Haha
ex

Haha
ex

Másodszor kapom meg vádként , hogy mertem hitből cselekedni!
Mondta az Úr , hogy bolondnak néznek majd!
Ha igazad lesz és megerősödik a ref, egyház megkövetlek!
De amíg az élőhitűeket egyházi bíróság elé állítva kirúgják , NE VÁRJATOK ÉBREDÉST! Ja anélkül meg nem lesz élet!
Most viszont kategórikusan megtíltom hogy a magánéletemben vájkálj!
Van munkám az Úr adott. ahogyan kértem , nem éhezik a családom , és köszönik jól vannak!
Amilyen itélettel mértél olyannal mérnek majd neked is!

Ó hát ez ismerős az "átkosból"! Aki nincs velünk az ellenünk!
Legkönnyebb kikiáltani "Bomlasztónak" azt akinek a meggyőzése nem sikerül!

Jézus ellenben mit mond a tanítványainak?
Márk 9:38 János pedig felele néki, mondván: Mester, látánk valakit, a ki a te neveddel ördögöket űz, a ki nem követ minket; és eltiltók őt, mivelhogy nem követ minket.
Márk 9:39 Jézus pedig monda: Ne tiltsátok el őt; mert senki sincs, a ki csodát tesz az én nevemben és mindjárt gonoszul szólhatna felőlem.

Tudod te a Bsz-szel jössz , még nem hallottalak az Úrtól idézni, hanem csak az emberi okosságokat!
Nem egészen, hiteles nekem az aki emberekre tud csak hivatkozni, mikor az Úr Jézus a legfőbb tanító!
Na én befejeztem veled!
Ignore!
Tamás

Gondolom erről a műről van szó:
http://nyitottegyetem.phil-inst.hu/vallas/kjelzo3.htm#5
Nagy Barna: A teológiai módszer problémája az úgynevezett dialektikai teológiában, Kálvin Kiadó, Budapest: 1999. 208 old.
A hazai református teológiatörténet ma már dokumentum-értékű, eredetileg 1936-ban napvilágot látott műve került ismét a protestáns gondolkodás múltja és jelene iránt érdeklődő olvasók kezébe. Miközben közismert, hogy az utóbbi fél évszázad hazai református hittudománya K. Barth - vagy egy félreértett és félreértelmezett Barth - nyomán dolgozott, a dialektikus teológia első hazai adaptációja, Nagy Barna munkája szóba is alig került. Pedig ez a mű volt az első, máig is hiteles szellemi leképezése annak, ami Barth, Gogarten, Brunner, Bultmann és Thurneisen jóvoltából az 1920-as évek elején a világ protestáns gondolkodásában történt. Ezek a szerzők inspirálták Nagy munkáját, amelyet maga a szerző is a teológia egyedüli, régi-új feladata, az Ige szolgálata, a gyakorlati egyházi élet jegyében értelmez. Ebben az értelmezésben a teológia annyiban tudomány, amennyiben igeszolgálat; tárgya nem vallástudomány, hanem az isteni szó elemzése. Ebből adódik, hogy a teológia valójában egzegézis, az egzegézis viszont nem más, mint egzisztenciális értelmezés és önértelmezés, amely világosan megalapozza a hívő antropológia világos megkülönböztetését a "filozófia" hamis szellemi uralmától. Mindebből végeredmény gyanánt Barth dogmatikai felfogásának értő és elfogadó tárgyalása adódik: alighanem ez az a pont, ahol Nagy Barna a hazai barthiánus gondolkodás megteremtése érdekében a legtöbbet tett. (Horváth Pál)


Nem tudom a szerző kiket ért biblicistákon, de ez a pár sor azokra illik, akik szerint minden megtért embert közvetlenül a Szentlélek tanít. Számunkra valóban semmit sem érnek a hitvallások és a dogmák, s tényleg saját szakállukra elölről kezdik az egyház és dogma történetet. Még az üdvtörténet „látás” is indokolható, ha azokra gondolunk, akik szerint például ma is van új kijelentés. S az is találó, hogy a dogma tagadás eredménye, saját dogmák beleolvasása. Mert dogma nélkül nem tudunk meg se nyikkanni. Ha elvetjük egy régi előfeltevést, óhatatlanul helyébe lép – ha tudatosul, ha nem – valamilyen más előfeltevés.

