Ez a Blaskó nagyon korrektül fogalmaz. Sajnálatos a Kossuth díjra nézve, hogy a Sas úr bezzeg átvenné azt, ha éppenséggel nem ítélték volna börtönre, mégha felfüggesztettre is...

MÁRCIUS 15.



Gyurcsány Ferike fél
Néző László jegyzete


A rácsokon túl március 15-én hajnalban, ahogyan ez lenni szokott, ismét felkel majd a nap. Aztán napközben fekete ruhás emberek mint szorgalmas hangyák téblábolnak majd a Kossuth téren, szájuk talán mozog, talán valami koszorút is cipelnek mögöttük egyenruhás hangyácskák – messziről ennyi látszik majd belőlük a rácsokon kívülről, ameddig az egyszerű magyar polgár eljuthat. Középen ott áll majd egy hangya – here vagy dolgozó, ki tudja –, kezeit tördeli, s úgy fonja testét ide-oda, mint vizelési ingerrel küszködő óvodás. Gyurcsány Ferike fél.

Hasztalan kutatok emlékezetemben: szerte e világon nem találok példát arra, hogy bármelyik állami vezető nemzete ünnepén rácsok közé zárja magát. A legvédettebb állam- és kormányfők, de még a pápa is olykor megjelenik a nép körében, beszél, integet, barátkozik, s mutatja, hogy egy ő a szívének kedves népével. Bush például, akire minden bizonnyal nagyobb és veszélyesebb terroristák vadászhatnak, mint némi hazai tojásdobálók, még azt is elviselte, hogy lelopják a kezéről az órát az albánok. Fogdosták, szorongatták és tapogatták, s az amerikai elnökön látszott, hogy örül: végre szeretik valahol. Mit bánta ő az órát!

Minálunk minden másképpen van. Hol vannak már azok a vidám idők, amikor Gyurcsány közös futásra hívta edzettebb híveit?! Ma már csak olyan helyekre megy a pártelnök, ahol válogatott közönség előtt, rácsokkal és rohamrendőröktől védve szidhatja az ő ellenzékét s persze mindenkit, aki mást gondol, mint ő. Természetesen mindez nem az ő hibája, dehogyis. Az „indulatmagyaroké” meg a Fideszé, persze, de leginkább Orbáné. Ők fenyegetik a demokráciát, meg hazudnak, csalnak és populisták, de ezen kívül még antiszemiták és árulók is.

Gyurcsány Ferike fél, s úgy csinál, mint a riadt kisgyermek, aki előzőleg fityiszt mutatott az iskolaudvaron a nagyobbaknak, de aztán a felügyelő tanár biztos háta mögé bújik, s onnan csúfolódik tovább.

A szabadság ünnepe a kordonok és rohamrendőrök mögött? Az ünnepekkel már a Kádár-rendszer sem nagyon tudott mit kezdeni. 1848. március 15-ét legszívesebben elfelejtették volna, de azt ugye nem lehetett. Próbálták összemosni más „jeles” napokkal, feloldani a „forradalmi ifjúsági napok” vörösen izzó tűzében, de azért a biztonság kedvéért még összefogdosták azokat, akik esetleg tényleg ünnepelni szerettek volna. Akiket nem sikerült, azokat olykor jól megverték a rend éber őrei. Gyurcsány valahogy már akkor sem azok között volt soha, akiket vertek, hanem azok között, akik verettek. Akkor még persze nem félelemből, hanem számításból, egy technikatanárnak jól jött egy kis ifjúkommunista hátszél...

Ma újra lehetetlen ünnepelni. Ma ugyanazok szinte, mint a kádári botozók, de legalábbis ugyanabból az alomból valók lehallgattatják, igazoltattatják, ellenőriztetik és elővezettetik, akinek nem tetszik a rácsos ünnep. Megszabják a zászlónk rúdjának hosszát és átmérőjét is, meg azt, miben vigyük a vizünket, mi lehet nálunk és mi nem, s videóra vesznek és számon tartanak. Csakhogy most nem az egész hatalom, Kádárostul, központi bizottságostul retteg az ünneptől s a szótól: szabadság, hanem egyetlen ember. Egy férfiatlan, nagyra nőtt pápai kisgyerek, Gyurcsány Ferike. A rácsok az ő kedvéért nőnek.

De a rácsokon túl így is felkel a nap. S lesz még egyszer ünnep a világon.

Ez a rettegés a néptől tényleg hihetetlen. Mintha Afganisztánban a tálibok akarnának az életére törni. Ez tényleg beteges! Érdekes látni, hogy például a tojásdobálásra hogyan reagálnak Amerikában, ahol aztán igazán lenne rettegnivalója a politikusoknak.

A Schwarzeneggert eltalálták egy jól célzott dobással. Hatalmas tojásplecsni éktelenkedett a kabátján. A kaliforniai kormányzó ugyanazzal a széles mosollyal, mind a 32 fogat megvillantva lekapta a zakóját, odaadta az embereinek, és azt kiáltotta kedélyesen a hajigálónak: na és hol marad a szalonna?

Feund Tamás ideidézett cikkét tegnapelőtt még meg lehetett találni a valamelyik szélsőjobbos portálon, ma már semmilyen linket nem talál a gugli. Azt hiszem mégis csak az történt, hogy valami suttyó visszaélt a nevével és mára leszedtek, vagy leszedettek mindent.
ex

Én elfogadom, hogy Gyurcsány Ferenc egy Isten által engedett, rendelt földi hatalmasság. A tiszteletet mint hívő ember köteles vagyok megadni neki.(Nem értek egyet az ócsárló szélsőséges, káromkodó randarírozókkal. Ebben nincsennek benne a békés tüntetések, habár ez sem az én világom)
Nem több. Nem minta számomra. Szerintem sajnos az egész magyarság számára sem tud azzá lenni. És megkockáztatom, hogy így ne is legyen az. Én valamiféle ítéletet látok benne, hogy azt a sok nyílt hazugságot az emberek bevették és feltapsolták a pódiumra. Pedig akkor már látható volt a jelleme. Az ország pedig álltalában nem nőhet a vezetője fölé, míg az vezet.

A Harmadik Köztársaság vége – a bukás elkezdődött
A politikai helyzet elemzése 2.




A népszavazás után a helyzet látszólag zavarosabbnak tűnik mint előtte. Az első csata a Szövetségesek teljes győzelmét hozta. A gyurcsányi rezsimet támogatók teljesen leblokkoltak és az új taktika felvázolására majdnem két hét kellett. Ez alatt a két hét alatt néhány olyan dolog dőlt el, ami véglegesen meghatározza a gazdasági és verbális polgárháború menetét. Az Apró-Gyurcsány klán a végső politikai összecsapásra készül: megvédeni a kiépített autokratikus – nem demokatikus – rendszerét. Az újabb, szeptemberben kezdődő összecsapás előtt nem árt tisztázni a helyzetet.

