Oly távol voltam, mégis közel
Mielőtt elfelejtem azt a pár órát, amit az olasz tengerparton töltöttünk, írok róla pár sort.Áruért kellett mennünk, s mivel 10 órányi távolságra van a partnercég, úgy döntöttünk, hogy ott alszunk, méghozzá a tengerparton, s másnap fordulunk csak vissza.
A férjem korán reggel szeret útnak indulni,ezért már negyed ötkor brűgettünk végig az utcánkon.Budapesten így még a nagy dugók előtt átkeltünk, nem vettük igénybe a körgyűrűt.Akkor gondoltam a fórumozókra- de jó is lenne, ha most egy fórumtalira mennénk!
Megálltunk a Balcsin- éppen ébredezett. Megpróbáltuk lencsevégre kapni a tóból kiugráló halacskákat- még nem volt időm megnézni a képeket- vajon sikerültek-e?
Delet harangoztak, mikor Ljubljanaban köröztünk, hogy bejussunk a centrumba- de hiába- sehol egy talpalattnyi hely parkoláshoz,pedig nekünk pedig elég nagy talpunk volt- egy furgonnal voltunk.
Ráhajtottunk hát az autópályára, ott meg szállították egymás után kétemeletnyi magasságban a Hyundajokat...hmm...arra gondoltam, vajon utakat, parkolóhelyeket is szállítanak majd, vagy hogy férünk el ezután, ha ez a sok autó mind gazdára talál?
?
Lido di Jesolo már teljes szezonban pompázott, a víz is meleg volt- nem fürödtünk, csak leteszteltem.Találtunk kiadó szobát- ne higyj a technikának: itthon a számcsin azt mutatta, hogy a Reginában nincs hely- és amikor valahogy odakeveredtünk, mégis volt. Gyorsan lefoglaltuk, aztán sétáltunk egyet a tengerparton, meg beültünk Alfredohoz egy vacsorára.
A reggeli szupi svédasztal volt.
Olyan könnyednek éreztük magunkat, nagyon jól esett az otthoni hajtás után egy kis változatosság, mélyeket szippantottunk a tengeri levegőből.
Kimentünk a cégbe,az áru egy részét bepakoltuk- a fontosabb részére várni kellett.Már minden lehetséges témát megbeszéltünk, a kora délután már késő délutánba hajlott, de" még semmi pozitív"- tárta szét a karját a kolléga,mikor letette a telefont- ...hogy hogyan történhetett ez a csúszás,mikor úgy indultunk útnak, hogy most már biztosan minden kész van- erre a titokra sosem derül fény- lehet, hogy pusztán azért, mert nem értünk jól angolul. Én mindenesetre megkukultam vagy 5 percre szó szerint, amikor az egész napos várakozás után bejelentette a barátunk, hogy a 7 darabból kettő vagy 3 hiányzik- nem tudja pontosan. Mivel nem borítottuk rá az asztalt,mondta, hogy ő mérges, na erre már felocsúdtam, s gyorsan biztosítottam róla, hogy mi is.Felajánlotta , hogy mivel elhúzták a napunkat, a cég számlájára ott aludhatunk, vacsizhatunk is, de a férjem hallani sem akart erről, így hat körül elindultunk, és két megállással reggel négyre hazaértünk, hála Istennek.
Máskor ha ilyet tesznek, kérni fogom a szállodát, mert azért elég húzós volt így alvás helyett autókázni.
Azért ne felejtsem megemlíteni az ebédet: valami noccsi volt- nem tudtam mi az, de olyan jól hangzott, és finom is volt, aztán egy tiramisut ettem gyönyörű tálalásban-a papa gyümölcssalátát választott.
Egyébként Szlovénia gyönyörű- hegyes-völgyes, meg van művelve minden sarka.
Ha hiszitek, ha nem , most ha visszagondolok erre az útra, mintha legalább egy hétig lettünk volna.És a kedves olasz barátunk sms-t küldött pénteken késő este, hogy a gyorsposta hozza , ami lemaradt. Hát nem rendes?