A SZERETET FENYÍT

"Fiam, ne vesd meg az Úrnak fenyítését, se meg ne lankadj, ha Ô dorgál téged." Zsidók 12,5b



A szeretet fenyít. Kérlek, hogy Istennek az Igén keresztül hozzád érkezô fenyítését ne vesd meg. Ne is lankadj meg, ha dorgál téged. Soha ne legyen olyan érzésed, hogy hagyja már abba! Nem bírom tovább, elcsüggedek, elkeseredek. Vigyázz, itt folyik bele az Ördög, és keménnyé, keserűvé tesz Istennel szemben. Folytatja Igénk: "Mert akit szeret az Úr, megdorgálja, megostoroz pedig mindent, akit fiává fogad." Isten a dorgálást az olvasott, a hallott Igén keresztül kezdi. A lelkiismereten keresztül is dorgál. Nem csak kívülrôl szól Isten szava - belül is. Sokszor elhallgattatom, kimagyarázom, nem tehettem mást, nem én vagyok az oka. Örülni kellene, mert az elsô foka, ahogy Isten cselekszik velünk bűneink miatt, hogy dorgál kívül is, belül is. Ha embereken keresztül dorgál, felháborodunk. Ez mondja nekem?! Értsd meg, Isten akarata nélkül senki nem mondhat neked egy szót sem. Nem mondhat rólad rosszabbat senki, mint ami igaz. Ne háborodj fel azon, amit mondanak, kicsi ez ahhoz képest, ami a valóság. Amikor Isten dorgál, még nem mozdul a keze. Egyszer olyan komoly volt számomra ez az Ige: "Minden szenvedésüket Ô is szenvedte" (Ézs 63,9). Ha majd ütnie kell, és sírsz, Ô veled együtt sír. "Megostoroz pedig mindent, akit fiává fogad." Ne kényszerítsd ki az ostort. Fogadd el a bánásmódját veled. Értsd meg a szeretetét, amelyik fenyít és dorgál. Lásd meg a keresztet, rajta az egyetlen Engedelmest, akit minden csapás ért. A kereszt minden sebnek bekötözése, gyógyítása. Minden megvallott bűnödnek megbocsátása.

A SZERETET TANÍT

“Arra tanít minket, hogy... mértékletesen, igazán és szentül éljünk e jelenvaló világon.” Titus 2,12

Isten nem azért szeret, amilyen vagyok, hanem kegyelembôl. Ez a szeretet nem valami, hanem Valaki: Jézus. Jézusnak van türelme, hogy tanítson. A Biblia szerint soha ember úgy nem tanított, mint Jézus. Ahol Jézus megjelent, oda mentek az emberek - nem kellett harangozni. Lekötötte, megragadta ôket beszéde. Minden ember oda megy, ahol érzi a szeretetet. Jézusból az élet, a mennyei világ áradt, amikor tanított. Étlen-szomjan, lélegzet-visszafojtva hallgatták tanítását az emberek egész nap. Mire tanít Jézus? Arra, hogy tagadjuk meg a hitetlenséget és a világi kívánságokat, mértékletesen, igazán és szentül éljünk, és várjuk az Ô dicsôsége megjelenését. Három dologra tanít. Hogy mit kell megtagadni, azután megtanít élni, és várni. Soha nem hittem volna, hogy egy életre megtagadom a művészetet, és nem érdekel tovább. A szeretet megtanított, hogy választanom kell, nem szolgálhatok tovább két úrnak. Ha majd azt mondják neked, hogy ne vidd túlzásba, ha majd lábra kap benned a kételkedés, azonnal mondd ki rá a nemet! “Az Írásban egyetlen prófétai szó sem támadt saját magyarázatból” (2Pét 1,20). A Bibliát a Szentlélek által írták Istennek szent emberei. Tagadd meg a hitetlenséget anyagi vonalon és családi vonalon, hogy ôk is megismerhessék az Urat. Nehogy az legyen: “Nem is tett ott sok csodát az ô hitetlenségük miatt” (Mt 13,58 ). A bűn születési anyakönyvi kivonata: “A kívánság megfoganván, bűnt szül” (Jak 1,15). A bűn gyökere a kívánság! Egyetlen dolgot kívánj: “Kívánjátok az Urat és az Ô erejét, keressétek az Ô orcáját szüntelen!” (Zsolt 105,4).

