Ráveszem, amire ráveszem. Elmegyek, ahova elmegyek. Ha összejön valami ne aggódj, minimum a blogomban olvasni fogsz róla

Szia Ezüst! Nagyon meghatott a történeted és a harcaid, és nagyon tetszik ez a kérés!

Tényleg, honnan tudhatnánk, hogy Isten szeret? Jó, le van írva, de mégis miből lehet érezni? Én ilyenkor azokra az emberekre gondolok, akiket nagyon szeretek és akiknek jól érzem magam a jelenlétében, és erőnek erejével visszaemlékszem azokra a pillanatokra, amikor szeretetet kaptam tőlük (bármilyen formában, akár egy ajándék, akár egy jó szó, egy ölelés, stb...), de persze csak olyanokra, ami nekem tényleg nagyon-nagyon jólesett. Utána pedig elképzelem, hogy a mennyben Isten szüntelenül ilyen lesz. Egyszer kézen fogva vezető, szerető Atya, egyszer pedig Téged mindig megértő és meghallgató szerető anya.

Köszönöm, hogy erre terelted a gondolataimat!

Szilv

"Az Úr minden ösvénye szeretet és hűség azoknak, akik megtartják szövetségét és intelmeit." Zsolt.25,10

({)

huhh... most MEGHATÓDTAM :')

Ebben tévedsz. Jézus is tájékoztatta az aszzonyt, hogy merre nyílik az ajtó. Akkor löktem volna a kútba, ha elítélném, de nem azt tettem, hanem megmutattam neki az egérutat.
Egyébként itt vissza is kanyarodtunk az egész fórum egyik alapkérdéséhez, az újjászületéshez.
Nagyon sok ember azt hiszi, hogy megtért és újjászületett, mert "szakemberek" azt mondták neki és legfőbb jele, hogy eztán eljársz a templomba stb. Aztán jön a csalódás mert semmi nem működik az életében abból amit az ige leír, azért mert valójában nem született újjá, és valójában továbbra sincs köze Istenhez, csak lett belőle egy vallásos ember, aki saját erőből megpróbál jó lenni, jót tenni.
Az újjászületés azért az, mert tényleg újjászüli átformálja az embert, a látását a világképét.
Aki ezt nem élte át persze nagyon nehéz elmagyarázni, de akkor is ez megoldás.
üdv
ex

Huhh! VÉGRE megértett valaki!

És nem segíteni akar, nem megtéríteni, nem a házasságomat akarja görcsösen megmenteni....

Köszönöm...

Sziasztok!

Nem tudom, mitől vagytok olyan BIZTOSAK abban, hogy az Istenről alkotott kép szoros összefüggésben van az apaképpel.

Nem akarok erről vitatkozni, de a saját ellenpéldámról jónak látok írni.

Szóval: az édesapám (már meghalt) semmiféle tekintetben nem volt számomra példakép, gyerekkoromban gyakran elkeseredetten haragudtam rá, mint életünk tönkretevőjére (nem részletezem).

Ezzel ellentétben Isten számomra gyerekkoromtól mindig jóságos, igazságos, szerető Isten volt; az iránta való gondolataim, érzéseim még véletlenül sem keveredtek azzal, amit apám iránt éreztem! Isten és ember két külön kategória volt számomra.

B.

előkerült ez az eset már

amikor pl. az embernek az ANYJA tölti be az APAszerepet is ...

saját hugom is így nőtt fel, TELJESEN LÁTSZIK a különbség köztünk idősebbek közt és közte ebből a szempontból

Ezt itt nem net írta, hanem én, Bornai Sziveszternek... Aki a kérdésemre válaszolt, és nem próbálta olyan síkra terelni a beszélgetést, ami csak további szappanopera részleteket generál

bocsánat, javítom!!

viszont! azért írtam le, mert itt bizony SZÓ NEM VOLT arról, hogy én tőled BÁRMIT IS akarnék, pláne görcsösen...

az egészet te húztad ki belőlem, harapófogóval...

Hát igaz, hogy harapófogóval húztam ki, de annál a lólábnál fogva, ami nagyon kilógott azért

Folyamatosan elbeszélünk egymás mellett... Én szeretnék elmondani valamit a többieknek, ami neked talán természetes, talán másképp látod, talán nem tartod alkalmasnak ezt a fórumot arra, hogy ilyeneket megosszunk egymással. És úgy szeretném elmondani, hogy ezt a többiek írják le, akkor biztos vagyok benne, hogy vették a lapot.

Te pedig folyamatosan egy hisztis, depis, házsártos, eltévelyedett, lelki sérült valakinek állítasz be, akin minden áron segíteni akarsz, de aki nem hagyja, és te látván a helyzet reménytelenségét, már feladtad. Inkább nem is szólsz, nehogy megint hisztizni kezdjen, és még bevegyen két doboz altatót. Helyette küldtél pár "Jól van, lesajnállak, szerencsétlen bolond NŐ" típusú ölelést.

Köszönöm szépen, de nem kérek az ilyen segítségnek álcázott megalázásból.

Sajnálom, de ez sem talált.

miért kellene BÁRMINEK IS mindenki számára EGYARÁNT "ülnie"????

az esetek túlnyomó többsége az azt jelenti, hogy vannak kivételek...

még egy próbálkozásom azért van (nem egykönnyen adom fel):

esetleg egy tekintély-hordozó idősebb férfi? nagyapa, vagy egy lelkész?

valaminek-valakinek KELLETT ott lennie

Itt a pszichológia a bumeráng ami visszaüt.
Apakép és kivetítési mechanizmus.

Talán még is jó lenne elfogadni, hogy a szellem erejével és nem a lélek erejével lehet csak az Örökkévalóval közösségünk, és csak azon a szinten lehetünk VELE gyermeki viszonyban.
Egymással pedig testvéri relációban.

Ha csak nem az ádámi létről van szó.

Net, jártam hittanra, és amit ott HALLOTTAM Istenről, azt ELHITTEM. Ennyi.