23.
Gál Péter:
A New Age -- keresztény szemmel
http://www.communio.hu/ppek/k407.htm
(Részlet – Tanúságtételek – A pokolból szabadulva)
Változások a gyermek személyiségében
Attól a pillanattól fogva, hogy a gyermekem visszautasította a sátánt, igyekezett az Isten törvényei szerint élni.
Minden nap olvasgatott a Bibliából.
A gyermek korábbi, negatív tulajdonságai lassan leperegtek róla, elmaradtak a visszabeszélések, a szobájában bevetette az ágyat, rendet rakott minden reggel.
Soha nem tette félre a könyvet addig, amíg mindent meg nem tanult, még ha éjfélig is fenn kellett maradnia.
Most elôször lett kitűnô tanuló.
Mindig és mindenkihez udvarias és elôzékeny volt.
Segített az iskolában a takarítónônek a vödörcipelésben, kellemes hétvégét kívánt neki.
Mindenkinek köszönt, a buszon mindig átadta a helyét, kölcsönadott mindig mindent -- pénzt is -- amit aztán sosem kért vissza.
Szétosztotta a tízóraiját, rendszeresen elvitte az iskolába a banánt amit ô kapott, hogy odaadja azoknak a gyerekeknek, akiknek soha nem tudják megvenni a szülei.
Egy árva kislánynak tízórait, gyümölcsöt, csokoládét hordott mindennap.
A társai eleinte furának látták a változásokat, aztán egyre többen keresték az ô társaságát.
Az osztály legkíméletlenebb, legszókimondóbb, sokak számára kiállhatatlan tanulójáért imádkozott és böjtölt.
Ez a kislány hamarosan az egyik legjobb barátnôje lett. A gyermekem elhatározta, hogy azokért a gyerekekért imádkozik az ÚR-hoz, akik az iskola rémei.
Az iskola legrosszabb tanulójáért böjtölt és imádkozott.
A cigarettázó, fiúzó, verekedô, órákról lógó, fékezhetetlen lány egy alkalommal azt ígérte, hogy megveri ôt, mert nyilvánosan megszólította a vásárban, ráköszönt. Ebbôl a helyzetbôl eljutott addig, hogy a fenegyerek egyszer megköszönte a feléje nyújtott kezet, és azt mondta, de rendes vagy.
Eljött a Húsvét. A második a megtérésünk óta.
Elhatároztuk, hogy összeszedjük a felesleges holmikat, és odaadjuk azoknak, akik nem tudnak a gyermekeiknek ajándékot venni, olyan szegények.
Az én kislányom odament a szekrényhez és leemelte a három legszebb, legkedvesebb szôrmók állatkáját, és azt mondta:
Ezeket szeretem a legjobban, ezeket adom oda, mert ha igazán örömet akarok okozni, akkor olyat kell adnom, aminek én is örülnék.
24.
A templomban
A gyermek nem volt megkeresztelve.
Ôrá bíztam a döntést, hogy ô válasszon magának vallást.
Több templomba is elvittem, de az ô számára egyedül a katolikus gyermekmise volt elég meleg és vonzó.
Így vasárnaponként együtt mentünk a gyermekmisére.
A szertartáson szinte minden alkalommal potyogtak a könnyeim.
Ha csak arra gondoltam, hogy az Isten mitôl mentett meg, már kitört rajtam a zokogás.
Az oly sokat gyűlölt templomban megnyugvást találtam!
A gyermekeknek szóló meleg hangú Biblia-- magyarázatok mindig jobban meghatottak, mint a felnôtt miséké.
A közös énekek és imák alatt rendszerint annyira meghatódtam, hogy potyogtak a könnyeim.
Az áldozások alkalmával juttatta eszembe az Úr, hogy reformátusként én is Úrvacsorázhatok.
Így aztán idônként a református, máskor a katolikus szertartásokra jártam.
Az elsô Úrvacsora különösen szép volt, elôször éreztem, hogy milyen boldogok azok, akiket az Úr meghívott az asztalához.
(folytatás következik) >>>