SZENTÜL ÉLJÜNK!

"Mértékletesen, igazán és szentül éljünk a jelenvaló világon." Titus 2,12b



A legkomolyabb bűn életünkben a mértéktelenség. Sem a dolgok, sem a munka mértékét nem ismerjük. Nagyon sokszor, amikor imádkoznom kellene, akkor jutnak eszembe dolgok, és nem tudom abbahagyni a munkát. Ismered-e a mértékletességet az alvásban? Föl tud-e kelteni az Úr, amikor föl kell kelni? Tudsz-e mértékletes lenni a beszédben, vagy a hallgatásban. "Igazán", vagyis ôszintén éljünk. Ne legyünk képmutatók. Amikor megtértem, úgy éreztem, lement a függöny, vége az elôadásnak, nem kell többé játszanom, vagyok, amilyen vagyok. Pál is mondja: "Emlékezzetek, hogyan forgolódtam közöttetek isteni ôszinteséggel." A harmadik, hogy megtanít "szentül" élni. Ami szent, azt csak Isten céljára lehet használni. Egyetlen Személyé vagyok - Istené. Az Úr rád teszi kezét, és megszentel. Akarsz-e mértékletesen, igazán és szentül élni?! Megtanít "várni". Mennyi mindent vár az ember gyermekkorától kezdve. És semmi nem az lesz, amit vársz. Minden várás után jön a csalódás. Az Ige azt mondja: Akik Ôt várják, semmi jót nem nélkülöznek. Ô mindig csodálatosabban jön, mint ahogy el tudod képzelni. Olyan dolgokkal ajándékoz meg, amit remélni sem mersz. És akkor majd Neki örülsz, az Ajándékozónak. Hálás vagy-e azért a szeretetért, amelyik megtalált? Az ég és a föld elmúlik, de Ô örökre megmarad. Engedd, hogy tanítson "mértékletesen, igazán és szentül élni". Tudd, hogy mit kell várnod! "Ama boldog reménységet és a nagy Istennek és megtartó Jézus Krisztusunknak dicsôsége megjelenését; Aki önmagát adta mi érettünk" (Tit 2,13-14).

A SZERETET ÍTÉL

“Mert az Atya nem ítél senkit, hanem az ítéletet egészen a Fiúnak adta.” János 5,22

A Biblia beszél arról, hogy egy napon felállíttaték a nagy fehér királyi szék, és eléje gyűjtetnek kicsik és nagyok, és megítéltetnek cselekedeteik szerint. Sokszor csodálkozom azon, hogy Jézus olyan keveset beszél emberekkel a bűneikrôl. Jézusnak az egész lénye kárhoztat, mert a megjelent szeretet minden embert ítél. Aki valaha Jézus közelébe került, az lát és tud magáról mindent. Láttad-e már a keresztet úgy, hogy ítélt? Mi annyira odavagyunk a szenvedéseinkkel, bajainkkal. Láttad-e már Jézust, hogyan hordozta mindazt, amit el kellett viselnie? Nemrég értettem meg, hogy már az özönvíz elôtt szenvedni kezdett Isten a bűn miatt. Már akkor azt mondja az Ige, hogy bánkódott Isten az Ô szívében. Az Ô fájdalma pont olyan nagy most is, mint ott a kereszten láttad. A golgotai keresztben világosan megláthattuk, mit okoz a bűn Istennek. Ma ugyanúgy fáj Neki az egész lényed, ahogy élsz, ahogy beszélsz, mint ahogy ott láthatod a kereszten. Nem egy avas történet a kereszt, amit minden nagypénteken végignézünk. A kereszt élô kereszt! Szavaid, viselkedéseid szögezték Jézust oda. Ha egyszer valóság lesz számodra a kereszt, akkor tudod, hogy ott szenved tôlem az Isten. A kereszt ítél, de benne még mindig a szeretet ítél. De eljön egy nap, amikor Isten megítéli a föld kerekségét igazságban. Valaki nem tudta Isten szeretetével összeegyeztetni a kárhozatot. De amikor elôször fájt neki a kereszt, azt mondotta, aki Istennek ezt a szeretetét visszautasítja, annak kevés a kárhozat.

