A MAGAM JOGA, BECSÜLETE

„Mert nem a ti háborútok ez, hanem az Istené.” (2Krónika 20,15)


Ha valaki az Úr Jézus katonája, előbb vagy utóbb számíthat arra, hogy támadások érik. Minél bátrabban hirdeti Isten igazságát, minél gondosabban valósítja meg életében ezt az igazságot, annál inkább ki van téve támadásoknak. Egy öreg puritán mondotta: „Aki a vezér közelében harcol, az biztos célpontja az ellenség lövészeinek.”
Igazságtalanul megvádolják azzal, amit nem követett el. Rágalmakkal, pletykahadjáratokkal ártanak neki. Kicsúfolják és nevetségessé teszik. Ilyen bánásmódban részesül a világtól, és sajnos, olykor még keresztyén testvérei részéről is.
Ilyen helyzetben fontos emlékeznünk arra, hogy a harc nem a miénk, hanem Istené. És támaszkodnunk kell a 2Mózes 14,14 ígéretére: „Az Úr harcol értetek, ti pedig maradjatok veszteg.” Ez azt jelenti, hogy nem kell sem védekeznünk, sem pedig visszaütnünk. Az Úr igazol bennünket, amikor eljön az ideje.
F. B. Meyer írja: „Milyen sokat veszíthetünk, akár egyetlen szóval; légy csöndben, maradj nyugodt. Ha arcul ütnek jobb felől, tartsd oda a másik arcodat is! Sohase add vissza a sértést. Ne féltsd se a jó híredet, se jellemedet – mindezek az Ő kezében vannak, és ha magad megőrizni azokat, csak beszennyezed őket.”
József világító példája annak, hogy nem kell védekeznünk, ha igazságtalanul vádolnak bennünket. Ő az ügyét Istennek ajánlotta, Isten pedig helyreállította jó hírét, és magas tisztségbe juttatta.
Krisztusnak egyik idős szolgája tanúságot tett arról, hogy az évek során sok igazságtalanságban volt része. Ő azonban Augustinus szavaival imádkozott: „Uram, szabadíts meg attól a belső kényszertől, hogy szüntelen igazolni akarjam magamat! Elmondja, hogy az Úr mindig igazolta őt, vádolóit pedig leleplezte.
Természetesen itt is az Úr a legmagasztosabb példánk, „…amikor gyalázták, nem viszonozta a gyalázást; amikor szenvedett, nem fenyegetőzött, hanem rábízta arra, aki igazságosan ítél” (1Pt 2,23) (Nagyon idetartozónak érzem az előző verseket is: „Mert kedves dolog az, ha valaki az Istentől felébresztett lelkiismeretéért igazságtalanul szenved, és úgy visel bánatot. Micsoda dicsőség van abban, ha állhatatosak vagytok ugyan, de vétkezve és arcul veretve? Jót cselekedve és tűrve kell állhatatosságot tanúsítanotok, ezt kegyelemképpen adja Isten, erre hívtak el titeket.”
1Pt 2,19-21 Csia fordítás, - M. Z. megj.)
Ez tehát a mai nap üzenete. Amikor hazug vádak érnek, ne védekezzünk! Az Úré a háború. Ő harcol értünk. Mi maradjunk csendben!


William MacDonald: Ösvényem világossága – július 12.

SALAMON

“Hívatá azért Dávid az ô fiát, Salamont, és meghagyá néki, hogy az Úrnak, Izráel Istenének házat csináltasson.” 1Krónika 22,6

