Pe-ga-zus írta:
Nem is a hittel van a baj, még csak nem is vallásokkal. Sokkal inkább az emberekkel, embertömegekkel akik nagyon könnyen manipulálhatóak. És mi a legcélszerűbb eszköz? A hitük, a vallásuk, az eszméjük. És a legnagyobb vicc az egészben - már ha van egyátalán bármi vicces ebben - , hogy akik kirobbantják a háborút, azok hisznek a legkevésbé. Hogy egyszerű kifejezésmódot használjak, ők röhögnek a legjobban a markukba. Ők csak fellapozzák a Bibliát, Tórát, Koránt stb... értelmezik, ahogy azt "kell" és már mehetünk is népírtani. Viszont az agymosott "katonák", na ők már a hitük alapján gyilkolnak. Erre mondom azt, hogy végtelenül ostobák.
Kedves Pegazus!
Ez a megfogalmazásod azért szerencsétlen számomra, mert hasonló Marxnak a megfogalmazásához, miszerint a vallás a népek ópiuma. Márpedig ez nem így működött a történelemben attól függetlenül, hogy voltak és vannak vallási fanatikusok. Az európai háborúkban a tömegek vagy hűbéri alapon álltak a vezetőjük mögé, vagy nagyon gyakran zsoldos seregekkel támadták egymást a különféle monarchiák. Az Európán kívüli területeken írtó seregek egyszerűen a nagy pénz reményében toboroztak embereket, a gyarmatosítók is a gazdagodás reményében mentek Amerikába ki és irtottak ki például a protestánsok 26 millió indiánt.
Tipikusan vallási alapú háború is volt. Lásd keresztes háború, azzal a hozzátoldással, hogy az arabok akkorra már elfoglalták fél Európát, vagy ott volt Szent Bertalan éjszakája és még néhány hasonló.
Viszont pozitív jellegű hatása is volt a keresztyén vallásnak a háborúkban, éppen az, ami alapján te most számonkérsz. Míg a világ más részein semmiféle indokra nem volt szükség egy háborúhoz, főleg forradalomhoz és a győztes ugyanolyan despotaként uralkodott tovább, mint a vesztes korábban, addig a Európában a keresztyénség által megkövetelte erkölcsi rend miatt a háborúzók erkölcsi megokolás alapján háborúztak és győzelmük esetén elméletileg egy jobb, erkölcsösebb kormányzást vállaltak, amit véghez is kellett volna vinniük. Csak úgy, indok nélkül senki sem háborúzott, mindenki szerzett valami erkölcsi alapot ahhoz, hogy miért támad a másikra, mert ez volt a keresztyén világ erkölcsi rendje. Erőszakot csak megokolás esetén lehetett indítani. Első pillanatra ez teljességgel érdektelennek tűnik, de számos esetben kardcsapás nélkül végződött egy konfliktus csupán az erősebb erkölcsi felvértezettsége által. Ez a világ többi részén egyáltalán nem így működött.
Egyszerű példaként ott a középkori sztori, szerintem már olvastad te is, hogy valamelyik Gergely pápa kiadta a rendeletet, hogy a számszeríj használatát betiltja, merthogy az annyira hatékony, hogy embertelenné teszi a harcot. Ez egy kicsit megmosolyogtató, meg nyilván túl is lépett a fegyverek fejlődésével a kor rajta, ugyanakkor jól példázza azt az egyházi erőszakminimalizáló törekvést, amely nem az egyháztól, de Jézus parancsaiból ered.