A SZERETET MEGBOCSÁT

“Néki sok bűne bocsáttatott meg, mert igen szeretett.” Lukács 7,47

Egy farizeus meghívta Jézust vacsorára. Bejön egy bűnös nô, aki odamegy Jézushoz, és lábait könnyeivel mossa, és hajával törli meg. Az Úr elmondja a farizeusnak, mit nem adott neki. Amikor bejöttem, nem adtál vizet, nem csókoltál meg. Azt is elmondja, hogy ennek az asszonynak sok bűne bocsáttatott meg, és nagyon szeret. Nézzük meg, hogy függ össze a szeretet és a bocsánat. Minél több bűnöd bocsáttatik meg, annál jobban fog áradni a szeretet. Bárcsak egy kicsi rés nyílhatna meg, hogy áradhatna rajtad keresztül a szeretet. Nincs nekem sok bűnöm - mondta valaki. Egyformán sok van mindnyájunknak. Ha nem látod, akkor is. Csak eltakarod az igazolásaiddal, hogy másokat okolsz mindenért. Bár ott lenne a szívedben, hogy több bűnt lássak meg, több bocsánatot kaphassak, jobban szerethessek. Isten csak Jézusért bocsáthat meg. Isten igazságos. Jézusban a bűn megkapta büntetését. Jézusban a Megváltó Isten jött le erre a földre. Amint hozzáfordulsz, megtapasztalhatod, hogy Ô bocsáthatja meg bűneidet. Lélekben kell elmenned, nem lábbal, arra az egyetlen helyre, ahol Isten megbocsáthat. Egy híres olasz festô festett egy képet. A kereszt alatt ott állt az egész világ, és hangzott értük az imádság: “Atyám, bocsáss meg nekik!” Az olasz festônek a képén volt egy üres hely, ahol senki nem állt. Isten hagyott még egy üres helyet. Az a hely a te helyed. Még ma odaállhatsz. Odamehetsz te is, ahol hangzik az imádság. A szenvedô, az érted szenvedô szeretet neked is megbocsát - Isten haldokló Fiáért.

A SZERETET ÜDVÖZÍT

“Az idvesség a mi Istenünké, aki a királyi székben ül, és a Bárányé!” Jelenések 7,10 Péter apostol így mondja: “Elérvén hitetek célját, a lélek üdvösségét” (1Pét 1,9).

Az üdvösség nem kívül van, belül. Mi kívül keressük; ha nagy leszek, ha gyerekeim lesznek, ha nyugdíjas leszek, ha sok pénzem volna. A lélek üdvössége, a belsô boldogság, belül van. A boldogság a belsô tisztaság. Jó olvasni az Igét: “Ezek azok, akik ... megfehérítették ruháikat a Bárány vérében.” Senki nem mehet be úgy az üdvösségbe, hogy ez ne történjen meg vele. Ebben az országban csak boldogok lesznek. Belülrôl tiszták. Adatott-e már neked fehér ruha? Egyetlen Valaki járt ezen a földön utolsó leheletéig fénylô fehérben. Egy folt nem volt ezen a ruhán, ezen az életen, ezen a Lelken. Látjátok, ezt az Ô fénylô, fehér ruháját levetette. A Gecsemánéban vetkôzik Jézus, mert magára veszi a bűnt. A keserű pohárra, amelyben a világ bűne van, azt mondja Isten: Idd meg! - Uram, ha lehetséges, csak ezt ne! És nem volt lehetséges. A te meg az én piszkos ruhámat vette föl. Jézus azért verejtékezett vért, mert Ô volt az egyetlen ember, aki tudta, mit jelent a szent Isten elôtt piszkos ruhában állni. Nem ember sebezte meg Jézust, hanem az a kín, hogy bűnösen kell Isten elé állnia. Mindez azért történt, hogy a kereszt alatt levethesd saját bűnös életedet, és természeted átcserélhesd az Övére. Ez a föld az összes kincsével felülrôl nézve csak egy nagy nyomorúság. Isten felkínálja neked ma az üdvösséget. Egyetlen kérdés van a Bibliában, amire senki nem tud válaszolni: “Mi módon menekedünk meg mi, hogyha nem törôdünk ily nagy üdvösséggel?” (Zsid 2,3). Akinek az ingyen kegyelem nem kell, nem menekül meg.

