Naésakkor a játékelmélet és a Nash-egyensúly (ha már Ezüst is mesélte a mémeket
). Hosszú lesz és unalmas, viszont ez a saját naplóm, annyi unalmas hülyeséget beszélek, amennyit akarok
. Olvasgattam a Mérő könyvét, és úgy döntöttem, mesélek belőle, mert ker szempontból is érdekes.
Például: A Scientific Amerikan kiírt egy pályázatot az olvasók számára, amin egymillió dollárt lehetett nyerni. Illetve az, hogy mennyit lehetett nyerni, attól függött, hány pályázó jelentkezik. Ha csak egy, akkor az az egy megkapja az egymillió dollárt. Ha kettő, akkor az egyik (sorsolás alapján) félmillió dollárt nyer. És így tovább. Annyival osztják el az összeget, ahány pályázó van, de mindig csak egyvalaki kap pénzt, sorsolással.
Ha egyszerűen annyi felé osztanák az egymilliót, ahányan pályáznak, és mindenki kapna, akkor kevésbé lenne durva, mert az összeg csökken, de a nyerés öröme megmarad. Így viszont mindenki, aki pályázik, játékrontó. Mit csinál egy jó keresztény egy ilyen helyzetben?? Nem játszik, hogy ne csökkentse a nyertes nyereményét.
Viszont, ha mindenki jókeresztény, akkor a teljes olvasótábor összességében szegényebb lesz egymillió dollárral. Ti mit csinálnátok??? A közös érdek azt kívánja, hogy legyen egyvalaki, aki vállalja a közmegvetést, és elviszi az egymillió dollárt. Nade miféle közös érdek az, aminek az eredményeként valaki egy óriási összeget nyer, a többiek pedig illedelmesen viselkednek, és csak nézik, hogy gazdagszik meg az az egy kiválasztott. Miért az az egy? Miért nem én? Hol itt a közös érdek????
Ha mindenki ugyanazt a közös érdeket akarja szolgálni, akkor végül is vagy mindenki pályázni fog, vagy senki sem. Az eredmény mindkét esetben ugyanaz: senki nem nyer semmit, a Scientific American meg röhög a markába.
Mi ebből a tanulság? Hogy tényleg nincsenek ilyen előhúzható, kész megoldások. Ebben a helyzetben sehogy nem lehet kitalálni, mi a helyes viselkedés. A matematikusok azt javasolták rá, hogy mivel lehet tudni, hogy a Scientific Americannak hány előfizetője van, minden előfizető készítsen egy annyi oldalú dobókockát - mondjuk, ha százezren vannak, akkor százezer oldalút, dobja föl, és ha megdobja a százezrest, csak akkor pályázzon.
Képzeljétek el.. bebizonyította a tudomány, hogy vannak helyzetek, amikor az a legésszerűbb, ha feldobunk egy húszfillérest. Kicsit megdőlt a nagyapáink-korabeli 'szilárd' tudományos alapokon nyugvó materialista világkép.
. Nagyonnagyon büszke vagyok a gyerekemre, hogy ilyet tud rajzolni.
