Ex, ha figyelsz, ezt is leírta Zotmund!
Kedves Zotmund!
Lehet akár milyen a liturgia (a karizmatikus közösségekben is liturgia van, csak misztikusabb kivitelben) ha rossz az indíttatás (farizeus, vámszedő) akkor az bizony idegen Isten előtt. Elítélendő, mert Jézus elítélte!!!
Ha gőgösséget okoz, felfuvalkodottságot (ez lehet egy ref. liturgián ülő szívében is!!!!) hogy milyen szuper az az Istentisztelet, amin ÉN űlök, és milyen jó, hogy nem egy katolikus misén csücsülök, és milyen jó, hogy nem vagyok olyan, mint egy karizmatikus, vagy egy katolikus, akkor ezzel már a kezdeteknél nagy hiba van, GELLER!
Mert céltévesztett a dolog és innen kiindúlva alegjobbank tűnő tett is hamisság az Úr előtt. (farizeus, vámszedő)
Az a közösség, ahol az emberek nem "lefelé nőnek, mint a tehén farka" valahol elcsúszott. Ugyan akkor ott mutatkozik meg a mi hitünk, hogy mi van akkor ha találkozunk olyanokkal, akik nagyon magas lovon űlnek és onnan oktatnak, hogy hogyan is kellene élni keresztyénként, onnan kérdőjelezik meg a hitünket.
Mert ilyenkor előjön, hogy mi van az én szívemben!
"Az örüljetek az Úrban mindenkor, ismét mondom örüljetek!" egy Ige, ami igaz.
De ez az öröm csak azoké MINDENKOR, akik Istenéi. Ők akkor is tudnak örülni (sokszor ez időbe telik
), amikor épp nem dicsőítésen ülnek, amikor nem szól a ritmus, amikor "csak" Igét olvasnak, amikor nehézségek érik, amikor veszteségeik vannak.
Én sem szeretném elítélni azt, amikor valaki énekben, táncban dicsőíti az Urat, mert én magam is teszek ilyet és ez jó, kedves az Úr előtt, DE nem erre épül a hitünk, ez következmény.
Amikor Dávid hazaért a csatából, táncolt, ugrándozott és énekelt.
(le is szólta érte a királyné)
DE az ének, a tánc a túlcsorduló szeretetének volt a kifejezése, hogy az Úr vele van, az Úr tettei töltötték tele a szívét.
És nem a tánc az ének adott neki örömet, ahnem az Úr, amit táncban és énekben megélt.
Szóval a sorrend fontos szerintem és ez sokszor a szemnek láthatatlan, így marad a gyümölcs.
(pl. felfuvalkodottság, vagy szelídség)