Én kérdeztem előbb, kétszer is.
Most te jössz, addig én nem válaszolok.
Addig nem tudunk tovább menni, amíg nem tudom, te mit tartasz olyan körülménynek/körülményeknek, amikor az ember nem TUD dolgozni?



Vannak emberek, akik Isten hívására pl. árvaházat, hajléktalan ételosztót, Biblia telepet, stb. hoztak létre.
Személy szerint megszólította őket az Úr, elhívta és később már egy szervezet lett sok munkatárssal, akik eszüket, idejüket, anyagi javaikat rakták össze egy cél érdekében. (van aki ebből többet is, de lehet valakik csak az anyagit)
Ha a Személy ott van közöttük, akkor működik, különben valóban "csak" egy szervezet, egyéni érdekek tömegével.

A nem TUD dolgozni legalább három kategóriából áll.
Az egyik az aki valamilyen sérülése, adottság folytán nem tud, vagy csökkent munkaképességű. Ezeket minden ország minden nagyobb gond nélkül el tudja tartani, de ezek közül is azoknak jó, akinek valamilyen munkát tudnak biztosítani.
A másik, aki akar dolgozni de nincs munka.
A harmadik az aki azért nem tud már dolgozni, mert deviáns bűnös életmóddal ledarálta magát.
A három kategória nagyon különbözik és más-más a kezelési mód.
üdv
ex

Az árvaház egy jó, de az istenitől eltérő kényszer megoldás.
Az isteni megoldás az, hogy az árván maradottakat családok magukhoz veszik és felnevelik Az árvaház szükségessége, az már az emberek keményszívűségének a következménye.
Természetesen az a jobb árvaház, ahol Jézus nevében cselekesznek, mert ott nem olyan súlyosak a következmények mint az állami gondozásban. Azt tudjuk, hogy ott mi a produktum.
De arra is tudok példát, hogy egy ilyen helyen, ha valaki bibliai elvek alapján nevel, még ott is lehet eredményt elérni (volt osztálytársam nevelő ilyen intézetekben).
üdv
ex

Köszönöm, egyet értek.

Azon gondolkodtam, hogy így most tönkre tettem a topicot

Ne reménykedj!
Csak egy mellékszálat varrtunk el.
üdv
ex

Vagy még sem?

Mik a megoldások?

a, valaki csökkent munkaképességű, vagy vele született betegség miatt, vagy baleset, vagy egyéb betegség miatt
b, nincs munka lehetőség abban a közegben, ahol az illető él
c, azért beteg, mert valami káros szenvedélye van, valami kötözi és ezért már dolgozni sem tud

Ki kezdi?

Sziasztok!

Erre a b pontra két jó megoldást is tapasztaltam a környezetemben:
A munkaügyi hivatalnak van egy olyan programja, ami frissen végzett munkanélküli egyetemistáknak szól- meghatározott időre munkát kapnak, a minimálbért a munkaügyi hivatal állja- az a cél, hogy ne szokják meg a semmittevést, ne essenek ki a valóvilág forgatagából- s hátha a menet közben valami ötlet, vagy munkalehetőség kialakul.
Azt is támogatják- visszatérítendő és nem visszatérítendő összeggel, ha valaki munkahelyet hoz létre saját magának. Két év múlva leellenőrzik, él-e , produktív-e még az így , állami támogatással létrehozott munkahely.

Egy másik: aki segélyt kap, de egyébként egészségi állapota megengedi, bizonyos heti óraszámot le kell dolgoznia kijelölt munkahelyeken.

Azon mosolygok, hogy Erika b pontos javaslataival(egyébként jók), vagy ötleteivel mennyire szembe megy a magyar gyakorlat.
A b pontban egyébként rettentő sokat tehet a politika már azzal is, ha békén hagyja a vállakozókat. Bár nálunk a KKV segítéséről beszél a politika 20 éve, a valóság viszont az, hogy 20 éve fojtogatja és élősködik rajtuk a politikai osztály.
A multikat ugyis nem lehet túladóztatni, ott a piac érvényesülése beárazza az életképes versenyképes adózási szintet.
Ezzel szemben a hazai vállalkozót lehet szivatni a végtelenségig, míg meg nem pusztul.
Orvosi ló történeteket tudok, ha érdekelne valakit, venném a fáradtságot is bepötyögni.
Két dolgot tehet az állam.
1. Elviselhető alacsony kulcsos és egyszerű adórendszerrel megkönnyíteni a vállalkozások dolgát, ezzel a foglalkoztatási kedvet. Így rengeteg munkaerőt tudnak felszívni a kínálatból.
2. Forgóhitelhez juttatni a működőképes versenyképes vállakozásokat, legtöbb tulajdonképpen hitelhiány miatt nem tud megerősödni.
2a. Rendeletekkel motiválni a kereskedelmi bankokat.
2b. Állami bankot létrehozni erre a célra (ilyen van, de a KKv hitelezése helyett az állami és EU-pénzek kilopásával foglalkozik).
3. A munkanélkülieket arra biztatni, hogy ne a sült galambot várják csak az államtól, hanem maguk is igyekezzenek munka után nézni esetleg önállósodni, elköltözni fejlődőbb vidékekre(a magyar munkerő mobilitás világviszonylatban is nagyon alacsony). Ebben az egyházak is sokat tehetnek.
4. A közmunka programokban nagyon nagy lehetőséget vannak. De a segéylért munka rettenetes ellenállásba ütközik az ítóasztani szociális mérnökök hadánál, akik szintén jól élősködnek a jelenlegi és általuk megálmodott szociális hálón.
5. Az alanyi jogon járó segélyezést drasztikusan visszavágni, leegyszerűsíteni és szigorúan ellenőrizni. Állami szintről minél alacsonyabb szintre, de legalább önkormányzati szintre levinni. Annál hatékonyabb és munkába visszavezetőbb a rendszer minél inkább tudják az emberek, hogy ki kit segít, vagyis a személyesség nagyon fontos.
üdv
ex

