Manóka

Ez csak az egészségügyben van így, vagy az iparban is?
Anyósodéké az üzlet, de a működési jog az nem?
Pl züldséges üzletet bárki nyithat, élelmiszer üzletet szintén.
Mikor kezdődött a zűrzavar?
Most vagy már 1988-ban?

Sajnos nem tudom, ennyire nem látok bele. Gyógyszertárat, amennyire én tudom az nyithatott, akinek ún. "patikajoga" volt. Egy patika értéke valójában leginkább ebben volt. A tisztifőgyógyszerész adhatott talán ilyen jogot, vagy valami ilyesmi. Most, hogy ez a kormány elvette a patikajogot, és bárki nyithat úgymond (persze nem) asok patika elértéktelenedett, jóformán annyit ér, mint a készlet, ami épp benne van, meg a bútorok, meg az ingatlan. Ehhez képest, ha a tulaj gyermeke végez a gyógyszerészkaron, nem kapja meg automatikusan a lehetőséget, hogy továbbvigye szülei üzletét. Meg kell azt vennie.
Mi sem értjük ezt az egészet.
Patikajog az nem lehet, hogy a nagytőkések felvásárolhasák a kis patikákat, de ha valaki továbbadná a praxist saját családtagjának, azt már nem lehet...
Nagyon zavaros előttünk, és ami fő gond, hogy annyira képlékeny most minden, hogy sem a könyvelők sem a jogászok nem tudnak mit mondani.
Még jó, hogy az ÚR kezében vagyunk, különben már rég nekikeseredtem volna. Így meg csinálok mindent egyzserre, hátha lesz belőlük valami, csak tudnám, hogy a suli csak az én akaratom volt-e vagy az ÚRé is... ?... és nem tudom...

Mennyi ideig kellene még tanulnod?

minimum másfél év, maximum 2 és fél, de nem ez a lényeg, hanem, hogy ha nincs rajta áldás, akkor... hiába fáradoznak az építők....ha érted...

Önmagában az iskola azt hiszem fontos lenne. Az a kérdés, hogy be tudod-e úgy illeszteni a programjaid közé, hogy ne okozzon nagyobb megterhelést az iskola. Sőt, netán még élvezetet is nyújtson.

Én több, mint két évig, talán háromig jártam heti két alkalommal angolra. Egy csöpp fáradtsággal járt, de a tanár úgy vette, hogy aki munkaidő után tanul, annak az erőfeszítése tisztelendő. Nagyon jó légkörben tanultunk, és folymatosan vizsgázgattunk szóban, és írásban.

Meg kell mondani meg sem mertem álmodni, hogy végül levizsgázom, csak mentem azzal a tudattal, hogy ezt kell tennem, és majd lesz valami. Most már nagyon örülök, hogy végigmentem rajta. Annyi dolgozatot írtam, meg annyi vizsgát vcsináltam folymatosan, hogy gombócból is sok volna, de a végén már fel sem vettem. Egy csöppnyi stressz nélkül menetközben nyomtam le az aktuális dolgozatot, vizsgát.

Ezek után úgy érzem, hogy van áldás azon, amin végig mentem. Ha viszont ezt nem tudod lazán, nyugodt kötelességként végigcsinálni, hanem végig görcsölöd azt a három évet, hát az nem jó dolog. Ha a tanáraid direkte stresszelnek, az osztálytársaiddal nem tudsz kijönni, akkor meg kell nézni, hogy van-e a viszony változtatására mód. Ha viszont egyszerűen csak nem bírod már a többi teendőd, például a kötelező zongora gyakorlás mellé beilleszteni, hát akkor nem csodálkozom, hogy elgondolkodsz a dolgon.

Én például elképzelhetetlennek tartom, hogy rendszeresen gyakoroljak valamit, például a zongorázást. Belegebednék. Persze, ha örömöt okoz, akkor nyilván másként állnék a dologhoz.

Szóval leírtam a fentieket, lehet hogy szükségtelen volt, de az én esetem így néz ki...

Folytatás az "Alkossunk szabályokat" topikból.



Ki mit ért a tesvér szó alatt?

Én azt értem, hogy testvéremnek tartom az Úrban azt, aki hisz és megkeresztelkedett az Atyának, a Fiúnak és a Szent Lélek nevében.

Te mit (kit) értesz ez alatt a szó alatt, kedves Tiv?

