szrobcsek írta:
Üdvözlégy!
Volt egy sanda gyanúm, hogy nem fogod érteni
És ezt is megértem, mármint hogy nem érted.
Az említett idézetet adaléknak szántam. Öszevettettem a hivatalos oldallal, a JT kiadványból szó szerint idéz, nem ferdít.
Ahogy mondtam érdemes egy független bibliafordítással összevetni az idézett cikkben feltett kérdésekre az Igei és a JT kiadvány által adott választ, vagy tanítást.
Valamelyiket akkor "sajnos" el kell vetnem, és kárnak-szemétnek kell ítélnem.
Vagy a vitairatot, vagy a JT kiadványt, vagy a bibliát.
...
Érted, hogy nem értem…
Amit nem értek; Hoztál egy ’adalékot’ azaz hivatkoztál JT egy kiadványukra, amit valaki (K) megkérdőjelezet. (Amiben Te, logikát látsz, és feltehetően egyetértesz azzal.) Nah! Ezt a logikát nem látom. Amiből adódik, hogy nem is értem.
Az első dolog amit nem értek; a hivatkozás ’Mit kíván meg tőlünk Isten?’ Címet viseli. Amiben a felhozott adalék témái nem található meg; azaz nem úgy, és nem pontosan.
(Még ha azok kiemelt részek is. Ami nem lenne gond, de mivel más is hozzá van fűzve, más-más értelmet nyer.)
És itt van amit nem értek; Az említett kiadvány nem tartalmazza azt amit behoztál.
Hogy értsd; hivatkozol pl. egy könyvre úgy, hogy az egyetlen iromány. A valóság viszont, az, hogy több könyv tartalma van összevágva. Mintha Rejtő J. Könyvek tartalmát dobnád kalapba, és onnan szednéd ki az anyagot.
Igen, valóban Rejtő J. írta, de, más-más vonalon, ill. témában.
Ez az első dolog, amit nem értek. Ahogy mondtam is, nincs kontextus, nincs vezér fonál, vagy elv ami alapján végig követhető lenne az (adalék) idézet témája. Pusztán egy dolog válik számomra világossá; az pedig a lejáratás, illetve degrag (lásd; bájvigyor = hitében szilárdan fanatikus, de buta mint a tök, és mosolyával leplezi) Én ezt érzem ki, habár kétségtelen, hogy érzelmi hangulataink még a szmájlik ellenére sem jönnek-mennek át, vagy nem pontosan érzékelhetőek.
Pl. Ezen kiadvány nem tartalmaz kérdés-felelet részt. (Azt mondod,a cikkben feltett kérdések… Talán, ha úgy mondanád, kérdésekre utaló, vagy azt elősegítő, felmerülő stb.) Hanem elindul egy gondolaton, azt levezeti, és hozza hozzá a Bibliából az idézetet. Pusztán egy hit, és annak megvallása c. gondolatkörben kiadott iromány. (Ők ezen formát is használják a közvetítéshez. Nyomdaipar, nem kis méretekben.)
Hogy, merülnek fel kérdések? Igen. Mindenkiben. Vagy közvetlenül, vagy közvetve. Magam nem látok abban kivetni valót, ha egy dologra valaki felhívja figyelmem; pl. feltesz egy kérdést, amin magam is elgondolkodom, vagy felmerül bennem, hogy az a kérdés jó, vagy értelmetlen, és válaszra vár, vagy nem vár. Azaz kutassam fel rá a választ, vagy vessem el.
Szal nem értem, hogyan kerül a képbe pl. Mormon? Mert a kiadvány nem említi…. Sem tárgyszerűen, sem kérdésként. (Aztán ez itt már az 1.1 értelmét mások előtt másként is tünteti fel.) Talán egy beszélgetés, vagy valamely más eset a kiadvány kapcsán részleteiből van idézve? (fél gondolat. Vagy mondatok, amik mögött gondolat. Ismét csak nem szerepel a kiadványban. Függetlenül attól, hogy akár helyén való is lehetne. Ergo nem a cikket hoztad.)
De, ha már felmerül kérdés. Akkor a 2Tim 3:16, 17 nem ad kielégítő és pontos választ? Arra vonatkozólag, hogy ki a szerző, és mire alkalmas a könyv. Vagy mit eredményez a könyv – Biblia – tanulmányozása olvasása. Hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített.
Vagy rosszul értelmezem? Nem ez a cél?