Mai Igénkben Dávid fiát, Salamont látjuk. A parázna kapcsolatból született gyermek meghalt. A bűnnek büntetése van. A Biblia nagyon világosan beszél a házasságról. A szexuális életnek egyetlen helye van: a házasság! A házasságba ne úgy menj bele, hogy majd meglátom, jó lesz-e vagy nem. “Az a papír” annyit jelent, hogy vele maradok, vele megelégszem, hozzá akarok tartozni, hogy ketten egy testté legyünk. Isten ragaszkodik az isteni rendhez. Megmutatja, hogy az a gyermek lesz az Ô szolgája, aki házasságból származott. Isten Dávid után Salamont segíti a trónra, és ô fog templomot építeni. Salamon Jézus elôképe. Jézus az a Fiú, Aki házat épít. Isten kézzel csinált templomokban nem lakik (Acs 7,48 ). Élô kövekbôl épül a ház, az Egyház. Isten egyetlen házat épít. Csak azok a kövek, azok az emberek épülnek be, akik Ôt keresik. Ennek a háznak fundámentuma a golgotai kereszten függô Jézus Krisztus. Belegondoltál már, hogy mibe került Istennek ez a drága alap?! Ráépítetted-e életedet, örök életedet erre az egyetlen fundámentumra? A legrettenetesebb dolog, ha valaki erre az alapra fát, szénát, pozdorját épít (1Kor 3,12). “Ô csinál az én nevemnek házat” (10. vers). Isten minden gyermekét fel akarja használni az építkezésben. Isten ma is mun-katársakat keres az Ô országának építéséhez. Kész vagy-e betölteni azt a szolgálatot, amit Isten neked szánt ebben az építkezésben? Jézus az életét adta értünk, mi is kötelesek vagyunk életünket adni atyánkfiaiért.

KRISZTUS-TEST

“Most, édes fiam, legyen az Úr veled, hogy sikerüljön néked házat építeni az Úrnak, a te Istenednek, miképpen szólott te felôled.” 1Krónika 22,11

Krisztus a fej, mi pedig tagjai vagyunk. A fej együtt munkálkodik a tagokkal. Egyetlen tag sincs munka nélkül. Ha már tagja vagy ennek a testnek, akkor benned is a Jézus szeretete és szíve dobog minden elveszett felé. Jézus téged is az Ô munkatársai között akar látni. Azok között, akiknek csak egy ügyük van. Leszel-e ilyen “együgyű” ember akár a munkahelyeden, akár az utcán, akár a boltban, vásárlás közben? Az lesz-e a dolgod, hogy élô köveket vigyél Jézushoz? Ebben a világban nagyon sok olyan hűséges emberre lenne szükség, akiknek szívügye a most folyó építkezés. Vannak, akik nem akarnak jönni. Vannak nehéz kövek. Szóljunk egy testvérnek, hogy ketten vigyük. Emlékeztek arra az emberre, akit négyen vittek az Úrhoz (Mk 2,3)? Kérd az Urat, tegyen a helyedre, hogy azzá lehess, amivé Ô szeretne tenni. Aki elkezdte az építkezést, Az teszi majd fel a csúcskövet: Jézus visszajön. Nem tudjuk, melyik pillanatban fejezôdik be az építkezés. Bizonyosságod van-e már felôle, hogy nem vagy már jövevény és zsellér, hanem polgártárs, sôt Isten munkatársa? Hadd mondjam befejezésül ezt a néhány szót az Igébôl: “Most, édes fiam, legyen az Úr veled, hogy sikerüljön néked házat építeni.” Sikerüljön lépésrôl lépésre együtt munkálkodni az Övéivel. Tartozz Hozzá igazán, és napról napra cselekedd azt, amit Ô mond neked. Áldjad az Urat, hogy kegyelmében részesített, és hogy gyermekei között “együgyű” emberré lehetsz.

EGY FÉRFI, AKI TÖBB

“És hat nap múlva magához vette Jézus Pétert és Jakabot és Jánost, és felvitte ôket csupán magukban egy magas hegyre. És elváltozott elôttük.” Márk 9,2

Jézus a megdicsôülés hegyén nem olyan volt, mint amilyennek eddig ismerték tanítványai. “Ruhája fényes lett, igen fehér, mint a hó.” El tudjátok képzelni, hogy mit élhettek át a tanítványok?! Az, Akit egészen közelrôl ismertek, Akivel együtt ettek, együtt vándoroltak az országúton, hirtelen átváltozik, és egy ragyogó, fehér alak áll elôttük. Aztán megjelenik Mózes és Illés. Mózes a törvény, Illés a próféták. A Kijelentés beteljesülése. Egy másik evangélium elmondja, hogy Jézus haláláról beszélgettek (Lk 9,31). Kinek volt erre szüksége? Jézusnak? Neki is, mint utolsó megerôsítésre a szenvedése elôtt; beszélhetett olyanokkal, akik értették Ôt. Jézusnak is szüksége volt arra, hogy a földön erôsítést kapjon a mennyei világból. De még inkább a tanítványoknak - és nekünk -, mert ott megláthatták, hogy igazán kicsoda Jézus. Mennyei dicsôségben láthatták Azt, Aki velük együtt vándorolt. Aztán jött a fényes felhô, minden eltűnt, és nem láttak mást, csak egyedül Jézust. Egy mondatot is hallottak: “Ez az én szerelmes Fiam; Ôt hallgassátok!” Hallhatták, hogy ez a férfi ott elôttük - aki majd a kereszten függ tehetetlenül, véresen - Isten Fia: Maga a testet öltött Isten! Nekünk ezen a földön nem lehet mást látni a mennybôl, csak Jézust egyedül. A tanítványok elôl minden eltűnt, de maradt Valaki. Milyen jó volna, ha meglátnád azt a Valakit, Aki mindig marad: otthon, a legnehezebb körülmények között is, amikor már senkid nem lesz, és ha elmúlik az egészséged, akkor is. Ha Ô veled marad, semmi és senki nem fog hiányozni.

