rosta írta:
Magyarul az államnak ne legyen prioritása, minden céget egyformán kezeljen? Azt is, amelyik rablógazdálkodást folytat a pillanatnyi haszonért és ezáltal kizsákmányolja, netán tönkreteszi a természetet, az emberi környezetet, a szellemi környezetet, a mindennapjainkat és ugyan úgy kezelje azokat a cégeket is, amelyek ugyan némi támogatást igényelnének, mely nélkül elvesznek a versenyben, de óvják a természetet, a hagyományokat, a nemzeti érdeket, a közösségek anyagi, szellemi érdekének érvényesülését?
Kedves Rosta!
Látom, tökéletesen félreérted a dolgokat. De nem baj azért vagyunk itt, hogy megbeszéljük. A fenti példádra nem az a megoldás, hogy a támogatni kell a hátrányban lévő természetbatát céget (az ő természetbarátságára sincs semmi garancia), hanem egyiket sem támogatva vagy hátrányba helyezve, meg kell tiltani a rablógazdálkodást és ezt a játékszabályt mindenkire vonatkozóan betartatni. Ez állami feladat és nem beleavatkozni a versenybe.
Idézet:
Ha igen, vagyis az államnak ne legyen prioritása, akkor ez a neoliberális gazdaságpolitika nagy hibája. Önmaga, a pillanatnyi hasznosság akar vezérlő elv lenni a társadalmakban. Pedig a prioritásokat nem a piac érdekének kell kitűznie a pillanatnyi, netán távlati haszonelv alapján, merthogy ez alapvetően gazdasági önzés alapú, hanem a prioritásokat a közösség képviselőinek kell kitűzni, mégpedig nem pillanatnyi gazdasági érdek alapján, hanem távlati közösségi, társadalmi, emberi, mondhatni isteni célok alapján és ez alapján kell támogatni a társadalom érdekeit szolgáló cégeket.
Ez a gondolat azon feltételezésen alapul, hogy a gazdasági érdek az elve rossz és csak a rövidtávú haszon érdekli. Ezzel szemben a közösséget képviselő politikus a magasabb rendű erkölcsiséget a közösség hosszútávú érdekeit képviseli.
Ez számodra egy axióma szerű tétel, szerintem meg nem igaz, ezért vezetnek a mindig más eredméynre a levezetéseink. A politikus ugyanolyan romlott természetű ember mint a vállalkozó. Tévedés, hogy az egyiktől csak rosszat várhatsz, a másiktól pedig a jót.
Sőt egy komoly nagy céget lehet, hogy sokkal inkább vezérelnek hosszú távú elképzelések mint egy négy éves ciklusban gondolkodó politikust. A politikust egyáltalán nem érdekli jobban a környezetvédelem mint az olajcéget, csak akkor ha ezt a választói elvárják tőle. Tehát igazából a közerkölcsök fogják megvédeni a természetet, vagy hagyni pusztulni. És itt beköszön a már senkit sem érdeklő szabadság kérdése. Mert egy demokratikus kapitalizmusban a civil mozgalmak kiküzdik a közérdekek érvényesülését, míg egy előjogokkal megterhelt elnyomó társadalomban nem. Így ott továbbra is írtják nyakló nélkül az erdőt, mert zsebben vannak a politikusok ők pedig elnyomják a civil hangokat.
Idézet:
Éppen most panaszoltad fel, hogy a nyugat hagyta a kínai ipar felfejlődését és a nyugati ipar összezsugorodását. Ezt tisztán gazdasági alapon tették a nyugati államok, neoliberális gazdaságpolitikát folytatva.
Ezt úgy lehett volna elkerülni, hogy a nyugat erköcsi színvonala olyan magasan áll, hogy nem veszi meg az olcsó kínai cuccot, mert az rabszolgamunkával és környezetpusztítással készült, ezért ilyen olcsó. De ilyen magasra nem szálltak az erkölcsök, csak arra terjedt ki, hogy a saját környezetünket ne pusztítsuk, a kinai szennyes nem érdekelte a nyugati polgárt. Azok az olcsó áruk végül is nem olyan olcsók, csak az árukat máskor másként kell megfizetni. De a közgazdaság már csak ilyen, hiába akar ügyeskedni valaki, adolgok árát végül meg kell fizetni.
Idézet:
Mindennapi példa, de a széntüzelésű erőműveket, vagy például a kéntartalmú szenet felhasználókat az államnak handikeppel kell sujtania, míg például a napenergiát, geotermikus energiát hasznosító berendezéseket gyártókat támogatnia kellene az államnak.
Vissza utalva az elejére. Az állam azt is megteheti, hogy leállítja a szénkitermelést és versenyezzenek az alternatív energiákban a cégek. Tettek is ilyeneket pl az autóiparben. Utána jelentek meg az energia takarékosabb és környezetkímélő autók. Csak kockázatos előreszaladni az ilyen dolgokban egyedül. Egy kis ország pedig még kevésbbé teheti meg. Azért azt említsük már meg, csak a jegyzőkönyv kedvéért, hogy környezetvédelemért a legkapitalistább, legfejlettebb országok tettek a legtöbbet.
Idézet:
Napi példa az amerikai olajlobbi példája, amely a kitermelési könnyítéseket tartalmazó törvényeket átverte az amerikai törvénykezésen, maga az Obama is aláírta azokat. Lehetséges, hogy azzal érveltek, hogy a piaci versenyben ne legyen megkülönböztetés, egyenlő mértékkel mérjen a közigazgatás, az állam. A következő hónapokban máris a legnagyobb amerikai környezeti katasztrófát okozó olajszennyezés történt a tengeri fúrótornyon. Azóta már történt egy újabb is.
Azt nem tudom honnan veszed, hogy az olajlobbi tevékenység következtében történt a katasztrófa. Ha valami nem volt érdeke egy olajcégnek, akkor egy ilyen olajkiömlés biztos nem.
Idézet:
Egy példa kimondottan számodra. Ha az államnak ugyanolyan mértékben kell távolságot tartani a versenyben az iszlámot elterjesztő, összeköttetései által a világpiacon rendkívül hatásos és versenyképes, emiatt a jövöben szemmel láthatóan várhatóan országos elterjedésű iszlám egyházhoz kötődő cégekkel szemben itt Magyarországon, mint például a keresztyén identitású, mindjuk hitgyülis kötődésű cégekkel szemben, amelyeknek semmiféle külföldi támogatójuk nincs, akkor is ugyanolyan mércével kell mérni? Magyarul, ha egy nagyon hatékony gazdasági erő az iszlám terjedését segíti elő az országunkban, a keresztyénséggel szemben, azzal ugyanúgy kell viselkednie a magyar államnak szerinted, mint a gyengébb hatékonyságú hazai cégekkel?
Ez nem jó példa itt a gazdasági témában. A kereszténység ereje és győzelme nem a cégek támogatásától függ, hanem Isten támogatásától. Az pedig attól, hogy mennyire van az Ő akaratában az Egyház.
üdv
ex