Ezt meg azokra tudom értelmezni, akik a reformáció tovább vivőinek hirdetik magukat, miközben valójában új elhajlást munkálnak.

Az eddigi gondolat menetet folytatva az ilyen túltevés eredménye az ún. szabad egyházak elburjánzása. Erre tényleg nem gondoltak reformátor őseink. Ugyanakkor az egyház relatív tekintélye nyilván a reformátori egyházra igaz. s nem alkalmazható egy ettől újra erősen elhajlott egyházra. Ez ugyanis éppen úgy elvesztette tekintélyét, mint annak idején a római.

Egyetértek, amennyiben jól értem és a következőkről van szó. Kálvin : A keresztyén vallás rendszerében vagy Prof. Dr. Sebestyén Jenő: Református dogmatikájában például messze nem a nulláról indulnak ki. Akik viszont nem ezt az elvet viszik és nulláról próbálkoznak szinte biztosan elesnek valamely a régiek által már régen megvívott kérdéskörben. Ilyenkor fordul elő, hogy érveik rendre olyan tartalmúak, amikre már mondjuk Kálvinnál kimerítő választ találunk. S ismétlem maga Kálvin sem a kisujjából …, hanem ő is elődeire, s a Szentírásra alapozva írja, amit ír.

Erre a három mondatra egy római katolikus teológust biztos elönti a sárga irigység, hogy ez miért nem neki jutott az eszébe. Ettől persze ha jól értjük, még igaz. Valóban jó tudni, hogy egyházunk eddig mit olvasott és halott a Bibliából. Ám azt még inkább, hogy mi áll a Bibliában magában. S az elhajlások ellen fel kell lépni. Egyébként tényleg az maradna, hogy elindul egy reformáció, majd előbb utóbb olyat olvas és hall a Bibliából, ami nincs is benne, s ez innentől csak halmozódna, míg megint le nem szakadna egy újabb reformációs vonal, s kezdődne az egész elölről.
Mivel az egyházak hajlamosak az ilyen felhalmozódást saját eredményüknek tekinteni, így egy-egy tévedéstől való megszabadulás emberileg nézve kilátástalannak tűnik. Főleg ha mondjuk a kiindulásban volt némi igazság. Például a nők hirdethetnek igét, de nem lehetnek vezetők, tanítók, s ennek következtében például nem szolgáltathatnak ki sákramentumokat. Régen ez úgy volt, hogy igét se hirdethettek. Ma meg úgy van, hogy még sákramentumokat is kiszolgáltathatnak. A helyes rendre való áttérés azért is látszik kilátástalannak, mert még presbiterek is olyan szinten vannak, mint, amit egyszer egyikőjüktől hallottam – de amúgy messze nem egyedi az eset -, arra a kérdésre, hogy mi van a halál után. Nem lehet azt tudni, nem jött még onnan vissza senki. S fájó, de nem tagadható, hogy ő is hozzájárul, ahhoz hogy egyházunk mit olvas és hall a Bibliából. S ekkor még nem szóltam arról, amikor politikai befolyás alá kerül az egyház vagy akár például az EVT is. Nőmozgalom, UNITA harcosok megsegélyezése. az igazi misszió leállítása és hasonló „eredményekkel”.

Itt egyből elénk jönnek azon szabad egyházak példái, akik egy vagy több kérdést kiragadtak és központi helyre tettek, s nulláról kiindulva adtak rájuk válaszokat. Szentháromság tagadók, kegyelmi kiválasztás tagadók, Isten és Jézus egylényegűségét tagadók, szombat nap tartást megkövetelők, hús és vér evést tiltók, és így tovább.

Akarhat, csak jó ha ismeri az addig már felfedezett buktatókat és erről a szintről indul el. Amivel természetesen máris nem idő nélküli.

Ezt akár béreai elvnek is nevezhetnénk.

Ezt nem értem. Amikor kritikai-reflexív munkát végez, akkor nem éppen az hajtja, hogy a Biblia teológiáját még jobban feltárja? (Többes számot is lehet használni, amíg azok nem egymás ellen valók, hanem egy és ugyanazon dolog más más megközelítései. Ahogy Bolyai hiperbolikus geometriája is jól meg fér az euklideszi geometriával.) Ha nem ez hajtja, akkor nem éppen ő fog esni az önkényesség, az individualizmus csapdájába?

