"... A történetíró, akit a tények nem önmagukért érdekelnek, hanem a mögöttük rejlő szellemi tendenciák és "eszmék" kedvéért, már eleve kultúrtörténeti beállítottsággal indul kutatóútjának. Az ő számára a politikai események is ezeknek az általános tendenciáknak tünetei és mutatói. S csakis ezért fontosak vagy érdekesek. Nála nem törpül a kultúrtörténet amolyan külön, betétszerű fejezetévé a politikai történetnek. Ellenkezőleg: a kultúrtörténet lesz a keret, melybe a politikai történet eseményei és mozzanatai szervesen beágyazódnak..."

Babits Mihály: Szellemtörténet - részlet (internetről)

DOBJUK MEG SÁRRAL

Nem igaz, hogy nekünk nincs hibánk,
nem igaz, hogy csak a másik vét.
Hagyjuk ezt az álságos dumát,
centit sem jutunk így előrébb.

POLITIKA

Politizált-e Jézus?
Szerintem nem.
Megpróbálták belerángatni, pl. az adózással kapcsolatos kérdésükkel, és kaptak is választ, de nem olyat, amivel később, Pilátus előtt vádolták hazug módon.
Jézus válasza összhangban van az apostolok későbbi tanításával, nekünk ez ma is iránymutató.

Egy dolog viszont érdekes a számomra. Ahogy Heródes Antipász fejedelemhez viszonyult. Egyszer "rókának" nevezi. Amikor pedig személyesen találkoznak, szóra sem méltatja.
Ez milyen megnyilvánulás?
Én jelenleg úgy tekintek ezekre az esetekre, hogy amit szabad Jézusnak, nem (biztos hogy) szabad nekünk.
Nekünk tisztelnünk kell a feletteseinket. Nekünk bizonyságot kell tennünk.
De Jézusnak, szellemi értelemben, nem volt felettese Heródes, mert Jézus a királyok Királya.
Jézus megengedhette magának ezt. Mi nem engedhetjük meg magunknak, szerintem.

Maradjunk meg az apostolok iránymutatásánál, Isten Igéjének útmutatásánál, ami ránk vonatkozik, és akkor nem tévedünk és nem tévedünk el.
Vezessen ebben is a Szentlélek.

Zsoltárok 39:2

"Ezt határoztam: vigyázok szavaimra, hogy ne vétkezzem nyelvemmel."

Jakab 3:10

"Ugyanabból a szájból jön ki az áldás és az átok. Testvéreim, nem kellene ennek így lennie."