"... A történetíró, akit a tények nem önmagukért érdekelnek, hanem a mögöttük rejlő szellemi tendenciák és "eszmék" kedvéért, már eleve kultúrtörténeti beállítottsággal indul kutatóútjának. Az ő számára a politikai események is ezeknek az általános tendenciáknak tünetei és mutatói. S csakis ezért fontosak vagy érdekesek. Nála nem törpül a kultúrtörténet amolyan külön, betétszerű fejezetévé a politikai történetnek. Ellenkezőleg: a kultúrtörténet lesz a keret, melybe a politikai történet eseményei és mozzanatai szervesen beágyazódnak..."

Babits Mihály: Szellemtörténet - részlet (internetről)