Ez félreérthető. Az egyik olvasat: Adott egy emberi szavak por hüvelyébe zárt Isteni kinyilatkoztatás, s e por bizony Istent is erősen korlátozta. Amiből próbáljuk kihozni a legtöbbet. Szisztematizáljuk, analizáljuk, hogy ezzel a minőségét amennyire lehet feljavítsuk. A másik olvasat: Adott egy emberi szavak por hüvelyébe zárva is kimeríthetetlenül gazdag tartalmú Istentől származó önmagában teljes kinyilatkoztatás. Kimeríthetetlensége miatt szisztematizálása, analizálása mindig csak részleges maradhat. A második olvasat a szimpatikusabb. Itt eredetileg tényleg Isten Igéje van a kezünkben, csak amikor magyarázzuk, akkor válik óhatatlanul emberivé. (Bár II. Helvét hitvallásunk ismeri a hirdetett ige fogalmát, de itt nyilván nem erről az aspektusról van szó. Az igehirdetés egy egyszeri alkalomra szól, míg itt egy-egy igerész tartalmáról önmagában.) Időben megvizsgálva mindent, ami felmerül és a rosszat elvetve a jót megtartva a helyes ismeret növekedhet. Nem a reprodukció a baj, hanem amit már korábban említ a szerző, a nulláról való reprodukció.

Ezt meg kellett keresnem, mi az a dixit, de megtaláltam:
http://www.reformatus.hu/confessio/cikk ... /tema1.htm :


Most már csak az a kérdés mi jön ki abból, hogy Isten szólt, de „csak” emberi szavak hüvelyében áll előttünk. Pásztor Jánosnak az imént idézett sorai mellett a kereső kidobott tőle egy másik érdekes találatot is: http://www.vigilia.hu/2002/11/pasztor.html

Mivel a Hit gyülekezete ilyen, így most minimum eggyel több református lelkész van, mint lenne enélkül.

Azzal eddig se vitatkoztam, hogy az ember katolikusként is újjászülethet, megtérhet. Csak a bennmaradásra látok minimális lehetőséget. Hogy tudja egy Szentlélekkel átitatott ember elviselni, hogy a misében Jézust újra feláldozzák, mikor pedig ő egyszeri áldozatával örökre tökéletessé tette a megszentelteket? Már pedig bizonyos ismereti szint felett ezzel a megtért katolikus óhatatlanul dilemmaként találkozik.

Érdekes hit, mely alig burkoltan megvádolja a BSZ-t, hogy az Úr helyére tör.

Hol mondta, hogy aki a Bibliához ragaszkodó szervezetet, úrhatnámsággal rágalmaz, azt majd bolondnak nézik? Na jó, tényleg mondta: 1Kor1,20.

Egy vitában alapkövetelmény, hogy például megkülönböztessük: „erőre fog kapni” és a „lehetségesnek tartja, hogy erőre kapjon” esetét. Én utóbbit írtam, így ne kérd számon az előbbit!

Ha ilyen előfordult, arról végképp nem a BSZ tehet. Sőt éppen ez az egyik olyan szervezet, mely ezen jelenségnek gátat szabhat.

Tiltsd! Ám jobb megoldás, ha 1) ami nem a te inged nem veszed magadra, 2) észreveszed, hogy az igevers, amit idéztél nem szól testi éhezésről, 3) a keresztyén hívők többsége is fáradságos munkával eszi az anyagi kenyeret, így világos, hogy az amiből az Úr álmunkban ad eleget, lelki táplálék. Ez az amiért egy hitetlen hiába is fárad semmit sem kap belőle.

Ítélni te ítéltél a BSZ-re adott alig burkolt vádaddal.

Én a Bibliából ismerem: „A ki velem nincs, ellenem van; és a ki velem nem takar, tékozol.” (Luk11,23)

Fordítva. Éppen a bomlasztó jön ide azzal a céllal, hogy hitvallásaink tévedéseiről győzködjön minket. Őt senki sem akarja győzködni. Csupán kiállunk a hitvallásaink mellett. Amúgy nem értem miért azonosítod magad a bomlasztókkal. Valahol ellene szóltál hitvallásainknak? Győzködtél itt bárkit a hitvallásaink tévedéseiről?

A bomlasztókra ezt nem lehet alkalmazni. Ők bizony gonoszul szólnak az Úrért égő reformátor elődeink munkáiról, hitvallásainkról.