SZDSZ

A népszavazás marketing-háborújában a SZDSZ olyan ütést szenvedett el, amely képtelenné tette a kampányban saját identitásának megalapozására, megvédésére. Ezt olyan hibával tetézték – nem azonnal végeztek tisztújítást –, amely alkalmatlanná teszi őket a saját szavazói bázisuk ingadozó részének megszólítására. Marketing és PR szempontból a párt közel fél évre elvérzett. Az imázsuk helyreállítására közel hat hónap, egy jól kormányzó Demszky és egy empátiával rendelkező Horvát Ágnes lenne szükséges, e kettő nem áll rendelkezésükre. Vagy egy óriási politikai marketing húzás. Az SZDSZ teljesen elhasználódott. Jelenleg négy karizmatikusnak tekinthető ember van a pártban: Szent-Iványi, Kuncze, Eörsi és Fodor. Közülük kizárólag Fodor és Kuncze az, akik képesek erős karizmatikus vezetőként emberi arcot rajzolni az SZDSZ-nek. Kunczét a suttogó pletykák a STRABAG üggyel hozzák összefüggésbe, ez akár lejáratás is lehet. Mindenesetre jelenleg pihen.

Jelen helyzetében az SZDSZ érdeke a párt megerősítése. Ehhez időre van szüksége. Az SZDSZ kapcsolatrendszere megroppant. Az MSZP-SZDSZ viszony mélyponton van, ugyanakkor a háttértámogatókat a párt működtetésének törvényessége sem érdekli. Kizárólag a beígért forrásokhoz való hozzájutás a lényeges. Az SZDSZ vezetése – Kóka János – ezzel szemben a konfliktust választotta és nyílván nem egyedül találta ki. A megmérettetés előtt Fodor besározása azt a célt szolgálja, hogy tönkretegye a kihívóját. Fodor támogatói képviselik az SZDSZ hitelesebb részét és a megújulás lehetőségét. A Fodor-féle vonal győzelme valószínűsíthetően Gyurcsány azonnali bukását is jelentené. A Fodor-féle SZDSZ megerősödésének egyetlen esélye Gyurcsány azonnali leváltása – és minden problémát a Kóka-Kuncze párosra kenni. Az áprilisra halasztott döntés a párt vezetésének újraválasztásáról Gyurcsány politikai túlélését szolgálja, biztosítva a hátországot Gyurcsány MSZP-n belüli manővereihez. Ez valószínűsíthetően Gyurcsányt, majd Kókát menti meg májusban.

MSZP

A látszólagos dermedtség mögött komoly szétforgácsolódási folyamat indult meg. Két erő mozgatja a pártot: 1) a Gyurcsány network küzdelme a hatalom megtartásáért, illetve 2) a párt természetes politikai ösztöne a túlélésért. Ezzel szemben Gyurcsány Ferenc helyzete csak látszólagosan instabil. A párt összetartó ereje a személye. A párt megszavaztatásával helyzetét újabb félévre képes lesz stabilizálni. Igen jól látszik, hogy a Párt megmentéséért a valódi kihívója Szili Katalin lesz, ugyanakkor a network Kis Pétert próbálja pozicionálni. Emellett lázasan keresnek egy második vonalbeli „alig használt” embert. Az elmúlt egy hónap alatt annyit tisztult a kép, hogy mindenki elhasználódott Szili és Kiss kivételével. Nagy valószínűség szerint nem maga Szili lesz, aki kihívóként megjelenik majd, hanem egy általa támogatott személy.

Az MSZP érdeke ebben a pillanatban az időhúzás: a Gyurcsány által beindított tulajdonosi program azoknak is ígér tulajdonszerzési lehetőséget, akik tisztességük miatt kimaradtak az előző hat évben. Ez a program továbbá legalizálási lehetőséget biztosít olyan vagyonoknak, amelyek egyébként nem mozdíthatók, továbbá annak a körnek is ígérnek valamit, akik az MSZP becsületes, korrekt politikai részéhez tartoznak, a részvények alacsony áron történő megvásárlása számukra elfogadható és törvényes vagyonszerzés. Gyurcsány ezzel elodázhatja a bukását legalább hat hónappal és biztosíthatja a helyét és a tőkét – egészségpénztári befektetések és az MVM részvénycsomagok, illetve a Kékáramlat tőzsdére vitelével – a Kékáramlat magyarországi megépítéséhez.

Szövetségesek

A Szövetségesek nagyon megerősödve kerültek ki a népszavazásból. A problémát pontosan ez okozza. A három és félmillió(!) támogató egyben tartása igen nehéz. Kielégítésük csak úgy történhet, ha van egy személy, aki a tömeget összefogja. Jelenleg ez a személy Gyurcsány Ferenc. Az ő gyűlölete az, amely összetartja a szövetséges tábort. A Szövetségesek gazdasági program megalkotását illetve a kormányzóképesség folyamatos bizonyítását végzik. A Szövetségesek az egyetlen járható utat választották: a Fidesz a háttérbe vonulva bevárja, amíg a civilek leszámolnak az MSZP-SZDSZ-MDF által kialakított rendszer ideológiai alapjaival.

Az idő szorításában

A népszavazással kényszerpályára kerültek a történések. Az SZDSZ a létéért, az MSZP az Apró-Gyurcsány network ellen küzd. A Szövetségesek a mihamarabbi hatalom átvételért, mert az eltelt napok egyre jobban szűkítik a későbbi mozgásteret. A három szereplőnek időre van szüksége.

Az SZDSZ-nek a sorok rendezése miatt legalább hat hónapra lenne szüksége vagy egy komoly politikai húzásra (ez utóbbi lehet Gyurcsány leváltása, egy hiteles ember vezetésével). Az MSZP-nek a Gyurcsány-utód megtalálására kell az idő, és ebben versenyfutás zajlik a network, Gyurcsány és a párt között. A Szövetségeseknek, hogy a civilek bevégezzék azt, amit a Fidesz elkezdett.

Erre azonban csak fél év van, a következő összecsapásig, az Albert házaspár népszavazási kérdéséig és az EU választások kampányának kezdetéig. A fél év roppant kevés, mivel az MSZP belső szavazása ebből elvesz egy hónapot, a nyár pedig kettőt. Ez alatt az idő alatt kellene a kormányzó pártokat a súlyos vereség után konszolidálni. Az idő csökkenéséhez hozzájárul, hogy a kormány nyárig kapott haladékot az MSZP-től. Ezen csak kismértékben segít, hogy a tulajdonosi program vagyont ígér.