KERESKEDJETEK, MÍG MEGJÖVÖK

“Elôszólítván azért tíz szolgáját, ada nékik tíz gírát, és monda nékik: Kereskedjetek, míg megjövök.” Lukács 19,13

Jézus magáról beszél. Ô az, aki elmegy. A példázat kétféle emberrôl beszél: szolgákról és alattvalókról. Ezen a földön mindenki alattvalója - nincs senki fölötte lévô. Kérdés, hogy szolgái vagy alattvalói közé tartozol-e? Egy mondat dönti el: akarod-e, hogy uralkodjon fölötted? Lehet, hogy magad akarsz uralkodni. Szeretnéd, ha mindenkivel szemben érvényesülhetne az akaratod. Az alattvalók üzenetet küldtek utána: “Nem akarjuk, hogy ô uralkodjék mi rajtunk.” Lehet, soha nem merted ezt kimondani, de Isten hallja az életedbôl. Nehéz letenni a koronát, és leszállni a trónról. Félek, hogy az Ige megállapítása most az, hogy nem a szolgái, hanem az alattvalói közé tartozol. Isten élesen fogalmaz. Gyűlölöd Ôt, ha nem akarod, hogy uralkodjon rajtad. Kimondtad-e csak egyszer is igazán szívedbôl, hogy Uram, legyen meg az akaratod?! Ha még nem, alattvaló vagy, végsô megfogalmazásban ellenség, és gyűlölöd Ôt. Elôszólította tíz szolgáját. A sok alattvaló között milyen kevés ez a tíz! Vajon színe elé szólíthat-e Isten minden reggel, hogy mint szolga, napi parancsot kapj? A szolga nem azt csinálja, amit akar. Urának akaratát keresi. A szolgák kapnak valamit, amit az alattvalók nem. Kaptál-e gírát, kaptál-e kegyelmet? Azért adta át a szolgáknak, hogy kereskedjenek, és amikor visszajön, elszámoljanak. Testvér, lesz végelszámolás! Az utolsó ítélet azt jelenti, hogy elôtte már volt sok kicsi ítélet. Jézus elment, hogy országot vegyen. Minden bűnödnek büntetését kifizette, és vár téged az Ô országába, hogy meghallhasd: “Jól vagyon jó és hű szolgám!”

JÓL VAN, JÓ SZOLGÁM

“És lett, mikor megjött az ország vétele után, paran- csolá, hogy az ô szolgáit, akiknek a pénzt adta, hívják ôhozzá, hogy megtudja, ki mint kereskedett.” Lukács 19,15