Megint ítéltél, de aki olvasta a rovatot eldöntheti, hogy valóban nem idéztem-e.

Megint ítéltél, de az olvasó megint csak eldöntheti, hogy még ahol emberekre hivatkoztam is, nincs-e mögötte végső soron a Szentírásra való hivatkozás.

Ezzel megint ítéltél. Eretneknek nyilvánítottál. (2Jn10-11)

Kedves Indu!
Értem, amit kifogásolsz, illetve kérdezel.
A következőket válaszolom most. Barth Károly (tudtommal) 13.000 oldalas Dogmatikát írt "Kirliche Dogmatik" címmel, és úgy költözött az örök hazába 82 éves korába (ha jól tudom), hogy befejezetlenül hagyta azt. Az idézett Nagy Barna sorok összefoglalás akarnak lenni, és csak egy szempont szerint tárgyalnak, "A teológiai módszer kérdése" szempontjából. Még csak pár napja léptem be a Fórumba, és 5 "internetképes" gyermekemmel osztozom az egyetlen gépen és képernyőn. Leginkább az éjszaka az, ami az én rendelkezésemre áll. Viszont néha aludnom is kell. Tehát türelem. Sokmindent fogok még idézni (ha az Úr akarja és élek) bizonyára Barth-tól is, de talán sokkal inkább Victor Jánostól. Mert szerintem Victor János még Barthnál is jobb. Egyébként pedig nincs meg nekem a Kirliche Dogmatik, és különben sem tudok idegen nyelvet. Mindenesetre 20 évvel ezelőtt megpróbáltam összegyűjteni Bart Károly magyarul megjelent írásait, illetve a vele kapcsolatos magyarországi írásokat. Nagy részüket sikerült is.
A kérdéseid jogosak, de mégsem egészen, mivel pl. a dogmatörténetet nem egészen úgy érted, ahogy kell, illletve azt hiszed, hogy Barth pl. válogatás nélkül elfogadott mindenféle teológust és tanítását. A jó teológusok mindig szelektálnak. Éppen ő mondta azt, hogy nálunk reformátusoknál is jó lenne egy olyanféle "tanítóhivatal", amelyik megmondja, hogy ki az elfogadott teológus, tehát ki érdemli meg, hogy a ref. egyházban meghallgattassék, de hát ilyen sajnos nincs. (Megint nem kell ebbe sem belekötni, mert egyrészt szabadon idéztem, másrészt először próbáljunk meg mindent jól érteni, mert ha nem, akkor mindenbe beleköthetünk, illetve belekérdezhetünk.
A későbbiekben a válaszok hol ebben, hol abban a cikkben fognak felbukkanni.)
Pl. most megpróbálok a dogmatörténettel kapcsolatban írni pár szót, de ismét mondom, hogy később jobb válaszok is lesznek az idézetekben.
Ahogy én értem a klasszikusokat (tehát a legjobbakat, mert a többiekkel én szinte egyáltalán nem foglalkozom, és ezek a legjobbak szerintem Kálvin, Barth, Victor János (Nagy Barna, csak ő kevesebbet írt), ezek közül is V. J.-t tartom a legeslegjobbnak, azért mert az előző nagyok és a kortársai már mind benne voltak őbenne, és ő azoknak ismeretében és megértésében tanított már), a dogmatörténet egyszerűen az előttünk élt hívők Ige-értését jelenti, természetesen azokét, akik a mi meggyőződésünk szerint jól értették az Igét. Ennek vizsgálása egyébként szüntelen feladatot jelent. De van az egyházban egy bizonyos közmegegyezés etekintetben is. (Most persze elsősorban a felekezeti egyházra gondolok, de azért az egyetemes egyházban is van ilyen megegyezés sok tekintetben)(Szintén csak zárójelben, hogy a Kavics által indított Ref. Bibliaolvasó Kalauz-i Igék magyarázatait egy darabig Victor János magyarázata is ékesítik majd (mivel megkérettem rá, hogy folytassam valameddig), és ott megnézheted, hogy egyetértesz-e azzal a magyarázattal, és hogy tudsz-e belőle tanulni?
No de most is sietnem kell, nem folytatom ezt, mert nincs időm szabatosabban fogalmazni, tehát ne köss bele az eddigiekbe, mondom, később sokminden terítékre kerül majd...
A lényeg az, hogy az Igét az egyház közösségében kell és lehet helyesen értelmezni. Ez teljesen biblikus tanítás. De most ezt sem folytatom. Mert nemsokára úgyis idézem majd Victor János Dogmatikájának egyes részeit. Addig is üdv: prophet

Kedves Prophet!