Tovább csökkenti a konszolidációra rendelkezésre álló időt a közelgő EU választás, amely szintén összekapcsolható lesz egy egészségügyi reform-kérdéssel a jelenlegi állás szerint. A jelenlegi helyzetben együttesen maximum 20 százaléknyi támogatottságra számíthat az MSZP-SZDSZ-MDF. Ez azt jelenti, hogy az EU választáson összesen négy, azaz négy képviselőt tudnak ezek a pártok együttesen bejuttatni. Ez a lobbi-erő teljes megsemmisülését jelenti, továbbá azt, hogy a közép-európai régióban csak Csehországban és Szlovákiában marad számottevő kormányzóképes szocialista párt. Ez utóbbi olyan amilyen, de elfogadják, mert a párt és a forráslogika az EU-ban is működik. Ez az Európai Néppártok teljes győzelmét vetíti előre a régióban és egy jelentős EU parlamenti többséget.

A mozgásterek

Gyurcsány egyik legfontosabb hatalmi eszköze a mozgásterek szűkítése. Ebben egészen egyszerűen zseniális. Az MSZP jelenleg a pártszavazással van elfoglalva a vereség helyett. A kialakult helyzetben felkínált konc az MSZP politikai középvezetői részére működni látszik: A párt tisztségviselőit sikerül szembeállítania a tagsággal és ezáltal nem kell felelni a vereségért.

Gyurcsány a lakosság mozgásterét is tovább szűkíti. A gazdaság rossz működése jelen esetben az ő lehetőségét és alkupozícióit erősíti. A gazdaság helyzetéért mindenki őt teszi felelőssé, ezzel szemben a terhek növekedésével egyre jobban kiszolgáltatottá válnak a cégek, az emberek. Ez számára újabb taktikai terepet biztosít: az elosztási folyamatok újraszabályozása – az új költségvetés tárgyalása – legkésőbb október környékén egymásnak ugrasztja az érdekcsoportokat, ahogy ez 2006 és 2007 őszén történt. Ez az egyik magyarázata, hogy a jelenlegi politikai egység, amit a Szövetségesek képviselnek, miért nem jelent meg előbb. (A másik az a PR, ami a radikálisokat összemosta a Szövetségesekkel.)

Gyurcsány egyetlen esélye, ha sikerül kihúznia június-júliusig. Ebben az esetben az MSZP-nek új miniszterelnökkel nekimenni a népszavazásnak, majd az EU választásnak öngyilkosság. Ekkor Gyurcsánynak jó esélye van egy újabb politikai sakkjátszmának a végigjátszásához.

Taktikák, harcok

A Szövetségesek taktikusai eldöntötték, hogy a hosszabb, de biztosabbnak látszó utat választják a rezsim teljes felszámolására. Ennek oka, hogy ez jelen pillanatban kivitelezhetőbbnek látszik a gazdasági helyzet miatt. Ugyanakkor nem csak a gazdasági helyzet kezelése, hanem a rezsim és a támogatók teljes felszámolásának a vágya is benne van a döntésben. Ez egymás nélkül nem megy. A Szövetségesek taktikája ezért nem a hatalom közvetlen megszerzésére irányul, hanem az antidemokratikus erők felszámolására Magyarországon. A döntő győzelem elérése a cél.

A taktika az SZDSZ-szel szemben működött. A gyurcsányi network nagyon komoly bázisát veszítette el a népszavazás során. Az SZDSZ a hitelességet képviselte, és a „jó rendőr – rossz rendőr játékban” a rosszat képviselte. Ennek elvesztése most még felmérhetetlen kárt jelent az MSZP részére. Ettől kezdve minden negatív intézkedés vissza fog szállni az MSZP-re.

Az MSZP óriási taktikai hibát követett el: a kormányzás eredményességét hozzákötötték az egészségügyi reform sikerességéhez (Lendvai Ildikó, Gyurcsány Ferenc stb). Ez azt eredményezi, hogy amennyiben az Albert házaspár kérdései célt érnek, a kormányzás ideológiai és gazdasági célja megsemmisül. Politikai értelemben a kormányzás értelmét veszti.

A Szövetségesek ugyanakkor súlyos csapást mértek a kormánypárti médiára és ezzel az egyik legfontosabb fegyverét vesztette el a Gyurcsány kormány. A network média háttere nem tud mit kezdeni a kialakult kettős hiteltelenséggel. Zavarodottsága érzékelhető. Két olyan pártot kell védeni, amelyek mindegyike súlyos legitimációs és ebből fakadóan hitelességi problémákkal küzd. Ennek következménye, hogy az állami média („state and not public” – Reuters) megjelenései és nyilatkozatai már 2 órát sem érnek meg hiteles cáfolat nélkül a saját sajtójukban. Ez ahhoz vezet, hogy a média által felfújt eseményekre elköltött pénzek felemésztik a költségvetési tartalékokat, továbbá egészen nevetséges párbeszédekhez vezetnek a politikai talk-showkban, mint például a Mokkában Varga Mihály és Azurák Csaba beszélgetése, ahol Azurák nyolc alkalommal próbálta meg 4 perc alatt a Fideszre hárítani a népszavazás utáni helyzetet, és a válasz – teljesen korrekten – csak annyi volt minden alkalommal, hogy ki kormányoz hat éve?

A háttértámogatói rendszer megroppanása

Gyurcsány a népszavazási küzdelem alatt kötött GAZPROM szerződésével súlyosan megroppantotta a saját nemzetközi háttér támogatói rendszerét. A nemzetközi befektetői csoportok illetve hálózatok között lavírozva próbálta meg pozícióját erősíteni. A kapkodás, amely a kormány kommunikációját jellemezte a népszavazási kampány alatt, ahhoz vezetett, hogy nem egyeztetett megfelelő módon saját szövetségeseivel.

A Gyurcsány kapcsolati rendszerébe tartozó európai befektetők enyhén szólva is meglepődtek a sietségen. Ez azt eredményezte, hogy a diplomáciai háttérmozgások során pozícióba hozták Romániát és Ukrajnát, amelyek jelenleg akadályozzák a Kékáramlat létrejöttét. Ezzel számukra kedvező alkupozíciót biztosított saját ügyeik intézésére. További fejlemény, hogy az orosz-magyar gázszerződés kapcsán az amerikai diplomácia a vajdasági magyarokat felhasználva próbál éket verni a szerbek, az oroszok és a gyurcsányi rezsim közé. Azzal, hogy hazánkat kérték fel Koszovó függetlenedése ellenőrzésének egyik fontos posztjára, továbbá a NATO és a USA elvárást fogalmazott meg hazánkkal szemben Koszovó elismerésére. Ezáltal két tűz közé szorították a Gyurcsány kormány diplomáciáját. A Koszovóval kapcsolatos kormánydöntések azonban kihatással vannak a szerb-magyar gázegyüttműködésre is.

