(hú, bocsánat, ezt a naplómba szántam volna...)

huhhh.... indigó- meg kristálygyerek téma... brrr....

belédvágta karmát a karma
csak azt nem tudom,
mit akar ma...

Elegem van...kicsi vagyok, éhes vagyok...azt hittem, milyen jó, hogy újra van netem, erre persze senki sincs msn-en(most már én is lemásztam róla, mi a fenének fenn lenni, ha ott sincs senki). Éljen, éljen! Mindenkinek baromi jó hétvégét. Elhiszem, hogy még mindig jobb egyedül, mintha egy részeg alkoholista verne, de momentán elegem van. Bezzeg, ha x-et bántja a főnöke, y szerelmes, akkor arra jó vagyok...mindegy, most nem azokat akarom bántani, akik legalább (mindegy, hogy miért) de szóba állnak velem...meg tudom, hogy néha én is rámászok emberekre(bár ez kb. egy hónapban egyszer csinálom...de lehet, hogy nem kéne...mindegy, elegem van). MOST ÉN VAGYOK DEPI! (különösebb okom nincs rá, csak úgy...vagy lehet, hogy mégis, mindegy).

Úgy látom, hogy vannak itt rajtam kívül akik nem tudnak aludni.

én mint szülő azt mondanám az öntörvényű gyerek szülőjének, : ha ilyen nagy jövő vár a gyerekére, arra megfelelően csak egy magániskolában tudják felkészíteni, vagy ha az nincs, akkor fogadjon hozzá magántanárt, saját tantervvel.
Hogy mi lesz a gyerekből, az még a jövő titka, de hogy az osztály kezelhetetlenné válik egy-két ilyen gyerek jelenlététől, az biztos. Volt hozzá szerencsém.

Sziasztok!

Sajnos feledékenységem okán, sem a címét sem az íróját nem tudom annak a könyvnek, amit egy cseh, vagy lengyel - de ez se biztos - író írt.

Kis történetek voltak benne és volt benne egy oldal, ami erről szólt.

Jöttek a FIATALOK, akik zenélni szerettek volna az ország legnagyobb komolyzenei zenekarában.

A felvételin elmondták, hogy ők fiatalok, akiké a jövő és akik az alapjai a fejlődésnek. Elmondták, hogy bennük van a jövő reménysége és ezért készek arra, hogy beálljanak a zenekarba.
A felvételi bizotság megkérdezte tőlük:
"Na és milyen hangszeren játszanak"

"MOMENTÁN SEMMIN, de ez nem lehet akadálya annak, hogy kiemelt helyen legyenek ebben a zenekarban.
(erre a kiemelt helyre már nem csak a gyerekek jelentkeznének ösztönösen - "ne segíts én már tudom" - hanem "okos" felnőttek is ajánlják őket, akik szintén nem játszanak semmilyen hangszeren)

"Akkor menjenek el, tanuljanak meg valamilyen hangszeren játszani és akkor jöjjenek vissza!"

"Fasiszták, begyöpösödött múlt!" -jött a válasz!
"Nem értékelik a fiatalságban lévő erőt, de nem sokára vége ezen embereknek és akkor eljön a mi időnk"


Ez jutott eszembe a fiatalságban alapban meglévő TUDÁSRÓL és NAGYSÁGRÓL.

Szia Emilien!
Jobban érzed már magad? Olvastam a múltkori beszélgetésed Kamillával. Megértem a depit, szomorúságot, magányt...kicsit hasonló helyzetben vagyok. Azért én imádkozom érted..
Minden jót!

Köszi a véleményt, Erika... igen, ezt te mint szülőtárs, mondhatod, de én mint tanár semmiképp (egyrészt a suli abból él, hogy gyerekek járnak bele, másrészt a szülő annyit fogna fel belőle - tisztelet a kivételnek - hogy ki akarom rúgatni a gyerekét, csak, mert nem tudom kezelni...).
És egyébként ez az egyenrangú partnernek tekintés, ez nem lenne rossz, csak az egész rendszernek kéne változnia hozzá, és nehéz elkezdeni.

Jajj!!!

Hát nem is láttátok, hogy azt mondja, az 1980-as évek után született gyerekek 80%-ánál tapasztalható ez!!!

Szóval azt kell a szülöknek mondani, hogy ez természetes, tudsz róla. Sőt, mitöbb, ennek szellemében neveled a gyerekeket.

Az egyenlő fél, a "különleges" bánásmód pedig nem más, mint amit tőlünk a hitünk is megkövetel. Mindnyájan Isten gyermekei vagyunk, akiknek komoly feladatunk van a világban. Nem csoda, hogy ebből a feladatból a gyerekek is kapnak. Ennek megfelelő komolyságot és hozzáállást is vársz el tőlük Isten iránt. És ezt még a gyerekeknek is elmondhatod...

Persze, ez volt a lényeg, hogy a mai gyerekek ilyenek. Általában. Egyedül a 'bölcs' szó zavar az egészben.. (jó nemcsak, persze úgy szörnyű, ahogy van, de ez, hogy bölcsek a gyerekek, különösen szörnyű) egy gyerek lehet okos, intelligens, de bölcs csak az lehet, aki már látott egy-két dolgot. És az egyenlő partnernek tekintést én nem így értettem, hanem úgy, hogy nem az van, hogy én mint egy idomár próbálom rávenni, hogy tanuljon, hanem saját maga is érdekelt az egészben, és ezt tudja. Nagyon nehéz, mert egyrészt nem tudja, másrészt, ha tudja, akkor sem képes elfogadni tőlem a tudást úgy, ha közben nem hozom azt a tanárnéni-képet, ami a régi séma szerint mindenkinek a fejében van (mindentudó, tökéletes, tévedhetetlen, és mindenekelőtt félelmetes, nem segíteni, hanem számonkérni akar). Ezért mondtam, hogy mindenkinek változni kéne.
Hogy bele merném-e keverni Istent, az jó kérdés. Őszinte leszek: nem merném. Nem azért, mert nem merem felvállalni, hogy keresztény vagyok, hanem mert a kereszténységhez sajnos több előítélet tapad, mint akár ezekhez a karmáról szóló maszlagokhoz.
Akkor hoznám elő, ha muszáj lenne. És akkor biztos, hogy baromira vigyáznék, hogy még véletlenül se hasonlítson semmilyen vallásos szövegre, amit akár szülő akár gyerek életében valaha hallhatott. Tiszta szerencse, hogy nem én döntöm el, mikor jön el ez a helyzet.

