Nagyon jók a képek!!!

Biztos nagyon finom lett a süti.

Boldog Kamilla-napot!

köszönöm szépen!

Nagyon tetszettek a képek! Ügyes segítséged van!

Ugye? Büszke is vagyok rá nagyon. .

Egészmás. A Máté evangéliumát és az Ésaiás könyvét olvasom most épp párhuzamosan, és nagyon érdekes így. És biztos semmi jelentősége, de én most felfedeztem, hogy milyen érdekes ez a pusztába kiáltott szó c. mondat. Hogy az Ésaiás 40:3-ban úgy van, hogy 'Egy szó kiált: a pusztában készítsétek az Úrnak útját'. Vagyis, hogy itt még a pusztában, az az útkészítésnek a helyhatározója. (Az okosak most megnéznék más fordításokban is, hogy tényleg így van-e, de elég gyanús, mert utána van még egy tagmondat, és ez mint gondolatritmus is csak így értelmes: "A pusztában készítsétek az Úrnak útát, ösvényt egyengessetek a kietlenben a mi Istenünknek.") Az evangéliumokban meg már a kiáltásnak a helyhatározója. Aztán szólás meg úgy lett belőle, hogy 'a pusztába kiáltott szó', és valami olyasmit jelent, mint a falra hányt borsó. És ma elméláztam ezen, hogy milyen érdekes, hogy ez mennyire mást jelent. Igazából nincs is benne az a szemrehányás, amit én eddig mindig beleéreztem. Hanem inkább olyasmi, mint amiről a gyüliben volt szó az egyik bizonyságtételben, mikor legutóbb voltam; valaki elmondta, hogy ő nem várt arra, hogy Isten csináljon valamit, hanem előbb ő csinált valamit, és ennek nagyon jó vége lett és érdemes. Merugye a pusztában. Mikor még nem látszik semmi, csak a nagy kietlenség.
Az igazság az, hogy én ezt a Keresztelő Jánost, és amit mondott, eddig valahogy úgy fordítottam le magamnak, hogy "viperáknak fajzatai, ki lesztek szórva a nagy szórólapáttal, meg a fejszével ki lesztek vágva, mert én is hiába kiabálok itt a pusztában összevissza, jön utánam valaki, aki majd jól helyrerak." Ebben biztos szerepük volt amúgy a Jézus-filmeknek, mert azokban egytől egyig ilyen ordibálós őrültnek van ábrázolva Keresztelő János.
És most jó volt látni, hogy nem erről van szó mégse.

hű! én meg most RÁD vagyok büszke

(de megnéztem a kis kuktát is, NAGGYON aranyos)

nahát.

Tündi tegnap éjszaka azt álmodta, hogy apa beöltözött piroskának, anya meg farkasnak és kergette apát. Elgondolkodtató . Kapott még az ünnepek előtt új, nagylányos ágyat, amibe máris rendszeresen bejár egy tigris alvásidőben. Most délben még a tigrisnyomokat is megmutatta az összegyűrődött lepedőn . Popper Péter szerint a legrosszabb, amit az ember csinálhat ilyenkor, hogy bevilágít mindenhova, és megmutatja, hogy nincs tigris.. mert ebből állítólag a gyereknek az jön le, hogy oké, most nincs tigris, de lehetne, ha egyszer még anya is nekiállt keresni... Szerintetek mit lehet ilyenkor csinálni?

Közben egy nagyon jó könyvet olvasok. Feleselő generációk a címe, 1980-ban adta ki a Nők lapja, az olvasói levelekből állították össze. A legfiatalabb levélíró 12, a legidősebb 82 éves, vagyis elég széles képet ad az akkori emberek gondolkodásáról. Nagyon érdekes .

Szia Kamilla!

Azt nem tudom mit kellene csinálnod, csak elmondom, hogy nálunk milyen hasonló esetek voltak..
Valamelyik gyerek rendszeresen átfutott éjjel az ágyunkba-talán félt valamitől?- valamelyik soha.
De az egyik kislányom-úgy 2 éves kora körül minden éjjel kegyetlen visításba kezdett, rendszeresen. Bár elég szűkösen voltunk akkor már a szobában - még a régi lakásban laktunk- betettük az ágyát a mi szobánkba...akkortól fogva nem visítozott többet.

Szia!

Én azt csinálom, hogy elmondom, hogy van "éppen aktuális gonosz", meg ő tényleg erős, de apa és anya azért van, hogy vigyázzon rád.
Azért adta őket az Isten melléd, hogy vigyázzanak rád, meg enni adjanak, meg szép ruhákat, stb..
Apára és anyára pedig az Úr Jézus vigyáz, Ő védi meg őket a gonosztól.

De az is sokat jelent, ha ezt fizikálisan érzi a gyerek. A legtöbb az ölelés, simi, puszi, stb. és már alszik is.
Ahogy nő, idővel úgy se fogja már ezt igényelni, vagyis egyre ritkábban.