Patthelyzet

A politikában patthelyzet alakult ki. A manőverek a csapások és ellencsapások, cselek és ellencselek rendszerében a helyzet ideiglenesen két hónapra befagyott. Az MSZP Gyurcsány, az SZDSZ saját népszerűtlenségének, az ország a hozzá nem értő kalandorok foglya. Az alkotmányos megoldások nem jöhetnek szóba, mert ezek közül kizárólag csak azokat teljesíti a kormány, amelyeket valamely nemzetközi szerződésbe foglaltak és egyúttal mozgásterüket szűkítené a törvényi keretek be nem tartása. A kialakult helyzet nagyban hasonlít a lengyel helyzethez, azzal a különbséggel, hogy a Szövetségesek itt egységesek és azok is maradnak.

A félelem irányítja a kormánypártokat

A jelenlegi helyzetben nem a racionális szempontok irányítanak, hanem a félelem. A félelem a változástól. A MSZP felső vezetése tisztában van azzal, hogy az elkövetett bűncselekményekért előbb utóbb felelni kell. A büntetés, ha nem bírósági, akkor az egzisztenciális helyzetük radikális szűkülése, megroppanása lesz, hiszen jólétük az állami és önkormányzati megrendelésektől függ. Ezt a félelmet használja ki jelenleg gyurcsányi network.

A MSZP-SZDSZ-MDF legnagyobb félelme a határon túli magyarok kettős állampolgárságának elnyerése, amely választójoggal járhat. Ez a magyar jobboldalt bebetonozza közel húsz évre. Gyurcsány politikai túlélését ennek a fenyegetésének köszönheti. Az MSZP és a háttértámogatók a jelenlegi 2,5 millió Fidesz törzsszavazó mellé felsorakozó további 2 millió határon túli szavazót egészen egyszerűen rémálomként élik meg. Gyurcsány ezzel zsarolja az MSZP-t: ki kell venni a pénzt az államból, ameddig lehet, mert utána egy fél évszázadig nem leszünk/lesztek pozícióban.

Az utcai tüntetések – egy kvázi forradalom, egy lázadás – elkerülését, a rezsim a félelem növelésével próbálja meg a lakosság minden rétegére kiterjeszteni. A rendőrség minden alkalommal erőt demonstrál, és ezen felül „...nincsenek felzárkóztató programok, nincsenek beruházás élénkítő programok mindez azért, hogy a lakosság a segélyek rendszerétől függjön.” (dr Parragh László – MKIK)

A Harmadik Köztársaság vége

A „Harmadik Köztársaságot” mint ideológiai hivatkozást Megyesi Péter kampánycsapata találta ki, talán éppen Gyurcsány Ferenc. Ez utalás az 1918-as és 1945-ös, majd 1990-es Köztársaság kikiáltására. A kitalált frázis telitalálat: mindhárom alkalommal a demokratikus köztársaság diktatúrához vezetett, mindhárom esetben baloldali diktatúra alakult ki és mindhárom esetben tökéletesen kifosztották az államot a politikai vezetők. Mindhárom köztársaság azonos külpolitikai orientációra épült, mindhárom esetben azonos gazdasági problémák végeztek velük. Az embereknek elegük lett a hozzá nem értő vezetőkből. A harmadik köztársaság története végéhez közeledik. Az elmúlt hat év két meghatározó pártja, az MSZP-SZDSZ a helyzetek kezelésére rossz taktikát választott: a pénz imádata és a hatalom szeretete nagyobb a vezetőikben, mint a párthűség, a betyárbecsület és hazaszeret. A Gyurcsány-Kóka páros kilóra megvette és magával rántja őket a mélybe. Hiába menekülnek előle, a vég mindig eléri a hibás politikai rendszereket. A Harmadik Köztársaság, mint a Harmadik Birodalom véget fog érni, hogy átadja a helyét egy demokratikus rendszernek.

Kell-e még a kormányzáshoz Gyurcsány Ferenc?



A NézőPont intézet kutatásvezetője szerint a kormánytól függetlenedő párt így javíthat saját népszerűségén. Mráz Ágoston Sámuel szerint azért is kedvező a lépés a koalícióból való kiválás a kisebbik kormánypárt számára, mert elterelheti a figyelmet az SZDSZ-en belüli belső válságról. A kutatásvezető szerint csupán az a kérdés, hogy a szakítás után létrejövő kisebbségi szocialista kormánynak szüksége van-e még Gyurcsány Ferencre?

Az SZDSZ-szel szembeni éles kritikával Gyurcsány Ferenc saját pozícióját próbálta erősíteni az MSZP-n belül, a március kilencedikei népszavazási vereségért kizárólag a kisebbik koalíciós partnert hibáztatva. Az SZDSZ kiválásával, a helyzet elmérgesedésével a miniszterelnök túllőhetett a célján – véli Mráz Ágoston Sámuel.

A koalíciós szakításnak ugyanis kiszámíthatatlan következményei lehetnek. Szóba kerülhet ismét Szili Katalin szerepvállalása, vagy egy szakértői kormány felállítása, amelyet az ország nehéz gazdasági helyzete is indokol- sorolta a politológus. Hozzátette: előtérbe kerülhet még az Orbán Viktor által javasolt előrehozott választás kérdése, ám ez továbbra sem reális lehetőség a kormánytöbbség támogatása nélkül.

Bezárás | Nyomtatás

Gyurcsány „beledöglött”
Néző László jegyzete
2008.04.01 11:55



Nézõ László
Gyurcsány Ferencnek természetesen igaza van. A március 9-i, kormánynevelő célzatú hatalmas népi pofon után minden megváltozott. Korábban ő sem így gondolta, de aztán rájött. Abban is igaza van, hogy reformblabla meg reformgőg helyett ideje lenne szakértelemmel hozzáfogni valamihez, ami a demokratikus, felelős kormányzásra hasonlít.


Gyurcsány (és kormánya) uralkodásának első két évében nem csinált semmit, de ebbe, s hogy úgy kellett tennie, mintha kormányozna – az őszödi beszédből tudjuk –, majd beledöglött. A második két évben szintén nem csináltak semmit, és most már – minden feltételes mód nélkül – bele is „döglöttek”.

