Amúgy olyan büszke vagyok Tündire, amiért már majdnem teljesen szobatiszta Pl. ma délelőtt is a játszótéren egy anyuka azt mondta a lányának, hogy látod, példát vehetnél Tündiről :D:D. Én sose mondanék ilyet Tündinek, mert mi a fenéért mondjam neki azt, hogy látod, a másik gyerek okosszép, te meg nem, viszont az jól esett, hogy a másik anyuka mondta . Remélem, Tündi is hallotta.

Majd akkor én is szólok a 4 éves lányomnak Tündiről.



De pár hete már ritkábban kell bugyit vinnünk, elég 3-4 db-bal elindulni a játszóra, nem ez csak vicc, tényleg mostanában alig-alig csurgat be.

NAGYON SZERETEM A GYEREKEIMET!
Áldom Istent, hogy ilyet kigondolt, mint a gyerek és nekem 4-et is adott, meg így tervezte el az ember életét, hogy ennyi féle kort adott és én ezekben gyönyörködhetem, még ha apai feladatokat is kell ellátnom, ami néha nem könnyű, mert ugye bár a megosztás, a másik szeretete, a gonoszságmentes élet, a rendszeretet nem születés beli adottságunk, sőt...

És az a baj, hogy nekem sem, ezért igen nehéz hitelesnek lenni, de jó, hogy nekem is olyan Apukám van, aki nagyon türelmes velem és nem adja föl a tanításom, a vezetésében hű és magyaráz, aztán hozza a szituációt és abban is ott van és segít, ha kérem és elnáspángol, ha direkte bántom a tesómat, meg ilyesmi..

Bocs Kamilla, hogy összefirkáltam a noteszed...

Köszönöm

Magda, áldjon meg az Úr gazdagon sok örömmel és békességgel, örömmel az unokád (unokáid? ) mellett, hosszú élettel, gyönyörködve a növekedésükben.

Jó az Úr

nagyon szépet írtál. Ilyeneket bármikor írhatsz, nagyonnagyon jót tesz ez az én noteszkémnek . És dehogyis kell bárkinek szólni Tündiről, pláne nem egy négyévesnek, mondom: ő csak majdnem teljesen. És komolyra fordítva azt akartam mondani, hogy egyfelől persze, kenegette a büszkeségemet ez a mondat, hogy példát vehetne, másfelől baromira sajnáltam szegény gyereket, akinek mondták, mert a szobatisztaság, az az, amire élettanilag kell megérni, és ez egyéni, hogy kinél mikor van, és ezért letolni a gyereket, ráadásul így, hogy a másikkal összehasonlítva, ennél nagyobb butaság kevés van.

Szia Kamilla te a példálódzást miért nem szereted?
Csak ha nem zavar a kérdés akkor válaszolj.
Kösz.
Szeretettel:
Magda

a megfogalmazás nem tetszett.
Lehetett volna úgy is, hogy odanézz, a Tündi milyen ügyes, kipróbálod te is a bilijét? Hátha neked is menne Nem? Na, majd később. Te is biztos majd ugyanilyen ügyes leszel, ha eljön az ideje.

Nekem maga a példa állítás, a "bezzeg"
Mindég más volt a bezzeg és én már nagyon útáltam, milyen jó, hogy Péter és te ezt kicsit feszegettétek, mert előjött, és most ezt is megsemmisíthettem a kereszttel.
Hála NEKI

Jenny, ez egy nagyon jó tipp, én is ezt szoktam ajánlani, ha a mama már türelmetlenkedik a pelus miatt.

Sziasztok!

Egy kicsit én is belekotyogok.

Ismerősöm első gyermeke textilpelenkás volt, a másodiknál már volt a Libero-csík, a harmadiknál pedig a nadrágpelenka. Természetesen a legidősebb lett legkorábban szobatiszta, és a legkisebb legkésőbb.

Másfelől az idegrendszernek is meg kell érni rá, és ez mindenkinél egyéni.

És nincs rosszabb a példálózásnál.