Kedves Kamilla!

Arról lehetne beszélni, hogy a gyermek annyiban "bölcs", hogy Isten teremtménye. Fel lehet sorolni egy egész sor bölcsességet, ami Istentől van és alkalmassá teszi ezt a kémiai, biológiai gyárat, hogy ÉLJEN.

Ehhez lehet használni olyan tudást, amit a biológusok megismertek már az emberből.
Azonban az ember nem bölcs abban a tekintetben - kortól függetlenül -, hogy dícsérje Teremtője bölcsességét!

De mind ezen túl, hiszem, hogy az Úr a kellő pillanatban eszedbe juttatja, mit mondj!
Tudod kéri is, hogy előre ne gondolkozzunk és sakkozzunk azon, hogy mit mondjunk ha bizonyságot kell tennünk, mert abban az órában ezt megkapjuk! Hiszed ezt?

Péter

Nem muszáj explicit kijelenteni, hogy Isten. De lehet beszélni felelősségről, meg arról, hogy a világ, amiben él, az az ővé is, őrá is bízva van belole, amennyit korához képest el képes végezni...
A gyerekek maguktól nagyon sokmindent akarnak csinálni. Nagyobbik lányomnak pl. nem volt dackorszaka. Csak vártam, hogy mikor jön el, azt mondták, hogy 1-1.5 éves korban - nem jött. Aztán vártam, hogy 2 évesen, akkor se. Aztán azt gondoltam, hogy na, 3 évesen már tuti... És akkor sem...
És abszolut ráillik ez a jellemzés. Amint elkezdik fegyelmezni, vége... De mindenre rá lehet beszélni, ha elmondom neki, hogy ez most fontos. És megérti.
Most csak attól félek, hogy mi lesz vele majd, ha szembe találja magát a szigorú hagyományos óvónénivel, aki elkezdi majd beleverni az elveit, és letörögetni a szarvait...

De jó neked, hogy kihagytátok a dackorszakot! Az én lányom is rengeteget megért, de előfordul, hogy hiába érti, nem akarja azt csinálni, amit kéne és kész - leggyakoribb esete ennek az, amikor a játszón oda kell valamit adni egy másik gyereknek.
De a gyerekpszichó néni a bölcsiben megnyugtatott, hogy ez nehéz, de nagyon fontos korszak, és igazából örülni kell neki, mert a gyerek azzal tudja definiálni magát, hogy újra és újra regisztrálja, hogy képes ellentmondani. Nemet tudok mondani, tehát vagyok. És ez jó.
És egy normális óvónéni örülni fog neki, hogy megérti a dolgokat a kislányod, ha szót lehet érteni egy gyerekkel, az mindig öröm, ezt tanárként is tudom. És ezt kéne, hogy a szülők is megértsék, hogy a paidagágász nem ellenség, aki bántani akarja a gyereket...
Amúgy a jellemzés a legtöbb gyerekre ráillik, okosak, tájékozottak, nagggyon fejlett az igazságérzetük és nehezen koncentrálnak. Ezért is veszélyes ez a leírás, mert az belőle a tanulság, hogy minden szemtelen gyerek világmenmentő bölcs... pedig a szemtelen gyereknek sem erre van szüksége, hanem bölcs felnőttre, akibe kapaszkodhat.

Kamilla, tudod, azt szeretem Benned, hogy mindenhez tudsz pozitívan hozzáállni, és egyedül csak a "bölcs" szó zavar a cikkben. Engem majdnem minden zavar ebben a cikkben. Azt írja: "Meglepő bölcsességgel rendelkeznek szinte születésük pillanatától". Jaaaj, már a születés pillanatától elkezdődik a diszkrimináció? Valóban van olyan ember, aki elhiszi azt, hogy a születés pillanatában az egyik gyerek meglepően bölcs, a másik meg átlagos? Mint egy reklámszöveg! Hagyományos gyereke van? Cserélje le indigóra most kedvezményes áron! Jajaj... aztán olvastam tovább, és gyorsan kiderült, hogy a cikk írója hisz a reinkarnációban. Így már érthetővé vált az egész, valószínűleg pillangók lehettek előző életükben, ezért lett indigókék alapszínű az aurájuk...

Sajnálom, és elnézést kérek, hogy ennyire gyűlölködő vagyok. Miközben rácsodálkozom a gyerekekre (és felnőttekre is), szeretnék inkább abból kiindulni, hogy mindenki másképp gyönyörű.

Nekünk a csecsemőosztályon mesélték a nővérek, hogy ők meg tudják különböztetni, hogy melyik gyerek okos. Szinte már születése pillanatában. Úgy, hogy amikor a cumisüveget leeresztik, és csak levegő jönne neki, akkor az okosabb abbahagyja a szopást. A buta meg csak szívja és nyeli a levegőt. És ez független attól, hogy éhes-e. Már itt meg lehet különböztetni, ki mennyire fog "egy autista empátiájával rendelkezni", hogy egy bölcs fórumtársunk kifejezését használjam.