Ne legyenek kétségeink: nem csak Horváth Ágnes bukott meg miniszterként, ő csupán egy elismerésre méltóan ellenszenves képviselője volt annak a politikának, amelyet bízvást gyurcsányizmusnak nevezhetünk. Ennek a politikának a lényegét magától a névadótól is ismerhetjük: nagyokat mondani, nem csinálni semmit (reformblabla), s a felelősséget folyton másra kenni, az SZDSZ-re, az értelmiségre, a médiára, de főképpen és elsősorban az ellenzékre és Orbán Viktorra. A nemzeti progresszió egyetlen letéteményesének tüntetni fel magunkat, aki megvédi az országot a jobboldal kíméletlen és zsákutcába vivő radikalizmusától, de ezenkívül még zsidó honfitársainkat az antiszemitizmus tombolásától, a cigányokat a rasszista indulatoktól, a homoszexuálisokat a homofób ütlegektől.

Gyurcsány a megváltó és csodatévő szerepében tetszeleg itt évek óta. A megváltás azonban újra és újra elmaradt. Kisebbfajta (ellen)csodának azonban tanúi lehettünk: Gyurcsány, mint valami „Antikrisztus”, a legfinomabb bort is képes volt vízzé változtatni. Amihez nyúlt, tönkrement. Ebek harmincadján az ország. A Magyar Köztársaság törvényei egyértelműen meghatározzák: a kormány tevékenységéért, működéséért a miniszterelnök felel. Ha igaz – és tudjuk, hogy az –, amit maga Gyurcsány, a „felelős” miniszterelnök többször bevallott az utóbbi napokban, hogy tudniillik mindez idáig rossz irányba próbálták tolni az ország szekerét, hibás és elhamarkodott döntések születtek, amelyek nyomán nem reform, hanem káosz és rendetlenség lett úrrá például az egészségügyben (máshol is!), ezért a miniszterelnöki felelősség elve alapján Gyurcsány Ferenc a felelős. Ki bánja ebben az országban, hogy Horváth Ágnest kirúgta Gyurcsány? Az égvilágon senki. S ki hiszi, hogy ezzel megoldódott volna a Gyurcsány-kormány négyéves ámokfutása okozta folyamatos államválság? Hogy innentől kezdve akkor minden jó lesz, a kormány végre belekezd a kormányzásba? Szintúgy senki, annyira értelmes ember még a szocialista pártelnök is van, hogy maga se higgye el, amit hazudik. A szocialista hagyományokban régóta létezik a „múltat végképp eltörölni” hevülete, ám az egyéni és kollektív emlékezet szerencsére mindig sikeresen ellenállt az emlékezetvesztő akaratnak. A múltat nem lehet eltörölni, meg nem történtté tenni. Gyurcsány azt mondja: meg kell hallani a felelős kormánynak, amit az emberek mondanak. Hallja meg: az emberek azt akarják, azt mondják szerte az országban, hogy tűnjenek el MSZP-stül, SZDSZ-estül. Jöjjön, aminek jönnie kell.

A mai politikai "válságban" nem szabad elfelejteni, hogy az SZDSZ segítette hatalomra ezt az embert, hogy általuk nyert hatalmat, hogy a legjobb barátai azon az oldalon ülnek és hogy ez az ember jóval rafináltabb, mint az eddig ismert politikusok.

Szolgáljuk a mindenkori hatalmat, mert erre hívott el az Úr, de ne legyünk vakok látni a valóságot!

Most éppen melyik a hatályos Gyurcsány?



Újabb felvonásához érkezett a kormányzati tragikomédia-sorozat. Gyurcsány Ferenc ezúttal az adócsökkentések bevezetésének társadalmi lehetetlenségeit taglalta. Egy hónapja épp adókat akart csökkenteni, azt megelőzően az adócsökkentés felvetésére a felettébb kreatív „vudu gazdaságpolitika” elnevezést találta válaszolni.

Négy hónap leforgása alatt háromszor mondott ellent saját magának egyetlen kérdésben. Tényleg tisztában van mostanában miniszterelnökünk (bizonyára hámlik a tenyere) azzal, hogy az igazságnak éppen melyik szálát bontja vagy nem bontja ki? „Miazhogy, nagyonis”? Érdekes jelenség, annyi bizonyos.

Álláspontjainak meglehetős bizonytalanságát figyelembe véve finoman szólva humoros az, amikor arról beszél miniszterelnökünk, hogy csak neki van programja. Feltehetjük a kérdést: épp melyik programjáról van szó? Most azt hallhatjuk, hogy a Munka, Tudás, Tulajdon terv érvényesül. De hol láttuk ezt leírva, kidolgozva?

Ám tegyük fel, hogy kidolgozott programról van szó. Akkor meddig fog érvényesülni? Negyed év múlva jön egy újabb „el..rtuk nem kicsit nagyon”? Utána pedig nemzetmentő államférfiúi hevülettől fűtve bevezeti majd a Szocialista Népi Szabadság program 500 pontját, ami a gyurcsányi „legőszintébb becsületszavamra” a legvalódibb, a leghitelesebb, a legegyedülibb és a legmegbízhatóbb forrása lesz a kormány programjának? Az eddigi „magántőke” támogató párt pedig mellesleg újra bevezeti a népi demokratikus állami tulajdont, két hét múlva pedig privatizálják?

Aztán érkezik a (megbízhatóan előre jelezhető) fasizmusveszély, amely ezúttal most már valóban a leguszítóbb legrasszistább, legkirekesztőbb, legantidemokratikusabb lesz? És ezt ki fogja vezetni?

Találnak egy új Bácsfi Dianát! Biztos nem lesz nehéz egy kicsit zavart fiatal valakit bedobni a „médiaközéletbe”.

Ám a probléma ezzel is az, hogy nem lehet ennyiszer farkast kiáltani. Mert úgy járunk, mint a fabulában a falu. Tovább súlyosbítja a helyzetet a hol dübörgő pannon puma, amelynek az államháztartási hiánya köszöni szépen jól van, hol nagy a baj vele… Arra most épp mi a hatályos álláspont?

Mi jöhet még?

Az eddigi kajánkodásokat félretéve, úgy tűnik egyetlen bizonyosan megállapítható, és koherens álláspont mégis van miniszterelnökünk megnyilatkozásaiban. Nem mond le. Csakhogy a tragikomédiák is véget érnek egyszer. Kérdés hogyan?

Úgy látszik ezt, Kóka sem bírta követni már...

Gyurcsány vöröslő fejjel rohant ki a parlamentből
Index - ugyelet@mail.index..hu
| 2008. 04. 15., 14:50 | Frissítve: 1 órája

A kormányfő korábbi programpontjait bírálta Kóka János a parlamentben a Munka, tudás, tulajdon program vitanapján, amikor Gyurcsány bepöccent, beszólt, majd elviharzott.


