Tavasz írta:
Igen, nagyjából így lehetett érteni figyelőt, csak a mondatai mögött megint ott volt az ítélkezés is.
Igen, vannak olyan emberek, akik nem vallásos keresztény családban nőttek fel, nem volt természetes számukra Isten léte. Az iskolában sem hallottak igazán a kereszténységről.
Én soha nem álltam ellenségesen a valláshoz, inkább csak keveset tudtam róla. Amit láttam belőle, azok leginkább szertartások voltak. Meg persze a karitatív tevékenységről is hallottam. A középiskolában is voltak páran, akikről tudtam, hogy vallásosak (akkoriban nem nagyon használták a „keresztény” kifejezést), de különösebb különbözőséget nem vettem észre rajtuk, ugyanúgy a közösség tagjai voltak, és teljesen természetesen viszonyultak a többiekhez. Bennem nem keltett semmiféle ellenérzést a vallásosságuk/kereszténységük. Tudomásul vettem.
Szóval azt akarom mondani, hogy aki nem ebben nőtt fel, annak talán nagyobb szüksége van arra, hogy vizsgálódjon, kérdezzen - miközben persze minden embernek eltérő a viszonyulása (amit a filmeken át megismerhettem a hit és a lelkiség kapcsolatáról, az mindig vonzott; Jézus személye kezdettől fogva szeretet ébresztett bennem). Egy ember, aki nem ismeri a másik embert nem ítélkezhet arról, hogy annak az illetőnek milyen a viszonyulása a valláshoz, Istenhez, Jézushoz. Nem általánosíthat, nem támaszkodhat az előítéleteire. Azért mondtam, hogy a hit szuverén, mert mindenkiben egyénileg más és más játszódik le. (Ezért szerettem annak idején a fórumot, mert nem sablonokat meg dogmákat, hanem emberi érzésekről, saját megélt életekről, tapasztalatokról lehetett olvasni.)
Egyébként ennek a vizsgálódásnak, ismerkedésnek van egy előnye. Az ember nem hisz/nem fogad el mindenféle állítást, nem olyan könnyű félrevezetni/elvarázsolni. A józansághoz hozzátartozik a vizsgálódás, a megfigyelés. De persze az ember nem mindig csak értelemmel jön rá dolgokra, hanem saját maga él meg olyan dolgokat, amit aztán beépít a hitébe. Tehát nem csak a betűk (!) ébresztik fel az embert. Erre mondtam, hogy az ember nem kizárólag a betűkön keresztül juthat el egy felismerésre.
Kedves Tavasz!
A Mi Atyánk imádkozásával is az a helyzet, ami az Úrvacsorával való éléssel. Kívülről nem ugyanolyan, mint belülről. Más az, ha az ember tudja, hogy bűnöket követ el, és más, ha a bűnössége, mint emberileg megváltoztathatatlan tény teljes súlyával rászakad. Nekem megtérésem után az is gondot okozott, hogy előtte hányszor vettem méltatlanul a számhoz az Úr testét és vérét. Akkor az idősebb hívő testvérek azt mondták, hogy Isten a tudatlanság idejét elnézi.
Ebben a rovatban is érezhető, ahogy megnyilvánul a hívőket fenyegető kétféle veszély: az elkeveredés és az elkülönülés. Nagyon nehéz úgy beszélni, hogy a kereső ne érezze magát kirekesztettnek és illetéktelennek, de ne essék csorba az igazságon sem. Én azonban örülnék és ujjonganék a helyedben, mert Isten megígérte, hogy aki keres, az talál is. És tudod, az idő motívuma csak a mi emberi gondolkodásunkban olyan lényeges. Ld. a szőlőmunkások esetét.
Azt viszont nem értem, miért kellett Figyelőt így ledorongolni.
Üdv.
nemosinex
|