|
Kedves G7
>"Gondolom nem nehéz észrevenni,hogy az ember mikor érkezik haza a szereteihez, ahova mindig is tartozott, és mikor valahova egészen máshova. "
Írt ide régebben egy srác, elég szimpatikus volt, a hozzászólásai építőek, és saját bevallása szerint sátánista volt. Volt egy megtapasztalása, aminek nyomán eltöltötte őt a szeretet - és tudta, hogy ezt sátántól kapta. Ő mesélte így.
>"Egy biztos aki az értelmével teszteli le, hogy Istennél járt-e vagy sem, az nem valószinű, hogy valaha is járt volna Istennél. "
Az érzésekben bízni veszélyes. Nem tudom miért hiszed, hogy az értelmet nem Istentől kaptuk, és nem PONT arra, hogy mindent megvizsgáljunk, hogy nehogy az ördög tőrébe essünk.
Aki az értelmével nem vizsgálja meg, hogy miben hisz, az veszélyes vizeken úszkál. (és nem a Biblia talaján áll szerintem)
----
Kedves 32ezüst
>"Ez nekem is eszembe jutott. És arra gondoltam, hogy a Sátán az úgyis van olyan intelligens, hogy én azt egyszemélyben ne tudjam eldönteni. Tehát ha akivel beszélek, nem Isten, akkor Isten valahol másutt mégis létezik, és ha nem akar hagyni elveszni, akkor ilyenkor is vigyáz rám."
Örülök, hogy ezt a lehetőséget is figyelembe vetted! És bizonyos értelemben hasonló gondolatom volt nekem is amikor elbizonytalanodtam, hogy van-e Isten, akkor többször az győzőtt meg, hogy Sátán léte számomra nem kérdés. Ha pedig ő nem kitaláció, úgy Isten sem a fantáziám szüleménye.
Isten amellett, hogy vigyáz ránk, óva int sátán közelségétől, szóval ami a mi részünk, azt tegyük meg a saját biztonságunk érdekében.
Van is egy ilyen kis példatörténet, hogy a mennyben megkérdezi a hívő,
Uram miért hagytad, hogy meghalljak az árvízben?
Küldtem neked csónakot, mentőővet, stb - de te nem használtad.
_________________
Várván ama boldog reménységet
|
Azután egyre több ismerős jött, és röviden nagyon örültem, hogy Isten rajtuk keresztül megszólított. 