(Kamilla, mindig elolvasom a naplódat, az én kislányom is hamarosan kétéves lesz )

3 lány olvasási tanulása, a legidősebb a leggyatrább, de a tanulási szorgalma is
A példa fontos, de a példálódzás méreg

Viszont a nemtextil pelenka annyival kényelmesebbé teszi az ember életét, és annyi időt takarít meg, hogy őrület. És Tündinek abból is elege lett ebben a melegben . Az első időben, amikor három óránként etetni kellett, utána fejni, mindenféle, és tényleg semmire nem volt idő, nem is tudom elképzelni, mikor lett volna időm még pelust is mosni-vasalni. Minden tiszteletem az eggyel fölöttünk lévő generációé, mert ők ezt valahogy mégiscsak meg tudták csinálni (de hát akkor más világ volt, nem volt kényeztetés, nagyon sokaknak nagyon korán bölcsibe kellett menni). Azt olvastam, hogy a fejlett országokban (pl. Svédország), ahol sokkal környezettudatosabb az emberek gondolkodása, elkezdtek visszatérni a textilpelusra. Igaz, ott úgy csinálják, hogy a bejárónő mos-vasal, anyuka meg foglalkozik a babával. Hm.
És Jenny, a cumit ne is mondd. Az például sokkal kevésbé sikertörténet nálunk, mint a szobatisztaság. Egyelőre persze. Majd az lesz az is.
És az összehasonlítás önkéntelenül bennünk van, pont ezért kell vigyázni vele. A játszótéri sablonbeszélgetésnek az eleje táján van az, hogy "mennyi idős? és ő már....?" és itt jön a kérdés, hogy mit már, és mindig kiderül, hogy nahát, az egyik gyerek tud valamit, amit a másik még nem, meg a másik is tud valamit, amit az egyik még nem. És akkor mindig elmondjuk, hogy dehát mindenki úgyis egyénileg fejlődik.
Én nagyon vigyázok erre (és mivel régóta vigyázok, már jól megy), hogy hülyeség ezen aggódni. Nagyobb baja lesz attól, ha egyfolytában azon rinyálok, hogy jaj, mit nem tud még, mintha pár hónappal később lesz szobatiszta. Popper Péter mesélte, hogy ő egy ilyen aggódó anyukának egyszer azt mondta, hogy a húsz éves menyasszonyok között viszonylag kevés, akinek pelenka kell, nyugi.
Ráadásul ezzel az összehasonlítgatással, ami persze a gyerekek füle hallatára zajlik, merthát úgyse értik (napersze), jól össze lehet zavarni a másik emberhez való hozzáállásukat. Én alapból arra lennék hajlamos, hogy persze, a mások gyerekei jobbak. És Tündinek, ha nem figyelnék, azt adnám tovább, hogy ők okosabbak-ügyesebbek nálad, úgyhogy inkább menekülj tőlük, merkülönben meglépnek-kihasználnak-bántanak. És baromira figyelek, hogy be ne váltsak ebbe, mert igenis szeretném neki megadni az esélyt, hogy normálisan be tudjon majd illeszkedni, és ne féljen a többiektől, és ne tartsa magát alapból kevesebbnek.
De olyat is láttam már (pont tegnap), hogy hazamenni nem akaró, hisztiző gyerek láttán anyuka rám - másik szemlélő anyukára - mosolyog, hogy "nahát, ilyen hisztit még az én gyerekem se szokott csapni". Ettől ugyanúgy kinyílt a bicska a zsebemben, mint a bezzeg-től, mert nem létezik az se, hogy az ő gyereke tökéletes, és hogy ha egy hisztiző gyerekkel küzdő anyukát az anyukatársak se értenek meg a játszótéren, akkor mégis kik és hol?? De neki jól jött a jelenet, mert igazolhatta, hogy az ő gyereke lám, mennyivel jobb-okosabb az összes többinél. Ők is jönnek a bölcsibe, szerencsére nem a mi csoportunkba.

És nahát, Mandula )) Egy nagy szia neked!
És FM, az olvasástanulás nagyon nehéz dolog tényleg. . Remélem, alakul majd.