rosta írta:
Szerintem nem kellene ezen a gyönyörű Nagy László versen is "fogást" találni. Lehet, hogy a teológiai kérdésekben jártasnak semmit sem mond ez a vers, csupán "aranyos", viszont számos jóakaratú ember számára, aki talán imádkozni sem tud, ez a vers (mint sok más vers) maga az első érthetően megfogalmazott fohász Isten felé. Felmutat valamit abból a gyermekiségből, ami Istenben való kapcsolatunkat jellemzi. Talán éppen ez a hit felé mutató első jel.
Jóakarat mindenféle népnek, és nemzetségnek!
-Kedves Rosta ! BUÉK ! (Mégha nincs is viszonozva ?
)
-Éreztem, hogy ez NEM fog tetszeni,-- sokat gondolkodtam is, írjam, ne
írjam...láthatóan utólag írtam be, mivel úgy éreztem, mégsem hagyhatom
szó nélkül.
----Először is !!! - Nem akartalak megbántani és a kolleganődet sem !
Nagyon kedves tőle, hogy így kívánt "Jó Új Évet" - és azzal, hogy azt
mondom a vers "aranyos" azzal igenis pozitíven értékeltem ! De: főleg
azért tettem "mégis" szóvá TŐLED ÉS KOLLEGANŐDTŐL FÜGGETLENÜL !
mert "
amit nyilvánosságra hozunk, azzal befolyásoljuk az embereket"
-
-Nem is régen beszélgettem egy kedves, kereső erdélyi fiatallal, aki
rajongva beszélt éppen erről a versről...kihangsúlyozva, mennyire egyet-
ért különösen a szóbanforgó sorok tartalmával ! - Igen, valóban frappáns
befejezés, - tetszik is mindenkinek, aki tele van önmagával, csak önma-
gában bízik és természetesnek tartja, hogy egyébként "minden JÓT" MEG-
ADJON az Isten.-
-Ezzel a lelkülettel csak az a baj, hogy akkor a Miatyánkot se imádkoz-
hatja, mert az tele van "kéréssel". - Pedig Jézus erre tanított bennünket.
-Sajnálom, ha megbántódtál,-- nem Te írtad és különben tényleg nagyon
aranyos !
Üdv.
Loisz