a mai nap legnagyobb üzenete:

Ez az én szerelmes Fiam; Ôt hallgassátok!

EGY FÉRFI CSÔDBEN

“És felelvén egy a sokaságból, mondta: Mester, idehoztam hozzád az én fiamat, akiben néma lélek van.” Márk 9,17

Egy férfiról szeretnénk beszélni. Nem volt különleges ember, egy volt a sok közül. Egy bukott ember volt, és a bukott ember mind egyforma. Ez a férfi nyomorúságban van. Amikor a gyermekkel van baj, az mindig nagyon komoly dolog. “Mester, idehoztam hozzád az én fiamat.” Szegény apa! Ki tudja, hány helyre vitte már gyermekét. Iszonyú dolog egy szülônek a gyermekével kapcsolatos problémákat elviselni. Minden más baj könnyebben elszenvedhetô! Itt az epilepsziás roham világos leírását olvashatjuk: “Ahol csak elôfogja, szaggatja; ô pedig tajtékot túr; a fogát csikorgatja, és elfonnyad.” Ez az apa együtt szenvedett a gyermekével, és mindent megpróbálhatott már, hogy segítsen az állapotán. Eljutott a tanítványokhoz, ahol szembe kellett néznie a végsô csôddel. Mennyi csalódottság lehetett a hangjában, amikor Jézusnak mondta, hogy tanítványaid nem tudtak segíteni. Nem csak az apa jutott csôdbe, hanem a tanítványok is. Szenvedett az apa, a tanítványok, és most Jézus is a tanítványoktól. Ôk kapták a szemrehányást: “Meddig szenvedlek még titeket?” Jézus szenvedéstörténete nem a kereszten kezdôdött. Szeretném szívetekre helyezni a mondatot, amit Jézus mondott: “Hozzátok ôt hozzám!” Jó, hogy az apa Jézushoz vitte a fiát. Szükségünk van Jézusra, mert sem akarat, sem elhatározás nem segít. Csak Jézus, Aki a kereszten a kígyó fejére taposott, és gyôzött. Jézus azt várja tôled, hogy minden bajoddal bizalommal Ôhozzá menj.

EGY FÉRFI KÖNYÖRÖG

“Ha valamit tehetsz, légy segítségül nékünk, könyörülvén rajtunk.” Márk 9,22b

Amint a fiú Jézust meglátta, azonnal jött a roham. A tömeg figyelt: mi lesz most? A tanítványok már levizsgáztak. A farizeusok vártak. Milyen megdöbbentô! Jézus nem csinál semmit, csak az apával beszélget. “Mennyi ideje, hogy ez esett rajta?” Hát fontos ez most?! “Gyermeksége óta. És gyakorta vetette ôt tűzbe is, vízbe is.” Válaszolt ugyan az apa, de érezte, hogy Jézus sem tud semmit tenni, csak beszélgetni. Csodálatos Jézus mérhetetlen türelme! Ôt nem lehet cselekvésre kényszeríteni. Teljes nyugalommal áll a tajtékot túró gyermek mellett, és beszélget az apával, akinek hite nemsokára utolsót lobban. “Ha valamit tehetsz...” Az apának szüksége volt erre az utolsó csődre. Amikor ez bekövetkezett, akkor kezdett el igazán imádkozni: “Légy segítségül nékünk, könyörülvén rajtunk.” Ez már a végső összetörettetés. Jézus erre a pillanatra várt. Visszafordítja a felelôsséget az apára. Nem az a kérdés, hogy Ő tud-e tenni valamit. “Ha hiheted azt, minden lehetséges a hívőnek.” Annyit mond Jézus: nem rajtam múlik itt semmi, hanem a te hiteden! “Hiszek, Uram! Légy segítségül az én hitetlenségemnek!” Megszületett a legnagyobb dolog: a hit! Az az újjászületés, amikor valakiben megszületik a Jézus iránti teljes hit, könnyhullatás és kiáltás közben. Minden úgy történik, mint a szülésnél. A gyermek is fájdalmak, görcsök közepette, könnyhullatás és sírás között jön a világra. Az apa kimondta: “Hiszek, Uram!” És Jézus cselekedett. Megtörtént a szabadítás. A könyörgés élet-halál kérdés.