Köszönöm az alapos válaszod, és kíváncsian várom majd a többi beírásod. Nem akarok én perhecc kötekedni, ha nem értek valamit, vagy ilyesmi - azért majd szólok.

Üdv:
Indu

Ezzel szemben mit ír Pál? „A próféták pedig ketten vagy hárman beszéljenek; és a többiek ítéljék meg.” (1Kor14,29). Ha valaki kijelentést vesz, vigye a gyülekezet elé, a gyülekezet ítélje meg. Milyen bizalmatlan ez a Pál.



Pontosan. Éppen ezért kell a gyülekezet elé vinnie megítélésre a kapott kijelentést, mert éppen az a magabízás, ha ezt nem teszi, mert ő már csak tudja, hogy Isten kijelentése. Emlékezz Péterre, aki egyik versben még Jézust az élő Isten Fiának nevezi – micsoda kapcsolat! -, hogy pár vers múlva azt kapja a szeme közé, hogy távozz tőlem Sátán.



Detto.



A választ valóban Istentől kell várnunk, de ennek felfogásában értelmünk nincs kikapcsolva, hiszen az már Krisztus értelme. A bizalmat és az alázatot éppen értelmi döntéseinkkel tanuljuk folyamatosan.



Ezt meg honnan vetted? A Szentélek éppen hogy az értelmükön át érteti meg velünk: „És azért imádkozom, hogy a ti szeretetetek még jobban-jobban bővölködjék ismeretben és minden értelmességben; Hogy megítélhessétek, hogy mi a rossz és mi a jó; hogy legyetek tiszták és botlás nélkül valók a Krisztusnak napjára;” (Fil1,9-10)


A kérdés nem ez, mert azon nincs vita, hogy hitetlen értelem nem foghatja fel Isten dolgait. A kérdés az hogy megkülönbözteted-e a Krisztus értelmének útját és az örök életet jelentő hit útját.



Egy hívőben Krisztus értelme van. Nem tud már régi értelmére hagyatkozni! Így amit írtál az nyilván vallásos emberekre igaz, akik tényleg a maguk esze szerint alkotnak maguknak isteneket. Ez gyakran keveredik azzal, hogy azt is beépítik a gondolataikba, amit másoktól hallottak és megtetszett nekik. Mém átvétel. Ezt teszed te is, például amikor az értelemet próbálod kizárni. Ez abból derül ki, hogy nem tudod igeileg megalapozni. S éppen az ilyen igeileg megalapozhatatlan előfeltevéseid teszik gyengévé az álláspontod. Hiszen, éppen ezzel magadra támaszkodol, a szilárd alap helyett, - ami hittel ragadható meg csak - , azaz pont azt teszed, ami ellen szólsz.



Krisztus elfogadása értelmi döntés, hiszen az akarat az értelem alárendeltje. Azaz, amíg értelmed nincs Krisztus mellett, akaratod se lesz, s az meg nem megy, hogy ugyan nem akarod, de mégis elfogadod Jézust.



Nyilván ilyen ember is van. Saját értelmében bízik. Ma például sok naturalista természettudós tartozik ide.



Tény, hogy mind az üdvözítő hitet, mint a Krisztusivá formált értelmet a Szentlélek adja, közvetíti. A spontán szót nem tudom hova tenni, ebben a környezetben.



Igen. A Szentlélek ad üdvözítő hitet és Krisztus értelmét, azaz elevenít meg.

Nincs ellene kifogásom,hogy a gyülekezet véleményét kikérjem egy Istentől kapott kijelentéssel kapcsolatban,habár nem igazán ismerek olyan gyülekezetet
ahol ez a gyakorlatban is megvalósul és a hívek a kijelentéseik valóságtartalmát tesztelgetik a gyülekezetben.

a gyülekezettel kapcsolatos kijelentéseket persze,jó ha elmondják és megbeszélik azt,Pál is szerintem erre gondolt.

Ugyanakkor mint mondtam,nem az emberek véleménye alapján fogom hitelesnek vagy hiteltelennek tartani azt a kijelentést amit Istentől kaptam,hisz ha így tennék akkor
ez azt jelentené,hogy nincs bizodalmam Istenben.