Amikor Isten igehirdetésre hív, nem kell jönni. Mondhatod, hogy nem érek rá. De amikor az Úr visszajön, vagy te mégy Ôhozzá, nem mondhatod, hogy majd késôbb. Akkor meg kell jelenned. Nincs vita, nincs halogatás, Jézus elé kell menni végelszámolásra. Jézus nekünk vette az országot - nagyon drágán! Véres harcot vívott a Gecsemánétól a Golgotáig, amikor a kígyó fejére taposott. Az egyetlen gíra - az Isten kegyelme -, amit minden embernek ígér és ad, amikor Hozzá megy. A visszatérô Király megkérdezi, ki mint kereskedett azzal a kegyelemmel, amit rábízott. Nem tudom, neked mennyit adott eddig Isten. Lehet, hogy már nagyon sok helyen hallgattad az Igét. Lehet, hogy sokszor meg is értetted az akaratát. Amikor az elsô szolga elôállt, azt mondta: “Uram, a te gírád tíz gírát nyert.” Jézus pedig azt mondta: “Jól van, jó szolgám!” Erre a szóra vágyunk mindnyájan. Azután jött valaki, aki kevesebbet hozott. Neki is azt mondta, hogy jól van. Nem mondta, hogy kevés, több kellett volna. A másik evangélium mondja: “Jól vagyon, jó és hű szolgám!” Nem tudom, mennyit hozol majd? A kegyelem, amit neked adott, hány embert nyer majd meg? Emberek dicséretét soha ne keresd. Emberek mondhatnak olyan nagy szavakat, hogy belerendül a föld. Istennek egy csendes szava belül, a szívedben mindennél többet ér. Légy olyan szolga, akinek egyetlen feladata van: keresse az elveszett lelkeket.

FÉLTEM TÔLED

“Uram, ímhol a te gírád, melyet egy keszkenôben eltéve tartottam. Mert féltem tôled, mivel hogy kemény ember vagy.” Lukács 19,20-21

A két elsô szolgát már láttuk, akik jöttek és elmondták, mi az, amit nyertek. Az Úr azt mondta nekik: Jól van. Mi a különbség a tálentum és gíra között? A gíra a kegyelem, amit minden szolga egyformán kapott. A tálentum a kegyelmi ajándék, amiben különbség van. Van, aki ötöt, van, aki kettôt, és van, aki egyet kap. Különféle kegyelmi ajándékot kapunk, és különféle mértékben. Aki Jézust megismeri, egyformán kapja a kegyelmet, és egyformán kell elszámolnia. Az Ige nem azt mondja, hogy jött egy második vagy harmadik, hanem: “Jött egy másik.” Vajon nem én vagyok ez a másik? Azt mondta a gazdának: “Ímhol a te gírád!” Egy kemény “megvan”. A gazda azért adta, hogy: “Kereskedjetek, míg megjövök!” Ez az ember nem kereskedett. Egy szolga, aki kegyelmet kapott, aki értékelte, keszkenôbe tette, talán dicsekedett is vele, és mégsem volt jó, amit tett. Meg is mondja, miért vigyázott rá: “Mert féltem tôled.” Az egyetlen komoly bűne ennek az embernek az Istenrôl alkotott képe volt. Vajon szerinted is kemény az Isten? Úgy látod, többet követel, mint amit adott? Túl szigorú ez a hívô élet, ezt nem tudom élni. Hát kemény Isten az, Aki úgy szeretett, hogy Egyszülött Fiát adta érted?! Nézd a kegyelmes Istent! Az Úr azt mondja: “A te szádból ítéllek meg téged, gonosz szolga.” Amilyennek ismersz, olyan leszek. Ha megmaradsz ennél az istenképnél, neked is ezt mondja. Ha itt a földön nem borultál le elôtte, egyszer, az ítéletkor fogsz leborulni. Ott minden térd meghajlik Jézus elôtt.

PÉNZVÁLTÓK ASZTALA (1.)

