Sziasztok!
Azt a tanácsot kaptam, hogy ez az alkalom titeket is érdekelhet, így, vágatlanul is. Hát íme, lehet boncolgatni!
Szeretettel,
Borzak
Pálhegyi Ferenc: Párválasztás
Először is szeretném felolvasni a legszebb párválasztási történetet a Bibliából: 1 Móz 2,18 Azután ezt mondta az Úristen:
"Nem jó az embernek egyedül lenni, alkotok hozzáillő segítőtársat.”
Nem a párválasztás oldja meg a párválasztás kérdését! Gyakran hallom: szegény, rosszul választott, azért olyan rossz a házassága. Valóban lehet rosszul választani, de az esetek többségében a választás nem rossz, inkább az a fontos, utána hogyan élik a házasságot! Egy kertet nem elég felásni és bevetni, hanem gondozni is kell! A házassággal is foglalkozni kell. Gyakran tönkremennek olyan házasságok, ahol a párválasztás jó volt, Isten útmutatása alapján történt, mint Izsák esetében. Mindkettőnek volt "kedvenc gyereke", nem voltak egyek ebben. Később az asszony segített átverni a férjét! Nem volt tehát
problémamentes házasság, noha Isten akarata szerint történt, noha imádságba ágyazottan történt a megkötése! Sok mindenben nem minta ez a történet. Ha az lenne, akkor mondjuk egy pesti fiúnak nem lehetne pesti lány a társa, hanem messzi földre kellene mennie párt keresni. Aztán nem lehetne még csak találkozni se a házasság előtt. Rebeka még egy képet sem küldött magáról Izsáknak. Vagy a jelkérés biztosan jó módszer-e (Eliézer)? Ez sem lehet minta! Bármilyen döntés előtt kérdéses ez a módszer. Szerintem határozottan nem, noha olvasunk ilyen bibliai történetet.
Mivégre házasodunk?
Isten terve az emberrel: házasságban éljen!
"Megteremtette Isten az embert a maga képmására, Isten képmására teremtette, férfivá és nővé teremtette őket. Isten megáldotta őket, és ezt mondta nekik Isten: Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be és hódítsátok meg a földet. Uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain és a földön mozgó minden élőlényen!"
Benne van-e itt, hogy az ember (a férfi) a teremtés koronája?
Nem!
Mit jelent az, hogy Isten az embert a maga képére teremtette? Nekünk Istent kell képviselnünk, mintegy az Ő nevében kell uralkodnunk a természeten, amit ránk bízott! A bűn lényege: az ember ezt a megbízatást utasítja el, amikor a maga nevében akar uralkodni!
Ti dönthetitek el, mi jó, mi rossz, mi erkölcsös, mi erkölcstelen -mondja a kísértő -
Isten nélkül is tudjátok irányítani az életeteket! Az ember tragédiája ma is ez: Isten nélkül él, és azt gondolja, hogy nélküle is helyes döntéseket hozhat, kivel házasodjon, hogyan kell az országot irányítani, stb. Isten ne szóljon bele az életünkbe! Az ember nem őrizője és vigyázója a környezetének, hanem pont fordítva. Nem vigyázunk egymásra sem, hanem uralkodni akarunk a másikon! Az Ige szerint vezetni annyit tesz: szolgálni. A tanítványok csapatának Jézus volt a "főnöke". Ő azt mondta, hogy az ember fia nem azért jött, hogy szolgáljanak neki, hanem hogy ő szolgáljon! A családban, ahol a férfi kapta a vezetés felelősségét, ez azt jelenti, hogy ő a főszolga! Ahogy Krisztus az egyházat, úgy szereti a férfi a feleségét (Ef 5). Az Isten országa nem úgy van berendezve, mint a jelenlegi magyar állam! Az ember a teremtés csúcsán utolsónak teremtetett, akire Isten rábízta a többit ("uralkodjatok")! Kire bízta? A férfivá és nővé teremtett emberre!