Jézus Krisztus ketté választotta a munkálkodás kérdését.
Az egyik része az élelemhez, ruházathoz, lakáshoz jutás, a másik a tevékenység, annak az érzése, hogy kellek a társadalomnak, a környezetemnek.

Ha valaki nem TUD dolgozni:
a, testileg nem teheti, beteg
Az Úr Jézus képes olyan állapotba hozni egy beteg embert, hogy valami féle munkát végezhessen. Tudom most ez kevésnek látszódhat, de az "ágyát már cipelheti". Azaz gondoskodhat önmagáról. ÉS EZ NAGY DOLOG ÖNMAGÁHOZ KÉPEST! Egy "keresztyén versenyistálóban" észre sem vennék az ilyen embert.
A külső segítségnek ilyen esetben innen kell kezdődnie és nem szabad valakinek az "ágyát cipelni", ha már az Úr idáig eljuttatta. Viszont egyéb segítséget kell neki adni, főleg közösséget és támogatsát.
Ha eddig nem jut az ember, akkor pedig kellenek a testvérek. Johny című könyv is erről szól.

b, az Úr Jézus mindig ad feladatot, ha mást nem, akkor emberhalászatot az Őt követőknek. Ez mindig lehet hasznos tevékenységünk. Az anyagi ellátásról Ő gondoskodik (akár embereken keresztül (közös adókból), de hollókat s hívhat segítőül ), persze ezt lehet úgy is adja, hogy közben közmunkát kell végezni. A munkahely teremtés nagyon fontos feladat, az Úr is ezt tette már az első embernek!

c, először is meg kell szabadulnia az embernek, mert különben feneketlen a zsák, amibe szórjuk az időt, pénzt.
Nagyon fontos a folyamatos gondozás az ilyen embernél, nagyon fontos, hogy már ő is akarjon szabadulni és nagyon fontos, hogy vállalja, hogy szinte csecsemőként kell újra indulnia nagyon sok segítséggel. Pénzt nem szabad adni, de időben és helyben is korlátozni kell az illetőt (valami leszoktató közösség), természetesen csak akkor, ha ő ehhez hozzá járul, ha érzi, hogy aki segíteni akar SZERETI!
És fontos, hogy az Úr Jézushoz legyen vezetve, mert majd egyszer vissza kell térnie abba a világba, ahol már ezek a külső segítségek jelentősen csökkennek és akkor az Úr Jézussal való közössége fogja megtartani.

Ez egy korábban felvetődött kérdésem, de valahogy elfelejtődött. Szóval, mi a megoldás az alábbi kérdésre?:

A jeruzsálemi gyülekezet ügye csak érintőlegesen jön ide, mivel az végül is egy kollektív segítségnyújtás volt, igaz nem egyéneknek hanem egy gyülekezetnek. A jeruzsálemi gyülekezetben nem semmi dolgok történtek, tulajdonképpen a mai napig példaértékű sokmindenben. Egy fura dolog azért mégis csak történt velük, ami nem magától értetődő.
Tulajdonképpen minden előzetes parancs nélkül, de a számukra magától értetődő módon beadják a közösbe mindenüket és gyakorlatilag egy kommunában élnek és felélik a beadakozott vagyont. Egyébként pedig úgy élik az életüket mint akik egy generáción belül várják a véget. A preteristák éppen erre hivatkoznak a "már minden megtörtént" tanaik hirdetésekor.
Szóval néhány év múlva Pálnak kell segélyakciót gründolni az egyéb gyülekezet között, hogy a jeruzsálami példaképek éhen ne haljanak.
Mi van? Kapásból nem érthető.
Biztos, hogy az egész dolgot nem a Szentszellem ellenében találták ki, hiszen a beadakozás csalásán kapott Ananiás és Zafira szörnyethalnak. Olyan erős volt Isten jelenléte. Az Ő dicsősége viszont emésztő tűz is, tehát bűnnek szennyezve nem lehet elé járulni.(megjegyzem Isten ilyen erős jelenléte mai komoly pusztítást végezne a gyülekezetekben is)
Ráadásul nem akárki apostolok vezetik a jeruzsálemi gyülekezetet. Akkor az Egyház oszlopainak nem volt elég látásuk?
Mert más gyülekezeteknek, meg úgy általánosan nem ajánja a biblia a vagyonközösséget, na meg ha a többiek is ezt követték volna, akkor nemcak, hogy nem segíthettek volna a jeruzsálemieknek, hanem ők maguk is segélyre szorultak volna.
Ezeken gondolkodtam és nem gondolom, hogy a Szentszellem vagy az apostolok tévedtek volna. Akkor viszont mi a megoldás? Szerintetek?
üdv
ex