“Miért nem adtad azért az én pénzemet a pénzváltók asztalára, és én megjövén, kamatostól kaptam volna azt vissza.” Lukács 19,23

Ez az egyetlen kérdés hangzik majd mindnyájunk felé, amikor megjelenünk Isten királyi széke elôtt. A pénz nem a szolgáké volt. Ezt a pénzt csak úgy lehet használni, ha a pénzváltók asztalára kerül. Ha nem váltod át a kegyelmet az élet hétköznapi aprópénzére, soha nem fog gyümölcsöt teremni. Ez a pénz emberek között használatos. Nézzük meg, mire kell váltanunk Isten nagy szeretetét. A legapróbb, amire válthatod, a figyelem. Csak egy szó, csak egy mozdulat. Észreveszed-e a másik embert, hogy mire van szüksége? Ritka gyümölcs, hogy valakinek szíve legyen a másik ember számára. Egy kedves szó is sokat segít egy emberen. Amint váltod az aprópénzt, megjelenik Jézus, és egészen más lesz a légkör. Egy másik pénzegység a segítés. Ez már nagyobb összegű pénz, kerül valamibe. Sokszor idôbe. Mindig azt mondjuk, hogy nem érek rá. Ne rázz le senkit, ha beszélgetni szeretne. Isten mindennel kapcsolatban, amit Neki adsz, harminc-, hatvan-, százannyival válaszol. Amíg te osztasz, Ô szoroz. Ha egyszer lesz idôd az emberek számára, hidd el, nem leszel olyan idôszűkében, mint most. Szeretném, ha végleg elfelejtenéd, hogy nincs idôm. Van idôd, mert Isten adott. Jó volna, ha ez lenne az alapállásod, hogy van idôm bôven, mert telik az örökkévalóságból. Nagyon sok ember a ki 60-70 évében gondolkozik. Ha Jézusé vagy, az örökkévalóságban vagy. Ha az a szolga felváltotta volna a gíráját, bôven lett volna pénze. Mert “aki bôven vet, bôven arat” (2Kor 9,6).

PÉNZVÁLTÓK ASZTALA (2.)

“Miért nem adtad azért az én pénzemet a pénzváltók asztalára, és én megjövén, kamatostól kaptam volna azt vissza.” Lukács 19,23

A harmadik fajta pénzváltás, amikor anyagiakra kell váltani Istennek drága pénzét, azt a gírát, azt a kegyelmet, amit kaptál. Jézus az utolsó ítéletkor mind olyan dolgokat sorol majd fel, amiket elmulasztottunk, nem tettünk meg. Egy gyerekmese arról szól, hogy egy kislány mindenét odaadta a rászorulóknak. Aztán ott állt teljesen ruhátlanul az erdôben. A falevelek hullottak reá, csupa aranyból. Ha odaadnád az utolsót is, amit talán nagyon szeretsz, rád is hullana az arany, Isten kegyelmének, szeretetének minden ajándéka. Az özvegyasszony az utolsó fillérjét tette a perselybe, és az Úr Jézusnak szerzett vele örömöt. Jézust ezek a komoly, Neki odaszánt dolgok elégítik ki. Most már láthatod, hogy mire kellene váltani ezt a nagy kegyelmet a gyakorlati életedben. Ha így maradsz, Isten nem tud veled mit kezdeni. Lehet, hogy mindent megteszel, de a szíved nincs benne. Isten a szívedet kéri, hogy szétoszthassa azoknak, akik arra rászorulnak. Azt mondja Jézus: “Amennyiben megcselekedtétek eggyel emez én legkisebb atyámfiai közül, én velem cselekedtétek meg” (Mt 25,40). Adod-e a szeretetet mindennel együtt, amit adsz? Ott van-e mellette mindig a szeretetet, amire mindenki éhes, jobban, mint egy falat kenyérre? Tudsz-e együtt sírni, együtt érezni a másik emberrel? Mered-e törni és osztani az életedet ebben a világban, a szegények között? Ne tedd keszkenôbe az életedet! Add magad mindenestôl annak a Jézusnak, Aki a keresztre is képes volt érted menni.