Tehát a természetes életforma, hogy mi házasságban élünk! Együtt tudjuk betölteni Isten kettős feladatát: Szaporodjatok és sokasodjatok! Nincs az az erős és értelmes férfi, aki egyedül tudna szaporodni. De nincs az a szélsőséges feminista, aki férfi nélkül tudna szaporodni (még a spermabankhoz is kellenek a férfiak)! Isten terve: vele közösségben, állandó kapcsolatban éljünk, ketten! Talán látszólag ellentmond ennek, hogy nem a házasságtól lesz az ember boldog. Az sem biztos, hogy csak házasságban lehet teljes életet élni! A kérdés nem az, hogy most van párom vagy nincs, hanem az, hogy Isten milyen élethelyzetben akar engem megáldani? Mire küldött? Vannak, akik vallásos buzgóságból nem kötnek házasságot, és talán még a reformátusok között is akadnak ilyenek. De ilyenek a katolikus szerzetesek is. Azt hiszik, Istennek ez kedvesebb. Nem hiszem, hogy ez így lenne. Viszont vannak olyan emberek, akiknek Isten szánt olyan életet, amely nem házasságban zajlik. Jeremiásnak maga az Úr mondta, hogy ne végy magadnak feleséget! El tudom képzelni, hogyan esett ez neki, ha éppen szerelmes volt! De Isten tudta, milyen élet vár rá, hogy hová küldi! Hol kalodába zárták, hol pöcegödörbe dobták. Még egy feleség is túl sok lett volna!
Pál apostol is ilyen. Volt része hajótörésben, börtönben volt évekig, megkövezték, hogy majdnem belehalt.. Egy feleség már neki is sok lett volna. Ennek ellenére boldog ember volt? Igen! Kiderül a leveleiből, mert tele volt az Úrral a szíve, és teljes életet élt. Nekem kell megértenem, Isten nekem milyen életet szánt! Isten kijelenti, hogy nem jó az embernek egyedül lenni, és ha valaki szenved az egyedüllétről, annak szól ez: Isten tud róla, és ő tudja, mit akar veled. Isten a legtöbb ember esetében azt akarja, hogy házasságban éljen, ezeket a kivételeket nem számítva! Lehet, hogy te is ilyen kivétel vagy, de egyáltalán nem biztos. Neked arra legyen gondod, hogy minél szorosabb legyen a kapcsolatod Istennel!
Fontos, hogy keresztyén emberként szembe menjünk azokkal az áramlatokkal, amik ma a világot jellemzik! Ma egy "szingli" nevezetű áramlás folyik:
"jó lesz nekem magamban is. Megélek én társ nélkül is. Végül is van mikrosütő, a boltban sokfajta félkész étel, akár még a szex probléma is megoldható". Ezek a gondolatok nem Istenről jönnek! Ha azért nem akarsz házasságot kötni, mert az kényelmetlen vagy veszélyes, rosszul állsz hozzá! Van egy 50 év körüli férfi ismerősöm, aki folyamatosan közeledik egy hölgyhöz, de amikor komolyabbra fordulna a dolog, megijed, és visszatáncol. Fél, hogy áldozatokat kellene hoznia, ha elvenné a hölgyet. Áldozattal jár a házasság? A férfiak számára biztos!
Nem úgy osztom be a pénzemet, ahogy akarom! Nem úgy osztom be az időmet, ahogy akarom! Beleszól mindenbe! Rettenetes! A férfiaknak úgy kell szeretniük a feleségüket, ahogy Krisztus szerette az egyházat! Az nagyon nehéz! Az asszonyoknak "csak" engedelmeskedniük kell!
Senkinek se könnyű az, amit vállalnia vagy tennie kell! Tudnunk kell: nem a házasság az ígéret földje! Nem attól leszünk boldogok, ha házasságot kötünk, vagy nem kötünk! A Bibliában közel 100 „boldog” mondás van, de egy sincs olyan, hogy „boldogok a házasok”. Boldogok a lelki szegények, a tiszta szívűek, az igazságra szomjazók, aki nem jár a hitetlenek tanácsa szerint, akik az Úrban haltak meg stb. Azok boldogok, akiknek Istennel helyreállt a kapcsolatuk: tudnak gyönyörködni benne, „látják” őt. Azok boldogok akkor is, ha szenvedniük vagy nélkülözniük kell! A boldogság nem azonos a komfortérzéssel!
