Sziasztok!
Híreim ismét tömkelegével vannak.
Holnaptól dolgozok.
Mondjuk nem hosszú távra tervezem ezt a dolgot, de legalább van valami állásom. A komáromi Tescoban fogok dolgozni polcszervizesként. Állítólag jól lehet vele keresni, bár ebben a Tesco hallatán kételkedem, mondjuk nem a Tesconál fogok dolgozni, hanem egy Tescobeli pakolással megbízott cégnél. Majd holnap kiderül, mint az is, hogy milyen a munkarend... Egész hétvégén azért imádkoztam, hogy erősítse meg az Úr a derekamat, mert eléggé fájós. Péntek-szombat nem is mertem vele hirtelen mozdulatokat csinálni, de ma már sokkal jobb volt,és biztos vagyok benne, hogy holnapra rendben lesz.
Egyébként pedig úgy néz ki, hogy pár hónapon belül foglalkozhatok majd államigondozott gyerekekkel, ami már egy ideje nagy álmom.
Egy közeli településen lévő gyermekotthonból valaki a közeljövőben nyugdíjba megy, és annak a helyére mehetnék gyermekfelügyelőnek. Nem hatalmas probléma, hogy nincs hozzá végzettségem, a főnök is azt mondta, hogy majd náluk elvégezhetek vmi tanfolyamot.
Ez nagy vágyam, hogy összejöjjön, imázom is érte rendesen.
Tegnap nagy meglepetés ért minket férjemmel.
Az ifinkből (pesti) az egyik fiatal házaspár felkért minket keresztszülőnek.
Abszolút nem számítottunk rá, ezért kértünk egy kis gondolkodási időt, hogy felelősséggel tudjuk vállalni a keresztszülőséget. A hitreneveléssel nem lesz probléma, mivel a szülők hívők, és rendszeres gyülibejárók, tehát ezt a részét nyugodt szívvel megfogadhatjuk. Viszont most, hogy kicsit messze kerültünk a gyülitől ritkán, havonta - 2 havonta tudnánk találkozni keresztlánykánkkal pár óra erejéig. Még mi a feladata a keresztszülőknek? Szerintetek, ha ilyen ritkán tudunk vele találkozni, vállalható? Tudom, hogy vannak olyanok, akik szinte nem is ismerik keresztszüleiket, de mi szeretnénk komolyan venni a dolgot.