Hirtelen elhagyta a parlamenti üléstermet Gyurcsány Ferenc miniszterelnök kedden, a Munka, tudás, tulajdon program vitanapján, amikor épp Kóka János SZDSZ-elnök beszélt.

Kóka egyetértett a pár hete meghirdetett program [1] pontjaival, de azt sorolta, hogy ahogy a 100 lépés program, Gyurcsány 48 pontja és a kormányfő több hasonló terve is téves volt, ez a mostani sem a problémák fő gyökerét érinti. Kóka azt mondta, adócsökkentésre lenne szükség.

Kóka szerint inkább az a megoldás, hogy a magas jövedelmű csoportok jóléti támogatásaira kell rákérdezni. "Tudjuk, ez sok érdeksérelemmel jár és a miniszterelnök úr mostanában nem híve a sérelemmel is járó változtatásoknak."

Amikor Kóka a kormányfő különböző korábbi, azóta elfeledett programpontjait sorolta, Gyurcsány odaszólt a helyéről az SZDSZ elnökének, és forrásaink szerint valami olyasmit mondott, hogy „de bátor lett az elnök úr”. Ezután vöröslő fejjel kiviharzott az ülésteremből.

Az alábbi választási filmet végül nem adták le, enélkül is megnyerték a választást. Sokat mond a film arról a megfélelemlítő kampányról, amit a Gyurcsány és csapata 2002-ben megrendezett. Így kell démonizálni, ez egy ragyogó példája a gyurcsányi gátlástalanságnak.

http://www.youtube.com/watch?v=uSwt8UMr ... re=related

Ha nem hozom a topik elejére, még a végé elfeledjük szegénykét...


Dúli-dúl, balalajka




Sokszor kiderült legújabb kori történelmünk során, hogy egészen más kvalitások szükségesek a hatalom megszerzéséhez illetve megtartásához, mint az Ország vezetéséhez. A rendszerváltozás óta rosszabbul még az országot senki nem vezette, mint Gyurcsány Ferenc. A rendszerváltozás óta még senki sem volt olyan sokáig hatalmon, Magyarországon, mint Gyurcsány Ferenc.

Nem tudom, más hogy van ezzel, de engem megdöbbent, hogy még mindig az orrunknál fogva vezet bennünket ez az ember. Nemcsak a kincstári TV-re tapadó tekintetű, a Népszabadság és Népszava emlőin nevelkedett jóhiszemű honpolgárokat, hanem kivétel nélkül valamennyi politikusunkat is, az állampárti csinovnyikoktól kezdve, a Parlamenten és a koalíciós partneren át egészen az ellenzékig. Remélem, nem bántok meg senkit a megállapítással, hogy naponta vagyunk kénytelenek azon kapni magunkat, hogy Gyurcsány zenéjére ropjuk a táncot. Ő húzza a talpalávalót, s mi észre sem vesszük. Kissé talán merésznek tűnő állításomat szabadjon négy aktuális példával alátámasztanom:

1. Látványosan megbukott Gyurcsány és a koalíció egészségügyi koncepciója. A március 9.-i népszavazást követte a koalíció bukása, a kétszer is megszavazott egészségügyi törvénycsomag szánalmas visszavonása név szerinti szavazással. Gyurcsány azonban - miniszterlnök maradt. Mi több, a Webdoki tudósítása alapján a Polgári Hírszemléből meg tudtuk, hogy a bukott egészségügyi koncepciót újrafestve ismét keresztül akarják vinni - ezúttal a kisebbségi kormány. Az ellenzék és a civil szervezetek a megdöbbenéstől eddig nem tudtak meg sem szólalni, olyan ravaszul van kimódolva ez a restaurációs technika. Lehet, hogy mégis lenyomják a torkunkon Horváth Ágnes békáját, Horváth Ágnes nélkül?

2. A történtek után csaknem biztosra lehetett venni a kisebbségi kormány korai bukását. Gyurcsány azonban - a spenótkedvelő Popeyhez hasonlóan - ismét megtalálja a mentőkötelet: elküldi a Parlamentet június elején (!!!) 3 hónapra - negyed évre - nyaralni. És a Parlament mit tesz? Vidáman táncol Gyurcsány zenéjére. Örül mindenki a váratlanul hosszú nyári szabadságnak, zokszó nélkül siet lubickolni. Mire szeptemberben napbarnított honanyáink-honatyáink mosolyogva hazatérnek, a Gyurcsány kormány kész tények elé állítja őket, mert addig rendeletekkel kormányoz. Ezzel meg is erősíti saját pozícióját. Vajon miért nem akadt legalább egy felszólaló, aki azt mondta volna, hogy amikor ég a ház, amikor napi 6 milliárddal nő az államadósság, amikor nincs többségi kormánya az Országnak, amikor semmi nincs megoldva, a gazdasági világválság pedig itt van a küszöbön, akkor talán mégsem jött még el a nyaralás ideje?

3 Azután itt a koalíciós partner, az SZDSZ. Belső ellentéteik során csaknem döntetlenre jön ki a tisztességesebb és a gátlástalan elnök-jelölt párharca, az előbbi győz. Kampányaik szövegéhez ismét csak Gyurcsány adja a dallamot, hiszen a tét az, hogy hogyan lehetne az SZDSZ túlélését biztosítani és egyúttal a képtelen elképzeléseikből - egészségügy "reform" és hasonlók - minél többet megvalósítani. SZDSZ-es fejjel gondolkodva nyilvánvaló, hogy az előrehozott választások ma azt jelentenék, hogy az SZDSZ nem kerülne be a Parlamentbe. Ha viszont valahogy vastüdőre tennék a klinikai halál állapotában lévő MSZP-SZDSZ koalíciót, akkor 2010-ig nemcsak a Parlamentben, hanem hatalmon is maradnának. Aki időt nyer, életet nyer. De 2010 után aligha. Úgy tűnik, hogy noha a belső vitában talán ki sem szabad ejteni az MSZP-SZDSZ koalíció elvetésének gondolatát, a szívében azért legalább demokratának megmaradt, hajdan idealista Fodor Gábor tarsolyában ott van a lehetősége annak, hogy a Fidesszel alakítson ki valami hasonló kapcsolatot, mint ami eddig az MSZP-vel létezett, Petőfi Sándortól kölcsönzött hasonlattal:

"Habár felül a gálya, alul a víznek árja, azért a víz az úr!"

