, ha nem úgy volnátok, mint én: óh, messze van az még! Nincs messze! Most van, most ad életet, ami igazán élet. Jézust kapod meg, a mindennél sokkal többet. Ha tudom, hogy mit kapok, nem éltem volna 28 évet Jézus nélkül. Valaki mondta: olyanok térnek meg, akiknek semmi nem sikerül. Nem ilyen ember voltam. Nagyon is úgy nézett ki, hogy minden sikerült. Szeretném most belekiáltani a szívedbe, a gondolatvilágodba, hogy sokkal, sokkal több, mint amit el tudsz képzelni. Ez a mennyország! A sokkal, sokkal több maga Jézus! Ugyanaz a szeretet, türelem, alázat élhet benned, ami Krisztusban. Ha vágyakozol Jézus életére, mondd: Uram, kész vagyok veszni hagyni a száz tálentum ezüstöt, kész vagyok mindent visszacsinálni, nem kívánok nélküled élni!

KRISZTUS TÖRVÉNYE



"Egymás terhét hordozzátok, és úgy töltsétek be a Krisztus törvényét." Galata 6,2



Akik már az Úrra vetették terheiket, azok teher nélkül járnak ebben a világban, és mindig készek arra, hogy mások terheit meglássák. Vajon úgy élünk-e, hogy nem a magunk terhén jajgatunk, hanem képesek vagyunk fölvenni a másik ember terhét? Két ember ment egy nagyon nehéz úton és hideg vidéken. Egy összeesett embert találtak. Az egyik azt mondta: fölveszem a hátamra és viszem. A másik: csak nem vagyok bolond, akkor nem érek célba! Aki vitte a másikat, életben maradt, aki egyedül ment tovább - megfagyott. A lelki életben is úgy van, hogy amint fölveszed a másikat, sokkal nagyobb erőt kapsz. Ha nem a magadét nézed, hanem a másikét hordod, ezen keresztül a tied is könnyebb lesz. "Minden ember a maga cselekedetét vizsgálja meg." Magadra nézve lásd meg a terheket. Sose terhelj másokat! Ne gondold azt, hogy a másik a hibás. Ne a gondjainkat gondoljuk tehernek. A terhek a bűneim! Minden embernek a bűne az igazi terhe. Először vesd ki a saját gerendád, azután gondolj arra, hogy a másik szálkáját is kivedd. Ne csak te akarj szabadulni, légy segítségére a másiknak. "Ki-ki a maga terhét hordozza", és közben "egymás terhét hordozzátok!" A baj az, hogy sem a magad, sem a mások terheivel nem mégy be a nyugodalomba, ahová a kereszt visz be. Isten is megnyugodott cselekedeteitől. Mi is megnyugodhatunk, nem cselekedetből - kegyelemből. Kegyelemből tartatsz meg hit által, te is, a másik is. Csak a keresztig kell vinni a terheket. Menj el mindennap a magadéval, a másokéval, hogy betölthesd a Krisztus törvényét.

KRISZTUS ILLATA

"Az Ő ismeretének illatját minden helyen megjelenti mi általunk. Krisztus jó illatja vagyunk." 2Kor 2,14-15

Jézus ismeretét nem csak hallani lehet, nem csak beszélni róla, hanem érezni az illatját. Minél jobban megismered Őt, annál jobban érzed. Mindenkiből valami légkör árad. Haragnak, szeretetlenségnek illatja, esetleg az öndicséret szaga. Körülötted illat van, vagy az éned kellemetlen szaga? Ha megszólalsz, kíséri-e beszéded a Krisztus jó illatja? Nem illatszer, nem mesterkélt, hanem az Úrral való kapcsolatnak a levegője. Jézus-illat! Az Élet Valaki, akinek illata van. Jó lenne csendben befelé figyelni: bennem van ez a Valaki? Kiáradhat belőlem? Jób könyvében beszél arról az Ige, hogy a fának reménysége van, ha levágják, újra kihajt, még ha megaggodik is földben gyökere. “A víznek illatától kifakad, ágakat hajt, mint a csemete” (14,9). Amikor az élő víz, Isten szava illata áradni kezd, a legöregebb, legavasabb, legkivágottabb fa is ki tud hajtani. Árad-e belőlünk ez az élő víz, amit mindenkinek éreznie kell?! Ahhoz, hogy ez az illat áradhasson, valamit tenni kell. Bethániai Mária összetörte az edényt, hogy a ház megteljen a kenet illatával. Lehet, hogy nem törtél még össze. Befogadtad Jézust, de nem jön ki az illat. Zárt edény ez a szép alabástromedény nincs még összetörve. Bethániai Mária mindent odaadott az Úrnak. Gyakorlati életedben minden az Úrért van? Vajon hálaadásodnak, imádságodnak illata naponta fölszáll az Úrhoz? Vajon mindent Neki csinálsz a nap első percétől az utolsóig? Az illatozásnál valami ég. Ég-e az életed? Miközben Érte égsz, megtelik a ház a kenet illatával.