Tündi ma este közölte az apjával, hogy "én vagyok a te tündéred!". .

Ma voltunk a vasúttörténeti parkban. Jó volt, de felejthető. Hosszú sorok, sok ember, kisvonat, nagyvonat... majd, ha kicsit nagyobb lesz Tündi, visszanézünk.

Múlt héten hozzáokoskodtam a gyülekezeti fórumunkhoz, és a válaszról, amit kaptam, támadt egy gondolatom.. vagyishogy találtam egy érdekes párhuzamot, ami biztos nem annyira korszakalkotó, demivel ide nagyjából azt írok, amit akarok, nem ússzátok meg.
Szóval.
Az én kérdésem ott az volt, hogy oké, hogy Istenben bízom, nem félek, ember mit árthat nekem, deakkor vajon ez azt is jelenti-e, hogy mivel én is ember vagyok, a belülről fakadó veszélyekre is érthető ez... vagyis hogy az rendben van, hogy nem bánthat senki kívülről, de engem ritkán szoktak más emberek megtámadni, én ha félek, akkor a kudarctól félek, ami abszolút saját hülyeségből fakad, és nem kívülről.
Erre az a kedves srác, aki eleve kezdte az egészet, azt válaszolta, hogy nem kell ezt túlragozni, Istenben bízom, nem félek, pont.

És nekemmeg eszembe jutott, hogy ez ugyanaz, mint az irgalmas samaritánus című példázat előzménye.. ott is az volt: szeresd az embertársadat! Oké-oké, persze, szeretem én, nadeakkor definiáljuk gyorsan, hogy ki az embertársam...

ugyanígy: nem félek - oké, persze, tudom, nem kell félni, deakkor definiáljuk gyorsan, hogy konkrétan mitől nem kell félni...

Deérdekes. Lehet, hogy a túl sok agyalás a baj? Nem hiszem, a gondolkodás, az egy hasznos dolog. De a szabályok, azok jó, ha nincsenek túlbonyolítva, mert minden további tagmondat egy kiskapu.
(a régi fórumban Humpa leírt egy kísérletet, már nem emlékszem pontosan, és nincs nagoyn időm visszakeresgetni, de olyasmi volt a lényeg, hogy embereket megkértek, hogy egy állítólagos másik kísérleti alanyt büntessenek egyre erősödő áramütéssel, ha rosszat válaszol... és hogy a résztvevők nagy része eljutott odáig, hogy halálos áramütést küldött. És ott is megoldás lett volna, ha az elején leszögezik maguknak, hogy semmilyen körülmények között nem fognak halálos adagot nyomni, és ezt csak azért nem tették meg, mert eszükbe se jutott, hogy valaha ilyenre vetemedhetnek...)

Már csak azt kell lekezelni, hogy a nem szabad félni, az szabály-e, vagy mi. Biztos nem szabály úgy, ahogy a 'pisilés után moss kezet' szabály. Inkább lehetőség, amit hülyeség kihagyni. Ha meg van engedve, hogy ne pisis kézzel álljak neki a napi teendőknek, akkor miért kéne mégis?

Hm.

Igen, azt hiszem, Isten nem azt mondja, hogy "Ne merészelj félni, mert különben ez és ez lesz a büntetésed!", hanem azt, hogy:"Ne félj, mert nincs értelme, én veled vagyok és akkor ugyan mi bajod eshetnék?"
Az ÚR ponosan tudta, hogy állandóan vannak aggodalmaink, félelmeink, erre mondta, hogy ezzel egy hajszálnyival sem tudjuk meghosszabbítani az életünket, ne aggódjunk tehát, mert az Atyának gondja van ránk.
Sokszor Isten oly módon tesz próbára minket, hogy közben bizony elfog a félelem, de hát nem csodás alkalom ez arra, hogy megtapasztaljuk az ÚR békességét a viszontagságok közepette is? Csak egy pillanat és amint nem az oldalszélre nézek végre, hanem az ÚRra, szilárdan meg tudok állni, nem süllyedek tovább. Ha mégis a rettegést választom, akkor sem büntet meg az ÚR (megbüntetem én már azzal saját magam), hanem kinyújtja karját felém, hátha végre eszembe jut belekapaszkodni. Én ezt tapasztalom állandóan.