alapon. Orbán Viktor 1998-ban kénytelen volt megtenni - és jól tette, hogy megtette - azt, hogy egy politikai zsarolóval - Torgyánnal - koalíciót kötött. Akkor annyival volt könnyebb dolga Orbánnak, hogy a volt III/III-as gyanús ember egyszerűen anyagilag akart jól járni. Politikai kikötései nemigen voltak. Ha viszont most Fodor Gábort engedi pártja - amelyben ne feledjük, nincs igazi többsége - a Fidesszel érdemben tárgyalni, akkor Orbánnak sokkal nehezebb dolga lesz, mint Torgyánnal volt, mert az SZDSZ - legalábbis az első körben - valószínűleg olyan követelésekkel jelentkezik, amelyek elfogadása igen sokat árthatna a Fidesz népszerűségének. A Fidesz hitelét jelentősen megtépázná, ha az SZDSZ követelésére lemondana a határontúli magyarok kettős állampolgárságáról. Bár szavazói ezért tömegesen valószínűleg nem hagynák el, ezt mégsem tehetné meg. A következő követelést illetően az Ország hosszútávú érdekei kerülnének veszélybe, ha lemondana a tódott-foldott, 1949-ben született, máig érvényes Alkotmány lecseréléséről, módosításáról - ez is az SZDSZ követelései között szerepel. Reálisan gondolkodva ez mégsem tartozik az elfogadhatatlan feltételek közé. És végül, - bár ezt így nem mondta még ki senki, - be kellene vinnie a hátán az SZDSZ-t a Parlamentbe, úgy, ahogy annakidején 1998-ben a Dávid Ibolya vezette MDF-fel tette.

Ezt a pontot azért fejtettem ki ilyen bőven, mert itt látom az egyetlen lehetőséget arra, hogy – megint Petőfit idézve – „véget vessünk a zenének”, s ne Gyurcsány zenéjére folyjon tovább a tánc. Ugyanakkor nagyon nehéz ezekről a dolgokról érzelmek nélkül szólni, nehéz ezekkel a kérdésekkel szembenézni, okosan dönteni.

Orbán Viktor klasszisára van most szükség, hogy a helyes döntést meghozza, ha erre egyáltalán lehetősége nyílik.

Ne feledjük, hogy igen kicsi az esélye ennek a forgatókönyvnek. Fodor Gábor - hogy el ne veszítse minimális többségét pártján belül - valószínűleg először Gyurcsánynál próbálkozik, s inkább az MSZP-vel szeretné folytatni a "Habár felül a gálya..." c. „játékot”. Orbán bizonyára olyan kompromisszumot próbál kiharcolni, amely a Fidesz hitelének a legkevesebbet árt, szavazóit nem téríti el, de a Parlament felosztását, előrehozott választások kiírását eredményezi. Kicsiny a mozgástere Orbánnak, mert a zsarolóval nagyon nehéz vitatkozni. Általában a zsaroló diktál, s illúzióink aligha lehetnek, hogy kemény feltételeket szab.

4. Tartozom még egy érvvel: miért állítottam, hogy magát a Szövetség elnökét is megtáncoltatta Gyurcsány? Elcsalták Orbánt „vitatkozni" a „Kéri Klub”-ba. Orbán Viktor, mint igazi sportember, felvette a kesztyűt, s elment a Kéri Klubba vitatkozni. Csak egyről feledkezett meg: nem mindenki sportember. Sem Kéri politológus úr, sem a mögötte álló Gyurcsány nem sportemberek. Ők nem vitatkozni hívták Orbánt, hanem beszéltetni. Léprecsalták. Titokban felvették amit mondott - részletkérdés, hogy ez a Szilvásy-féle Nemzetbiztonság közvetítésével történt-e vagy sem - szépen összevágtak belőle néhány olyan mondatot, amelyek alkalmasak arra, hogy szövegkörnyezetből kiragadva az egyszerű, már-már Orbán Viktornak bizalmat szavazó honpolgárt elborzasszák. Magam is találkoztam egy ilyen nénivel Budapesten az orvosi rendelőben: suttogva, rémült, tágranyílt szemmel mesélte, hogy mi-mindenre készül Orbán. A trükk tehát bejött: a Medián - HVG közvélemény-kutatók szerint legalább 4%-kal csökkent Orbán és a Fidesz népszerűsége, s ennyivel nőtt Gyurcsányé.

Nem tudom, Kedves Olvasóim mennyire ismerik Kéri Lászlót. Igazi udvari politológus. Lehet, hogy okos ember, de én bizony még egyetlen eredeti gondolatát sem hallottam. Lehet, hogy vannak elvei, de azokhoz nem ragaszkodik túlságosan. Szép lassan, hitelt érdemlő unalmassággal, erős kifejezések mellőzésével hosszasan kifejti, hogy a baloldal mennyivel szebb, jobb és hitelesebb, mint a jobb. Méghogy Kéri iskola... Ugyan, kérem. Hogyan lehet elhinni, hogy ennek a jámbor Kérinek „iskolája" van? Nyilván ott ült a találkozón 25 fakabát, politológus diáknak álcázva. Állítom, hogy a Gaudeamus igitur-t sem tudnák elénekelni ezek a „diákok". És a jóhiszemű Orbán Viktor elmegy közéjük előadást tartani. Kéri és Gyurcsány nevetnek a markukba, és a Fidesz népszerűsége 4%-kal csökken.

Így néz ki a mi kis faluvégi magyar csárdánk. Bent vidáman szól az orosz balalajka, Gyurcsány Ferenc és kéri zenekara muzsikál Lenin és Putyin kottájából, mi pedig ropjuk.

Az ajtóra az van kiírva: Záróra: 2010.

Dr. Habil. Fodor András, genetikus,
az ELTE ny. egyetemi docense,
Wooster, Ohio USA

Ezt a cikket tehetném a "sátán a médiában" című topikban is..., de egy korszakról szól, ami sajnos mély és örök nyomokat hagy majd maga után...

Kondorosi-Brown Róbert
2008. szeptember 4. 00:00
Értelmiségi kudarc a négyéves kretenatúra



A pártdiktatúrának volt szüksége értelmiségre, a kretenatúrának nem kell az intelligencia. Kádár táplálta az őt kiszolgáló értelmiséget, s ez - miközben értékeset is alkotott - hálából megformálta a jóságos „Öreg” arculatát. A kretenatúrának ez nem kell, immár csak szervilis, bárgyú propagandára tart igényt.

A folyamatos pénzügyi terror, s az időnként kaszaboló véres terror ellenére az értelmiség többet teljesíthetett volna. Immár több mint négy éve nehezedik a társadalomra a kreténség diktatúrája, a kretenatúra.

S ez elfogadhatatlan, még ha mentség sok kínálkozik is.

