Borzak írta:
Furcsa a felvetés, illetve a probléma. Nem tudom, más gyülekezetekben ez a gond így felmerül-e nagyobb számokban, de nálunk erről még nem hallottam (Bp-Pasarét). Inkább az a gond, hogy a fiúk egyáltalán nem akarnak/tudnak megházasodni, és ez jellemzően a helytelen nevelés következménye. Nehéz úgy férfivá válni, ha nincs elötted (keresztény) férfikép.
Hogy a keresztény lányok furcsák lennének? Ha ezeknek a srácoknak az a "furcsa", hogy a hívő lányokat nem lehet "ágyba zsarolni" házasság előtt, hogy kevés sminket használnak, vagy Isten a legfontosabb az életükben, akkor inkább az ő hitükkel lehet probléma.
Nem tudom az okokat, így csak tippelgetek. Nálunk a srácok legfőbb gondjai inkább ezek:
- A hit gyengesége
- Nincs megfelelő apakép
- Nem kell felelőséget vállalniuk (vállalnunk), így ódzkodunk tőle.
- Depresszió, önértékelési problémák
- Szociális problémák: személyi higiénia hiánya (sajnos), megbántástól-megbántodástól való félelem
- Jelvárás
- Egzisztencia hiánya
Nálunk a választék (fiúknak) igazán bőséges, így nincs is igazán ok máshol keresni..
...
Derűs Napot!
Borzak
Köszönöm az őszinte megnyilatkozást, (bocsánat, hogy nem idéztelek végig) jó férfioldalról hallani a nehézségeket.
Egy egyedülálló 50 körüli megkeseredett nőtestvérem közölte velem: ha egy hívő lány nem megy bele felemás igába, akkor egyedül marad. Erre egyetlen válasz lehetséges részemről.
Akkor egyedül szeretnék maradni Jézusommal. És kövezettek meg, de én kerülöm azokat a helyzeteket, amikor nem hívő fiúkkal folytathatnék mélyebb beszélgetést, akkor is, ha annak a fiúnak nyilvánvalóan Jézusra van szüksége. Egyszerűen nem én vagyok az embere. Honnan tudom? Isten nem akarja pokollá tenni az életemet, azért, hogy egy másik ember megtérjen. Vannak ötletei, hogy hogyan szólítson meg valakit nélkülem is. (Ezzel nem akarok senkit a felelősség alól felmenteni, hirdessétek az evangéliumot, ami ránk bízatott.) De nem hihetem azt, hogy annak a másik nemű, netán számomra szimpatikus személynek én vagyok az egyetlen esélye.
Hogy miért pokol egy felemás házasság? Hitetlennek lehetetlen, hogy Jézust tartsa életében a legfontosabbnak. Sokszor még hívőként is elcsúszhat a sorrend. Na de hogy szerethetek valakit úgy, hogy nekem Jézus a legfontosabb, neki meg én? Hogy élhetek mellette és szerethetem úgy, hogy tudom, halál várja. Kicsit tudathasadásos, nemde?
Bocsánat ezekért a kérdésekért, nem vagyok házasságban, joggal mondhatjátok, hogy nincs közöm hozzá, de azt szoktam néha mondani viccesen a testvéreimnek: ha belemennék egy felemás kapcsolatba, lőjetek le, nekem jobb odaát.
![Smile :)](./images/smilies/icon_smile.gif)
Tudom, kicsit morbid a humorom.
És a hívő lányok néhány problémája (ha nem bánjátok egyes szám elsőben beszélek, bár nem minden probléma vonatkozik rám)
- nehéz meglátni, mi az, amit megengedhetek magamnak, ha egy számomra szimpatikus fiúhoz közelebb szeretnék kerülni.
- önbizalomhiány: engem nem lehet szeretni, képtelen vagyok gondoskodni magamról is, nemhogy másról
- Vonzok taszítok. Nem tudom, mi ez, de iszonyú. Nagyon szimpatikus valaki, de képtelen vagyok kedvesen viselkedni vele, inkább elüldözöm, hogy ne kelljen megküzdeni saját érzéseimmel. Ez valószínűleg szintén rossz példák következménye.
- nem hiszem el Jézusnak, hogy Ő gondoskodik az életemnek erről a területéről is.
- bezárkózok, nem megyek sehova, nehogy rám találjon valaki
Most visszaolvasva azt hiszem, ezek nem csupán lányos problémák
Mégis hiszem, hogy az Úr át tudja lépni ezeket a problémákat és képes rá, hogy összehozzon házasságokat. De fontos, hogy mindenki meglássa a saját tennivalóját, hiányosságát e téren és persze a folytonos imádság, hogy megértsem az Úr akaratát, elhiggyem azt, hogy akár társsal, akár egyedül Ő a legjobbat akarja nekem és boldoggá tesz nap mint nap abban a helyzetben, amiben épp vagyok, és felkészít arra, amiben majd leszek.