EGY FÉRFI, AKI HISZ

“Jézus pedig... mondván néki: Te néma és siket lélek, én parancsolom néked, menj ki belôle, és többé belé ne menj!” Márk 9,25

Egyetlen bűn van: a hitetlenség. Amikor eljön a Szentlélek, megítéli a világot “bűn tekintetében, hogy nem hisznek énbennem” (Jn 16,9). “Minden lehetséges a hívônek.” Minden Istentôl jön. A hit az Úrral való kapcsolat. Ha a kapcsolat megvan, minden lehetséges, és mindened megvan. A hit annyit jelent, hogy felemeled szemed az Úrra. Istent a hit szabadítja fel arra, hogy cselekedhessen. Ô nem erôltet ránk semmit anélkül, hogy Tôle kérnénk. Hinni annyit jelent, hogy mindent Istentôl vársz. Ne a saját hitedre, hanem az Úrra építs, Akire nézel. Valaki azt mondta: mindent az én nagy hitemnek köszönhetek. Dehogy annak! Csak az Úrnak! Bolondság lenne a villanykörtének tulajdonítani, hogy világít. Az áramforrásból jön a világosság. Isten visszautalja a felelôsséget rád. Nézz Jézusra, hogy Ô cselekedhessen, Ô szerethessen rajtad keresztül. Ô az Élet, Ô az, Akire szükséged van. Ezt jelenti a “Hiszek, Uram!” Hit által Jézus lehetôséget kapott a cselekvésre. “Te néma és siket lélek, én parancsolom néked, menj ki belôle, és többé belé ne menj.” Adsz-e lehetôséget az Úrnak? A hit ajtónyitás. “Lakozzék a Krisztus hit által a ti szívetekben” (Ef 3,17). Minden hit által történik. Legyen kapcsolatod az erôforrással. A teljes csôd után juss oda, hogy újjá lesz minden. Kérjed, hogy Uram, ezután minden Te légy az életemben. Hiszek, Uram! Átadom az életemet, és kezedre bízom magamat. Te élj és cselekedj bennem! Ismertesd meg velem a szabad, boldog, Téged dicsérô életet!

EGY FÉRFI, AKI GYÔZ

"És erôs kiáltás és szaggatás között kiment; az pedig olyanná lett, mint egy halott, annyira, hogy sokan azt mondták, hogy meghalt. Jézus pedig megfogván kezét, fölemelte, és az fölkelt." Márk 9,26-27



Ennek az apának az életében azért volt a csôdsorozat, hogy végsô kétségbeesésében eljusson Jézushoz, és ki tudja mondani: "Hiszek, Uram!" Az Úr Jézus alig várta, hogy segíthessen a gyermeken, hiszen látta, hogy mennyire szenved. Jézusnak szíve van! Szeretném, ha fölmagasodna elôtted Jézus. Senki nem mondhatja a tisztátalan léleknek, hogy én parancsolom neked, csak maga Jézus. Olyan örömmel olvastam: "Te néma és siket lélek, én parancsolom néked, menj ki belôle, és többé belé ne menj!" Lehet, hogy nálad is ki-be jár. Tehetetlen vagy ezzel a lélekkel szemben. Jézus nem a fiúnak mondta, hogy szedje össze magát, hanem a lélekkel beszélt. "És erôs szaggatás és kiáltás között kiment." Az apának ez volt az utolsó hitpróba. Ott feküdt a fiú, mintha meghalt volna. Jézus nem végez semmilyen szertartást. Megfogja a fiú kezét, és abban a pillanatban élet árad belé, és a fiú fölkelt. Meg vagyok gyôzôdve arról, hogy tudott beszélni. A Biblia nem mondja; de nyilván hallott, beszélt, mert megszületett egy új élet. Testvér, hallassz már? Hallod, hogy veled beszél Isten? Tudod mondani, amit szeretnél? A fiút elhagyta a néma és siket lélek, és egy új élet kezdôdött. Nem is egy, hanem kettô! Apa és gyermeke. Kérd az Urat, hogy tudjad Ôt hallani, azután mondani a szót, amit szájából hallottál. Hogy lehess eszköze, gyermeke, sôt szolgája.