Egyébként nem tudok arról,hogy Jézus valaha is megkérdezett volna bármilyen gyülekezetet is,hogy amit az Atyától hallott az valóban az Atyától van-e.

Ha pedig egy hívő Krisztust követi akkor az Atyához sem viszonyulhat másképp mint Jézus.

Az ószövetség prófétáiról sem hallottam,hogy a gyülekezetekben teszteltették le,hogy amit hallottak az
Istentől van-e vagy sem.

Érdekes lett volna ha Mózes az őt követő emberek véleményétől teszi függővé,hogy Isten szólt e hozzá vagy sem.

A próféta pont azért lehet próféta mert inkább bízik Istenben mint az emberekben.

Én is idéznék pár mondatot egy dogmatikából. Egy részt kapcsolódik Gabriel777 felfogásához, de a barthi idézethez is, így különállóan küldöm be.

Zé írta:
Fontos dolog a hitvallásunk védelme és annak tisztázása és hogy hová tartozunk és miért. Mindazonáltal ez nem kellene, hogy a legfontosabb kérdés legyen. A legfontosabb kérdés amit én megértettem a Biblia üzenetéből a "Szeres Istenedet..." "..szeresd embertársaidat mint saját magadat"

Tulip írta: A hitvallások pontosan azokat a kérdéseket foglalják össze, mait a szerzőik a legfontosabbaknak tartottak, ahhoz, hogy a „Szeresd Istenedet ..” és a „Szereds felebarátodat...” parancsolatoknak a legjobban megfelelhessünk.


Zé írta:
Hiszem, hogy vannak Szentlélekkel átjárt emberek a katolikus egyházban, a hit gyülekezetében, evangélikusok közt és meg még kitudja merre. Nem jó szerintem a lélek nélküli liturgiák ismételgetése, Mária kultusz és még sorolhatnám. De ez nem zárja, ki, hogy onnan is sokan üdvösségre jussanak. Nem "értelmi versenyt" látok ebben.

Tulip írta: A Szentlélekkel átjárt embereket nem igen tűri meg sem a Katolikus egyház, sem a Hit gyülekezete. Egyszerű hívőként még el lehet lenni, mondjuk csak Krisztushoz imádkozó, naponta Bibliát olvasó – s ezért gúny tárgyát képező – katolikusként, akiről cselekedetei alapján idős korára mindenki csak elismerően beszél. Ám olyan emberként, akinek már szava van, netán igehirdető már nincs maradás e két helyen. Hamarabb, mint később kiteszik a szűrüket.

Zé új: Ez erős kedves Tulip. Pontos %-okakat te sem és én sem fogunk tudni mondani.

Zé írta:
Ezért meggyőződésem szerint borzasztó sok energiát erre elfecsérelni nem szabad. Ez nem zárja ki, hogy résen legyünk. Jó, hogy Luther és tsai résen voltak... de aki át van járva a Szentlélekkel belülről úgyis látja, hogy mi a helyes még abban is amiben a törvény nem ad tiszta útmutatást.

Így általánosságban ez rendben van.
Zé írta:
Ezért sztem nem az a jó, ha gyönyörűre kimunkált "hitvilágunk" tökéletességével foglalkozunk, hanem igyekszünk alázatos szívvel rendszeresen az Urunkhoz fordulni, hogy megkapjuk a Szentlélek ajándékait. Ezt hála Néki áldásként igen sokszor megtapasztaltam.

Tulip írta:Ez az ami nem megy. Igyekeznünk. Kegyelemre szorulunk. Róm4,5 „Ellenben, aki nem munkálkodik, hanem hisz abban, aki az istentelent megigazítja, az ő hite tulajdoníttatik igazságul.” Hála azért ha egy-egy helyzetben Isten kegyelme megadta és megadja az alázatos szívet.

Zé új: . Az alázatos szív itt már a megtérés eredménye.

Zé írta:
Mivel a hit cselekedetek nélkül halott, az a fontos, hogy jó sok gyümülcsöt teremjünk.

Hogy ki mennyit terem az az Úr kezében van. Nincs rá befolyásunk, nem tudjuk erőlködésünkkel növelni. Mt13,8 „Némely pedig jó földre esék, és gyümölcsöt terme, némely száz annyit, némely hatvan annyit, némely pedig harminc annyit.” Jn15,5 „Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: Aki én bennem marad, én pedig őbenne, az terem sok gyümölcsöt, mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek.” A terméás valóban fontos, csak tudni kell, hogy egyedül a kegyelem az, ami folytán teremhetjük.

