AZ ÚR AZ ISTEN
“Akkor alászállt az Úrnak tüze, és megemésztette az égôáldozatot, a fát, a köveket és a port, és felnyalta a vizet, amely az árokban volt.” 1Királyok 18,38
Amikor Illés kimondta: “Mindezeket a Te parancsolatodból cselekedtem... akkor alászállt az Úr tüze.” Fentrôl! Nem úgy, hogy mi csináltuk. Ez nem olyan tűz, amelyik nem emészt. Az elsô nagy áldozatot, Jézust is megemésztette. Ha föltetted életedet az oltárra, ne gondold, hogy csipkebokorrá változol, amelyik ég, de nem emésztôdik meg. Így mondja az Ige a gyôztesekre: “Életüket nem kímélték mindhalálig” (Jel 12,11). Ha az áldozat igazán elkezd égni, megemészti azokat, akik körülötted vannak. A fát, a lágy embereket. Olyan tűz ez, aminek a kô sem tud ellenállni. A port, azt a szürke embert: Felnyalja a vizet, amivel locsolták, akik kinevetik, akik ellenségei a tűznek, akik el akarják oltani. “Mikor ezt látta a sokaság, arcra borult, és monda: Az Úr az Isten!” El tudod képzelni azt a hihetetlen erôt, ami arcra borította ôket? “És monda Illés: Fogjátok meg a Baál prófétáit! És megfogák ôket, és alávitte ôket Illés a Kison patakja mellé, és megölte ott ôket.” Akkor mondja Illés Akhábnak: “Eredj fel, egyél és igyál, mert nagy esônek zúgása hallatszik.” Éld a magad életét - én felmegyek a Kármel hegyére az Úr elé, mert valami még hiányzik. Illés a szent Isten elôtt, a földön fekszik. Kicsivé, semmivé lett. Ott nincsenek nagy szavai. “Leborult a földre, és az ô orcáját két térde közé tette.” Elrejti orcáját Isten elôtt. Egy kis csomó lent a földön, egy kis gubanc, egy kis féreg. Nincs szava engedelmességrôl, hogy Isten parancsa szerint cselekedett. Mit szólt volna a nép, ha így látja ôt? Ha majd ilyen senki tudsz lenni, akkor használhat az Úr.
|