„Végre révbe jutok! Lesz ki mellé bebújnom az ágyba! Lesz, aki vacsorát készít! Persze lesznek gyerekek is, és velük sok baj van, de amikor jók, akkor lehet bennük gyönyörködni! A házastársban is lehet.” Tudnunk kell, hogy mivel az emberi természet megromlott, ezért a kapcsolataink is néha betegek lesznek. Ez nem jelenti azt, hogy mivel egy test vagyok a párommal, akkor amputálni kell azt a részemet, hanem hogy meg kell gyógyítani a kapcsolatot! Isten terve, hogy házasságban éljünk, így ketten együtt tudjuk képviselni őt, hiszen az Isten szeret. A köztünk lévő szeretetkapcsolat hirdeti ezt. Ha ez a szeret nem működik, ha hívő házasfelek között vita vagy válás van, akkor ez Istenre hoz szégyent! Rendbe kell hozni a megromlott kapcsolatokat! Az Úr Jézus egyik legszebb példázata a kősziklára épített ház. Azt is fújják a szelek és veri az eső. Az nem minősíti a házat! Szélcsendes helyre épített házat kevésbé támadják az elemek. Nem az a házasság, ahol soha nincs vita vagy veszekedés. A házasság jövője sem ettől függ! Ismerek olyan házasságot, ahol a felek szinte állandóan küzdenek, de foggal-körömmel kapaszkodnak egymásba, mert fontosak egymásnak! Az unalmas házasságokban mindig szélcsend van, de nem kívánom azokat!
Tedd mérlegre a saját életedet! Biztos sokan vágynak már a házasságra itt is! Nem attól leszel boldog, de ne állj ellent, ha Isten erre vezet!
Biztosan ismeritek az öreg székely történetét, aki megkérdezte a fiát:
- Fiam, elég öreg vagy már, miért nem házasodsz meg?
- Apám, én szeretnék, de nem tudom, kit vegyek el!
- Nem tudod? Pedig annyi szép lány van a faluban..
- Könnyű volt édesapámnak, mert ott volt édesanyám, de én kit vegyek el?
Úgy kell meghozni a döntést (és ez is ellene megy az áramlatoknak), hogy az
végleges! Úgy nem szabad házasságot kötni, hogy kipróbáljuk, ez most jó lesz-e, vagy legfeljebb elválunk! Így nem lehet! Csak úgy, hogy ez egy életre szól, bármi is lesz. Nem csak jellemhibái, nehezen elviselhető szokásai derülhetnek ki a másiknak! Ez mind vele jár. Megbetegedhet! Lerokkanhat! Beszéltem egyszer egy idős emberrel, akinek nemrég halt meg a felesége. Kiderült a beszélgetés közben, hogy két-három héttel az esküvőjük után érte valami a feleségét, és attól kezdve évtizedeken keresztül ágyban fekvő beteg lett, akit ő ápolt, tett tisztába! Mégis úgy emlékezett erre, hogy Isten nagy áldása volt ebben! Nem fordult meg a fejében, hogy elváljon, pedig nem ezt várta a házasságtól! Senki sem azért házasodik, hogy ott majd problémákat oldunk meg, de jó lesz!
Házasságkötéskor várunk valami jót, valami szépet a másiktól, amik jönnek is, de jönnek váratlan nehézségek is, mégis érdemes végigjárni. Isten ad győzelmeket közben és nevel! Megoldódik az a kérdés: kit szeressek az emberek közül!? Őt lehet! Róla lehet gondoskodni, kideríteni a szükségleteit és betölteni őket! Általa formál engem Isten! Néha nem kellemes, mert kritizál! Hallottatok már ilyen párokról? Nem? Lehet, hogy nálatok ilyen nincs..
Egyszer, még a házasságkötésünk előtt mentünk a Tátrába. Jött a lanovka. Én megígértem előtte, hogy felmegyünk. Jött egy kis lánchinta, billegett össze-vissza.. De hát már ki volt fizetve, meg már akkor is én voltam a férfi, illet előre mennem, beállni a sorba. A szék jött irgalom nélkül. Hátranéztem: az ő arcán semmi félelem nem volt. Beszálltunk, és rögtön mély szakadék felett mentünk, késő lett volna kiszállni. Sokan azt gondolják, hogy a házasságból ki lehet lépni nyaktörés nélkül. Akik elváltak, mindig megsérülnek, bevalljál vagy sem, nem is beszélve a gyerekekről.
Honnan tudhatjuk meg, hogy ki a párunk?