Zé új: Ezt máshogy látjuk. A Biblia nem a fatalizmust írja le. Lehet, hogy beleakadunk a korábbi "eleve elrendelés" vitakörébe. Azt hiszem, hogy a megtérésben az ember is cselekszik. Számtalan ige van erre. De ez az Úr kegyelme, Ő vonzza a megtérendőt.
"Kérjetek és adatik", ha tehát kéred, hogy te többet szeretnél tenni a nyomorultakért és hiszed is, ugye: Hittel kérjétek.. akkor megkapod ezt áldásként.
Igenis van rá befolyásunk, kb. olyan mint a gyermeknek aki kér az édesapjától. Teljesen az apja kezében van, de odafigyel a kívánságaira, és ha valamit kér azt megadja neki.

Zé írta:
Az a fontos tehát, hogy megtérve, folyamatosan előrefeszülve fussunk a cél felé, hogy mások mibennünk felismerjék az Úr jóságát.

Eddig egy ember volt aki ezt képes volt megvalósítani. Jézus Krisztus. John Bunyan zarándokjára ellenben nem az volt a jellemző, hogy egyenesen futott volna a célba, minden kísértésen jót mulatva és azt kikerülve, s hogy ebből mások sorra ismerték volna fel az Úr jóságát.

Zé új: Tökéletesen csak ő. Meg még sokan mások. Apostolok, szentek. Egyszerű emberek, akik igencsak előrehaladtak a megszentelődésben.


Zé írta:
Tükröződjön a szeretet, a türelem, a szelídség, az önfeláldozás... Nekem ez az igaz keresztyén élet.

Ezzel egyetértek. S ez akkor az igazi, amikor nem is számítok rá. Amikor nem magam könyvelem el, hogy milyen szelíd, türelmes, önfeláldozó, szerető voltam, hanem éppen semmi ilyenre nincs miért gondolnom, de valaki mégis észrevett egy apróságot, s minden negatívum között éppen ez fogta meg.
Zé írta:
2Kor 3,6 A ki alkalmatosokká tett minket arra, hogy új szövetség szolgái legyünk, nem betűé, hanem léleké; mert a betű megöl, a lélek pedig megelevenít.
1Tim 1,4 Se mesékkel és végehossza nélkül való nemzetségi táblázatokkal ne foglalkozzanak, a melyek inkább versengéseket támasztanak, mint Istenben való épülést a hit által
Tit 3,9 A balgatag vitatkozásokat azonban és a nemzetségekről való tudakozásokat, és a civakodást és a törvény felől való harczokat kerüld; mert haszontalanok és hiábavalók

Pál maga vetekedett a zsidókkal, amit így nyilván nem tartott balgatag vitatkozásnak

Zé új: Itt a fölösleges vitákról van szó. Nem érdemes vég nélküli szóharcokba bocsájtkozni nekünk sem.

[/b]

a katolikusokkal közvetlen tapasztalatom nincs, bár van olyan barátom, aki végül a karizmatikus katolikusoknál "kötött ki", és bizony HAGYJÁK "érvényesülni", szolgálni és evangélizálni...

viszont a HitGyülit BELÜLRŐL volt szerencsém/áldásom megismerhetni (éspedig olyan emberként, akinek "szava van", mikor odakerültünk, eleve egy kb 20 fős csoport VEZETŐJEként "csapatostul" csatlakoztam hozzájuk...)

elmondhatom, hogy NEM EGYSZERŰ egy "nem helyben megtért" embernek "szóhoz jutni", viszont NEM IS LEHETETLEN! (a végén "hivatalos" házicsoportvezető voltam, mielőtt eljöttünk volna...)

de számos más példát is tudok, barátaimat, akik "máshonnan jövő"ként akár vidéki pásztor szintjéig is "emelkedtek"...

(természetesen NEM EZ a LÉNYEG az egészben, karrierizmusból télleg nem érdemes se a HGyben se a katolikusoknál nyomulni ...de miután TÉNYÁLLÍTÁST mondtál, gondoltam szembeállítom vele a saját személyes - és egyáltalán nem egyedi - tapasztalatomat)