Reichert János
2009. április 19. 16:41
A Jobbik az MSZP utolsó esélye
Régi szerzőnk kereste meg levelével a Gondolát. Reichert János (akit az akkori tulajdonos a Gyurcsány–Hitler párhuzamosságról írt cikke miatt tanácsolt el) 2003 nyarán jelezte, hogy miért fognak győzni 2006-ban a szocialisták, 2004. novemberben pedig figyelmeztetett, hogy a kettős népszavazás: csapda. Most újabb veszélyt lát.
A halak képzeletében a szárazföld bizonyára homogén hely, ahol minden egyfoma. Mi, szárazföldhöz szokott magyarok a világtengereket hisszük nagy, egységes kékségnek. Pedig a hajósok tudják, hogy a nagy víz minden, csak nem homogén fizikai tér.
A magyar választók mozgását a tengerekéhez hasonlíthatjuk. Aki nem ismeri őket, könnyen elhiszi, hogy idővel az egyik párt mondjuk 35 százalékról lemegy 15-re, a másik meg fölemelkedik 25-ről 43-ra, és ez akkor azt jelenti, hogy „a nép” egyik vagy másik pártot preferálja jobban, illetve kevésbé.
Nagyon sekélyes ez a megközelítés, könnyen becsapódik a felszínes érzékelés, akárcsak a balatoni horgász, ha kimerészkedne ladikjában a nyílt tengerre.
Fecsegő felszín, hallgató mélység
A magyar választók tengere a következőképpen áramlik:
Van cirka 2,3 millió MSZP-szimpatizáns. Ezek a szocialista politika következtében többé-kevésbé elveszítették bizalmukat a Pártban. De ez nem jelenti azt, hogy más pártban megbíznának. A bizonytalanok, a nem szavazók táborába léptek át.
Van nagyjából 2,2 millió Fidesz-szavazó. Ennyien támogatták a narancspártot a négyéves kormányzásuk eredményeit díjazva 2002-ben, illetve 2006-ban.
A legnagyobb választói csoport azonban az a hárommillió ember, aki nem kötődik egyik nagyobb – sem kisebb – párthoz sem.
A választói mozgás a következő: a kiábrándulók átmennek a bizonytalanok táborába, más (korábban bizonytalanok, főleg „pártot nem választók”) pedig beállnak valamelyik párt mögé.
Ez a mozgás az elmúlt hónapokban felgyorsult. Az MSZP-től sokan elhúzódnak, a Fideszhez sokan közelítenek. Csakhogy nem azok állnak be Fidesz-szavazónak, akik elhagyták az MSZP-t.
Továbbá egyelőre nem jelenti azt a közvélemény-kutatásokban kimutatott változás, hogy az MSZP bázisa ténylegesen elfogyna vagy elfogyott volna. A mostani adatok szerint a 2,3 millió MSZP-szimpatizánsból a nagyjából 800 ezer maradt meg a Párt hűségén. Másfél millió szoci érzelmű ember jelenleg a bizonytalanok táborában dekkol.
A másik oldalon a Fidesz szavazóbázisa nem nőtt az égig. A közvélemény-kutatások adatait komolyan véve azt kell mondanunk, hogy mintegy 2,5 millió választóra számíthat a Fidesz–KDNP szövetség. Nagy kérdés, mire elegendő ez a (potenciális) szavazatszám?
A 2004-es EP-választáson 3 millió 75 ezren szavaztak, közülük 1 millió 458 ezren a Fideszre, 1 millió 55 ezren az MSZP-re. Kb. 160 ezer szavazat kellett az 5 százalékos küszöbhöz, az első mandátumhoz. (A mandátumosztó algoritmus szerint a több voks jutalomban részesül, a többedik mandátumhoz már kevesebb választói szavazat is elég.)
Ha június 7-én a Fidesz begyűjtené a 2,5 millió voksát, az MSZP viszont csak 800 ezret – tehát megvalósulna a mostani mérés – akkor az mandátumra fordítva valahol a 14–8-as Fidesz-győzelmet jelentené. Ebbe persze beleszólnak a kis pártok is.
Az SZDSZ nagyjából 300 ezer embert tud megszólítani. Mivel 2004-ben 160 ezer is elég volt egy mandátumhoz (akkor az SZDSZ 238 ezer voksot, 2 mandátumot szerzett), a „200.001 szabad, demokrata szavazó” – kockázatmentes vállalás.
Az MDF 2004-es szereplésére (165 ezer voks, 1 mandátum) is van remény, habár a pécsi MSZP-szekértolás ronthatja a Fórum esélyeit.
Mire jó az SZDSZ és az MDF a színen?
Ez a két párt begyűjthet az MSZP-ről lehulló, ám választási hajlandóságot mutató emberektől voksokat, tehát az MSZP-nek érdeke, hogy fönt maradjanak a rostán.
A nagy kérdés azonban nem ez a két múltidéző pártocska, hanem az „új harmadik erő”.
Kinek jó a Jobbik?
A Jobbik eleddig egyszer szerepelt országos választáson: a 2006-os parlamenti voksoláson leégtek: 119 ezer voksukkal (a MIÉP–pel közös listán) nem jutottak mandátumhoz. A 2006. októberi önkormányzati választáson elért 0,59 százalékuk sem mond semmit mostani erejükről.
Hogy tudnánk hát definiálni a Jobbik politikai szerepét?
Segítségül hívható a MIÉP története: a Csurka-párt 1998-ban 248 ezer vokssal jutott be az országgyűlésbe, 2002-ben 243 ezer szavazattal esett ki onnan. Ezután jött a Jobbikkal közös lista, és a 119 ezer voks. A MIÉP Csurka István életerejével arányosan mozog.