ÚTKÖZBEN

"És elindultak a Hór hegyétôl a Veres-tengerhez vivô úton... És a népnek lelke megkeseredett útközben." 4Mózes 21,4



Mi is útközben vagyunk. Születés és halál között. Sok mindenre csak most van lehetôségünk. A két állomás közötti idô a kegyelem ideje. Isten mérte ki utunkat. Nem tudjuk, mennyire vagyunk a végállomástól. Nem korkérdés ez. Az Ige azt mondja: "A népnek lelke megkeseredett útközben." Ezt az állapotot nagyon jól ismerjük. Lehet, egy szót sem szólunk, de belül keserű gondolatok rágnak bennünket. Izráel életében az volt a nehézség, hogy meg kellett kerülni egy országot, Edomot. Megkeseredtek a felesleges út miatt. Lehet, hogy sokszor egy embert kell megkerülni, mert nem enged valamiben. Nagyon sokszor a bizalmatlanság, igazságtalanság keserítenek meg. Figyelted már, hogy sokszor belül magadban beszélsz? A megkeseredésbôl szólás lett. "Szólott a nép Isten ellen és Mózes ellen." Ne gondoljátok, hogy ami belül van, az ott is marad. Nagyon sokszor szólok a rendszer ellen. Miért van így? Ott a keserű gondolat a fônök, a munkatárs ellen. Izráel is kimondja megkeseredését: "Nincsen kenyér, víz sincsen, és e hitvány eledelt utálja a mi lelkünk." Ez a kifogás, hogy valami nincs. Hányszor mondtam már, hogy lóg a kilincs, és nincs aki megcsinálja! Talán nincs lakásunk. Az utcában minden háznál bent van a víz, csak nálunk nincs. Sajnos nem tudjuk, hogy amikor ember ellen morgunk és panaszkodunk, az az Isten ellen irányul. Akármilyen rossznak vagy kellemetlennek látszik is, Isten mindig úgy szeret, ahogy nekünk javunkra válik.

MEGKESEREDÉS

"És szóla a nép Isten ellen és Mózes ellen: Miért hoztatok fel minket Egyiptomból, hogy meghaljunk e pusztában?" 4Mózes 21,5 A 4Móz 11,6-ban így mondja a nép: "Most pedig a mi lelkünk eleped, mindennek híjával lévén; szemünk elôtt nincs egyéb, mint manna."



Mi is ezt tesszük: vagy emlékezünk, vagy összehasonlítunk. Szívünk egyre keserűbb lesz, mert Isten igazságtalan, Ô adta ezt a helyzetet. Valaki így mondta: rossz idô van! A másik kedvesen felelt viszsza: De jó, aki adta! Bár minden rossz után eszedbe jutna, hogy jó, aki adta. Eljön az idô, amikor majd megérted ezt a szeretetet. Lehet, bosszúsan mondod: meddig kell még az anyósomat a konyhában kerülgetnem?! Isten olyan, mint a jó kertész. Mindig oda ültet egy növényt, ahol annak a legjobb. Hidd el, hogy Aki Egyszülött Fiát adta érted, az mindent javadra munkál. A legjobb helyre tett, ahol a legnagyobb szépségben kellene magad kifejteni. Ô azt akarja, hogy a lelked - amelyik egyszer az út végén ott áll majd Isten színe elôtt - szeplô és sömörgôzés nélkül a legnagyobb szépségben legyen. Ô erre vigyáz, és ezért sok mindent megtesz veled. Az Ördög azt akarja, hogy ne fogadjuk el, hogy minden, ami nehéz, a javamra történik. Ô azt akarja, hogy bukjunk. Isten azt akarja, hogy erôsödjünk és gyôzzünk. Tudjunk minden helyzetben örülni, és nem elkeseredni. Ezen a földön Jézus volt a legörömtelibb ember. A Gecsemánéba énekelve ment. Hát hogy tudott énekelni, amikor tudta, hogy mi vár rá? Nem vakon ment Jézus, nyitott szemekkel, de engedelmesen. Akarsz-e ilyen boldog életet élni? Engedj Isten Igéjének, dobj ki minden megkeseredést, és ne hallgass a vádolóra.