Van igei vezetésre példa, de inkább bízzuk Istenre, hogyan jeleníti meg az akaratát. Ne várjuk, hogy véletlenszerűen kinyitva a Bibliát olvassuk, hogy „Ne félj magadhoz venni Máriát”, és ha épp rá gondolok, akkor biztosan ő az! Nem szabad így használni a Bibliát. Ez tiszteletlenség! Imádkozni kell, ahogy Eliézer vagy Izsák tette! Imádságba ágyazottan kell történnie! Jelet kérni? Inkább ne! Gyapjút? Nem javaslom! Gedeon esetében sem az ő erős hitének a jele volt. Ő igazán tudhatta volna, mit kell csinálnia, még angyal is megerősítette! Mégis megértem, mert igazán nehéz feladatot kapott. Isten nagyon türelmes volt hozzá.
Isten adott egy nagyon szerény szervet. Úgy hívják: agy.
Nem árt használni imádság mellett! Az első szempont, amit a Biblia hangsúlyozottan ír: hívő embernek hívő legyen a társa! Miért mondta Ábrahámnak az Isten, hogy ne vegyen feleséget a fiának azok közül a népek közül, ahol lakott? Mert ott pogányok éltek. Menj el az ősök földjére, ott az élő Istenben hisznek! Izrael népének ezt többször megmondja Isten: elfordítja szívedet az Úrtól a pogány asszony! „Ne legyetek hitetlennel felemás igában” –írja Pál apostol a Korinthusiaknak. Noha ott a szövegben nincs szó a házasságról, mégis erre érthették az olvasói. Latin a conjugium szó azt jelenti, hogy iga, és hogy házasság! Amúgy ez remek hasonlat, a házasságra az iga. Két barom (:) ) van befogva. Ha az egyik nem húz, a másikra több teher hárul., Ha az egyik ki akar törni, fájdalmat okoz a másiknak! Azonos legyen az értékrend! Ha az én szívem közepén Jézus Krisztus van, ő a legfőbb kincsem, neki pedig a foci, akkor nem fogunk tudni harmonizálni! Persze, nem biztos, hogy ez a foci. Lehet ott bármilyen amúgy nemes és nagyszerű dolog is, de nem Jézus!
Vannak más dolgok is persze, amik az értékrendünkkel összefüggnek: hogyan képzeljük el az életünket? Hol akarunk lakni? Hogyan akarjuk az időnket beosztani? Hány gyereket akarunk? Mindezt meg kell beszélni egymással, lehetőleg előre tisztázni! Gyakran szenvednek a házasságban olyan emberek is, akik más kultúrából jönnek. Különbözik a kommunikációs stílusuk. Ezt érdemes figyelembe venni, de nem kizáró ok. A lényeg, hogy egy hiten legyenek. Ez nem jelent feltétlenül közös felekezetet! Tudunk-e együtt imádkozni, együtt szolgálni?
Mit kellett Ádámnak csinálnia, hogy megtalálja párját? Körül kellett neki néznie! Végig kellett járnia egy utat, de olyan érzékeny lélekkel, hogy rögtön tudta, ez vagy az nem az igazi! Biztosan látott gyönyörű tolla madarat, aranyos cicust, erős igavonó barmot –egyik sem volt az igazi. Ám amikor meglátta Évát, megdobbant a szíve: „Akkor ezt mondta az ember:
„Ez most már csontomból való csont, testemből való test. Asszonyember legyen a neve: mert férfiemberből vétetett.” Örült neki, hálás volt Istennek, és az sem zavarta, hogy mezítelen. A pároknak nincs takargatnivalójuk egymás előtt! A bűneset óta van dugipénz, kis titkok, saját tervek..
És végül:
A külső megjelenés sokat számít, de ez nem minden. Sokat kell beszélgetni vele! Figyelni kell az indítékaira, mi vezérli az életét! Milyen az értékrendje? Nem megoldás, hogy hivő vagy én is, ő is –házasodjunk össze. Miért hajlandó küzdeni, dolgozni, jelentős összeget kiadni? Milyen a családja, a gyökerei? Szabad ismerkedni a nélkül is, hogy megérintenék egymást! A testi kapcsolat megnehezíti a szabad döntést (ha már ennyi mindent megengedtem magunknak, akkor már csak nem léphetek vissza). Hogy vonzó-e testileg, akkor az e nélkül is kiderül. Érdemes odafigyelni a közeli barátok, testvérek véleményére is!
Összefoglalva imádkozni, imádkozni, imádkozni és nyitott szemmel járni!
NEM!! ami az egészet elindította, az, amire SAJÁT MAGAM KAPCSÁN mutatott rá Isten!!!!)