A 2006-os gyenge szereplés azonban nem vette el a Jobbik kedvét. Lerázták magukról a MIÉP-et, és megkezdték önálló útjukat. Amíg nem volt emblematikus vezetőjük, addig egy helyben topogtak. Aztán összebútoroztak Morvai Krisztinával, aki hozzátette a Jobbikhoz, amiben ő erős: a virtuóz fogalmazási készséget, a nőiségéből fakadó plusz vonzerőt, a profi médiaszereplést.
Mindebből azonban nem tudjuk meg, micsoda is valójában a Jobbik? Morvai-párt? Vona-párt? Radikális párt? Netán szélsőjobboldali párt? Programjukat átolvasva nem talál benne az ember semmit sem, amit más pártok ne képviselnének erősebben, hatékonyabban, és azt sem látjuk, kiket hozna kormányzati pozícióba a Jobbik egy esetleges győzelem után.
Valószínűleg azonban ez mindegy is. A Jobbik maga sem készül kormányzásra, amint ezt Vona Gábor már be is jelentette a Magyar Nemzetben, január 3-án. Csakhogy az a politikai mozgalom, amelyik nem kormányozni akar, minimum különös jelenség.
Mi értelme van hát a Jobbik létének?
A 2004. december 5-ei népszavazáson feketén-fehéren kiderült: 1,5 millió „nemzeti érzelmű magyar” van az országban, azaz ennyien hajlandók (legalább minimális) áldozatot hozni a magyarságukért. Ez bizony kisebbség, garantált vereség egy választáson. A Fidesz december 5-éből okulva áthajózott a szociális kérdésekre. Meg is veri ezen a pályán az MSZP-t, legalábbis annyira, hogy az MSZP támogatói bázisa erősen olvadóban.
Erre jön a Jobbik, hogy – kimossa a nemzeti bázist a Fidesz alól.
A Jobbik kommunikációja alapvetően Fidesz-bíráló. Sokkal többet foglalkozik a Fidesszel, mint az MSZP-vel. Valahányszor élesedik egy-egy probléma, a Jobbik mindig oly módon nyilvánul meg, hogy abból a Fidesz ne jöhessen ki jól. Vagy számon kéri a Fideszen a „parlamenti puhaságát”, vagy számon kéri a rossz kormányzati politikát – ugyancsak a Fideszen.
Terepen a Jobbik tiszta erőből hajt a Fidesz-bázisra. Nincsen a Jobbiknak érdemi megnyilvánulása, ami a szocialista, szélesebben baloldali érzelmű választóknak kínálna fogyasztható üzenetet. A Jobbik nem kíván baloldali szavazatokat szerezni, legalábbis nem hajt rá, kicsit sem.
És tartozik ehhez még egy érdekes folyamat.
A Jobbik ott erős, ahol sokakat foglalkoztat a közbiztonság problémája egybenőve a cigánykérdéssel.
Ahol napi gyakorlat a kis értékű bűnözés, ahol nagy lélekszámban élnek cigányok és sok a munkanélküli, nos ott a legnépszerűbb a Jobbik. Ezeken a vidékeken a választók a „rendpártot” látják bennük, mint annak idején a kommunistákban, és fütyülnek minden egyéb szempontra.
Ezek a vidékek pedig hagyományosan baloldali többségűek (Borsod, Nógrád egyes részei, Szabolcs stb.). A Jobbik lesz olyan erős, hogy megakadályozza a Fidesz-jelölt győzelmét. Ahol a mostani MSZP-apályban tér nyílna a polgári jelölt győzelmére, ott lesz a legaktívabb a Jobbik az országgyűlési választásokon.
Mi a mostani EP-választás tétje?
Júniusban azonban más lesz a fontos, nem az egyéni választókerületi Fidesz-jelöltek gyengítése.
Az EP-választáson az a cél, hogy a Jobbik szerezzen mandátumot. A brüsszeli mandátumra a Jobbiknak valójában nincs szüksége, mert az euroszkeptikus Jobbik nem akarhat semmi fontosat sem elérni az EP-ben, illetve egy (vagy két) képviselővel legfeljebb jó kis háttéralkukat lehet kötni egyes kezdeményezések támogatására.
Ez idő szerint a Jobbik jó EP-szereplése az MSZP utolsó nagy reménysége.
Amint mondtuk, cirka 1,5 millió választóból lett afféle lézengő ritter, aki nem keres más politikai otthont magának, vissza pedig (egyelőre) nem akar menni az MSZP „szárnyai” alá. Ennek a másfél millió embernek egy jó nagy negatív impulzus kell, hogy „észre térjen”.
Mert nemcsak a pozitív érzések tartanak össze egy szavazótábort, hanem a negatívak is. 2002-ben és 2006-ban az Orbán-gyűlölet volt a negatív erő, Orbán volt a „mumus”. Ám Orbán mostanra elveszítette az ijesztő jellegét.
Új ördög kell tehát a falra
És ez lehet a Jobbik. Ha júniusban mandátumot szerez (pláne ha többet), akkor három jót tesz az MSZP-vel:
Sorvasztja a Fidesz-tábort.
Betölti a mumus szerepét, ezzel muníciót ad az elkóricált MSZP-szavazók visszatérítéséhez az MSZP-akolba.
Nemzetközi téren segít rossz hírbe keverni a Fideszt.
A Jobbik tehát megmentheti az MSZP-t a kétharmados vereségtől, ezzel megmentheti az elszámoltatástól, sőt szerencsés konstellációban akár a hatalmat is megőrizheti az MSZP-nek.
Utóbbi célt a "radikális szélsőjobbosok" 2002-ben és 2006-ban is abszolválták.
|