Kedves Zoli!

Dehogyis! A fórum-tesókra gondoltam persze először, de nem elsősorban. Aki érez magában ihletet, az mind nekifoghat. Az a jó, ha van több változat is. Akkor már tettünk is valamit, ami az Úrnak kedves.

Vidd csak el nyugodtan az ifiseiteknek. A fiatal tehetségek gyakran képesek csodákra. Az a jó, ha szívből csinálják.


Üdvözlettel: Zsolt


(Én maximum a "terror" szólamban kapnék helyet. )

Nem teljesen passzol ide amit írok, mert a történet pont arról fog szólni, hogy némán, de a jelenlévők számára mégis beszédesen játszódott le az egész. Már aki látta és feltűnt neki.

Énekkarunknak próbája volt, és a tiszteletes úr is tagja az énekkarnak. A próba rendszerint nagyon elhúzódik, sokszor 8 után megyünk haza. A tiszteletes úr legkisebb lánya (talán 3 éves) persze be szokott néha szökni a próbára. Ilyenkor áhítattal hallgatja az éneklő gyülekezeti tagokat.

Legutóbb a próbán már nagyon fáradt lehetett. Édesapja ezért felvette a karjaiba, de énekelni is szeretett volna. Bal karjára fektette tehát a kicsit, jobbjával meg a kottát tartotta. A kislány feküdt apja karján, csodálkozó (vagy inkább csodáló) szemmel nézte apját és néha megsimította az arcát.

Aki látta ezt az egészet az érezte, hogy Isten Szentlelke itt jár közöttünk. Szinte tapintani lehetett a jelenlétét. Éppen egy Händel művet énekeltünk, ami még fokozta ezt a hatást.

Add Uram, hogy egyszer mi is elnyerhessük ezt az állapotot, hogy szótlanul rád nézve csak egy vágyunk legyen: hadd simítsam meg az arcod, hisz Te annyi jót teszel velünk.

Kedves Zsolt!
Teljesen magam előtt láttam a jelenetet.Nem is fűzök hozzá semmit.Ezek olyan "varázslatos" dolgokMint egy idős bácsika meghajtott fején megállapodó fénysugár, mint egy harmatcsepp a virágok szirmain, mint amikor egyedül vagy a természetben és valami belső nyugalom és öröm jár át.
Óh, ISTENEM!

... ez a szeretet.

Igen.

Jn 13,34 Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást: ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást!
Jn 13,35 Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást."
Jn 15,12 "Az az én parancsolatom, hogy úgy szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket.
Jn 15,17 Ezeket azért parancsolom nektek, hogy szeressétek egymást."

Szüleim ezüstlakodalmára egy elegáns éttermebe foglalatatott asztalt a család. Ötéves fiam is jött velünk. Egy idő után fészkelődni kezdett, hogy vécére kell mennie. El akartam kísérni, de azt mondta, nem kell, egyedül is menni fog. Hű, de büszke voltam a nagy fiamra. Egészen egyedül pipil! Örömöm csak addig tartott, amíg Patrik át nem totyogott az éttermen letolt gatyával és kakás hátsóval:
- Anya, kész vagyok, jöhetsz kitörölni!


Hat hónapos terhes voltam a második gyerekemmel, amikor lányommal elmentünk egy kicsit vásárolni. Bementünk egy baba-mama boltba is, hogy szoknyát vegyünk nekem. A gyerek egy ideig nézte, ahogy a tükörben sürgölődöm, majd megjegyezte:
- Nagyon kövér vagy, anya.
Kedvesen elmagyaráztam neki, amit úgyis tudott, hogy egy kisbaba van a pocimban, attól látszik nagynak. Erre pikírten hozzátette:
- És a popsidban mi van?


Ágyba dugtam a három és ötéves lányaimat. Átöltöztem egy régi melegítőalsóba és kinyúlt pólóba, majd bementem a fürdőszobába hajat mosni. Még ott is hallottam, hogy veszekednek. Egy ideig hallgattam, majd törölközőt csavartam a fejemre, berontottam a szobájukba és leordítottam őket. Útban visszafelé még hallottam, ahogy a hároméves megkérdezi nővérét:
- Te Réka, ez meg ki volt?

Mosom a fogamat,Pannus ott sertepertél körülöttem.
Anya,ez a te fogkeféd??
Igen kicsim.
Nem baj,hogy az előbb én is ezzel mostam fogat?
Mit mondhatnék,nem baj.
És az sem baj,hogy megsuroltam vele a lábamat és lemostam a csempét???


Szia anya!!! Felébjedtem és tele vagyok életejővel!!! - hajnali 6-kor, nyolcezer decibellel bele a fülembe három centiről.
Így kell szívrohamra ébredni.


Barinál (4,5) tombol a vonatkultusz. Ma meséli nekem:
-Apa megígérte, hogy vesz egy új vonatos újságot és ettől olyan mosolygós lett az arcom!
Tetszett a mondat második fele, mondom neki:
-De édes vagy!
-Nem én vagyok édes, hanem apuci.


Betegállományban vagyok itthon torokgyuladással. Olvasom neki este a mesét, hangom kezd elmenni, addig se volt sok. Mondom Marcinak, hogy ne haragudjon, de alig van hangom, így csak halkan tudok neki mesélni.
Rámnéz a két szép barna szemével:
- Apa, beteg vagy?
- Igen, kicsim...
- Akkor megvédelek, hogy ne legyél beteg...

És odabújt és megölelt... Én meg elpityeredtem...

ezek olyan jók!

--

Tündi hintáztatja a babáját:

hinta palinta / régi Duna, kiskatona / ugorj a Dunába BUSZ!

Sziasztok!

Tanév végefelé a zenesuliban sorra adnak koncerteket a zenét tanuló gyerekek. Egyik lányom mondja, hogy ő fél a közönség előtt játszani... Öt éves kisleányunk megszólal: "Ne félj, majd a közönség megvéd!"

pá

Anti

Nagyon kedves, örültem amikor olvastam. Köszönöm.
Szeretettel:
Magda

Ma reggel kivitte a lányom a héliumos lufikutyáját a kertbe. Már rég leeresztett, és utánfújtuk levegővel, csak hányódott bent a padlón... De ahogy kivitte, talán a hőségtől, egyszercsak felrepült, és eltűnt a szomszéd ház teteje fölött. Vagyis én nem láttam, hanem csak a sírásra rohantam ki, és a gyerek mesélte.
Hitetlenségemnek engedve körbe is néztem a kertben, hogy nem csak a szél fújta-e el, és a gyerek fantáziál, hogy a háztető felé repült... Meg azt is mondta, hogy beesett a kéménybe...
Aztán elmentem, gondoltam megnézem a szomszéd utca felől, hátha még ott van. De sehol nem volt.

Azzal a gondolattal tértem vissza, hogy egy kicsit eltévesztette a mennybemenetel dátumát, viszont pont holnap megyünk igazi kiskutyákat nézni. Annak idején is így történt... Valaki, akit nagyon szerettek, de kézzelfogható volt, felszállt a mennybe, eltűnt, és talán ugyanígy sírtak utána... És most csak úgy látjuk Őt, mint a tó vizét a felszínén megcsillanó napsugarakról...

Pistike vizsgáztatja apukáját.
- Apa, ha figyeltél, meg tudod mondani, hogy hívták azt a kisgyereket, akit Jézus az ölébe vett.
- ???
- Hát Dedek. Nem az volt az evangéliumban, hogy engedjétek hozzám a kis Dedeket?