Csatlakozásunk előtt Martonyi János, akkor már csak volt külügyminiszterként mondta egy értelmiségi konferencián, hogy a rendszerváltás befejezéséért is szükségünk van az Európai Unióra. Azt sugallta, hogy a két – a kicsi és a nagy – kommunista pártot csak az EU erejével tudjuk megfékezni itthon. Nos, az EU cserbenhagyta a magyar demokráciát. A forradalom 50. évfordulóján – spanyol királyostul, brüsszeli bizottsági elnököstül – kikiáltották a Szabadság fővárosának Budapestet a Parlamentben.

Abban a Parlamentben, amely kordonnal volt elválasztva a néptől…

Gratulálunk, kedves „volt” maoista José Manuel Durão Barroso!

Aztán pár órával később sortűz is eldördül a szabadság fővárosában, ezúttal „csak” gumilövedékkel; majd jöttek a lovas rendőrök… Nos, ez jelezte: az Európai Unióra nem számíthatunk. Nagy sajnálatunkra Brüsszel (Madrid, London, Berlin, Róma stb.) cserbenhagyta a magyar demokráciát.

Csak magunkra alapozhatunk megint. Úgy mégpedig, hogy az úgynevezett rendszerváltó élcsapat, a Pető-kompánia (pártnak aligha nevezhetni) teljes egészében és nyíltan a posztkommunisták oldalára állt. Sőt összenőttek azzal, amivel összetartoznak. Pető Horn Gyulával, Magyar Kovács elvtárssal, Ungár Kósánéval. Gratulálunk! Ezzel a Pető-kompánia erkölcsileg megbukott, csúfos vereséget szenvedett, még ha önmagától is.

Csak a hazaszerető értelmiség maradt, hogy megszabadítsa a társadalmat a kretenatúra ádáz nyomásától.

Nem sikerült. A kretenatúra tovább öl, butít, és nyomorba dönt.

S noha a hazaszerető értelmiséget az Európai Unió is, a globalista propagandapárt is magára hagyta, ez a sikertelenség így is elfogadhatatlan. Felszínre kellett volna hozni azt a szellemi erőt, amely süllyesztőbe nyomná a kretenatúra juntáját. A töredékes médiahálózattal is ki kellett volna alakítani az országban azt a hangulatot, amelyben a kretenatúra nem létezhetett volna tovább. Mit is írt az idén február 11-én a sajtó: „A számvitel rendjének megsértése miatt Gusztos Péter mentelmi jogának felfüggesztését kezdeményezte Kovács Tamás legfőbb ügyész. Gusztos egy jelenleg felszámolás alatt álló, 2000-ben 100 ezer forintos alaptőkével alapított betéti társaság ügyvezetője és beltagja volt.” Csupán egy részlet, amelyet elenyészni hagyott nemcsak a parlamenti ellenzék, hanem a hazaszerető értelmiség is. Így a kretenatúra egyik –külső – támasza azóta is fenntartója a kreténség rezsimjének.

A kretenatúra juntája úgy adhatta el a közvagyont, mintha nem is lett volna értelmiség a társadalomban. Szörnyülködés támadt, fékező ellenállásra nem képződött erő. Erő nem kerekedett, noha sokan erőlködtek. Csorba József, Fricz Tamás és Szentpály-Juhász Miklós megírta a Társutasok az Őszödi úton című briliáns könyvet, amelyben aprólékosan elemzik a kretenatúra bornírt módszereit. Ám ha a polgár a könyvből fölpillant, kifülel, a hírműsorokban a kötet további fejezeteit látja, hallja. A kretenatúrát nem bénítja a vele szemben magasodó szellemi fölény. Ő a tömeg elgagyisodásában érdekelt, és ezért dolgozik bőszen. Neki a gagyi szavazatok is annyit érnek, mint az akadémikusok voksai.

A hazafias értelmiség szellemi és erkölcsi fölénye toronymagas, mégis a kretenatúra bugyuta alantassága rendez fesztiválokat, alakít chartát. Igaz, ő belemarkolhat a közkincstár dénárjaiba, hogy szellemi erő híján a pénz erejével – mivel az építéshez buta – kaszaboljon. Ugyanekkor a szellem, az erkölcs oldalán nincs fénylő dénárhalom, sőt, pénzterror alatt vergődik. Mégis, a hazaszerető értelmiség kudarca így is, ha magyarázható is, elfogadhatatlan.

Az egypárti diktatúra valamikori megbuktatása után most a kétpárti kretenatúra orrfacsaró szmogját is ki kell fújni a fuldokló társadalom mindennapjaiból.

Figyelő írta:







No most csak úgy általánosságban írok és mindenféle meggondolás nélkül.

Tudom, hogy nagyon régóta vannak akiknek nem tetszik se a képek, se irodalom, nem sorolom tovább.Igaz azóta az is kiderült, hogyha ez más fórumon történik azzal semmi gond nincs, sőt………… és, hogy ehhez semmi köze az Úrnak???
Én megkérdeztem az Urat, Uram mit adhatnék én ehhez a fórumhoz?Nem vagyok bölcs, sajnos nem fújom kívülről a Bibliát…..úgy „hallottam”, „éreztem”, hogy adj abból a szeretetből amelyet Én adtam neked.Boldog voltam.Hoztam verseket, írásokat, igaz nem a sajátjaimat.Mivel eléggé vizuális típus vagyok, hát megkérdeztem a Moderátort tehetnék-e fel képeket?
Megláttatni Isten csodálatos teremtését, a természetet, az állatokat, a tengert és mindent ami a világban van.Hisz minden ŐT dícséri!

Ja és a szabadidős programok, a főzés, hohó néha még humor is!!!!! és irodalom, amelyet „csak” egy írótól hoztunk, vagy hoztam. Tudod vannak emberek a világban akik egyedül élnek, és igen, amit más ember megbeszél otthon a családjával, pl. a főzést, filmet…..milyen jól esik, ha leírhatja, a gondolatait, a kérdéseit, ha néha mosolyoghat egyet, vagy csak elolvashatja, hogy mások hol jártak, mit láttak, vagy csak megkérdezni a másiktól, hogy vagy??
Még a politikáról is beszélgethettem, pedig annyit értek hozzá, mint tyúk az ábc-hez.
Köszi kedves Ex, és köszi kedves Rosta!

Azt mondod épültem-e ebből? Igen, mert Isten rámutatott, hogy nem az én dolgom, ne avatkozzak bele, és kerüljem a felesleges vitatkozásokat, fóleg, hogy nem is értek hozzá.
Még talán annyit leszűrtem belőle, hogy mindkét álláspontnál vannak, jó dolgok, és azokat kellene megtartani, és a többit elvetni.


És igen, ilyen a fórum.Ha csak egy honlap lenne, ott nem találsz semmi „felesleges” beszélgetést.


Üdv Mindenkinek szeretettel cilla