Csatlakozom hozzád Imre.

DE:

Nem tartom sértőnek, ha más is ezt mondja rám (most már), mert ős-apáról és ős-anyáról a muzulmán és a gyilkos is testvérem test szerint.

Ami tőle megkülönböztet csak az Úr Jézus Krisztus, Ő pedig nekem Isten ajándéka, tehát nem tőlem van.
Magamtól továbbra is, sőt most még inkább senki és semmi vagyok.

Kedves Fony
Én is azt hitem hogy azt hiszik a reformátusok, de ezt nem igazán tehetik meg.
Ezért volt te és Figyelővel egy vallásos- farizeus témában is fejtegetésed.

Írtam is nem értem igazán egyikőtök okát sem miért fontos ez?.
Személyes érintéségként kezelnetek.
Közben rájöttem hogy neked igen is van személyes érintettséged benne.

Hiszen Reformátusként valahogy kezelned kell azokat is akik beleszülettek a Református egyházba.

Őket testvérekként kell kezelned és megismerés után sem bánhatsz velük úgy hogy nem testvérek.
Legfeljebb leendő testvérnek tekinted de testvér.

Én szerencsésebb voltam ebben a kérdésben, mert nem olyan gyülekezetben éltem ahol hagyományok és beleszületés kötötte volna őket egymáshoz.
Csak is az Úr kötött össze minket.

Amikor felveted a „református inget” megértetem én is felvetem volna a te helyedben.
De mivel nekem nem ilyen terhet rakót vállamra Uram (engem is Ő hord) így ezt a tehet nem veszem fel.

Ennyi az egész.
Nincs semmi bajom veled és örülök neked.

Na, hogy ne csak elbeszéljünk egymás mellett, megkísérlem világosabbá tennei a helyzetet. Tehát, én nem zongorsita vagyok, hanem tanár, a gyerek gyakorol, nem én. 10 éve nem gyakorlok már rendszeresen, csak ha egyszer egy évben el kell játszanom valamit, előtte egy pár hetet... úgyhogy a zongorázást ezzel le is rendeztük.

A patikában dolgozom és a zeneiskolában. Minden este 8-kor végzek és szombaton is tanítok kb. 2-ig. A suli csak ezen túl jön.
Ami a tanulást illeti:
ez nem egy tantárgy, hanem 8 és nem nyelvtanulás (bár az is van, benne: latin), hanem kémia, mikrobiológia, anatómia, kórtan és egyebek, ahol tehát nem az van, hogy én járok sok évig és próbálkozom elsajátítani a dolgot, hanem meg van szabva, hogy melyik héten melyikből írunk ZH-t és 2 év alatt meg kell lenni vele, ha akármi is van. Ha megbuksz a vizsgán van egy pótvizsga, ha az se jött be, akkor pá-pá.
Egy évig az USA-ban áltem, tudom mit jelent nyelvet tanulni. Mikor hazajöttem gyorsan le is vizsgáztam a Rigóban, nehogy elfelejtsem. Ez mégis más. Mármint kémiát tanulni, főleg egy zenésznek. Nagyon furcsa nekem reáltárgyakat tömni a fejembe esténként, mikor sosem foglalkoztam azelőtt ilyesmivel. Hetente kétszer kell menni. kedden 14.00-18.30ig és pénteken 8.00-13.30ig.

Ezenkívül, van egy havonta tartandó előadássorozatom egy könyvtárban, merthogy ugye másoddiplomám szerint zenetörténész lszek, mihelyst megírom végre a szakdolgozatomat.

Nem a tanulással van a bajom, hisz elvégeztem egy főiskolát és egy egyetemet is, és az utóbbit (egy bölcsész diplomát) pláne nem adták ingyen, csak az az érzésem, hogy ez az egész talán nem az ÚR terve volt velem, hanem az én aggodalmam a megélhetéssel...

Kedves Manó, azt gondolom, ne hagyd abba, mert olyan dolgokra vezethet rá így az Úr amit eddig nem is gondoltál.
De kérd azért a bocsánatot, hogy a megélhetési biztonságot ezzel akartad megszerezni, és azt is tedd az Úr előtt egyértelművé, hogy bármikor elengeded a tanulást és bármit, ha Ő azt akarja. (persze, ha így gondolod, és tényleg ezt akarod)
Főleg kérd a vezetését, hogy meghalljad az Ő hangját.
Azt mondja az ige, hogy kárára esküszik és meg nem változtatja.
A kitartás és a hűség az amit Isten szívesen lát, a félbe szerbe hagyott dolgok pedig nem ilyenek.
Amikor erre egyértelmű jelzést kapsz akkor igen, de ez az Úrért történik.

