exrefis írta:
Látom, tökéletesen félreérted a dolgokat. De nem baj azért vagyunk itt, hogy megbeszéljük.
Hogy ki érti tökéletesen félre, illetve ki magyarázza tökéletesen félre a dolgokat szerintem egyértelmű. Azt nem tudom, hogy ezt miért is teszed, de beszéljük meg...
exrefis írta:
A fenti példádra nem az a megoldás, hogy a támogatni kell a hátrányban lévő természetbatát céget (az ő természetbarátságára sincs semmi garancia), hanem egyiket sem támogatva vagy hátrányba helyezve, meg kell tiltani a rablógazdálkodást és ezt a játékszabályt mindenkire vonatkozóan betartatni. Ez állami feladat és nem beleavatkozni a versenybe.
Ha megtiltja az állam a rablógazdálkodást valamilyen területen és a természetbarát gazdálkodást támogatja, akkor a rablógazdálkodást folytató cégeket bünteti, a természetbarátot jutalmazza. Lehet bárminek is nevezni, de ez semmiképpen nem egyenlő bánásmód, ez maga a versenybe való beavatkozás, amit ajánlani voltál szíves. Miért nem állami beavatkozás az általad ajánlott állami beavatkozás? Így kell tennie az államnak természetesen, de mi ez, ha nem beavatkozás a versenybe?!
exrefis írta:
Ez a gondolat azon feltételezésen alapul, hogy a gazdasági érdek az elve rossz és csak a rövidtávú haszon érdekli. Ezzel szemben a közösséget képviselő politikus a magasabb rendű erkölcsiséget a közösség hosszútávú érdekeit képviseli.
Ez számodra egy axióma szerű tétel, szerintem meg nem igaz, ezért vezetnek a mindig más eredméynre a levezetéseink. A politikus ugyanolyan romlott természetű ember mint a vállalkozó. Tévedés, hogy az egyiktől csak rosszat várhatsz, a másiktól pedig a jót.
Sőt egy komoly nagy céget lehet, hogy sokkal inkább vezérelnek hosszú távú elképzelések mint egy négy éves ciklusban gondolkodó politikust. A politikust egyáltalán nem érdekli jobban a környezetvédelem mint az olajcéget, csak akkor ha ezt a választói elvárják tőle. Tehát igazából a közerkölcsök fogják megvédeni a természetet, vagy hagyni pusztulni. És itt beköszön a már senkit sem érdeklő szabadság kérdése. Mert egy demokratikus kapitalizmusban a civil mozgalmak kiküzdik a közérdekek érvényesülését, míg egy előjogokkal megterhelt elnyomó társadalomban nem. Így ott továbbra is írtják nyakló nélkül az erdőt, mert zsebben vannak a politikusok ők pedig elnyomják a civil hangokat.
Ami a gazdasági hatalmi tényező és az állami szféra képviselőinek korrumpáltságát illeti alapból eltérő a felállás, mint ahogy lefested. Más egy legitim, közösség által megválasztott állami kormányzat, amelynek a közösség, a civil szféra véleményét, akaratát figyelembe kell vennie, alapból, mondhatni ontológiai alapon jobban kell képviselnie a közösség távlati érdekeit, mint egy nem megválasztott, csupán saját önző hasznát kereső gazdasági társulás!
Ezért szokták a korrupt gazdasági tényezők, cégek, pénzügyi szervek lefizetni a politikusokat, hogy a közösség által megfogalmazott és megkívánt érdekektől a korrumpálódott politikusok eltérjenek. Sosem a politikusok fizetik le a gazdasági hatalmakat, hanem mindig fordítva történik ez.
