|
A következő levelet egy ismerősömnek írtam. Mivel nincs benne semmi személyes, ezért megosztom veletek. Lehet, hogy botrány lesz belőle, lehet, hogy moderálni fogják (törlik).
Ha nem, akkor lehet, hogy megérne egy külön topicot, és nem itt a politikai részben.
--------------------
Heló.
Na megpróbálok valami értelmeset írni.
Először is, mint tudod, nekem nincs tapasztalatom a nőkkel semmi, tehát amit írok, ennek fényében olvasd.
Másrészt én igencsak kilógok a hívők közül, erről is beszélgettünk már a házicsoportokon.
Persze gondolom neked meg más problámáid vannak...
Én nem értek egyet azzal a nézettel, miszerint Istenre kell várni, hogy társat adjon. Persze ez félreérthető, és sokan félre is értik, és azt hiszik hogy én nem akarok e dologban Istentől segítséget, vezetést. Pedig akarok, csak nem úgy, ahogy sok gyüliben tanítják, azaz nem valamiféle jelet-jeleket akarok. Ahogy Istent megismertem, az alapján úgy gondolom hogy egy embernek Istentől bölcsességet kell tanulnia és az alapján felelősen döntenie. Férfiakra ez különösen igaz társkeresésben. A férfinak kell kezdeményeznie... ahogy nézem a hívők között kevés mer kezdeményezni, inkább valami jelre várnak. Szerintem ez helytelen, mert Isten igenis azt várja el, hogy az ember felnőtt hívővé váljon, aki megtanulta Istentől hogyan kell bölcsen dönteni.
Nem tagadom, hogy Isten jeleket is adhat, de szerintem ez ritka. Jelre várni szerintem a legtöbb esetben Isten akaratával ellentétes.
Persze talán ezeket már elmondtam hcs-n, vagy te is így gondolod... De van egy dolog, ami miatt nagyon szomorú vagyok. Sajnos a keresztény egyházakban nem tanítanak ezekről, hanem inkább a jelvárásról. Szerintem ez hamis dolog!
Ami pedig a legszomorúbb az egy ehhez nagyon szorosan kapcsolódó másik gyakorlat. Erről is beszéltem már a hcs-ken, arról van szó, hogy én nem járok gyülibe, nem hallgatok tanításokat. El is szoktam mondani, hogy miért: mert én nem épülök a tanításokból, mert sokat hallottam már, és mindig csak ugyanazokat hallom... Félre ne érs, nem azt mondom hogy nem jók a tanítások. Egyáltalán nem! Hanem csak arról van szó, hogy szerintem a legtöbb tanítás hitben gyerekeknek, hitben kezdőknek való. Szerintem egy hívőnek fel kell nőnie, felnőtt hívővé kell válnia, aki már főleg nem egy-egy tanítótól tanul, hanem több embertől.
Hasonló ez ahhoz, amikor az ember kisgyerek. Akkor még a szüleiben bízik főleg, főleg tőlük tanul. Mikor csecsemő, akkor nem is tud mást tenni. De ahogy növekszik, egyre szélesebb azoknak az embereknek a köre, akiktől tanul. Aztán ha felnő, a szülei lehet, hogy már semmivel sem többek abból a szempontból, hogy kiben bízik, kitől tanul.
Sőt, nem lehetséges az sem, hogy egy felnőtt ember egy-egy "tanítótól" függ. Hanem mindenkitől, mindenből kell tanulnia, és önállóan kell döntenie mindenben. Hiszen azt is neki kell már eldöntenie, hogy kinek hihet! Ezt jelenti a felnőttség.
Tehát szerintem a hívő életben is hasolnóan megy... van kezdő hívő (gyerek a hitben) és felnőtt hívő. Persze a kettő között átmenet is van.
Én nagyon furcsának találom azt, mikor egy keresztény, aki már évek, évtizedek óta hívő, úgy beszél hogy "nekem xy a pásztorom". Hogy lehet ez? Egy felnőtt hívőnek egy pásztora lehet: Jézus. Isten pedig több emberen keresztül szól. Sőt nem csak emberen keresztül, hanem a mindennapi élet történésein, nem hívőkön keresztül és MINDENEN keresztül.
Szerintem egy hívőnek mindenképpen el kell jutnia erre a szintre.
Na most miért is írtam le mindezt? Nem azért, mert azt gondolnám, hogy te gyerek hívő vagy. (Ez te tudod.) Lehet, hogy inkább a saját problémám miatt írtam le ezeket... De ezt nem úgy értem, hogy én gyerek hívő lennék, sőt, én felnőtt hívőnek tartom magam.
Szóval az én problémám az, hogy a gyüliben nem fogadják el teljesen azt a hívőt, aki ilyen elveket vall, mint amit leírtam neked most.
Van egy olyan Ige, hogy a feleség feje a férj, a férfié meg Krisztus. Nos itt kapcsolódik ez a társkereséshez. Én úgy látom, hogy a legtöbb gyüliben az emberek feje a gyüli (vagy a tanítók). A nőké is, tehát én attól félek, ha elveszek egy lányt, akkor nem engem tart a fejnek, hanem a gyülit, a tanítókat vagy valami ilyesmit...
Na nem is folytatom, kíváncsi vagyok, hogy mit szólsz ezekhez...
Még egy dolog eszembe jutott. Van egy Ige: aki nem tudja megtartóztatni magát, éljen házasságban. Biztos ismered, azt hiszem Pál írta. Nos, nekem az is furcsa, hogy sok hívő ezzel ellentétes nézeteket vall, azaz azt mondja, hogy aki nem tudja megtartóztatni magát, arra nem a házasság a megoldás, hanem "még inkább szellemben járás" és hasonlók. Holott Pál nem ezt mondta! Szerintem az emberek azért mondják ezt, mert így olyan látszatot keltenek, mintha ők lennének a nagy szellemi emberek. De én inkább hiszek Pálnak!
Na be is fejezem mára.
Endi
_________________
endi.design21.hu
endike.blog.hu (ezt aztán érdemes nézni!!!) 
ezt is, a Kegyetlen Kétbalkezes Blogja: kegyetlen.blog.hu
|
):