1 évet végeztem el a pszichon, és még nem voltam hívő, csak katolikus.
Amikor ismét műtét műtét hátán. ás nem kezdtem el a 2. évet, mert elegem volt.
Küldtek értesítést az ELTE-ről, hogy kérvényezzem évkihagyóként folytassam.
Nem válaszoltam.
Küldtek értesítést, hogy orvosi ig.-gal jelezzem az évkihagyásom.
Nem válaszoltam.
Küldtek értesítést, hogy engedélyezik az évkihagyást.
Ekkor azt mondtam, ha ők reménykednek benne, hogy még élek, akkor folytatom.
Ez volt a kezdés, a végzés körülményeit már leírtam.
Az összehasonlító pszichológia olyan rálátást adott amit az Úr a saját dolgainál használ, eddig ezt látom.
Bocs, hogy nem a te problémád, hanem ezt hoztam, de talán így jobban rávilágít az Úr útjaira.

Köszönöm, hogy leírtad, Magda, mert pont tegnapelőtt éjjel ecseteltem az uramnak, hogy ha valamin az ÚR kenete van, az meglátszik, és én azért bizonytalanodtam el, de nagyon, mert a suli és a sok munka minden energiámat felemészti, és elveszi az időmet az ÚRtól is sokszor. Ha valamin eddig áldás volt az életemben, ott azt tapasztaltam, hogy "maguktól" hárultak el utamból az akadályok, mot meg csak csőstül jönnek, és elterelik a figyelmemet mindarról, ami igazán fontos. Valamit változtatni kell, és ezt érzem, most várok az ÚRra, hogy mivel hagyjak fel, mert ennyi mindent nem lehet egyszerre anélkül, hogy az ember lelkileg és szellemileg is rá ne menne. Persze lehet, hogy enm az iskola az....

Kedves Semi!

Ha érdekel a véleményem, hát úgy látom túl vagy terhelve. Az ember csak egy fokig hajthatja túl magát a határain, utána az megbosszulja magát. Idegösszeroppanás, pánik betegség, szorongás, depresszió, és még a fene sem tudja miféle lelki, no és fizikai nyavalyák törhetnek rá.

Nekem is volt egy esetem, amikor három hónap alatt három év munkáját végeztem el, igaz akkor hatalmas pénzért. Ez alapján kezdtem építkezni. Rendesen megbuktatott, és egy fél évig azon panaszkodtam, hogy mennyire kihajtottam magam. Alig bírtam kikászálódni a törődöttségből. Mintha hasonlót fedeznék fel nálad.

Nem csodálkozom, hogy felteszed a kérdést, hogy feltétlenül kell neked ez az iskola? Én még azt is megkérdezném, hogy pont neked kell ezt az iskolát elvégezni? De ez már tényleg beleszólás az ügyeidbe, amihez semmi közöm...

Rosta kedves,
Egy időben nappali tagozaton egyetemre jártam, mellette 2 állásban dolgoztam, úgyhogy úgy nézett ki a vizsgaidőszakban a napom, hogy délelőtt vizsga, délután munka, éjjel tanulás... alvás max. 1-1,5 óra heteken át... amikor nem volt vizsgaidőszak, akkor is vad volt a dolog, mert délelőtt iskola, délután munka, vasárnap is dolgoztam (igaz az már a végén volt, amikor 3 állásom volt! az egyetem mellett). Ezután jött mindaz, amit a bemutatkozásomban elmondtam az első talin. Ott voltál, hallottad. Szóval most úgy érzem, az utolsó pillanatban, de Isten időben figyelmeztet. Csak enm tudom pontosan mire, és ez zavar. lehet, hogy otthagyom a sulit, és közben nem azt kéne. Hát imádkozzatok értem, hogy kapjak bölcsességet erre! Köszönöm.

Semi, már akartam írni, hogy tátott szájjal szoktalak olvasni: hogy tudsz ennyi mindent csinálni, mindenre összpontosítani?
Egy ima már ment érted.