AKINEK VAN, ADATIK

“Mert mondom néktek, hogy mindenkinek, akinek van, adatik.” Lukács 19,26a

Az alattvalók nem akarták, hogy Jézus uralkodjon rajtuk. Vajon odaszántad-e már az életedet, hogy a töviskoronás, megfeszített Jézus Krisztus legyen életed Ura?! Aki Jézussal találkozik, nem maradhat ugyanaz, aki addig volt. Vagy követôje lesz - vagy megkeményedik. “Akinek van, adatik.” Ne rejtsd el, ne titkold el, ha kicsid van, azt mondjad. Üdvbizonyossága annak az embernek van, aki meri mondani. Azt a kicsi hitet mondd, ahogy csak kifér a szádon. Amint mondod, több lesz. Hívô életem elején nehezen kezdtem el hangosan imádkozni. Kigondoltam valamit, és elimádkozták elôlem. A végén kimondták az áment. Lemaradtam. Sírni tudtam volna, hogy nem tettem meg, nem mondtam ki hangosan. Azért: “Mert akinek van, adatik.” Biztos voltam benne, hogy bűnt követtem el, amikor nem imádkoztam, nem tettem bizonyságot, és megszomorítottam Isten Szentlelkét. Mondanod kell, hiszen van nyelved. Figyeld meg, milyen gyorsan pörög. És ha imádkozni kell?! Akkor elakad. Ha el kell mondanod, hogy mi történt veled, akkor tudd mondani. Van szókincsed, vannak szavaid, örömöd, békességed, mert Isten adott. Mondjad, ahogyan csak bírod, hogy egyre több legyen, és bôvölködhess. Amire indít az Úr, engedelmeskedj, és tedd meg! Ha a karodat nem használod, elsorvad. Ne tedd gipszbe az új életedet, használd, hogy erôsödjön. Gyakorold, és higgy! Nem nézôknek hívnak bennünket, hanem hívôknek. Életedet Isten egy kôsziklára állította, az Úr Jézus váltságára, amelyik tegnap és ma és örökké ugyanaz. Erre építsd az életedet! Higgy - és azért szólj (Zsolt 116,10)!

ELVÉTETIK

“És az ott állóknak monda: Vegyétek el ettôl a gírát, és adjátok annak, akinek tíz gírája van.” Lukács 19,24

Az engedetlen szolga kereskedés helyett keszkenôbe rejtette a gírát. Megôrizte, nem vesztette el, visszahozta az Úrnak. Bármit is kapsz az Úrtól, kérlek, kereskedj vele! Rettenetes a mai mondat: “Vegyétek el ettôl a gírát, és adjátok annak, akinek tíz gírája van!” Az elrejtett kegyelem elvesztett kegyelem. Nem azért kaptad a kegyelmet, hogy eldugd, hanem hogy használd. Az eldugott kegyelem lassan kialvó kegyelem. Az eldugott öröm lassan elmúló öröm. Az elrejtett gíra megdöbbenti az embert. Mindig sajnáltam, amikor elvették tôle azt a keveset, és annak adták, akinek tíz gírája volt. Ha nem gerjesztem fel magamban Isten kegyelmi ajándékát, akkor elfogy. Ha Jézust beengedted a szívedbe, Vele együtt mindent megkaptál. Akkor ne mond, hogy nincs szeretetem. Van, és egyre több adatik. Ne mondd, hogy nincs türelmem. Semmire ne mond, hogy nincs, mert az is elvétetik, amire azt hitted, hogy van. Isten ma nagyon komolyan figyelmeztet. “Ha jô az Úr, mi lesz veled?” - mondja egyik énekünk. Mit fogsz mondani, és mit fogsz élni? Amit meg kell tenned, tedd meg, mert minden nappal nehezebb lesz, késôbb pedig lehetetlen. És elvétetik tôled mindened, amid van. Ne engedd, hogy az Ördög visszatartson attól, amit mondanod kell. Ha bocsánatot kell kérned valakitôl, tedd meg azonnal. Az engedetlenség mindig visszahúz, és már a Sátáné vagy. Már az ellenségnek szolgálsz. Légy Jézus követôje! Olyan útra menj, ahová Ô küld. Ô megy elôtted, és védettségben, bátorságban élhetsz.