Avagy ahogy felmerült nemrégiben; Valaki kezébe veszi a könyvet és máris kész presbiter?
Mire szolgál pl. Csel 8:30? (Vagyis maga a történet)
Kicsit terjesztem ezt. Csak szóban, személyesen tehető meg? Avagy le is írhatjuk? (Itt van mindjárt ez a kibertér, mi itt beszélgetünk.) És mindenki levonja magának a konzekvenciát és a kapott eredmény betársítja hitéhez.
A vezető testületről; Jézus kiképezte a tanítványokat és rájuk hagyta, hogy adják tovább. Az akkori ’vezető testület’ tagjai miért írták le hitnézetüket? Miért terjesztették? Ráadásként még az Isten által ihletett szövegekbe is bekerültek mindezek. Holott hitvallásuk, vagy egymást erősítő levelekről van szó.
Hogy értsd mire gondolok. A térkép méretarányosan ábrázol egy területet, de kell némi térkép ismeret, hogy azon eligazodjunk. Tanultuk pl. hogy a színek mit jelentenek, és tudjuk adott területről, milyen magasan van. Tanultuk, hogy mi a mocsár jele, tehát elkerüljük stb… Minden esetben a térképet vesszük figyelembe a rávonatkozó háttér információval.
A Bibliát sem látom másként. Isten Szava megvezet (Hagyom magam megvezetni, mert értem azt a célt Amit Isten kitűzött) Luther is írt hitvallásáról amit a Reformáció magáénak tart, és alapnak veszi. De! Nem keveri össze a Bibliával.
Röviden; Nem az Őrtorony az, ami képvisel, hanem amire hivatkozik.
Szóval mi a tanító eszköz? A pálca amivel a táblára mutogatunk, Avagy a tábla amire az anyag van felírva? (Ez egy fél kérdés, nem vár választ)
Hogy szükség van-e Őrtorony Társulat anyagaira? Szükség van-e Más vallások által és abban hívők számára egyéb, magyarázó, vagy okfejtő könyvekre?
Véleményem szerint, igen. Szükséges feltáró, felvilágosító, és okfejtő anyagokra. Ahogy mondtam is már; részemről nem a kiadvány neve, hanem tartalma dönti el, hogy hova teszem.
Miért kell nekünk ilyen? Miért kapott felhívást Fülöp? Mondhatná Isten; Ott a könyv olvassa ki-ki magában, aztán vagy eljut a megértéshez vagy nem.
Ezért is mondtam, mondom. Másodkézből való dolgokkal nem igazán foglalkoznék. Engem Te érdekelsz, ahogy látod. Ha pedig úgy látod, ahogy adalék adja eléd, akkor elfogadom azt. Viszont nem rejtem véka alá, hogy zavarosan van az összerakva.
A 16. Lecke, és annak lábjegyzete.
Avagy a Katolikusoknál nem kell bérmálkozás előtt betanulni a kérdéseket, és arra adott válaszokat? Avagy a Szerecsen, Fülöp által tanultak, és megértettek alapján nem döntött úgy, hogy megmerítkezzen? Az egyik gyülekezet megelégszik azzal, hogy két oldalnyi tömör kérdés-felelet papírt begyakoroltat, (Persze nem kételkedem abban, hogy emögött van oktatás is.) a másik gyülekezet pedig témakörszerűen végigvezeti a kíváncsit, hogy mi miért van. A könyv áttanulmányozása nem jelenti azt, hogy akkor neki kötelező bármit is tenni.
Viszont, ha fizikát tanulok, akkor hagyatkozom a fizika könyv tematikájára, és mint tanuló önmagamra nézve, saját elkötelezettségemből válaszolok. Hiszen én akartam fizikát tanulni. (mondom ezt azért, mert sokat vitatott dolgok ez a kérdés-felelet c. gondolat, meg az agynak mosása c. kör.)
De, mondom; Nem célom másodkézből ’lejáratósdi’ információkkal foglalkozni. Ami nem azt jelenti, hogy első kézből exjt oldalakat elkerülöm. Hiszen tudni akarom mik azok, és mit tartalmaznak. Minden hitnek, vallásnak megvan a maga ellentábora, akik igyekeznek lejáratni és semmisé tenni azon rendszert. Így okozva káoszt. Az pedig egyedül egy személynek kedvező.
Röviden ennyit arról amit adaléknak hoztál.
2Pét 1:20 Tudván először azt, hogy az írásban egy prófétai szó sem támad saját magyarázatból.