:D.
Megvolt az első sírásmentes reggelünk.

A Humpa által említett kísérlet valóban megtörtént a háború után. USA szociológusok próbálták megérteni, hogy a fasizmus hogyan alakulhatott ki. Nem sok köze van a te problémádhoz.
Arról szólt, hogy az emberek 70%-ával bármit meg lehet csináltatni ha egy mögöttük lévő hatalom vagy egyéb tekintély a felelősségérzetüket leveszi.
Kb 30% az aki a tekintélytől függetlenül önállóan gondolkodik és mérlegeli a saját felelősségét. A 70% százalék pedig el tudja hagyni az önkontrollját, ha maga mögött érzi a hatalmat, erőt, tekintélyt.
Ld még tavaly őszi csürhe, a háttérben szurkoló "békés" tüntetőkkel és a politikai felmentő támogatással.
A félelemmel kapcsolatban pedig Seminek van igaza, nem kell félned, ha maga Isten van a hátad mögött, vagy inkább Ő vezet. Mert, "ha Isten velünk, kicsoda ellenünk?"
üdv
ex

De szerintem igenis van köze. Annyiból, hogy akinek vannak belső szabályai, amiket követ, azt már utána nem lehet rávenni bármire. Tudod: a feljettebb életformák belül hordják a gerincüket, az alacsonyabbrendűeknek van külső vázuk...
És ilyen belső szabály lehet az, hogy 'ne félj'. Meg hogy 'szeresd az embertársadat. Meg hogy ha így is úgyis szenvedni kell, miért ne lehetne tiszta lelkiismerettel.

Tegnap lejátszottam pár menet kétszemélyes kosárlabdát egy szimaptikus fiatalemberrel, a csoport többi része meg lelkesen szurkolt. És rájöttem, hogy engem tudna szórakoztatni a kosárlabda, lehet, hogy kosarazni kéne járnom (... és tervek, amit eltett télre, hogy kéne de aztán mégse, hogy kéne, de aztán nem lálálálálálálá. Hiába mész az erdőbe, már mindenki ott van, hétvége, hétvége, hiába mész az erdőbe, jó a világ végéig egy erdőbe elbújni, aztán előjönni, hogy ne féljetek, úgy néz ki, nem én vagyok az, akivel birkózni kell, én csak itt bújkáltam magamban, de annyi jel volt itt földön égen, gondoltam, hát megnézem, hogy vagytok hogy vagytok...). Rohadtnagy pedagógiai tett lett volna, ha közben két vállalkozó szellemű osztálytárs nem megy be a tesiöltözőbe lányokat kukkolni. Megint tanultam valamit.
Amúgy meg a projektünk haladgat, két nap és kilépünk a nyilvánosság elé. A gyerekek borzasztóan lököttek, de lelkesek. És hát, itt az egész tanév, vagy a következő pár tanév arra, hogy megtanuljuk, mi az az együttműködés...

mer amúgy a párbeszédek sémája nagyjából ez:

-Kamillanéni, van egy jó ötletem..
-Denem, ez az én ötletem, én már előbb mondtam!
-Nezavarjon, hogy én mondtam előbb, én találtam ki, ne lopd már el az ötletemet!
-De akkor is én mondtam, nemigazság, Kamillanééééni, tessssékráááászóóólniiiiiii!
-De nem is tudod, hogy mit akarok mondani...
-Deakkoiiiiis, tessékmááár...

Egy szimpatikusjófej kollégának elmeséltem a nemannyiranagyszabású projektünk tervét, azt mondta, el tudja képzelni, hogy ez működhet.

Szia Kamilla!

Nincs kedved nekünk is elmesélni ezt a projektet?

el fogja mesélni!!! addigis: IMA h MŰKÖDJÖN

JÓÓÓÓ???

Kamilla tanítónéniiiii!

Net nem engedi, hogy én a tanítónénitől megkérdezzek valamit.És mindig azt mondja, hogy túl koros vagyok.Pedig ő játszik igazgatóbácsira.

Net fiam!
Szétültetlek!

Jogos!

({)({)({)({)({)

SZERETLEK titeket

Én nem mondom meg az igazat , /mert akkor elmaszatolódik a tinta/