SAUL ELHÍVÁSA

“Mikor pedig Sámuel meglátta Sault, szólott néki az Úr: Ímé, ez az az ember, akirôl szólottam néked, ô uralkodjék az én népem felett.” 1Sámuel 9,17

Saul Benjámin legkisebb törzsébôl való. Isten választása nagyon sokszor a kicsikre esik. Saulnak csak a törzse volt kicsi, ahonnan származott. Ô mindenkinél egy fejjel magasabb volt, ifjú és szép. Isten Sault szereti, és a választása kiválasztó kegyelem. Az Ô kiválasztó kegyelme folytán akar veled is beszélni. Azért keres, mert szeretne valamire felhasználni. Isten megjelenti Sámuelnek, hogy Saul az az ember, aki majd uralkodik népe felett. Saul éjszakára Sámuelnél maradt. Az Ige azt mondja, hogy korán felkeltek. Ha Isten szolgája akarsz lenni, jegyezd meg egy életre, alapvetô szükség, hogy korán kelj! A kora reggeli óra a legalkalmasabb a Vele való beszélgetésre. Sámuel felkiáltott Saulnak: “Kelj fel, hogy elbocsássalak téged.” Az Úr nem azt mondja, hogy az ágyban tarts csendességet. A következô vers mondja: “Te pedig most állj meg!” Nem csak felkelni kell, hanem az Úr elé állni. Az Ige elmondja Saulnak az elsô csendességét. Sámuel négyszemközt akart lenni Saullal. Isten minden gyermekének kell egy olyan idô, amire azt mondja az Úr, hogy küldj el mindenkit, veled akarok beszélni. Kelj fel, állj meg elôttem, a gondolataid se szaladjanak el. Gondolatainknak, érzésvilágunknak is ott kell állni Isten elôtt. Lehet, hogy Isten a bűneidet akarja megmondani, inteni vagy vigasztalni akar. Nem az a kérdés, hogy olvastál-e reggel Igét, hanem az, hogy szólt-e hozzád az Úr. Egyáltalán vágyik-e arra a szíved, hogy mit mond az Úr?!

SAUL FELKENETÉSE

“Akkor elôvette Sámuel az olajos szelencét, és az ô fejére tölté, és megcsókolá ôt, és monda: Nem úgy van-é, hogy fejedelemmé kent fel az Úr téged az Ô öröksége felett?” 1Sámuel 10,1

Egészen biztos, hogy Saul nem ezt várta, amikor Sámuel megállította. Nagy meglepetés lehetett számára. A lélegzete elállhatott, amikor elmondta Sámuel, hogy fejedelemmé kente fel az Úr. A Bibliában az olaj Isten Szentlelkét jelenti. Itt történt Saul elhívása és felkenetése a szolgálatra. Aztán elmondja Sámuel: “Akkor az Úrnak Lelke reád fog szállani... és más emberré leszel.” Utálod-e már az indulatos természeted, azt a kis okost, aki benned lakik, és mindent jobban tud, mindenbe beleszól? Szeretnél más emberré lenni? Sámuel folytatja: “Tedd meg magadért mindazt, ami csak kezed ügyébe esik, mert az Isten veled van.” Ez az óriási ajándék, hogy veled van az Isten! A ember úgy érzi, Saullal minden megtörtént, ami egy emberrel megtörténhet, hogy Isten szolgájává legyen. És mégis döbbenten láthatjuk majd, mivé lett ez az Istentôl felkent, mássá lett ember. Valami hiányzik ennek az embernek az újjászületésébôl. Nem olvassuk róla, hogy meglátta volna, hogy ô kicsoda. Nem volt ennek az embernek sem bűnlátása, sem bűnbánata. Nem olvassuk, hogy fájtak volna a bűnei, vagy sírt volna fölöttük. Magad felé tedd fel most a kérdést. Tudtál-e igazán bánkódni bűneid felett, ahogyan Péter is tudott, amikor Jézus ránézett a fôpap udvarán? Vagy nálad is ez hiányzik? Ujjongtál-e igazán, amikor úgy érezted, hogy valóban megbocsáttattak a bűneim?