A gőg annyiban nem vehető egy kalap alá a többiekkel, amennyiben erről mondja Isten, hogy önmagát kárhoztatja, átkozza, aki a másikat elítéli, magát a másiknál jobbnak tartja.
Hamvas Béla írja -jellemzően a saját - farizeusi magatartás(á)ról: "a hazugságnak magas fokát értem el azzal, hogy a világ hazugságait felfedtem, közben a háttérben alattomosan önmagam iránt azt a burkolt gyanút ébresztettem, hogy én e hazugságtól megtisztultam". Addig nem is lesz a magyarságnak megtisztulása, amíg legjobbjai, Isten gyermekei, nem vállalnak szolidaritást ezzel a szerencsétlen néppel -akár ilyen szinten is, hogy nem helyezik magukat a bíró szerepébe.

(Németh Miklós ma nagyon gazdag ember, lehet!!!, kért ő valamit)

Antall József pedig a valóságról beszélt, kár, hogy nem kaptunk ellenajánlatot, csak a kimenetelt....

A vetés aratás törvénye érvényesült. Ha valaki éretlen, komolytalan kamaszként viselkedik, akkor annak fogják nézni és akkor felállnak és elmennek, mert komoly tárgyalófélhez vannak szokva. Ez akkor is ígaz, ha esetleg AJ a valóságról beszélt volna. Erre való hivatkozással követelőzni, "nekünk ez jár", az végtelen idétlen, komolytalan dolog.

Ex, tanultál tárgyalás technikát?

A "kimenetel" egy eszköz. Ezt alkalmazni két fél között az az "atombomba".
Ha rossz ajánlatot kap az ember és fontos neki a másik fél, minimum tesz egy ellenajánlatot.

A tárgyalásokban minden ajánlat úgy érkezik, hogy nekem ez kell, ez jár.
És hogy a vége mi lesz, az a két fél rugalmasságán, lehetőségein múlik.

Kedves Péter!
Nem tanultam tárgyalástechnikát, de azt tudom, hogy semmilyen tanulható dolog nem segít, ha valakinek alapvetően roszz a helyzetértékelése, vagyis nagyon eltájolta magát.
Lehet akkora távolság a felek között, amire már nem érdemes alkudni.
Az alapállás a következő:
Tartoz(t)unk, amit ki kell fizetni.
Ebben a helyzetben egy nagyon nagylelkű felajánlás a felező ajánlat.
Ebben a helyzetben "nekem jár minden" alapállás felvétele, abszolut eltájoltságot jelent.
Most idéznék a gyereknevelési tanácsokból.
"Nehéz lenne olyan jellemvonást találni, amely minden problémáért felelős, a jogosultság érzését azonban kétség kívül a legártalmasabb tulajdonságok közé sorolhatjuk. Aki jogosultnak érzi magát valamire, azt feltételezi, hogy mások tartoznak neki. Úgy érzi, jár neki mindaz, ami másoknak megvan. Irigy, követelőző embernek nem érdemes adni, mert csupán azt fogja érezni, hogy végre megfizettük, amivel tartozunk neki. Egy hálátlan szívű gyermek feltételezi, hogy jár neki a jó jegy az iskolában, és megilletik bizonyos előjogok vagy akár az ajándék is. A hálás ember ellenben örül annak, amit kap.”
Így talán érthető, hogy miért áltak fel az asztaltól.
üdv
ex

Itt van most már az egész cikk:
http://www.hetek.hu/eletmod/201105/gyerekhatarok

üdv
ex

erről a a fele elengedés dologról nem tudtam... hm, ezért is kár.

jó a cikk, a gyereknevelés pedig rémisztő nagy felelősség...

Nagy, de nem oly rémisztő, csak a pszichológusok teszik azzá, azzal, hogy mindennek nevet adnak, amit a szülők zsigerből (vagy mondjuk így: általános erkölcsi érzékből) tudnak.

Igazad van, valaha a szölők teljesen "képzetlenül" egész jól felnevelték a gyerekeiket simán szeretetből. És ez elég is volt, meg ma is elég lenne.
De manapság éppen azt látni, hogy a szülők azt a bizonyos erkölcsi érzéket, meg általában az értékeket már maguk is alig kapták meg a szüleiktől és nincs mit továbbadni. Egyszerűen nem tudják szeretettel és felelőséggel felnevelni a gyerekeket.
Szerencsés helyen dolgozol, ha ezt tanárként nem tapasztalod.
üdv
ex

Tapasztalom, hogy a szülők nagy része nem tud értékeket átadni a gyerekeknek. De talán régen sem voltak szeretőbbek az emberek, pusztán csak annyi volt, hogy mivel Isten létében nem kételkedtek (ez volt a konszenzus), ezért azok is, akik nem hittek benne (úgy ahogyan a hitet mi értjük: bizalommal, ráhagyatkozással, szeretettel), vallásos félelemből, babonából jónak látták a jóra nevelni a csemetéket. Ezért mondja talán Camus (aki nem volt hívő, ezért gondolkodásmódjában következetesen következetlen maradt), hogy ragaszkodnunk kell Isten látszatához, még ha nem is hiszünk benne, különben óhatatlanul erkölcsi káosz fenyeget.
Amint szemeinkkel látjuk is most, miután a világ lemondott erről a látszatról. Bizonyos tekintetben viszont jobb ez, mint az évszázados képmutatás: legalább látja az ember, mivel-kivel áll szemben. Kérdés, hogy ez a leplezetlen szeretetlenség, engedetlenség vajon a végidők jele-é, vagy van valami még ennél is durvább hátra.

A pszichológusok könyveit ugyanakkor inkább azok a szülők olvassák, akik egyébként is szeretnék jól csinálni a dolgokat; stresszelnek is tőlük eleget.

Az EU parlamentjében tegnap a magyar alkotmányról vitatkoztak. Az egyik legagresszívabb külföldi egy szlovák képviselő volt, aki a kettős államplgárság miatt volt teljesen kiakadva és dörgedelmesen szidta az alkotmányt. Más is, de ő nagyon. Szlovákia belügyeibe való beavatkozástól kedve minden volt.

Utólag egy riportban elmondta, hogy az ő apja ugyan magyar, Hajduszoboszlóról jött, de már csak ezért is fellázítja ez a kettős álllampolgárság törvény.

Ebben mondjuk nem láttam sok logikát, hiszen a szlovákok is adtak eddig kettős állampolgárságot, meg mások is. Románok, meg szerbek is pl.

Régen az ilyeneket hívták janicsároknak...

Újból EU, egy román EP képviselő egy pillanatra megfeledkezett magáról. Azt hitte, hogy Erdélyben van... :




http://index.hu/kulfold/ep/2011/06/17/b ... kepviselo/

Ez valószínűleg így is van. Szomorú, hogy - a tartós elszigeteltség és tudatos nevelőmunka eredményeként -annyira áthatja a román nép gondolkodását ez a meggyőződés, hogy nem is veszik észre annak felháborító voltát. Nehéz egy többséginek egy kisebbségi fejével gondolkodni. De szerencsére az élet produkál ilyen leckéket számukra is.

ha nem előttünk fejtette volna ki... én is csak rosszindulatú pletykának venném...

A munkahelyemen a belgák által "felfogadott" román(iai román) főmérnök beszólásáról van szó. Szóba került (angolul beszéltünk persze), hogy a magyar milyen nehéz nyelv. Erre büszkén megjegyezte, hogy nincs is más ilyen ország, mint az övé, ahol ENNYIEN MEG TUDTÁK TANULNI!

...