TÜZES KÍGYÓK

"Bocsátott azért az Úr a népre tüzes kígyókat, és megmardosták a népet, és sokan meghaltak Izráel népébôl." 4Mózes 21,6



Isten a próbákon keresztül tisztítja, fényesíti életünket. A próba áldás, erôsödni lehet általa. Azon keresztül formál, csiszol az Úr, hogy mássá lehessek általa. Az a kérdés, mi történik veled, ha nehézségbe kerülsz? Pál így mondja: "Mindenekben hálákat adjatok!" (1Thess 5,18/. Ahol hálát adnak, ott megjelenik a Szentlélek, erôsít a hálaadásban és örömben. A megkeseredés vonzza a démonvilágot. Gondolat gondolatra jön. Az elkeseredett ember Istent káromolja. Valaki mondja: Hála Istennek, megint fáj a lábam! Vagy: Hála Istennek, megint esik az esô! Értitek, miért káromlás? Az ellenkezôjét érti alatta. Amikor keserű vagy Istennel szemben, a mögötte levô indulat káromkodás. A szíved káromló szív, mert nem hálaadással veszed Isten kezébôl azt, amiben éppen vagy. Nem látod jónak Azt, aki adja, hanem Isten cselekvését bírálod, kritizálod. Isten azért adja a tüzes kígyókat, hogy a nép felébredjen, és megtanulja, hogy ne káromkodjon. Vigyázz, Isten rád bocsáthatja a tüzes kígyókat! Minden bűn iszonyúan tud marni. A dicsôségvágyás, az anyagiasság szenvedélye. Amikor Isten azt várja, hogy imádkozz, tudsz-e imádkozni, abbahagyni, amit éppen csinálsz? Az Ige azt mondja, hogy sokan meghaltak Izráel népébôl. A hívô népbôl! Mert Izráel a hívô népet jelképezi. Azokat, akik az Úrral járnak. Ha tudod, hogy benned van ez a mardosás, nem kell meghalni. Kiálts az Úrhoz! Küldött Szabadítót. Kiálts Hozzá, hogy cselekedhessen veled és benned az Ô dicsôségére.

VÉTKEZTEM - IMÁDKOZZ !

"Akkor ment a nép Mózeshez és mondának: Vétkeztünk, mert szólottunk az Úr ellen és te ellened; imádkozzál az Úrhoz, hogy vigye el rólunk a kígyókat. És imádkozott Mózes a népért." 4Mózes 21,6-7



A próba vagy hálát, vagy megkeseredést válthat ki belôlünk. Ez a kettô történhet velünk útközben. Minden embernek van lelkiismerete, csak van, akinél alszik. Olyan ez, mintha valaki az autójáról leszerelné a féket, mondván, menjen szabadon. Ilyen ember nincs! Isten életedre lelkiismeretet szerelt fel, vigyázz, el ne altasd! A bűnnek láza van. Mi mindent kimagyarázunk. Frontátvonulás - mondta nekem valaki. Fogjuk mi mindenre, csak szembe ne kelljen vele néznünk, hogy a baj nem kívül van, hanem belül. Van rögtönítélô bíróság. Kimondok egy szeretetlen szót, és a vészcsengô megszólal. Amikor majd Jézust megtalálod, és a bűn terhét leveszi rólad, akkor mondod majd: nem tudtam, hogy ilyen teher nélküli, szabad élet is van a világon. A nép megtalálta az utat Isten emberéhez, Mózeshez. Kimondtak valamit, amit ha ebben a földi életben nem mondasz ki, egy örök életen keresztül mondhatod: Vétkeztem! Csak akkor már hiába. Bár most tudnád kimondani, hogy én vétkeztem, nem az emberek és nem a körülmények a hibásak. Jézusban lehet látni, hogy mit tettünk Istennel. Ami a szenvedéstörténetben végbement, naponta csináljuk Jézussal. Dávid sok mindenki ellen vétett, de amikor a Szentlélek rámutatott bűnére, azt mondta: "Egyedül Te ellened vétkeztem" (Zsolt 51,6). Jó volna ma meglátni, mit tettél Istennel, emberekkel, szüleiddel. Ne igazoljuk magunkat azért, amit soha nem tettünk meg velük, értük.