Mert sohasem ember akaratából származott a prófétai szó; hanem a Szent Lélektől indíttatva szólottak az Istennek szent emberei.
Jobban örülnék, ha magad mondanád el, mit hogyan látsz és gondolsz. Hogyan hiszed. (És még inkább, ha nem zsúfolnánk egymásután annyi témakört.)
Ami a független Bibliafordítást említi, általában A Károli fordítást használom. Amikor pedig eltérek, akkor általában jelezni szoktam valamely formában.
A vitáról is van egy kialakult véleményem. (A vita fogalma magában hordozza a másik fél meggyőzését.) Mivel nekem az nem szándékom így azt másra hagyom.
A teológia szót meg különösen nem szeretem. (de, fogalmi körben kénytelen vagyok használni). Mert Istent a lógia szintjére alacsonyítja, mintha Istent górcső alá lehetne tenni.
Sok-sok történetet hallottam már JT.-ről a fanatizmusukról, avagy butaságukról. (Avagy mire támaszkodik a raketta a világűrben…) Magam is láttam, hallottam embert, aki Istent káromolta, miközben táskájának tartalma az utcára borult ( Ö.T. traktátusok) Láttam, és hallottam, tapasztaltam hazugságot, irigységet JT emberek közt.
De! Semmi esetre sem társítom Istenhez ezeket az embereket. Mint ahogy a homoszexuális, vagy csalókká lett és más tettekkel kiugró papokat, embereket, sem társitok egyházakhoz sem.
És még az sem célom, hogy hitnézetüket otthagyott emberekről(től) származó infókat komolyan vegyem. Ami nem azt jelenti, hogy nem nézem át azokat. És nem egyénről, hanem a cselekményről alkossak véleményt.
Komoly pozíció? Luk 22:31 (szintén fél gondolat)
Nézd; Én korában Református hiten voltam. Elhagytam, nem értek egyet pár dologgal. Most nyissak egy oldalt? Ahol vélt sérelmeimet felhánytorgassam? Én hagytam el, így döntöttem. Ami nem ok, és nem jogosít fel a gyülekezet lejáratására. Egyedül az én belső ügyem. Ha megtenném, milyen ember lennék? Elmondhatnám magamról, hogy igyekszem visszaadni, megmutatni azt a szeretetet, amit Isten mutat irántunk? Avagy Amire Jézus adott útmutatást, nem csak szóban, hanem tettekkel is.
Ezek bizony felvetnek pár kérdést, az oldalak hitelességét illetően.
Beszélgetések kezdete;
Nézd, nem vitatom, hogy Teokratikus szolgálati iskola vezérelvét, van, aki annyira komolyan veszi, hogy nem hajlandó, vagy nem tud annak fonalától elszakadni. Ezért beszélgetési kezdeményezésük nagymértékben hasonlít. (Van aki megérti a tanultakat, és hite is megvan. De, nem képes újabb variációkra.) És a feltett kérdést, nem tudja azonnal megválaszolni. Pedig nézetemből nagyon egyszerű; Most nem tudom, de utána nézek… Ez lenne a legegyszerűbb. De, ne felejtsük ki az emberi tényezőt. Van olyan Katolikus ismerősöm, akinek minden 3. válasza; Isten szeret. Amiben igaza is van. Tudomásul veszem, hogy ő ennyire képes a megválaszolásokban, ami nem azt jelenti, hogy hite is ennyire egyhangú lenne. Így szeretem, így fogadom el.
Viszont a zavarba ejtésről;
Magam nem élvezem, ha zavarba hozok másokat. De, hajlandó vagyok rá, ha az illető célja a provokáció. Mondom ezt a telefonon jelentkezett JT. Esetre.
Persze tanulságos történetekre szükség van. Az nem világos előttem, hogy ez veled esett meg?
Mert Jézust tekintem példának, aki mindig szeretettel fordult mások felé. Holott megtehette volna, volt tudása, hatalma és ismerete is. És pont ezen pontok amikor ilyesmiket olvasok vetnek fel bennem más irányú kérdéseket.
Abban viszont egyetértünk, hogy érdemes nyitott szívvel olvasgatni. Még a lejáratós oldalakat is [nem okvetlen JT oldalakra gondolok egyértelműen]. (Nyitott szív alatt értem, Istent kérni, és Őt folyton figyelemben tartani, a szavait.) Hogy rálátásunk legyen, hitünk pedig ezeken is erősödik.