Kedves Ex!
Én nem tudom a tutit, csak gondolom, hogy az Ige,a Szentszellem, nem rendelte el a vagyonközösséget, persze nem is tiltotta. Ez egy forma volt, amit Isten rábízhatott ott speciálisan a hívőkre, hogy ők döntsék el, hogy miként élik meg a közösségi életüket pénzügyileg.
Ananiásék esete nem a formára terjedt ki,(nem annak volt igazolója) hanem a tartalom ami baj volt, hazudtak Istennek. Ez akár ma is megtörténhetne pár tízezerszer formától függetlenül.
Ha Isten ma is ezt tenné azt hiszem potyognának az emberek a gyülekezetekben és a templomokban. Azért mert ma nem ezt látjuk attól még ez ugyanolyan súlyos bűn ma is, mint Ananiás és Szafira esetében. Úgy gondolom, hogy a formát ma is rábízza Isten a népére.

Kedves Lyt!
Az egész tulajdonképpen azért érdekes, mert a jeruzsálemi gyülekezetet sok tekintetben példaétékűnek tartjuk. Ebben a dologban viszont nem nagyon követte őket senki, de azt sem lehet mondani, hogy ebben a Pál által alpított gyülekezetek helytelenül jártak volna el. Továbbá, ha az anyagiak szóba kerülnek, akkor sokszor felhozzák ezt érvként, tehát nem árt helyretenni.
A tuttit én sem tudom, de a következőket gondolom.
A Szsz vezetése alatt álló apostolok teljesen ésszerűen rendelték el a vagyonközösséget és azt gondolom, hogy más gyülekezetekben is teljesen ésszerűen nem rendelték ezt el.
Miért?
Szerintem azért, mert a jeruzsálemiek teljesen úgy élték meg ezt az időszakot mint végidőket, erre több helyen utal az ige is. Egy ilyen szituációban valóban ésszerű, hogy vagyonközösségben élnek, a vagyonnak a jelentősége megszűnik.
Ha belegondolunk, számunkra is megszűnne minden ilyennek az értelme, ha úgy tudnánk hogy néhány év vagy hónap van az Úr visszajöveteléig, vagyis ennek a korszaknak a végéig.
Végeredményben a jeruzsálemieknek ez úgy is volt. Jeruzsálem pusztulásáig a szétszóratásig valóban csak néhény év volt hátra. Aki az ostrom után életben maradt, azt úgyis mindentől megfosztva elüldözték, tehát számukra ez valóság és teljesen logikus volt. Akinek volt valamilye, az is vagyontalanul távozott, akinek semmilye nem volt az is.
A többi gyülekezet számára viszont az a máig nyúló, "nem tudjuk mikor jön el a vég" időszak jött ami még a bibliai időszámítást is megállította. Tehát nekünk többieknek hosszú távra kellett gondolkodni.
A tanulság számomra, hogy a Szsz vezetése lehet más-más ugyanabban a dologban, attól függően kiről van szó. Nyilván nem üdvösségi kérdésekről van szó, azokban mindenkit ugyanúgy vezet.
üdv
ex

Dicsőség az Úrnak, hogy elvezetett ide.
Csak ne csináljunk mindenből üdvösségi kérdést, de azért maradjon üdvösségi kijelentés!

Hamar Istvánnak van egy jó Igehirdetése erről, ahol külön válassza a személyes és időhöz kötött kijelentést az általános üzenettől.

pl. Péter vizen járása, akkor és ott szólt Péternek. (sajnos fulladtak meg hívő keresztyének, mert egy gyors folyású folyón a vízen akartak átkellni)
Azonban Péter történetének van egy általános üzenete, ami arról szól, hogy bízzunk Jézusban akkor is, ha olyan "terepen" járunk, ami számunkra járhatatlan, mert ha rá tekintünk fenn maradunk.