A pusztába, vagy pusztában, tényleg érdekes gondolat. Köszi...
Azon gondolkodtam, hogy amikor a pusztába kiálltok, az valóban azt jelenti, hogy a senkinek üvöltözök olyan helyről, ahol sokan vannak.
Amikor a pusztában kiállt egy szó, akkor viszont az a kopár környezethez mérten a leghangossabb üzenet, csak hát ehhez ki kell menni a pusztába, hogy ez hallható legyen.
Mi évente 1-2 alkalommal megyünk csendes hetekre, ahol nem szól más - pl. TV, rádió, bolt sincs - csak az Úr Igéje.
Jó hely a fürdésre! A pusztában élesen szól az Úr tisztító, megelevenítő, tápláló, megtartó Igéje.

Köszi, amit írtatok. Egyébként furcsa, mert nem úgy jön ki, mint aki fél, vidáman meséli a tigrist. Az is lehet, hogy simán ürügyet keres, hogy kijöhessen. Vagy ezek keverednek valahogy. Nem tudom. Ilyenkor nagyon utálom, hogy nem látok bele a fejébe.
Nekem ma van a szünet után az első munkanapom.. ami még csak hagyján, de a gyerekeimnek is ma van az első tanítási napjuk. Valami nagyonjót kéne kitalálni nekik, különben szétszednek. Megyek is. Ma már csütörtök, holnap gyüli. Sóhaj.

Ha nem fél, akkor nincs gond, jó a fantáziája. Én belemennék a játékba, meglesném vele a tigrist egy védett helyről, ahonnan én nem láthatom,...csak ő, mondja el,...tudósítson ,mit lát, egyedül van-e a tigris, mit csinál,stb...

Ez jó ötlet, már sokat beszélgettünk a tigrisről, meg még a nyomait is megmutatta Tündi, de nem lestük még meg együtt . Kipróbálom.

Végére értem a könyvemnek. Nagyon jó volt. Sulyok Katalin: Feleselő generációk. Ez az újságírónő 1979-ben gyanútlanul belevágott egy vitába a szülő-gyerek kapcsolatról (a gyerekek felnőttkorában), s a több ezer levél, amely ennek kapcsán a Nők Lapja címére érkezett, elárulta, hogy az egész problémakör súlyosabb, mint ahogy azt előzetesen gondolni lehetett. A könyv e levelek és levélrészletek válogatott gyűjteménye. Sok levél már maga is egy-egy regény alapja lehetne. Letehetetlenül izgalmas könyv. Széles skálán mutatja be, hogyan gondolkodtak, milyen erkölcsi normákat követt az emberek Magyarországon 1980-ban. (És milyen természetesnek vették, hogy mindenki tud helyesen írni, és fogalmazni, az is, aki csak négy, vagy még kevesebb általánost végzett..)

Pl.:
"Ötvenkét éves falusi asszony leveléből:
<<Évek óta disznókat hizlalok, szerződéssel. A pénzt, amit értük kaptam az utolsó fillérig félretettem. Úgy terveztem, hogyha a kislányom elvégzi az egyetemet és férjhez megy, bútort veszek neki. Amikor körülnéztem az üzletekben, kiderült, hogy olyat nem árulnak manapság, amilyet én elterveztem, hogy veszek neki. Ezért óriási pénzért egy kisiparossal csináltattam egy gyönyörűséges diófa hálószobabútort. (Egész életemben ilyenre vágytam!) És mit gondolnak, hogy fogadta a lányom az ajándékomat? Ahelyett, hogy örömében a nyakamba borult volna, sírva fakadt, és azt mondta: csak nem gondolja édesanyám, hogy én ezt az izét beteszem a lakásomba? Még akkor se tenném be, ha beférne, de nem is fér be!
Azóta semmi közünk nincs egymáshoz. Aki az édesanyja drága ajándékát ennyire semmibe veszi, az nekem többé nem gyerekem!

Csalódott anya>>"

A Bibliában elértem az És 46-hoz. A 3-4 versen elgondolkodtam. "Én teremtettem és én hordozom" Ez a gondolat, hogy Isten felelősséget vállal értünk, ez valahogy új. Nem állok neki cincálgatni, hogy mik azok a dolgok, amiért magam vagyok felelős, és mi az, amit Isten vállal, mert mintha nem erre menne ki ez. Viszont valami nagyon szépet érzek ebből a gondolatból, ráadásul olyat, ami újdonság.

A Mátéból meg elértem ahhoz a részhez, ami épp előkerült az aktuális ereszdelahajam-topikban. A törvény igazi betöltése. Az 5:20-tól megijedtem. Az összes ilyentől megijedek, mikor van egy feltétel, amit nem pontosan értek, és utána az, hogy hát akkor sajnos semmiképp...
Mi az, hogy ha nem több az írástudók igazságánál?? Még valamikor ősszel volt arról szó a gyüliben egy tanításban, hogy (akkor le is írtam a naplómba, csak aztán kitöröltem) létezik igazság, ami nem filozófia, nem pszichológa és nem teológia, hanem simán igazság, és csak az visz előre. Erről van itt szó? Hogy enélkül semmiképp?? Ajjaj.