Senki sem mondja, hogy a politikusok nem olyan bűnös természetűek, mint bárki más. De a politikusok legalább legitim választás során bevállalják a közösségi távlati érdekeket, amelyet számon lehet kérni rajtuk. De a senki által nem választott gazdasági hatalmak nem vállalnak be semmit, nekik alapból csak haszon igényük van. Senki nem kér semmit számon rajtuk. Gyakorlatilag a legszélesebb eszköztárral rendelkeznek ahhoz, hogy gazdasági, hatalmi egoizmusukat kiéljék. Kár, hogy nem érzed a különbséget.
exrefis írta:
Ezt úgy lehett volna elkerülni, hogy a nyugat erköcsi színvonala olyan magasan áll, hogy nem veszi meg az olcsó kínai cuccot, mert az rabszolgamunkával és környezetpusztítással készült, ezért ilyen olcsó. De ilyen magasra nem szálltak az erkölcsök, csak arra terjedt ki, hogy a saját környezetünket ne pusztítsuk, a kinai szennyes nem érdekelte a nyugati polgárt. Azok az olcsó áruk végül is nem olyan olcsók, csak az árukat máskor másként kell megfizetni. De a közgazdaság már csak ilyen, hiába akar ügyeskedni valaki, adolgok árát végül meg kell fizetni.
A Kína térnyerését a lakosság erkölcsi züllésével magyarázni igencsak farizeusi gondolat. Merthogy a nyugati gazdasági hatalmak azok, amelyek a gyerekmunkát és börtönmunkát alkalmazó, szinte ingyen termelő kínai gyárakba vitték át a termelést. Nem a nyugati, munkáját elveszítő munkás, a fogyasztó. Merthogy a munkanélküli az az ember nyugaton, aki ezt a filléres, rossz minőségű kínai terméket megveszi.
Amikor nem volt munkám én is kínai cuccot vettem, nem tellett másra. A hozzám hasonlók vásárlásából óriási hasznuk lett a gazdasági hatalmaknak, de a hatalmas volumen miatt Kínának is. Szóval a nyugati, munkájukat a Kínába telepített termelés miatt elvesztett fogyasztók nyakába varrni a felelősséget amiatt, hogy a Kína az élre tört, igazi farizeusi gondolat. Hiszen gyakorlatilag a gazdasági hatalmak haszonelvű, pillanatnyi számítása miatt történt mindez.
exrefis írta:
Azt nem tudom honnan veszed, hogy az olajlobbi tevékenység következtében történt a katasztrófa. Ha valami nem volt érdeke egy olajcégnek, akkor egy ilyen olajkiömlés biztos nem.
Ami az olajkatasztrófát illeti, szokásos, a multiknál a legáltalánosabb dolog történt, még ha te erről nem is értesültél. Megszokott módon keresztülvitték a politikai, közigazgatási hatalom képviselőin, a deregularizációt. Azaz a versenyt fékező törvényeket, szabályzásokat visszavonatják a politikusokkal még akkor is, ha a szabályzások a biztonságot szavatolják. Ez általában akkor történik, amikor egy cég, vagy egy gazdasági hatalmi szervezet monopol pozíciót tud már maga mögött, persze megoldják ők a maximált haszonszerzést kartallezéssel is.
Emiatt történik az, hogy a legkülönfélébb országokban átverik a közigazgatáson a neoliberális deregularizációt, melyet folyamatosan végigkísérnek a kisebb-nagyobb balesetek. A haszontermelést a biztonsági szabályozások fékezik, emiatt azoknak a leépítése a gazdasági szféra első dolga, amióta a közigazgatási szférát mindenhol zsebreteszik. Ez történt a mexikói öbölben a katasztrófát okozó sérült olajfúrótorony esetében is.
exrefis írta:
A kereszténység ereje és győzelme nem a cégek támogatásától függ, hanem Isten támogatásától.
A keresztyénség terjedését Isten kezébe adni és hagyni bármi is történik és nem tenni semmit hát ez egy fatalista álláspont. Mondanám, hogy muszlim álláspont, ha nem te írtad volna. Így egyenlő a talentumok elásásával…