FELEMELT KÍGYÓ

"És monda az Úr Mózesnek: Csinálj magadnak tüzes kígyót, és tűzd fel azt póznára." 4Móz 21,8a



A nép eljutott oda, hogy valamit csinálni kell. Nem idegorvoshoz kell menni és nyugtatót szedni. Ezeknek az embereknek a kérésük az volt Mózeshez, hogy "Imádkozzál az Úrhoz, hogy vegye el rólunk a kígyókat." A mi kérésünk is ez volna, hogy a körülményeinket változtasd meg, Urunk! Mennyivel könnyebb lenne az élet, ha ez a szomszéd nem lenne. Isten nem a kígyókat veszi el. Azok maradnak! Mózesnek mondja: "Csinálj magadnak tüzes kígyót, és tűzd fel azt póznára." Ugyanezt mondja Noénak: "Csinálj magadnak bárkát góferfából" (1Móz 6,14). Ez volt a megmenekülés eszköze akkor is, most is. Az embernek azt kell tennie, amit Isten mond. Isten nem azt mondta, hogy csinálok neked. A bűnnek gyökere az engedetlenség. A gyógyulás az engedelmesség. Minden ember hitre jutásában van egy engedelmességi lépés, amit meg kell tennie. Nem úgy van, hogy egy helyben ülök és imádkozom - Uram, tedd meg! Isten szerint az a részem, hogy tegyem meg. Mózes engedelmes szolga. "Csinált azért Mózes..." Azt tette, amit Isten mondott. "Csinálj magadnak!" Jézus megteszi. A legmélyebb irtózattal, de megteszi. Isten azt mondta Mózesnek: "És tűzd fel azt póznára." Látod-e már, Jézus hogy adja magát önként a keresztre, a póznára? Isten engedelmes szolgája véghezvitte a szabadulás egyetlen útját. A kereszt több mint kétezer éve áll. Bűneink büntetése Jézuson van. És te mégis vergôdsz a kígyók miatt? Isten nem hagyott ki a gyógyulás lehetôségébôl sem téged, sem engem.

HA FÖLTEKINTETT

"És lett, hogyha a kígyó valakit megmart, és az feltekintett a rézkígyóra, életben maradt." 4Mózes 21,9b



Hálásaknak kell lennünk, hogy noha Istent nem láthatjuk, de testet öltött Jézusban, és lejött erre a földre. A mi életutunkon járt, láthatjuk viselkedését ugyanolyan helyzetekben, mint a mienk. Nincs olyan élethelyzet, amit Jézus végig ne élt volna. A mi életünket élte, és látható módon láttuk, mit tett vele a bűn. A kereszt örök kereszt. Nem csak azóta áll, hogy felállították a Golgotán. A kereszt a bűneset óta áll. Mit jelent, hogy "Ha valaki föltekint"? Az Újszövetség így mondja ezt: "Ha valaki hiszen Ôbenne." Mindegy, hogy milyen és mennyi bűne volt, hogy mindig templomba járt, hogy eddig is imádkozott - teljesen mindegy. Egyetlen feltétele az üdvösségednek: Higgy a Fiúban, és örök életed van! Az a borzasztó, hogy sokszor nem tudunk feltekinteni, csak magunkat látjuk. Az elmúlt életünket látjuk, a körülöttünk lévô képtelenségeket. Nézz most föl mindenrôl, emeld fel hited szemeit! Ne higgy senkiben és semmiben. Csak Benne, és akkor minden egyszerű lesz. Mindnyájan megmart emberek vagyunk. Magunk is tudjuk már. Isten nem a kígyókat távolította el, hanem a keresztet emelte fel. Ez a nagy lehetôséged mindig meglesz, hogy feltekints a keresztre. Nem csak egyszer kapsz kegyelmet, hanem mindig újra. Tudod, mit jelent életben maradni? Újra és újra föltekinteni. Tekints fel Jézusra, és életed lesz. Olyan élet, amire mások is vágyakoznak majd körülötted. Amit Isten mond, az igaz. Légy engedelmes. Amíg tart a kegyelmi idô, addig tekints fel a keresztre!